A tanárság ára 5.rész - A randi

A randi

Baekhyun pov

A Chanyeolékkal töltött hétvégém egyszerűen tökéletes volt. Következő szombat délelőtt, amikor felhívtam, egyből kaptam az alkalmon, hogy beüljünk valahová. Nem akarok többet beleképzelni, mert Minseok szerint így is túl sokat vagyok együtt a családdal, ahhoz képeset, hogy csak a  tanára vagyok a gyereknek. Én viszont tényleg nagyon jól érzem magam velük és amúgy is, ők hívnak mindig. Bár most is Chan vetette fel, hogy menjünk el inni, én hozakodtam elő a bárral. Viszont most először fogunk Seojun nélkül találkozni és így egy új oldalát ismerhetem meg, na és persze ő is nekem. Mivel Jun még gyerek, nem engedjük el magunkat annyira soha, mert az kéne még, hogy csak hülyeséget tanuljon tőlünk. Az apjától még hagyján, de én elvileg azért vagyok, hogy csak a jót tanítsam neki.

A helyre Minseok talált rá nemrég és tényleg hangulatos,  jól elleszünk a biliárddal, mert én piszok nyomi vagyok benne, és talán végre Chanyeolnak is lesz egy kis sikerélménye, ha csak nem béna ebben is. Imádom, hogy ilyen suta.

Nyolcra beszéltük meg a találkozót, úgyhogy a délelőttöm azzal ment el, hogy a jövőheti tananyagot állítottam össze a srácoknak, vasárnap meg még átfutom délután. Nem fogok sokat inni, mert amúgy sem bírom valami jól, aztán hogy szétcsússzak előtte, na azt soha.

Délután nekiálltam készülődni, de két óra elteltével nevetségesnek éreztem magam, és vagy nyolcszor elismételtem, hogy ez nem egy randi, így felesleges ez a felhajtás a külsőmmel. Amúgy is látott már reggel kómásan, kócosan és ha az nem is tántorította volna el - a  nagy valószínűséggel hetero - barátomat, akkor már nem sok minden fogja. Tehát, nagyon fújva kikaptam a kedvenc pulcsimat a szekrényből és magamra is aggattam, hogy ne fázzak este, mert ma valahogy pocsék idő van.

Kereken nyolcra értem a bár elé, de Chan mindig késik, szóval nem volt értelme előbb jönnöm, mert úgyis én leszek, aki vár, csak nem mindegy mennyit. Az esőtől még nedves járdán ácsorogva elgondolkoztam, hogy helyes e amit teszek. Egy diákom apjával alakítottam ki baráti viszonyt, sőt, hiába próbálom tagadni, nagyon is tetszik nekem. Gondolataimból halk léptek zökkentettek ki.

- Veszek neked egy órát a szülinapodra - “köszöntöttem” az ezerrel vigyorgó Chanyeolt, aki felém tartott.

- Tudod, hogy kész gyűjteményem van belőle, de ha mégis megszánnál eggyel, akkor az lesz a kedvencem - karolta át a vállam és már húzott is befelé.

- Akkor csak egy könyvet kapsz, hogy tud hogyan kell leolvasni az analóg órát.

- Hogy te milyen kis gonosz vagy - szorongatta meg a tarkómat picit, majd megsimogatta a területet.

Chanyeol kifejezetten sokat érint meg, de ez soha nem zavart, sőt, sajnos túl jól esik. Alaposan szemügyre vette a helyet és úgy tűnik bejön neki. Vagy csak az apaság miatt túl rég volt bármerre. A pulthoz sétáltam, hogy kikérjük a dákókat és a golyókat, amikkel tudjuk használni az asztalt. Még korán van, így egyenlőre három órára béreltük ki, aztán majd a végén meglátjuk meddig maradunk. Amíg Chan felállította a golyókat, én elmentem venni egy kis wiskyt, mert ő szereti, én pedig megiszom, ha muszáj és kikértem még egy-egy üveg sört. Azonban mikor visszamentem nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit szeretne kihozni abból az építményből.

