Ilyen hülye is csak én lehetek... 2.rész

2. rész

Tény, hogy azt gondoltam inkább öljön, meg minthogy itt tartson kikötve, de így hogy eljött a pillanat piszkosul félek. A bent tartott levegőt lassan engedtem ki, de ahelyett hogy az előző mondata után elhajolt volna még mindig a fülem mellett érzem a leheletét. Olyat tett, amire nem számítottam. Az orra hegyével lassan végigsimított a nyakamon a kulcscsontom irányába.

- Tényleg szép vagy - duruzsolta - Ha jól viselkedsz nem bántalak - nézett megint a szemembe. Nem tudtam válaszolni mivel betömte a számat valamivel így csak bámultam értetlenül. Mit is ért pontosan azon, hogy ha jól viselkedek? Mit kell csinálnom egyáltalán? Azt azonban egy másodpercig sem hittem, hogy nem fog bántani. Lassan hátra lépett kettőt és elindult jobbra - Ne fordulj meg - lehelte a tarkómra én pedig megálltam a mozdulatban. A keze végigsimított a felsőtestemen egészen a boxeremig. Nyeltem egy nagyot, mert az a rohadt gombóc ott volt a torkomba. Amikor megéreztem magamon ajkait teljesen megdermedtem. Ez most komoly? Lassan végigcsókolt a gerincem mentén, de amikor az egyetlen ruhadarabomon akadt meg a keze  és el kezdte lehúzni elléptem tőle amennyire a kötél hossza engedte és megpördültem a tengelyem körül.

- Huh - sóhajtott egy nagyot. - Azt mondtam ne fordulj meg - a térdeire támaszkodva állt fel és sunyi vigyorral hajolt le hozzám. - Pedig úgy terveztem, hogy  te is élvezni fogod.

 Megráztam a fejemet válasz gyanánt.

- Talán hetero vagy? - döntötte meg picit a fejét és őszinte meglepettség volt a hangjában.

Biszex vagyok, de nem igazán tudom ezt tudatni vele úgyhogy megint megráztam a fejem. Ha nem ilyen helyzetben lennék szó nélkül lefeküdnék vele, mert meg kell hagyni rohadt jól néz ki, de azt hiszem ebből inkább most nem kérnék.

- Akkor mégse ismeretlen a terep ugye? - mosolygott elégedetten. - Nem ezt terveztem, de te nem fogadtál szót. - vont vállat, de ez a mondat nekem nem jelentett jót.

Elővett valamit a zsebéből és kezdtem aggódni, aztán amikor egy mozdulattal kicsapta a majd tizenöt centis pengét még könnyek is gyűltek a szemebe. A francért nem tudtam ott állni és hagyni, hogy azt tegyen velem amit akar? Miért vagyok ekkora barom? Más ember szó nélkül tűrné, de én persze nem. Bár ha belegondolok így is úgy is végem lesz akkor miért adjam meg neki az örömöt? Ha felidegesítem talán mérgében szépen belém vágja azt a vackot és lassan elvérzek. Dacosan néztem a szemébe és ő szélesebben elmosolyodott.

- Ezzel csak még jobban felizgatsz - rántotta ki a számból a rongyot.

- Rohadt perverz - szinte köptem a szavakat.

A kezem felé nyúlt és egy mozdulattal elvágta az engem tartó kötelet. Azonban attól még össze volt kötve a kezem úgyhogy csak annyit tehettem, hogy hátrálok, de persze hogy itt az a rohadt ágy így szépen seggre ültem rajta .

- Na most megmutathatod mennyire vagy tehetséges - elkezdte kicsatolni az övét.

- Csak nem hiszed, hogy leszoplak? - nevettem kínomban.

- Ó dehogynem - kapta elő már álló farkát nekem meg elkerekedett a szemem. Hát ez szép nagy.

- Mit teszel velem, ha nem csinálok semmit? - néztem fel rá.

