A szerető

Chanyeol és Baekhyun egy szokásos kis bárban ismerkedtek meg, miközben az idősebb csak kis kikapcsolódást kereset, addig a nála kicsit fiatalabb fiú, Baekhyun kifejezetten kalandért szaladt be az egyik kedvenc helyére. A magas férfi újdonságra vágyott, amit  a fiatalabb fiú készséggel adott meg neki a lakásán. Nem kerülte el soha az alacsonyabb figyelmét Chanyeol ujján virító karikagyűrű, de nem zavarta. Neki csak szex kellett, amit meg is kapott, nem is akármilyen kivitelben. A találkozások száma egyre sűrűbb lett és hiába feküdtek már le a sokadik alkalommal, Chanyeol nem veszítette el az érdeklődését Baekhyun iránt, hiszen a fiú képes volt csupán egyetlen üzenettel, vagy szóval felizgatni őt. Szinte mindenre kapható volt és Chanyeol szerette benne, hogy azt adja, amire éppen vágyik. Ha dühös volt, vagy mérges, akkor mondhatni kicsit kitölthette Baekhyunon a benne felgyűlt feszültséget, mert a vadabb együttlét is kimondottan ínyére volt a fiatalabbnak. Ha jókedve volt, akkor különböző kis huncutságokkal dobták fel az estét, mint néhány kellék, vagy egy kis costplay. Chanyeol imádta Baekhyunt szemüvegben látni, vagy éppen valami munkás ruhában, esetleg szerelőként, de egy feszes bőrnadrágban is szívesen mustrálta őt. Baekhyun nagyon megszokta az öltönyös Chanyeol látványát, így jobban szerette, ha hétköznapi, lazább öltözéket húz és úgy alakítja a szerepét. Mégis egy idő után Baekhyun jobban élvezte azt, amikor Chanyeol a magány miatt kereste fel, ugyanis ha éppen társaságra vágyott, vagy esetleg szomorú volt, akkor már mondhatni szeretkezésbe ment át a dolog. Finom érintések, édes ölelések mellett Chanyeol kifejezetten beszédes volt az ágyban, amit a fiatalabb egyáltalán nem bánt. Sőt, éppen hogy  beindította a mély, érces hang. Sokszor valószínűleg nem is tudta az idősebb mit suttog Baekhyun fülébe ezeken az estéken. A fiú próbálta nem túlgondolni az érzékien mondott szavakat, de ha az esze tudta is, hogy csak a szenvedély miatt kapja, a szívének ezt nem volt képes megmagyarázni és mire észbe kapott, már késő volt…

***

Baekhyun ma egy kényelmes esti kikapcsolódást tervezett a kanapéján elnyúlva, de az ajtó csapódása ezt elvágta. A fiú a konyhában tartózkodott, hogy valami nassolnivalót gyűjtsön magának a késői lazuláshoz.

- Chanyeol - kapta oda a tekintetét, amikor felé tartott a magas alak - Te mit...? - a mondatot nem bírta befejezni, mert olyan hévvel esett ajkainak az idősebb, hogy örült annak, amiért levegőt venni nem felejtett el. Nem számított egyáltalán a felbukkanására, mert ritkán jött át hozzá úgy, hogy ne szólt volna neki telefonon. A férfi a konyhapultnak passzírozta, de amikor megelégelte, hogy hiába simul hozzá teljesen, nem érinti elég ponton, rögtön cselekedett. Egy pillanat alatt kezdte a vállánál fogva terelni az étkező asztalig, amin egyszerűen csak elfektette és fölé hajolt, ahogy tudott, mire Baekhyun a lábait dereka köré kulcsolta és már érezhető volt, ahogy merevedése neki feszül. Vad és erőszakos, ezek szerint ma nincs jó kedve.

- Chan, menjünk be - nyögte, amikor az idősebb elvált tőle, hogy ajkai a nyakára tévedhessenek, ahol beleharapott a finom bőrbe, ezzel teljesen elvéve Baekhyun eszét. Felkapta a fiút, aki szorosan kapaszkodott a vállába és megindult vele a már jól ismert hálószoba felé. Baekhyun addig sem volt rest a számára egyik kedvenc testrészét kényeztetni a férfinek, így a nyakát vette célba, hogy nyálas csókokkal lepje el. Már az első alkalommal is tudta, hogy ő nem hagyhat semmi nyomot rajta, így se harapás, se szívás, se karmolás nem juthatott neki, bár az utolsót néha megszegte, de még sosem szidta le érte az idősebb, hiszen azt még csak-csak kimagyarázta otthon. Mikor beértek a bézs helyiségbe, ami normál esetben egy megnyugtató hangulatot áraszt, a szavak amiket az idősebb kiejtett a száján, minden nyugalmat az ajtón kívülre űztek és helyükre a vágy és a kéj kúszott.

- Vetkőzz le - adta utasításba, miközben az ingét gombolta ki. Baekhyun csak egy nadrágot és egy pólót viselt, így gyorsan lekapta magáról. - Mi lesz már? - kérdezte mikor még csak a felsőjét szedte le, így a fiú gyorsan kibújt az alsónadrágjából is, majd teljesen meztelenül kezdte kibontani az idősebb övét, hogy ő is levehesse a nadrágot.  - Ne ezzel baszakodj, pucsíts - nyomott egy gyors csókot ajkaira és már fordította is meg a fiút az ágyon, aki örömmel tette, amit Chanyeol kért tőle. Minek is ellenkezett volna, ha a legnagyobb élvezetet kapja mindjárt?

Hamar meg is érezte, ahogy először csak a lehelete érkezik a bőrére, majd a férfi hatalmas kezei belemarkoltak félgömbjeibe és nyelvével már furakodott is beljebb, amire a fiatalabb csak szemérmetlenül nyögött a párnába. Pillanatok alatt érezte meg két ujját magában és ahogy Chanyeol a gerince mentén apró csókokkal haladt felfelé tudta, hogy most jönnek azok a szavak, amiért beleszeretett.

- Az enyém vagy Baekhyun, soha senki nem érhet hozzád többé, rajtam kívül - búgta neki, miközben ajkai érintették a fülét és azon végignyalva haladt le nyakához, majd ezzel egy időben csúsztatta harmadik ujját is a másik kettő mellé. Az esze tudta, hogy a szavak semmit sem érnek, de a szíve már más kérdés volt.

- Tedd már be - nézett hátra a válla felett és tekintete egy pimaszul vigyorgó Chanyeolon akadt meg.

- Nem gondolod, hogy ebbe neked van beleszólásod - csapott a fenekére, mire egy nagyobb sóhaj csúszott ki a fiúból. - Élvezed igaz? - ismételte meg az előbbi mozdulatot.

- Utállak - nyögött továbbra is az őt izgató mozdulatok miatt.

- Helyes - szélesedett a mosolya és kihúzta az ujjait, így Baekyun végre várhatta, hogy egy jóval nagyobb részével töltse ki. Kissé hideg anyagot érzett a bőrén, aztán egy lélegzetvétel múlva már Chanyeol a derekára fogva nyomult befelé. Habár eleinte kellemetlen volt a fiatalabb számára, nem elviselhetetlen. Ráadásul sokat enyhített a fájdalmon a tudat, hogy Chanyeol kicsit megnyugszik majd. A heves lökések szép lassan, a percek múlásával finomabbak lettek és Chanyeol ki is húzódott egy idő után, hogy oldalra borítsa a fiút és őt figyelve folytathassa. Mindig is szerette nézni szex közben, mert Baekhyunnál szebb és kívánatosabb teremtést még sosem látott.

- Ne kímélj - nézett rá huncut fénnyel a szemében, mire Chanyeol combjába markolva húzódott szinte teljesen ki, hogy aztán egy erőteljes lökéssel nyomuljon vissza. Nem szakította meg a szemkontaktust és amint tövig ért, Baekhyun feje az élvezettől hátrabicsaklott.

- Imádlak - duruzsolta a fülébe és heves tempóba kezdett.

Az első orgazmus után egy izzadt, mégis vigyorgó Chanyeol hajolt a fiú fölé, aki szintén nem tudott mit kezdeni a szapora légzésével és csatakos, vörös tincsei a homlokára tapadtak. Két hónapja lett csak ilyen színű a haja, de azóta Chanyeol sűrűbben jön, így esze ágába sincs változtatni rajta. Letisztogatta minkettőjüket, de a férfi mosolya sejtetni engedte, hogy koránt se tervez még menni és erre a legjobb bizonyíték, hogy csak felállt az ágyról, hogy az éjjeliszekrényhez menjen.

- Mit akarsz onnan? - nézte kissé aggódva, mert már nem érzett benne haragot, így sejtette, hogy valami kis játékot szeretne rajta kipróbálni.

- Nem kell félni tőle, imádni fogod - forgatta meg a mutatóujján a bilincset, de Baekhyun félelme nem hagyott alább, nyelt egyet mielőtt megszólalhatott volna.

- Nem szeretném. Múltkor is hiába kértem, hogy engedj el, nem tetted.

- Hát annyira rossz volt? - virított még mindig az a pimasz mosoly az arcán.

- Hétszer mentem el Chanyeol. Hétszer! Az utolsó már szabályosan fájt.

- Ígérem, megállok ötnél - ment közelebb az egyre csak hátrébb húzódó fiúhoz.

- Nem!

- Baekkie - húzta el a neve végét és kapta el az egyik csuklóját, amire már kattant is a fém.

- Háromnál megállsz - adta be a derekát és borult el az ágyon, hogy a fejtámlához bilincselhesse.

