A pártíz fős társaság hirtelen halkul el, ahogy a sokak által ismert és nem kifejezetten a legjobb hírnévnek örvendő Kim Jongin feláll az ünnepelt asztalának széléről, s vidám tekintetét először végigfuttatja a sötét szórakozóhelyen, majd végül Baekhyunon állapodik meg.
- Kérhetnék egy kis figyelmet? - emeli meg a hangját, ezzel elérve a kívánt célt. - Egy nagyon fontos dolgot szeretnék bejelenteni - mosolyodik el és karját Baekhyun felé nyújtja, ki egy ideig csak megilletődötten nézi, ám legyőzve esetlen félelmét, hosszú, kecses ujjait a férfi tenyerébe csúsztatja, hogy úgy segítse őt felállni. Azonban ahelyett, hogy elengedné, a helyiség végében felállított, ugyan színpadnak kicsi, de szimpla emelvénynek pont megfelelő magasított rész irányába kezdi vezetni.
Byun Baekhyun huszonötödik születésnapját ünnepli, javarészt kollégái körében, mit egy kisebb, zártkörű rendezvényben tudnak le a cég egy hangulatos bárjában. Az itt összegyűlt emberek mind valamiféle kapcsolatban állnak vele, azonban az sem szorosabb egy normális munkatársénál, ám Baekhyun nem bővelkedik barátokkal, merthogy az egyetem után rögtön szolgasorba állt, mi felemészti minden erejét és idejét egyben.
A nem kifejezetten nevezhető jó kapcsolatoknak köszönhetően, már mindenki tud a férfi nemi beállítottságáról, csak éppen van bennük annyi tartás, hogy nem dörgölik ezt nap, mint nap az orra alá, pedig akad bőven utálója. Baekhyun hamar egy magas pozícióba tornázta magát serény kitartásával, amit az idősebb korosztály javarésze nem hajlandó csendesen elfogadni.
Lábával esetlenül dobbant az első lépcsőfokon, hogy aztán a másodikat kihagyva, felérjen a feketére festet faszerkezet tetejére, hol Jongin magával szembe fordítva őt réved mélyen Baekhyun szemeibe. Az egyik kezét még mindig fogja, míg a másikban pezsgőspoharát szorongatja, s látszólag ő is majdnem olyan ideges, mint társa.
- Bocsáss meg, még sosem csináltam ilyet - kuncog kínjában. A közönség elfolytott lélegzettel várja a folytatást, egy apróbb csoportot kivéve, kik csak vigyorogva susmorognak egymásközt. - Hyung… - változtat merev tartásán, és eleresztve az idősebb kezét, mutatóujját annak álla alá csúsztatja.
- Jongin-ah - lábadnak könnybe szemei, hogy végre valóra válik az, amire már oly’ régóta vár, s mit már annyiféleképpen álmodott meg, mégsem ér fel egyik sem a mostaniig, azt leszámítva, hogy ez a valóság, amitől csak még meghatottabb lesz.
- Ne aggódj, itt vagyok - biztosítja védelméről, majd fejével a többiek felé fordul, hogy következő szavait nekik intézhesse. - Baekhyun és én szeretjük egymást! - közli egyszerűen, mire az említett szíve nagyot dobban.
Jongin egy utolsó kortyot torkára engedve, tenyerét társa arcára csúsztatja és nagyon lassan ajkai felé kezd hajolni. Baekhyun dermedten figyel, ám mikor már túl közel van, pilláit lehunyva várja az elkerülhetetlent. Egész lényében reszket és a félelem, hogy ez megint csak képzelete szüleménye, nem hagyja nyugodni, egészen, míg meg nem érzi Jongin forró leheletét orrának csapódni. Egy nagy nyelést követően, kijjebb nyomja ajkait, azonban ijedtében összerezzen, ahogy fejét éri a hűvös folyadék, mit mindent átzengő, hangos nevetés követ.