- Szerintem ezt nem így kell felállítani - pakoltam le a piákat az asztal szélére.

- Nem mondod - vette el a sört és hozzá koccintotta az enyémhez, majd beleivott egy kortyot - Épp le szeretnélek nyűgözni, úgyhogy fog ezt meg - nyújtotta felém az italát, én meg szépen elvettem és figyeltem mit is tervezz az előtte álló toronnyal. 

Hát majdnem kiesett a zöld üveg a kezemből. Láttam én már ilyet a youtube-on, de hogy ezt élőben is képes valaki megcsinálni, az hihetetelen, ugyanis meg voltam győződve, hogy ez valami trükk. Nos nem. Chanyeol megpöccintette a legalsó golyót, aztán megindult a kis építménye, hogy ő villám sebességgel küldje sorba őket a lyukba.

- Na? - nézett rám csillogó szemekkel, de amikor az arckifejezésemet meglátta, felnevetett. -Tehát sikerült lenyűgözni téged.

- Valami olyasmi -nyögtem ki egy fél pillanat után. - Reméltem, hogy lesz egy kis sikerélményed, mert én hihetetlenül béna vagyok, de asszem hazamegyek.

- Ne már Baek, én is kosarazok veletek, pedig sose dobom be - nevetett tovább.

- Nem baj. Csináld megint - kértem mosolyogva.

- Most olyan voltál, mint Jun.

- Nyolc évesnek nézek ki?

- Nem éppen, de ő az egyetlen, aki cukibb nálad.

- Ezt meg ne halljam mégegyszer - csaptam a hátsó combjára  a dákóval. - Most pedig csináld újra.

- Vagy mutatok mást - kezdte el megint valami fura alakban felállítani a golyókat az asztalon, hogy aztán hosszú méricskélést követően az elsővel átugorja a másodikat, hogy az a harmadikat útjára küldve, belökje a negyediket.

Ez már fizikai képtelenség - hitetlenkedtem és azt hiszem egy olyan oldala ez Channyeolnak, amibe szintén sikerült beleszeretnem. 

Szerencsétlennek egy órán keresztül kellett engem szórakoztatnia, meg másik ötven embert, mert nem kis nézőközönsége akadt. Azonban egy pillanatra sem éreztem kellemetlennek, mert amikor egy trükk sikerült, akkor nekem járt az elégedett mosoly és nem az őt körberajongó hölgyeményeknek. Őket olyan szinten ignorálta, hogy kedvem lett volna kárörvendően felnevetni, de nem tettem. Hiába jutott eszembe, hogy Chan esetleg a férfiakhoz vonzódik, mindig elvetettem a gondolatot. Még ha így is lenne, ő egy diákom apja, így tabu. Csak barát és kész.

Miután kimerítette a repertoárját vagy ötször, már úgy állította fel a golyókat, hogy együtt játszhassunk. Kellett idő amíg bemelegszem, de kétségtelen, hogy nem az én sportom ez. Már órák óta játszunk és megint az enyém volt a kezdés…

- Ne röhögj már - szóltam rá és visszatettem a kiinduló pontra azt a szemét kis fehér ördögöt, hogy újra nekifussak.

- De hogy csúszhat le kezdésnél? - verte tovább az asztalt nevetve.

- Hát így - vontam vállat és újra bedőltem, hogy megint megpróbáljam.

- Én jövök - lépett mögém és a csípőmnél fogva tolt el.

- De az első nem számít.

- Már hogy ne számítana? Kezdtél, elrontottad, várd kis szépen a sorod.

- Undok - adtam át neki a helyemet és inkább a sokadik söröm társaságát kerestem fel. Nem terveztem ennyit inni, de legalább nem rövidet döntöttünk magunkba. Lehet nem is béna vagyok, hanem csak ittas. Igen, ez itt a baj.

Nos, ez a várjam ki a sorom dolog úgy nézett ki, hogy egy lökésből letett hármat, amiből kettő az ő színe, és így lettem én a csíkossal. Nem baj, jobban is tetszik. Már vártam, hogy én jöhessek, de a hat fentmaradt golyómhoz képest neki már csak a négyes árválkodott az asztalon.