- Úgy lesz, ahogy szeretnéd - hajolt le hozzá, hogy a nyakán végignyalhasson és megszívja azt a pontot, amit Baekhyun semmivel sem tud elfedni - Imádlak - súgta neki miközben már síkosítót kent szét magán újra.

A kis fájdalom, ami az együttlétekkel járt sosem szegte kedvét Baekhyunnak. Ilyenkor érezte valósnak, hogy Chanyeol volt neki, ha csak kóbor órákra is, de vele volt.

Éjfél előtt egy kicsivel megint véget ért az együtt töltött idő és Baekhyun a telefonjához nyúlt, hogy egy kis vigaszt kapjon.

- Dae~ én annyira hülye vagyok

- Azt hittem valami újdonság miatt hívtál.

- Nem értem miért barátkozok veled - nevetett fel és ezzel meg is van a megoldás, hogy miért. Mert barátja bármilyen gondot elfelejtetett vele egy pillanat alatt.

- Tudod Baek, már ideje lenne ezt befejezned. Csak magadat teszed tönkre.

- Majd átgondolom.

- Ne húzd sokáig.

Baekhyun tudta, hogy barátjának igaza volt. Hiába volt egy kelekótya humorgyár, akkor is mindig a legjobb tanácsokat adta. Most mégis nehezen fogadta meg. Nagyon kicsi volt az esély, hogy nem veszíti el Chanyeolt és úgy gondolta, hogy jobb inkább csak a szeretőjének lenni, mint nélküle élnie. Már az is csoda, hogy fél éve űzik ezt az édes játékot, de nem látta az idősebben különösebb jelét, hogy a szexen kívül más is érdekelné. Persze üzenetben nem csak a találkozások időpontját tárgyalták meg, ráadásul Chanyeol szeretett apró ajándékokat hozni a fiúnak. A szülinapján egy tortával állított be, de minden alkalommal szex a vége a találkozásoknak és Chanyeol hajnali egynél tovább még sosem maradt nála. A jegygyűrű hűvös érzése, amikor hozzá ért, minden alkalommal ráébresztette, hogy a férfi nem az övé, nem vele van.

Amikor Chanyeol hétvégén ugrott fel Baekhyunhoz, mindig késő délután jött, hogy minél több időt maradhasson. Szerette ezeket a napokat, mert nem csak pár órányi figyelem járt neki, hanem együtt vacsoráztak, zuhanyoztak és utána a hálószobában kötöttek ki, egymás karjaiban. Édes órák voltak ezek Baekhyunnak, de barátja üzenete megint idegessé tette. Nem állt még készen rá, így csak letette az éjjeliszekrényre a lenémított készüléket és befejezte az ágynemű áthúzását, hogy aztán a nappaliban várja Chanyeol érkezését, aki hat magasságában ígérte a vacsorát. Amíg várt, addig az álom is elnyomta, de ez nem probléma, hiszen szeretőjének kulcsa van a lakáshoz, mióta egyszer nem volt itthon a látogatásánál, amiért szégyellte is magát, de nem várhatta mindig felkészülten a férfit, neki is volt élete, barátai.

Szendergéséből egy lágy simogatás keltette fel, de eszébe sem volt kinyitnia a szemét, csupán élvezte, hogy most szeretettel ér hozzá. Úgy gondolta, csak néhány percig szeretné ezt a törődést magáénak tudni.

- Baek - szólongatta már egy fél perce, de nem lett erősebb a simogatás, nem ment át finom rázogatásba sem, mintha mégse akarná annyira felkelteni. - A kedvencedet hoztam - mosolygott szakadatlanul, ezt tisztán érezte a fiatalabb a hangjából, így lassan nyitotta ki a szemét. Imádta, amikor mosolygott és nem akart lemaradni a látványról.

- Chan - támaszkodott az alkarjára - Ne haragudj.

- Sosem szoktam - nyomott lágy csókot a homlokára - Rád nem tudnék haragudni - állt fel mellőle, hogy a konyhába vehesse az irányt, mert nem szerette volna, ha a finom vacsorájuk kihűlne. Baekhyun természetesen követte és a kávéfőzőhöz vitték lábai, mert Chanyeol már egyedül is tökéletesen feltalálta magát a helyiségben.

- Mi az? - fürkészte a becsomagolt ételes dobozt egy pohár tejeskávé mögül.

- Ha csinálsz nekem is, megmondom.

- Legyen - fordult vissza a kis szerkezet felé, hogy elkészítse pont úgy, ahogy az idősebb szerette, így egy perc múlva teli csészével fordult vissza az asztalon ténykedő irányába.

- Angyal vagy - vette ki a kezéből és gyors puszit nyomott ajkaira, amitől Baekhyunnak egyből mosolyogni támadt kedve. Chanyeol most nem mosolygott, majd amikor megitta a forró italt, visszafordult a fiúhoz és szorosan megölelte, aminek következtében majdnem magára borította a fél bögre kávét. - Csak egy kicsit maradjunk így - kérte halkan és tudta, hogy a férfit megint bántja valami, így a kávé az étkezőasztalra került, hogy karjait dereka köré fonhassa. Nem értette soha, hogy miért él együtt egy olyan nővel, akit nem szeret, aki nem adja meg neki a figyelmet, de erre sosem mert rákérdezni. Tudta, hogy van felesége, de se a nevét, se semmilyen információt nem tudott róla és ez így volt jó. Nem is akart róla tudni semmit, hiszen a végén még el is képzelné őket együtt, az pedig elviselhetetlen lett volna a számára.

- Ki fog hűlni - szólalt meg halkan Baekhyun, ezzel megtörve a percekre beállt csendet.

Chanyeol elengedte egy hosszú csók után és leült az asztalhoz, az általa hozott vacsora elé. Hiába hozta mindkettőjük kedvencét, amiből akár dupla adagot is képesek voltak megenni, most a férfi csak piszkált az ételt.

- Most se mondod el mi bánt, ugye? - kérdezte Baekhyun két falat között.

- Nem azért jövök hozzád, hogy kibeszéljük mi folyik otthon. Szeretek veled lenni és kész.

- Ez kedves - próbált mosolyt erőltetni magára, de az enyhe gúny így is kiérezhető volt a hangjában.

- Bocs - állt fel, hogy az erkélyre menjen friss levegőért, aminek néha az lett az eredménye, hogy a finom esti levegő helyett egy halálrúddal mérgezi a tüdejét. Ritkán dohányzott és ilyenkor Baekhyun tudta, hogy nem rontania kellene a hangulatán, hanem éppen elterelni a figyelmét. Kitolta  a széket, hogy kövesse a másikat, akinek már egy szál cigaretta a kezében volt. A fiú hátához simult és bal kezéből kivette az öngyújtót.

- Gyere be, segítek elfelejteni a bajod.

Chanyeol imádta ezt Baekhyunban, hogy mindig tudta mire van szüksége. Nem csak egy szerető volt, akihez felment, lefeküdtek, majd hazament. Mindent megadott neki, amit csak szeretett volna és semmit sem kért cserébe. Chanyeol finoman érintette össze ajkaikat és eszébe sem volt letámadni Baekhyunt. Csak élvezte azt a sok törődést, amit nyújtott neki és bánta, hogy nem négy évvel ezelőtt ismerte meg. Az a házasság egy ostobaság volt, de már késő. Baekhyun szakította meg a csókot, hogy behúzza kezénél fogva a lakásba. A konyhán átsétáltak és hiába ment volna a fiatalabb egyből a hálószobába, Chanyeol visszarántotta és a fürdőszobát vette célba.

- Zuhanyoztam mielőtt jöttél.

- Lehet, viszont én imádok melletted állni a víz alatt - bújtatta ki a pólójából a mosolygó alacsonyabbat, aki pedig Chanyeol felsőjét szedte le. Most nem öltönyt viselt, csak egy farmert és egy fekete hosszúujjú pólót. Így olyan valóságos, olyan elérhető, de mégse az övé.

- Jól is nézek ki vizesen - próbálta elviccelni a dolgot.

- Csokival leöntve is jól nézel ki, szóval teljesen mindegy.

- Azt többé nem - nevetett fel az emlékek miatt, amikor Chayneol egy flakon csokisziruppal dobta fel az estét, amiből az következett, hogy két órán keresztül súrolta a konyhakövet, majd magát.

A langyos víz alatt finom érintések sokasága érte a testüket, apró édes csókok csattantak el és Baekhyun tudta, hogy nem most kell előhozakodnia az érzéseivel. Ráér az még. Fél órán keresztül folyatták magukra a vizet és a sok simogatás és csók megtette a hatását, hogy kellően felizgulva cipelje be Chanyeol a fiatalabbat, majd az ágyon fölé magasodhasson és befejezze, amit elkezdtek. Eleinte lassan mozgatta párnáit Baekhyunén, aki megelégelve a puszikat, tarkójánál megragadta az idősebbet és elmélyítette a csókot. Azonban Chanyeol nem akart semmit elsietni, minden pillanatot ki szeretett volna élvezni, amit együtt töltenek. Álla vonalán keresztül haladt le a nyakáig, amit finom csókokkal lepett be, Baekhyun pedig mély sóhajokkal jutalmazta ténykedését. Fokozatosan haladt lejjebb a testén és kulcscsontján karcolt végig a fogával, de nem harapta, vagy szívta meg a bőrt. Nem akart fájdalmat okozni Baekhyunnak. Pont emiatt a figyelem miatt gondolta azt az alacsonyabb, hogy ilyenkor igazán szeretkeznek. Csak a jó érzés és a másik iránti figyelem volt ezekben az együttlétekben. Nem erőszakos, nem vad, csak odafigyelve érint minden olyan pontot Baekhyun testén, amiről tudja, hogy a mennyországban érzi magát. A hasán minden kis kockát körbejárt a nyelvével és a köldökébe csókolt, mire Baekhyun reflex szerűen nyomta feljebb a csípőjét, folytatást követelve, amit az idősebb örömmel adott meg. Belső combján lassan halad egyre közelebb merevedése felé, aminek először csak tetejére puszilt, végig Baekhyunt figyelve, aki beharapott ajkakkal várta a további kényeztetést. Chanyeol ilyenkor gyönyörűnek látta őt, főleg mikor vágytól ködös tekintetét az övébe fúrta. Jobb kézzel ráfogott tagjára, hogy makkját szájába véve szívjon rajta párat. Baekhyun csak nyögött az érzésre és meg se próbálta visszafogni magát. Chanyeol tincseibe futattva ujjait irányította az éppen legjobb tempóban, ahogy keze minden mozdulat után gyorsabban járt nemességén és egyre többet engedett a szájába, míg nem torkának ütközött párszor. Chanyeol ebben túlságosan jó volt, ezért hamar utól érte a fiatalabbat az orgazmus és néhány szusszanás után már ült volna fel, hogy viszonozza, de egy erős kar visszatolta és fölé magasodva nézett a szemébe az idősebb.

- Ma csak te számítasz - súgta közéjük a szavakat és Baekhyun szíve összezavarodva dörömbölt a mellkasába. Sosem fogja megkockáztatni a vallomást, mert nem akarja elveszíteni Chanyeolt. Túlságosan szerette.

Lassú mozdulatokkal simogatta őt tovább és a síkosító is hamar előkerült, hogy a kellemetlen érzést elkerülhessék. Chanyeol ilyen napokon mindig alapos figyelmet fordított Baekhyun előkészítésére, aminek a fiatalabb örült is, mert jók voltak a vad és huncut éjszakák, de ezeket a szeretkezéseket imádta a legjobban. Nem a fájdalmat élvezte ilyenkor, hanem csak Chanyeolt és az általa okozott gyönyört. Egyenként csúsztatta ujjait a fiúba és hiába kérte, hogy gyorsabban csinálja, mert őt szeretné érezni, Chanyeol meg se hallotta. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy minél több élvezetet nyújtson neki.

- Kérlek Chan - nézett a fölé tornyosulónak a szemébe és tisztán látta a tekintetében a vágyat, ami csak neki szólt. - Érezni szeretnélek.

Chanyeol teljesítette a kérését és ujjait kihúzva, merevedésére folyatott a hűs anyagból, hogy aztán Baekhyun adta forróság csodáját élvezhesse. A párás levegő ölelte körbe a két egymáshoz simuló testet és ahogy a gyönyör felé hajszolták egymást, úgy lett biztosabb Baekhyun, hogy inkább élete végéig szerető marad, de addig akarja Chanyeolt ilyen formában maga mellett tudni, ameddig rá nem un a férfi. Az orgazmus elemi erővel cikázott végig a testén, minden porcikája remegett a gyönyörtől. Azonban a látvány csak fokozta az örömét, hiszen szerelme boldogsága csodásabbá tette a pillanatot.

Miután Baekhyun kicsit kifújta magát a második orgazmus adta gyönyör miatt, elment, hogy gyorsan lezuhanyozzon, mert ő nem akart óvszert használni soha. Chanyeolt akarta érezni és vállalta inkább a kellemetlen részét is, neki szüksége volt erre.

Arra viszont nem számított, hogy ez alatt a néhány perc alatt minden tönkre mehet. A férfi nem kutakodott a magánéletében soha, de most a folyamatosan villogó telefon az éjjeliszekrényen idegesítette. Csak le akarta fordítani, hogy ne látszódjon a három másodpercenként felvillanó kis led, de az üzenetet kiírta a készülék és áradatként öntötte el a kíváncsiság.

Valld be neki végre

Nem igazán lehetett félreérteni az üzenetet, de Chanyeol tudni akarta a részleteket is. Feloldotta a képernyőzárat, az üzenetre nyomva feljebb görgetett a korábbiakhoz és meg is találta, amit keresett:

Én: Nekem jó így. Elég ez most még.

Dae: Hónapok óta kínlódsz

Én: El fogom veszíteni, ha elmondom.

Dae: Nem lehetsz örökké a szeretője, és minél később szállsz ki ebből, annál jobban fog fájni

Én: Azzal majd törődök, ha vége

Dae: Ne legyél gyerek. Inkább most tudd meg, ha nem szeret téged

Én: Jó, majd átgondolom

Utána pedig már az az üzenet volt, ami miatt egyáltalán arra vetemedett, hogy belenézzen a másik telefonjába. Nem akarta ezt soha, nem akarta hogy Baekhyunnak rossz legyen, de tényleg nem folytathatják ezt a sehová nem tartó kapcsolatot. Amikor letette volna a készüléket oda, ahonnan elvette, akkor jelent meg az ajtóban a tulajdonosa.

- Mit csinálsz a mobilommal? - sietett oda ijedten, hiszen tisztán emlékezett a mai beszélgetésére barátjával és nem akarta, hogy Chanyeol így jöjjön rá.

- Nincs valami mondanivalód?

- Nincs! - nyújtózkodott, hogy elérje a készüléket, de a férfi csak megragadta a csuklójánál és az ágyra lökte, majd a csípőjére ült, hogy ne mozdulhasson.

- Olvastam!

- Akkor meg mit mondjak?

- Mióta?

- Mit tudom én! Meg egyébként  is, nem mindegy? Én szingli vagyok, megtehetem hogy beléd szeretek. Nekem nincs feleségem, akit megcsalok néhány naponta.

- Baekhyun... - próbálta megbeszélni, de a fiatalabb hajthatatlan volt, ha jogtalanul hibáztatták valamiért.

- Nem volt jogod belenézni a telefonomba! - nézett dühösen a férfira. - Mikor néztem én meg a tiédet, vagy hogy van e róla kép a tárcádba? Még csak a nevét se akartam tudni soha, ahogy azt se hogy néz ki. Mit gondoltál, hogy nekem is csak egy jelentéktelen dugópartner vagy? - A kiakadása végére már könnyek csillogtak a szemében. A saját szavai sebezték a szívét, hiszen pontosan úgy gondolta, hogy Chanyeolnak semmit sem jelent.

- Sajnálom - nyomott egy csókot  a homlokára, leszállt róla és a ruháit csak az ölébe kapva hagyta el a szobát, majd menet közben aggatta magára, hogy kiléphessen a lakásból is.

Baekhyun nem mozdult az ágyból, mert egyszerűen nem ment. A plafont bámulta kikerekedett szemekkel, hisz tudta, hogy ennyi volt. Nem fog többé találkozni vele, nem fogja megérinteni már soha. Mindent elrontott az az üzenet. Azonban ő nem a legjobb barátjára haragudott, még csak nem is magára, hogy nem törölte ki. Csakis Chanyeolt hibáztatta, amiért volt olyan pofátlan, hogy megnézte. Ráadásul nem egy viszláttal, vagy egy sziával távozott, hanem egy rohadt sajnálommal.

Napokig alig akart bármit is csinálni, csak dolgozni járt el, de ott is olyan egykedvű volt, hogy már azt kérdezgették, hogy beteg e? Jongdae persze tudta mi a baj és milliószor kért bocsánatot, de Baekhyun csak megrázta a fejét és azt mondta, nem az ő hibája volt. Hétvégente legjobb barátja néha megpróbálta kirángatni a lakásból, de maximum a bevásárlóközpontig jutottak, ahol több csokit vett, mint rendes ételt. Jongdae pedig hatalmas gyűlöletet érzett a férfi iránt, aki így otthagyta barátját. Ő meg kaparhatta össze a darabokra tört fiút és minden igyekezete ellenére, csak rosszabb lett a napok múlásával. Sőt, két hét után már inkább csak mellette volt, hogy ha Baekhyun beszélni szeretne, akkor megtehesse. Igazi legjobb barátként nem érezte nagy árnak az időt, amit nála tölt és még a munkába is mindig támogatta, ha kellett öt perc, amíg összeszedi magát.

Három hét telt el, mióta Chanyeol elment egy “Sajnálom”-ot követően. Baekhyun már letett arról, hogy viszont látja. Épp a barátjával ücsörögtek a kanapén, amikor nyílt  bejárati ajtó.

- Chanyeol? - szaladt fel hitetlenkedve a fiú szemöldöke, hiszen volt szeretője gond nélkül jutott be a lakásba, szóval a kulcsot megtartotta.

- Ő az? - kérdezte mérgesen a mellette ülő, és mint a villám, termett a magasabb előtt.

- Dae, ne! - próbálta megfékezni, de legjobb barátja a gyorsaságáról volt híres, így mire a magasabb reagálhatott volna, ökle már csapódott is az arcába, ezért dühösen nézett vissza az alacsonyabbra.

- Te kis görcs - kapta el a pólójánál fogva és maga felé rántotta, hogy viszonozza a nem épp kedves üdvözlést.

- Fejezzétek be - rohant közéjük Baekhyun és lefejtette barátjáról volt szeretője kezét. Jongdaet kicsit megtaszította, hogy tisztes távolba tudhassa a feldühödött férfitól. - Ne nézz így, megérdemelted - szólt rá erélyesen Baekhyun. - Te ne merj vigyorogni - mutatott maga mögé, de barátjára már nem nézett. Nem is kellett, túl jól ismerte már.

- Ki fogom nyírni - szuggerálta dühösen Chanyeol továbbra is a másikat. Baekhyun tudta, hogy barátja piszok gyors, de Chanyeol jóval erősebb nála, szóval valamit csinálnia kellene.

- Mit keresel itt? - próbálta elterelni a figyelmét, de nem csak ezért kérdezte. Nagyon is érdekelte, hogy miért bukkant fel azután, ahogy elváltak.

- Beszélnem kell veled - nézett az előtte álló fiú szemébe. - Veled, és nem vele - bökött a szobában ácsorgó harmadik felé.

- Innen én sehová sem megyek - dobta le magát a kanapéra. - Megint össze fogod törni és én itt leszek, hogy megfojtsalak - villantott egy pimasz macskamosolyt, de Chanyeol azzal volt inkább elfoglalva, amit Baekhyunról mondott. Összetörte.

- Nem lesz gond Dae, ígérem - próbálkozott a fiatalabb.

- Én bizony nem mozdulok - húzta fel a lábait, hogy törökülésbe a kezébe vehesse a tévé távirányítóját, ezzel is nyomatékosítva, hogy beszélgessenek csak, ő marad ahol van.

- Húzz már el! - szólt rá Chanyeol, de a fiúnak szeme se rebbent. Baekhyun elengedte a magasabbat és Jongdae felé ment.

- Egy üveg pálinkáért sem? - próbálkozott a kedvenc import italával.

- Nem.

- Egy kiadós vacsiért a Westben?

- A-a - csóválta a fejét.

- És egy randiért Minseokkal? - súgta a fülébe, mire egyből rákapta a tekintetét.

- De azt mondtad pasija van.

- Már nincs - vigyorgott elégedetten, mert tudta, hogy ezzel nyert ügye van. Jongdae nagyon hezitált, majd visszafordult a tévé felé.

- Még érte se hagynálak most magadra.

- Te vagy a legjobb barát a Földön, de most húzz el légyszives - kezdte el felrángatni nevetve. - A randit meg lebeszélem.

- Hívj majd - intett, és kifele menet azért levállalta Chanyeolt, csak hogy érezze a törődést.

A mosoly, ami a barátjának szólt, lehervadt az arcáról és fájdalmas tekintetét a magaséba fúrta. Chanyeol sosem tapasztalta még ezt a kifejezést a mindig mosolygó Baekhyunon. Rossz volt így látnia őt, pedig a külseje nagyon is tetszetős lett a fekete fürtjeivel.

- Minek jöttél ide?

- Mert beszélnünk kell.

- És erre három hét után jöttél rá? - ölelte át magát a karjaival, de nem mozdult a kanapé elől. Nem ült le és Chanyeolnak sem biztosította a lehetőséget. Talán nem volt jó ötlet kitenni a barátját, de itt a szerelméről volt szó. Újra láthatta őt és ha nem is akarta feltűnően, de alaposan megnézte. Az arca kisimultabb, csak kissé aggódó. A haja most fekete helyett barna lett és hiába volt most is öltöny rajta, a zakó alatti fehér ing nem volt tökéletesre vasalva, mint máskor.

- Nem. Már aznap meg kellett volna tennem, de ezekre vártam - nyújtott felé egy nagy kék színű mappát, amit kis hezitálás után Baekhyun vonakodva vett el.

- Mi ez? - szedte le róla  a gumiszalagot, hogy megnézhesse a tartalmát, mert el sem tudta képzelni, hogy mi lehet benne. Először csak Chanyeol neve és további adatai látszódtak, majd kicsit lejjebb egy nőé. Kivette a teljes paksamétát, hogy a tetején lévő címet elolvashassa: Válási kérvény - Ne haragudj én nem akartam ezt, nem  gondoltam hogy rá fog jönni. Sajnálom - rogyott le a kanapéra. Akármennyire is szerette a férfit, nem kívánta, hogy szétmenjen a feleségével, hiszen valami oknál fogva nem vált el tőle, de most mégis itt vannak feketén fehéren a válási papírok az aláírásukkal. Szétrombolta a kapcsolatukat és ezért csak magát hibáztatta, hiszen ha neki van annyi esze, hogy az első alkalom után nemet mond a továbbiakra, akkor ez nem történik meg. Bár akkor valószínűleg mással csalta volna meg a nőt. Ő sosem hagyott semmi olyan nyomot, ami miatt lebukhatott volna Chanyeol, így nem tudta, hogyan jöhetett rá a felesége. Ha csak nem csalta őt is, ami azért vicces, hogy a felesége mellett szeretőt tart és a szerető mellett még egy másik… az olyat minek nevezik, aki harmadikként partnerként fut be egy ilyen kapcsolatba? Nem jött rá, de undorodva nézett fel Chanyeolra - Szóval a másik szeretőd hülye volt, lebuktál és most jöttél engem hibáztatni?

- Hát te nagyon hülye vagy - nevetett fel. - Azt mondtam vártam a papírokat, a válást én magam indítottam el.

- Miért?

- Mert szeretlek - mondta olyan lágyan a szavakat, hogy Baekhyun egy életre megjegyezte a hangsúlyt, de még a szoba hőmérsékletét és az illatát is, amibe már Chanyeolé újra beleivódott, mindent, ami ehhez a pillanathoz köthető. A papírokat szorongatva nézett könnyáztatta arccal a férfire, akit mindennél jobban szeret és most mondta neki, hogy viszonozza az érzéseit. Csak a fejét csóválta hitetlensége miatt.

- Nem. Ez nem így működik.

- Tudom, hogy nem - lépett közelebb és elé guggolt a kanapénál, hogy combjára csúsztathassa a kezét. - Mindent elölről kezdünk és randizunk, elmondok mindent, amit csak tudni szeretnél rólam.

- Miért csak most? Miért vártál a válással eddig?

- Ő egy biztos pont volt az életemben. Szeretni nem szerettem, de megszoktam már. Viszont ha elhagyom, akkor nagyon sok mindenről le kellett mondanom, de amíg nem tudtam, hogy te is szeretsz, nem akartam intézkedni. Bevallhatjuk, hogy gyáva voltam lépni, de amikor megtudtam, hogy több  vagyok egy szexpartnernél, már nem érdekelt, hogy mit veszítek el az akkori életemből. Téged megkaphatlak és az nekem elég.

- Mit veszítenél? - értetlenkedett, mert el nem tudta képzelni, hogy attól, hogy elválnak és külön költöznek, mi más változik. Persze a vagyon feleződik meg ilyenek, de végülis más nem.

- A házat még nem adtuk el, de folyamatban van. A cégbe is sokat fektetett, így azt is vissza kell fizetnem, de igazából ennyi.

- Sajnálom.

- Nem neked kell. Én sajnálom. Nem gondoltam volna, hogy mit tesz veled ez a kapcsolat, pedig így visszagondolva annyira egyértelmű, hogy azért maradtál velem, mert szerelmes vagy. Ugye szeretsz még? - tette fel a kérdést, ami eldönti az egész jövőjét. Ha most Baekhyun nemet mond, hiába volt minden és elveszíti azt, akit igazán szeretett. A fiú még sosem látta őt ilyen sebezhetőnek, ahogy kiskutya szemekkel nézte és várta azt a választ, amitől minden rendbe jön.

- Amikor elmentél miért csak annyit mondtál, hogy sajnálod? - direkt nem válaszolt a feltett kérdésre, mert most Chanyeolon a sor, hogy színt valljon mindenről.

- Mert tudom, hogy fájdalmat okoztam neked.

- Elmondhattad volna már akkor, hogy szeretsz és nem kellett volna három hétig szenvednem miattad.

- Tudom és sajnálom az egészet, de nem akartalak hiú ábrándokba kergetni, hogy ha a válás nem megy könnyen és hónapokról van szó. Csak remélhettem, hogy megvársz.

- Ha nem vártam volna rád, akkor most nem lennél a lakásban - mosolyodott el kedvesen.

- Ez azt jelenti, hogy szeretsz?

- Nem tudom - húzta félmosolyra ajkait, aminek következtében Chanyeol kedve is jobb lett, mert tudta, hogy Baekhyun csak szórakozik vele és egy cseppet sem bánta a kis játékot. - Egy vacsora közben szívesen gondolkozok rajta.

- Akkor öltözz fel normálisan, mert melegítőben velem nem jössz - nevetett fel.

- Pedig én így is jól nézek ki - állt fel a kanapéról, hogy  a hálószobában magára vehessen valami normális ruhát, amiben egy étteremben is meg lehet jelenni.

- Te mindenhogy - rántotta oda magához a férfi Baekhyunt, hogy végre olyan hosszú idő óta megcsókolhassa. A fiatalabb örömmel viszonozta, és le sem tagadhatta volna, hogy mennyire vágyott már rá. Eleinte követelőző és akaratos volt, majd lassan fordult át egy érzékibb táncba nyelveik játéka, de Chanyeol még azelőtt elvált a fiútól, hogy valami egészen más irányba ment volna a dolog. Már nem csak szex lesz köztük, hanem normális kapcsolatot szeretne végre Baekhyunnal.

- Tényleg szeretlek - döntötte a homlokát a fiúéhoz.

- Ezt akkor se felejtsd, amikor a barátaimmal találkozol.

- Miért is?

- Mert mindegyik meg akar ölni - mosolygott elégedetten, játékos fénnyel a szemében.

- Ez bíztató - nevetett fel, de tudta, hogy jogos a nem ismert barátok hozzáállása és egy része örül, hogy ilyen emberek vigyáztak rá, amikor ő ártott neki. - Na igyekezz, vagy itt hagylak - csapott a fenekére, hogy aztán Baekhyun nevetve menjen öltözni.

- Én is szeretlek - kiabálta még ki neki a szobából és Chanyeol arcán a mai nap legszélesebb és legőszintébb mosolya jelent meg.