- Hm - emelte fel azt a kezét, amibe a kés volt - megmutassam?

A penge hegyét a szám vonalához tette és lassan húzta végig az államon, majd a nyakamon, csak kicsit megkarcolt nem vágott belém, viszont tudtam, hogy gondolkodás nélkül megtenné. Nyeltem egy nagyot és újra merevedésével kezdtem szemezni. A túlélő ösztön félelmetes dolog, de tényleg bármit megtennénk, hogy ne haljunk meg? Nos én kis gondolkodás után végignyaltam a farkán. 

Nem akartam, hogy jó legyen neki hát kellőképp bénán csináltam.

- Így tovább fog tartani. - jegyezte meg én viszont csak mérgesen néztem a szemébe.

Sajnos igaza volt és magammal szúrok ki, ha minél tovább kell rajta ügyködnöm úgyhogy taktikát váltottam. Kiengedtem a számból és még egyszer végignyaltam a teljes hosszán, majd torokra engedtem és néha gyorsabban, néha lassabban mozgattam a fejem és a nyelvem. A hajamba túrva mordult egyet. Néhány perc múlva éreztem, ahogy megrándul néha és tudtam, hogy mindjárt elmegy így próbáltam elhúzódni, de ott tartotta a fejemet így az egészet a számba lőtte.

- Most pedig nyeld le.

Amennyire tudtam a farkával a számba megráztam a fejemet. 

- Azt mondtam lenyeled - tépte meg a hajamat.

Megtettem, amit kért majd végre eleresztett így kiengedtem a számból. Nem nyeltem le mindet úgyhogy a nagy részét a padlóra köptem mellé majd felvigyorogtam rá.

- Azzal, hogy ellenállsz és nem teszed, amit mondok magaddal baszol ki.

- Nem érdekel - hazudtam.

- Igazán? - diadalmas vigyorral döntött hanyatt - Akkor is ezt mondod ha fájni fog? - rántotta le rólam az alsót és két ujját már nyomta is belém, mire fájdalmasan felnyögtem. Már több, mint egy éve nem voltam férfival, elszoktam én ettől, pláne hogy ez az állat szárazon dugta fel őket. - Ellenkezel még? - kérdezte, de közbe szétnyitotta az ujjait bennem.

A fájdalomtól még a szemem is összeszorítottam, hogy azért nehogy már kicsorduljon egy könnycsepp előtte, csak megráztam a fejem. Oké, ha már meg kell halnom akkor ahelyett, hogy egy fájdalmas erőszak után murdálok meg inkább szexelek egy jót és az utolsó perceim kellemesen telnek.

- Okos fiú - húzta ki végre belőlem és a számba nyomta, hogy benyálazzam amit megtettem és ő lassan nyomta vissza őket. Máris kellemesebb egy fokkal, hogy nem szárazon tette ezt és finomabban is csinálta. A nyögéseim sűrűsödtek és csatlakoztatta a harmadikat is. Már nem fájt csak még többet akartam belőle.

- Oldozz el - sóhajtoztam.

- Nem akarlak - kulcsolta másik kezét a farkamra és ugyanazzal a sebességgel mozgatta mint a bennem lévőt.

- Kérlek - nyögtem pár perc után és hamar megéreztem a szabadságot, ahogy a késsel egy mozdulattal elvágta a csuklóimat szorító kötelet.

A testem magától cselekedett. A tarkójánál megragadva húztam le és megcsókoltam.

Na jó én se vagyok normális. Az még hagyján, hogy belemegyek a szexbe, mert azért így nekem is kellemesebb, de hogy még le is smárolom közbe az azért beteges. Azonban nem zavarta, sőt viszonozta is és nem is akárhogy. Hallottam koppanni a padlón a bicskát és eszembe jutott, hogy most ellökhetném őt, felvehetném azt a vackot és talán kijuthatnék, ha nem veszi el tőlem. 

Mielőtt alaposan a gondolataimba merültem volna elmélyítette a csókot és újra két kézzel sodort az élvezet felé. A szabadulás gondolata egy pillanat alatt eltűnt és szívem szerint könyörögnék neki, hogy ezt sose hagyja abba. Egy idő után áttért a nyakamra és ott csókolt végig, néhány helyen megszívta ezzel újabb sóhajokat csalt ki belőlem. Piszkosul értette a dolgát, hogy mindent megcsináljon, amit szeretek és ez az őrületbe kergetett.

- Tedd be - nyögtem mikor a kulcscsontomon futtatta végig a nyelvét.

Ujjait kihúzta és megéreztem magamban végre, ahogy lassan kitölt. Fáj, mert mégiscsak mindenféle síkosítás nélkül csinálta és rég volt már hogy utoljára pasival voltam, de már az élvezet előrébb járt a fájdalomnál. Türelmesen megvárta azt a pár pillanatot, amíg megszokom és elkezdett mozogni. Belemarkoltam a fenekébe és úgy húztam közelebb, hogy mélyebben legyen bennem. A vállamra hajtotta a fejét és a nyakamba szuszogott, ami még inkább elvette az eszem.

- Gyorsabban - kértem két sóhaj között mire egy nagyobbat lökött, majd hevesebben folytatta és hamar megtalálta a legjobb szöget. Egyre hangosabban és magasabban nyögtem minden mozdulatára. Ahogy ajkai és keze közben rajtam járt az maga volt a csoda és önkívületi állapotba kerültem percek alatt. Nem tudtam róla semmit, még a nevét sem. Elrabolt és bántott is, de mégis ebben a pillanatban azt akartam, hogy sose engedjen el. 

- Erősebben - szorítottam magamhoz és a körmeim a hátába mélyedtek. 

Az hogy fájdalmat okozott néha még hozzá is adott egy kis pluszt. Mert finomnak egyáltalán nem nevezném a mozdulatait. Minden lökésnél tövig hatolt nem kis méretével és a combomba maró ujjai is csak azt mutatták, hogy ez tömény szenvedély semmi más. Erre pedig szükségem volt már ennyi idő után. Szép dolog a szerelem és finoman a másikhoz érni, de valamiért jobban szerettem, ha érzem, hogy akarnak, ha megmutatják, hogy nem elég mindent oda adnom magamból. Mondjuk ki kellett már, hogy valaki rendesen megdugjon. Ez az ember pedig azt adta, amire vágytam. Csupa intenzitást volt.

Saját hasfalamra élveztem ő meg pár pillanat múlva belém egy mély nyögés kíséretében. Csukott szemmel próbáltam rendezni a légzésem miután kihúzódott belőlem.

- Na most engedj haza vagy csinálj ki gyorsan, hogy legalább ne fájjon.

- Nem tervezem.

- Mi van? - pattant ki egyből a szemem és felültem, hülye ötlet volt. - Akkor mit tervezel?

- Egy darabig még élvezném a társaságod. 

- Ja a társaságom - dőltem vissza reményvesztetten.

- Pedig tényleg érdekes vagy.

- Örülök, hogy izgalmasnak találsz. - forgattam meg a szememet, de nem láthatta. - Nem félsz, hogy keresni fognak és meg is találnak?

- Nem igazán. - felállt és visszapakolta magát a gatyájába - Ott van egy fürdő kezdj magaddal valamit, ezt meg takarítsd fel. - anélkül is tudtam mire gondol, hogy ránéztem volna hisz én köptem oda.

- Te meg hozz valami kaját meg inni - közöltem vele mielőtt kilépett volna az ajtón.

Na most ennek semmi értelme. Ahhoz képest, hogy láttam a gyilkosságot ahelyett, hogy egyből megöl inkább idehoz. De még itt is csak szexel velem egyet és még be is jelenti, hogy se elengedni nem akar, se végezni velem. Akkor mégis mi a jó büdös francért vagyok én itt? Mérges lettem, mert már nem értettem ezt a férfit. Ha csak dugni akar egyet azt megteheti jó néhány emberrel, mert rohadt jól néz ki. Elég villantania egy mosolyt, talán egy-két kedves szó a nehezebben kaphatóknak és már hanyatt is dőlnek neki. Végül is nem kell tudni egy menethez, hogy a kedves partner hidegvérű gyilkos. Eszmefuttatásom a zuhany alatt is folytatódott, mert tényleg nem tudom hová tenni ezt a pasit. Jó sokáig folyattam magamra a vizet és egy törölközőbe csavarva mentem vissza a kis szobába. Nem is értem ezt a helyet. Ki az a barom, aki berak egy fürdőt a pincébe? Ami egyébként hét négyzetméter ha lehet, mert az ágyon kívül másnak nem igazán jutna hely. Bár konkrétan fürdőszobának se nevezném ezt a kis zugot, mert egy wc és egy zuhanyzó az egész. De akkor sem értem. Olyan mintha direkt arra a célra lett volna kitalálva, amiért engem itt tartott. De ha jobban belegondolok nem is tudom miért tartott itt. Na most visszakeveredtem oda ahonnan indultam. Mi a francért vagyok én itt?

- Az agyam eldobom - vágódtam el az ágyon, majd rájöttem hogy fel kéne öltözni, de mégis mibe? Tisztán nem veszem fel a szennyesbe való alsót úgyhogy szépen megvárom a colost és kérek tőle ruhát. Ha nem hoz akkor maximum kisikálom tusfürdővel a boxert. 

Már egy ideje itt fekszem, de még mindig sehol sincs pedig kezdek rohadt éhes lenni. Felültem és megláttam, hogy össze kéne szednem a földön lévő ondó foltot mielőtt belelépek. Így megint a kis fürdő fele mentem és elkezdtem wc papírral feltörölni. 

- Hát ez meg? - nyúltam a kis tárgyért és teljes sokként ért mikor rájöttem mit tartok a kezemben. Itt hagyta és nekem ezzel lehetőségem nyílik arra, hogy eltűnjek. Mivel még mindig csak a törölköző van rajtam így elrejteni nem nagyon tudom magamnál úgyhogy valahová el kéne dugni.

Az ágy környékére nem tehetem, mert ha eszébe jut, hogy itt maradt simán megtalálja úgyhogy visszamentem a másik helyiségbe. Sok választási lehetőségem nem volt tehát a wc-re felállva a tartály tetejére tettem. Majd mikor hoz valami ruhát akkor elrakom, de egyenlőre jó itt. Visszamentem és mivel kezdtem fázni körbe tekertem magam a takaróval. 

- Most tényleg nem hoz kaját? - sóhajtottam.

Végül elnyomhatott az álom, mert mikor kinyitottam a szemem a széken, amit tegnap hozott ott volt egy rakás szendvics és mellette a földön pár üveg víz. Amikor felültem láttam, hogy két kupac ruha is van az ágyon. Igazán örültem neki, mert nem volt valami meleg. Felöltöztem és megettem az egyik szendvicset.  Aznap már nem jött vissza, de végül is hozott mindent, ami kell úgyhogy nincs gond. Napokig játszottuk ezt, hogy kétszer hozott enni inni, néha itt maradt pár percet beszélgetni, ami abban merült ki, hogy én kérdezgettem mikor mehetek már el, de ő mindig hárított. Voltak napok, hogy lefeküdtünk, de ennyi történt semmi más.

Ma reggel szerencsére magamtól keltem és nem ő rontott rám. A kis fürdő felé vitt az utam és letusoltam, az utolsó szendvicset is megettem reggelire úgyhogy lassan ide tolhatná a seggét egy adag ennivalóval, de estig ki sem nyílt az ajtó.

- Szia Baekkie.

- Legalább kaját hoztál? - hagytam figyelmen kívül a hülye megszólítását.

- Igazán köszönhetnél - tett le mellém egy ételes dobozt meg két szendvicset.