- Komolyan Chanyeol? - böktem a fent maradt egy szem golyójára a sörömmel.

- Hát nem tudtam letenni, na.

- Sose jövök veled ide többet - vettem fel a dákót, amit az asztalnak támasztottam és csak kétszer dőlt el eddig, de hát ölelgesse a rossebb húsz percig, amíg Chan az asztalt rámolja le.

- Legközelebb majd bowlingozni megyünk jó?

- Abban sem vagyok jobb - hajoltam az asztalra, majd csodával határos módon eltettem az egyiket, de csakis azért, mert pont jó helyen volt. Azonban a fehér úgy állt meg, hogy feküdhettem fel.

- A lábad érintse a padlót - bökdöste meg a combom.

- Jól van már - csúsztam lejjebb, majd meglöktem a fehéret, de sajna nem sikerült eltenni egy golyót sem, mert tényleg nem értem el rendesen, azonban hogy falról próbálkozzak, na azt inkább nem.

- Így perverznek néznek téged.

- Hát te olyan hülye vagy - egyenesedtem fel és nevetve fejbe vertem a dákóval őt.

- Na figyelj - ült háttal a szélére és maga mögé tette a botot, majd úgy pöccintette meg és persze, hogy lement az is. - Oda vagyok - mutatott a jobb sarokra és csak közelebb lökte hozzá a feketét.

- Ezután mehetnénk - méricskéltem, de még én is tudtam, hogy lehetetlen belökni, így csak állat módjára megküldtem, de nem gondoltam, hogy kipattan és hangos koppanással érkezik a padlóra.

- Hát tényleg nem tudunk jönni többet, ha szétvered a helyet egy lökéssel - tette vissza az asztalra és gurította elém, hogy a pöttyre helyezzem.

- Tudod, ha iszol, gonosz vagy.

- Te meg hisztis - túrt bele a hajamba, de most nem húztam el a fejemet, ahogy szoktam, mert tetszett. - Na csússz odébb - hessegetett el, én meg vártam, hogy letegye végre a nyolcast és mehessünk.

- Hah - mutogattam röhögve, mert hiába abba a lyukba ment, ahová kellet, a fehér becsurgott utána. - Nyertem.

- Véres verejték árán legyőztél - csóválta a fejét.

- A csatában a végeredmény számít és bizony te elvesztetted - szökdécseltem körbe az asztalt, hogy kiszedhessem a golyókat és a tartóba pakoljam őket.

- Tényleg megyünk?

- Éjfél múlt, szóval nem ártana, de ha szeretnéd előbb elmehetünk enni valamit az egyik gyorsétterembe, ha van nyitva valahol, mert otthon semmi nincs.

- Ez egy jó gondolat.

Szépen visszamentünk a pulthoz és leadtuk a biliárdhoz használt kellékeket, amit ki is fizettem, míg Chanyeol az italok árát rendezte. Nagyon jól éreztem magam és ezen semmi sem tud változtatni, Channal minden perc felüdülés a lelkemnek. A kis lépcsőn felsétáltunk, hogy a hűs éjszakai levegő az arcunkba csapódhasson az ajtó nyitódása után. Eléggé hideg van nyár estéhez képest, de inkább hálát kéne adnom az égnek, hogy nem esik az eső. Lassan sétáltunk a lakásaink irányába, amerre több kajálda is van és remélem lesz olyan, ami éjjel is üzemel, mert majd kilyukad a gyomrom, így a benne lévő alkohol sem szívódik fel rendesen, pedig a bárban vagy két csomag ropit elnyammogtam. Chanyeol csacsogására figyeltem, amikor valaki elkapta a csuklóm és teljesen lefagytam, amikor felpillantottam az illetőre.

- Baekhyun, de jó hogy látlak - mosolygott rám.

- Te mit keresek itt? Kínában kéne lenned.

- Csak látogatóba jöttem, de ha már egymásba botlottunk, nincs kedved feljönni? - simított a másik kezével derekamra, bennem meg gyúlt a vészjelző. Elhagyott, így semmit sem akarok tőle, de Chanyeol nem tudhatja meg, hogy közünk volt egymáshoz.

- Kris, engedj - toltam el magamtól.

- Most miért? Csak egy éjszak...

- Elég - szóltam rá mielőtt még olyat találna mondani, amivel Chan előtt lebuktat.

- Bocs - lépett közelebb Chanyeol és ujjainkat összekulcsolva húzott el Kris mellől. - Baek velem van - jelentette ki, majd meg se várta a reakciót, csak indult el velem kézen fogva. Egy darabig szótlanul hagytam, de már kezdett kínos lenni a dolog.

- Chan, elengedhetsz.

- Mindjárt - szorított rá kicsit a kezemre, amikor megpróbáltam kihúzni ujjai közül az enyémeket.

Hagytam hát, hogy így menjünk, de amikor forgalmas részre értünk, már elrántottam a kezemet, amiért egy értetlen pillantást kaptam, de végül folytatta az útját tovább, velem a nyomában. Már majdnem elértük az éttermet, amikor megszólaltam.

- Chanyeol, én hazamegyek, jó?

- De azt mondtad éhes vagy.

- Már nem. Csak haza szeretnék menni.

- Biztos, hogy nem. A végén még felmegy hozzád és ahogy elnézlek, most arra vágysz a legkevésbé. Kikérjük a kaját és menet közben megesszük.

- De…

- Nálunk aszol és kész. Majd reggel hazaviszlek - nyitott be az ajtón, esélyt sem adva az ellenkezésre.

Tényleg kikértük a hamburgert, mert itt csak az van, és menet közben eltüntettük mindkettőt. Chanyeol határozottan furcsa. Nem kell sokat gondolkozni, hogy Kris azt akarta, hogy csak az éjszakát töltsük együtt, ebből következik, hogy meleg vagyok. Most akkor nem zavarja? Ezek után még képes beengedni a lakásába aludni? Sőt, még tanítsam a gyerekét is?

- Én tényleg inkább otthon szeretnék lenni.

- Baekhyun, nem érdekel mit akarsz - fordította el a kulcsot a zárban és szépen betolt maga előtt, hogy becsukhassa azt ajtót, ezzel is jelezvén, hogy megszökni sincs értelme, így szépen levettem a cipőmet és a pulcsimat, majd elindultam a kanapé felé. - Hozok neked másik pólót, meg egy pokrócot.

- Jó - kaptam le magamról a nadrágom és a pólómat, hogy mire Chan visszaér, már csak magamra aggathassam az övét és aludhassak. Az jót fog tenni.

Szépen meg is kaptam a felsőt, ami csak úgy ontja magából Chanyeol illatát, ezzel sem megkönnyítve a helyzetemet, és eldőltem a kanapén. Ő rám terítette a puha pokrócot, majd jóéjszakát kívánva leoltotta a villanyt, és magamra hagyott a helyiségben. Igyekeztem nem gondolni semmire, ami persze lehetetlen. Nem érdekelt Kris, mert elment és én lezártam magamban vele mindent. Az viszont már jobban foglalkoztatott, hogy Chan megtudta, hogy a férfiakhoz vonzódom, de érdekes módon nem lett velem más, sőt törődőbbé vált, mintha érezné, hogy most erre van szükségem. Nem kellene ennyire közel kerülnöm hozzá. Végül a gondolataim elhalványultak, ahogy az alvás utol ért hajnali három környékén.

Reggel valami furcsa volt és amikor megfordultam, hogy az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantsak, sajnos a padlón kötöttem ki. Chanyeolék padlóján. Hát persze, biliárd, Kris, hamburger, Chan lakása. Ennyit az első iszogatós esténkről.

- Azt hittem kényelmesnek tartod a kanapét - vigyorgott rám a konyhából.

- Az, csak kicsi - tápászkodtam fel és megindultam felé egy kis koffein reményében, amit mosolyogva készített el nekem is. - Te mikor keltél, hogy ilyen jól nézel ki? - méregettem furcsán, mert hogy lehet ébredés után fülig érő szájjal bámulni a másikat?

- Csak te vagy morcos reggelente. Nekem negyed óra elég, hogy ilyen legyek, sőt én már kávét is ittam, tehát ne furcsálld - tette le elém a bögrét és elkezdett ügyködni valamit a hűtőben.

- Ha reggelit akarsz csinálni, eszedbe se jusson.

- Miért? - kukkantott ki.

- Mert még csak most keltem, egy órán keresztül biztos nem eszek - húztam fel a lábaimat, mert a hideg csempe nem esett jól a talpamnak.

- Ahogy gondolod - ült le velem szembe és csak nézett rám kíváncsian. Talán azt várta, hogy elmondjam mi volt a tegnapi, de nekem eszembe sincs ilyet tenni.

Végül vártunk egy kicsit és egy gyors reggeli tükörtojás után összeszedtem a tegnapi ruhámat és hazamentem. Nem hagytam, hogy elvigyen, mert még lehet egy kis alkohol benne, ami a vezetését nem befolyásolja, de a szonda kimutatná, és akkor elveszik a jogsiját. Nincs nekem bajom a tömegközlekedéssel, így buszra szálltam, hogy haza jussak. Viszont most jött el az az idő, hogy beszélnem kell a legjobb barátommal erről az egészről, úgyhogy még az úton felhívtam, hogy jöjjön át és segítsen. Mivel Chanyeolnál nem akartam még zuhanyozni is, azt itthon tettem meg, és utána szépen tiszta ruhákba öltözve vártam Minseokot, egy jó kis lelkifröccsre.

- Na halljam a nagy dilemmádat - vetődött le mellém a kanapéra érkezése után.

- Nem tudom mi ez Channal - sóhajtottam egy nagyon.

- Én tudom. Belezúgtál és megpróbálsz a közelében maradni.

- De eleinte barátságnak indult. Oké, tetszett akkor is, de jó ember és kész. Azonban ő tabu, a diákom apjával nem lehet semmi!

- Mi volt, amiért kiakadtál? - tért a lényegre, mert tudta, hogy valaminek ki kellett váltania az egészet.

- Tegnap elmentünk inni oda, ahol a múltkor mi voltunk, biliárdoztunk, jól éreztük magunkat. Képzeld, tudja azokat a fura trükköket, amiket egyszer mutattál, ilyen csavarós, átugratós izéket - mutogattam hevesen, de inkább tűntem fuldokló ninjának, mint hogy megértessem vele mire gondolok. - Komolyan iszonyat menő volt.

- És mi történt?

- Kris történt. Ott volt, és fel akart vinni magához. Chan húzott el onnan kézen fogva és nála aludtam, mert nem engedett haza.

- Tehát rájött?

- Gondolom - mondtam lehajtott fejjel. - Fogalmam sincs mit gondolhat most rólam. Reggel szerintem várta, hogy elmondjam neki mi volt ez az egész, de nem vitt rá a lélek, hogy beavassam.

- Baekhyun, ha helyesen akarsz cselekedni, akkor befejezed, amit csinálsz. Tanár vagy, ő pedig egy szülő. Nem a barátod, nem a következő pasijelölt, te viszont átjárkálsz hozzájuk, kirándulgattok, iszogatós estét tartotok.

- Szóval egy kis távolság kell?

- Az - lapogatta meg a vállamat. - Csak amíg nem tisztázod magadban a dolgokat.

- Köszi hyung - mosolyogtam rá.

- Mindig tud tanáccsal szolgálni és azok általában be is válnak. Az már más kérdés, hogy én nem szeretném kerülni Chanyeolt, de ez így van rendjén. Seojun akkor is a kis kedvencem marad, mert imádom őt és ehhez nincs köze az apjának. Egyszerűen csak nemet mondok a meghívásaikra és idővel majd eltávolodunk, pont annyira, ahol normális a tanár-szülő kapcsolat.