- Ugyan már, hyung… - kacag gúnyosan Jongin, előbbi hangnemének teljes ellentétében. - Nézz magadra - mutat végig a férfi megszégyenített alakján. - Ha buzi lennék sem kellenél, ezt elhiheted - húzza el a száját undorodottan, minél megvetőbben köpve szavait. - Tégy egy szívességet és fulladj meg - zárja le beszédét, s egyszerűen csak otthagyja a jéggé dermedt Baekhyunt.
A terem másik felében egy szék koppan, azonban a többiek szórakozottsága miatt ez csak a közvetlen közel ülőknek volt hallható. Chanyeol kimért mozdulatokkal, egyenlőre minden dühét visszafogva nyúl először jobb, majd bal ingujjához, hogy könyékig hajtva azokat, megindulhasson előre. A mindig vidám és általában komolytalan férfi szemeiben mélyről törő harag csillan, ám ez senki számára nem feltűnő, egészen, míg neki nem megy vállal a helyére igyekvő Jonginnak. A nevetés elhal, a légkört újfent feszült.
- Hyung - rémül meg a fiatalabb, ahogy a felétornyosuló férfi minden izma megfeszül. - Én… én… nem - próbál valami magyarázatot adni előbbi tettére, ami csupán a bosszú egy formája volt, de ezt ugye, mégsem mondhatja.
A két alak közt elméletileg szoros baráti kötelék van, gyakorlatilag azonban Jongin leginkább a hatalmát gyakorolja Chanyeol felett, kit ez látszólag soha nem zavart, az igazság viszont az, hogy csak nem tette szóvá. Tudta, mire képes a másik, de egészen eddig nem látta értelmét beleavatkozni aljas tetteibe.
- Kotródj innen - viszi lejjebb amúgy is mélytónusú hangját, még mindig erősen tartva magát ama elhatározásához, hogy nem mos be neki itt, mindenki szeme láttára, ezzel végképp lefullasztva a hangulatot.
Jongin nem válaszol, csupán érezve a helyzet súlyát, kikerüli a magast, ki egy nehézkes sóhajt megengedve, aggodalmasan pillant a még mindig ugyanott, megtörten álló Baekhyunra. Fáj neki így látni az amúgy mindig büszke és magabiztos férfit, kinek jelenleg csak válla apró remegése árulja el amúgy is sejthető lelkiállapotát.
Hosszú léptekkel megindulva az emelvényig, meg sem áll, míg nem ér egyenesen Baekhyun elé, azonban az idősebb még ekkor sem hajlandó felnézni, ezért nagyon óvatosan két orcájára simítja hatalmas tenyereit, ezzel magára vonva az alacsonyabb figyelmét.
- Mit- - kérdezné Baekhyun, ám Chanyeol fejét megrázva folytja belé a szót.
- Sajnálom - súgja kettejük közé és hezitálás nélkül veszi birtokba társa ajkait, ezzel vegyes reakciókat kiváltva a nézőkből.
Chanyeol nem aggódik az esetleges megbélyegzés miatt, mi minden bizonnyal utol fogja érni eddig még titkolt szerelme miatt, de a mai napon mindenre, csak erre nem számított. Talán elhamarkodott ötlet volt, és ő is kezd kissé kétségbe esni, ám mikor Baekhyun viszonozni kezdi a csókot, úgy érzi, ennél jobban már nem is alakulhatott volna. Persze, csak saját maga számára, elvégre a másikat most alázták meg kollégái szeme láttára, de bízik benne, hogy, ha Baekhyun kicsit is képes őt elfogadni, mindezt jóvá teheti neki egyszer.
- Menjünk innen - nyom még egy gyengéd puszit társa selymes párnáira, s elkotorva homlokáról a nedves tincseket, ölelésébe vonja.
- Chanyeol? - tekint fel rá.
- Ne aggódj, én majd elintézem - engedi el a törékeny testet és lekapva magáról bőrdzsekijét, Baekhyun vállára teríti, hogy aztán apró kezét megfogva, kivezesse a haraggal és megvetéssel szennyezett, sötét bár helyiségéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése