Talán majd egyszer...

Talán majd egyszer...

Harmadjára igazítom meg magamon az öltönyt, húzom szorosabbra a nyakkendőmet, mert egy esküvőn nem lehet hiba. Hófehér selyemzsebkendő kerül a zakóm zsebébe és nagy levegőt véve indulok le a terembe. Mindannyian elfoglaljuk a helyünket és várunk. Már csak a menyasszony hiányzik és amikor felcsendül a zene ő hatalmas mosollyal lépked az oltár felé. Ez egy gyönyörű nap és mosolyom mögött egyszerre van öröm és bánat. Örülök a boldogságodnak, de mégis fáj, hogy te vagy a vőlegény.

Arcotokon hatalmas öröm tükröződik és téged látva újra elmosolyodom. Boldog vagy és én csak ezt kívántam. 

A szertartás rendben lezajlik és már a vacsorán is túl vagyunk. Én eléneklek nektek egy dalt miközben ujjaim a zongora billentyűin száguldanak. Tudom, hogy szereted és ezen a napon minden rólad, vagyis rólatok szól. Az én érzéseim nem számítanak most.

Hajnalig tart az ünneplés, amikor elmentek a teremből, mert a nászutatokra reggel indul a repülő.

Én jó barátként vállaltam, hogy intézem buli utáni dolgokat. 

Egy hét múlva jöttök haza és minden olyan, mint régen. Mi sűrűn találkozunk és te semmit nem tudsz arról, hogy ezek nekem a legboldogabb pillanatok az életemben.

Egyik nap hatalmas újsággal hívsz fel, hogy muszáj átmennem. Én örömmel lépem át lakásotok küszöbét te pedig elém toppansz az előtérbe. Gyönyörű mosollyal közlöd, hogy babátok lesz. 

Én csak bámulok rád és gyorsan mosoly kúszik az én arcomra is, mert te mindig erre vágytál. Tehát én is. 

Otthon kicsit elgondolkozom, hogy valóban megéri nekem a barátodnak lenni? Annyiszor fáj, hogy nem vagy az enyém. Hogy más ember mellett vagy boldog. De mindig arra jutok, hogy az én fájdalmam nem számít. Mert amikor veled vagyok akkor érzem magam teljesnek még ha csak barátok is vagyunk. Nekem ez jutott belőled és megbecsülöm.

Pár hónap múlva hívsz este, hogy a kórházban vagytok, mert megindult a szülés. Izgulok, hogy minden rendben menjen. Aggódok a baba és a feleséged miatt. Szerencsére alig öt óra tömény izgalom után felvillan a telefonom kijelzője és egy üzenet szerepel benne.

Kisfiú. Mellé csatoltál egy képet és én elsírom magam. Na nem a szomorúságtól, hanem mert olyan boldogság csillog a szemedbe, mint még soha. A baba pedig gyönyörű. Hiába is mondanám el neked, hogy szeretlek én ezt a csodát nem tudtam volna sose megadni neked. Visszaírom, hogy gratulálok nektek. Néhány mozdulattal pedig beállítom háttérképnek az előbb küldött képet. Remélem rád fog jobban hasonlítani. Számomra a te szemed és mosolyod a legszebb a világon így jó lenne, ha a kis manó is örökölné. Ő is egy pillantással olvasztaná a szíveket, ahogy az apukája.

Pár nap múlva haza mentek és én is átmegyek, hogy megnézzem őt. Amint meglátlak kezedben a gyermekeddel hihetetlen boldogság fut végig rajtam. Megkérdezed, hogy megfogom-e. Én magamhoz ölelem és egyből úgy érzem örökké vigyázni akarok rá. Ő egy darab belőled és ha már nekem nem lesz sajátom majd neki megadok mindent.

Feleséged mosolyogva lép felém és készít egy képet, mert szerinte jól áll a kezembe a baba. 

Megint felhozzátok, hogy kereshetnék magamnak valakit, de én csak megrázom a fejem. Nem mondhatom el, hogy már megtaláltam életem szerelmét. Sajnos viszonzatlan, de akkor is az enyémek ezek az érzések és én boldogan kapaszkodom beléjük és adom neked a barátságom, hiszen te csak ennyit kérsz belőlem.

Minden családi eseményt megosztotok velem és látom felnőni azt a csöppséget. Ahogy telik az idő látszik egyre jobban, hogy a te gyönyörű szemed néz vissza rám, ha őt nézem. A te mosolyoddal fogad, amikor belépek az ajtón. Úgy szalad a karjaimba a néhány éves kisfiú mintha családtag lennék. Én pedig ilyenkor úgy érzem itthon vagyok. 

Már több mint tíz éve barátok vagyunk, már több mint tíz éve szerelmes vagyok beléd, de te még nem jöttél rá vagy nem akarod észre venni. Folyamatosan megpróbáltok keresni nekem valakit, mert boldognak szeretnétek látni. Azonban nem tudjátok, hogy én itt vagyok boldog. Nekem nem kell más az életembe csak te és ez a gyönyörű gyerek. A feleségedet sem utálom hiszen ő ad meg neked mindent, amit kívánsz. Egy remek ember és boldoggá tesz titeket, hát hogy haragudhatnék rá? Csak féltékeny vagyok, de nem mutatom.

Telnek az évek, de én még mindig nem mondtam el az érzéseimet és talán életem végéig titkolni fogom. Őszintén félek elmondani. Valószínűleg kínosan elmosolyodnál, megköszönnéd majd visszautasítanál, mert te nem úgy szeretsz engem. Aztán egyre kevesebbet találkoznánk, mert neked kellemetlen lenne és a barátságunk elhalványulna. Ezt nem engedhetem meg. Nem veszíthetlek el. Nekem elég a barátságod is. A lényeg, hogy mellettem legyél valamilyen formában. 

Lassan mi is megöregszünk, de még mindig itt vagyunk egymásnak. Még mindig a legjobb barátodnak tartasz én pedig örülök, hogy ennyi év elteltével is megbízol bennem és kedvelsz annyira, hogy az életed része lehetek.

Talán egyszer elmondom neked. Talán egyszer lesz elég bátorságom kockára tenni a barátságunkat. Talán már elbírja az érzéseimet a köztünk lévő kötelék. De félek.

Újra öltönyt húzok, szorosra húzom a nyakkendőm és kilépek az ajtón. Lassan sétálok a sorok között. Nem nézek senkire. Csak két személy érdekel a tömegben. Feleséged szorosan öleli síró, már lassan felnőtt fiadat. Könnyekkel a szemében néz rám a már megőszült nő, akit mindig szerettél. Felcsendül a legszomorúbb dallam a világon és kigördül a kocsi. Kiemelik a koporsót és családodat vigasztalom könnyek között. Nem bírom végignézni ahogy leengednek a földbe, majd betemetnek. Már mindenki elment csak én ülök a nyirkos fűbe a sírkő előtt.

- Tudod mindig szerettelek - zokogom a virághalom előtt, amit sosem volt bátorságom elmondani.

EXO Fairy