- Azt ne köszönjem meg, hogy fogva tartasz? - bontottam ki a dobozt és máris összefutott a nyál számban a rántott csirke láttán.

- Inkább azt köszönd meg, hogy még élsz - borított el az ágyon mire koppant a fejem a falon.

Többször észre vettem már ezeket a hangulatváltozásait, de ez most kicsit komolyabbnak tűnik úgyhogy megint kezd rajtam eluralkodni a pánik. Még mindig előttem állt, de az ételes dobozt a kezemből a székre tette. 

- Már bebizonyítottad, hogy nem akarsz te annyira meghalni, mint amilyen bátornak mutatod magad - rántott fel magához a pólómnál fogva. 

Dühösen meredt rám és tényleg megijesztett, mert abban biztos vagyok, hogy valami nincs rendben a fejében. Oké, hogy aki így lövöldözik az alapból nem normális, de itt most valami pszichés betegség is húzódhat a dolog mögött. Ami rám nézve csak még rosszabb és feltételezésem mellett szól, hogy a dühös tekintete most kicsit más, távoli és vágyakozó. Aztán szemei a számra tévednek és tudtam jól mit akar. Őszinte legyek? Nincs egyedül ezzel, mert amit egy ideje csináltunk az rohadt jó volt. Nem normális, hogy odaadom neki magam, de most komolyan minek küzdjek? Ha meg akar dugni akkor megteszi akár beleegyezem akár nem. Tehát jogos a kérdés, hogy akkor miért ne választanám a fájdalommentesebb és kellemesebb lehetőséget? 

Én szüntettem meg köztünk a távolságot, ahogy nyakába karolva léptem közelebb hozzá és nyomtam ajkaimat az övéhez. Keze derekamat simult és az eddigi hevessége sehol nem volt. Úgy kóstolgatott, mintha félne, hogy valami bajom esik, mintha egy rossz mozdulatra eltűnnék. Hagytam, hogy úgy csinálja ahogy jólesik neki. Na jó nekem is jól esett, de ezen nem gondolkodhatok, mert ennek nemsokára vége és számomra két lehetőség van és nagyobb valószínűséggel öl meg minthogy elenged. Lassan vezettem az ujjaimat a hajába mire ő végignyalt az alsó ajkamon én pedig gondolkodás nélkül engedtem, hogy nyelveink találkozzanak. Félelmetesen jól csókol és valahogy ez most annyira más mint eddig, mégis jó érzést vált ki belőlem. Már jó ideje csináljuk ezt és nekem kezd szűk lenni a nadrágom, amit ő is megérezhetett, mert gyengéden elfektetett az ágyon. Tényleg nem értem mi van vele, de őszintén nem merek megszólalni, mert akkor talán kiesik ebből a szerepből és jelenleg azt nem szeretném. A pólómat egy pillanat alatt levette rólam és most magáról is. Basszus ebből a pasiból szobrot kéne faragni és ha valaki erre vetemedne akkor a szobámba is készíthet egyet. Végigsimítottam a testén és nadrágon keresztül már álló tagján is. Lehet velem van a baj - igen, egész biztos - de nagyon vágyom rá. Lehajolt hozzám újra és megint gyengéden csókolt meg majd pár perc után állkapcsomon apró puszikkal haladva ért a nyakamhoz, amin a napokban igencsak megkínozta a bőrt, de most finom csókokkal halmoz el, ami ugyan úgy jól esik. Meglepett, hogy a tömény szexualitás helyett most nem nekem kell őt kielégíteni. A mellkasomon is végighaladt ajkaival és már a nadrág is lekerült rólam. Alsógatyán keresztül simított végig rajtam és lassan lehúzta. Megemeltem a csípőmet, hogy segítsek neki és összerándultam amikor megéreztem a nyelvét magamon, de eszméletlen volt. Percekig csak sóhajtoztam és nyögtem a kényeztetésére, majd megéreztem magamban két ujját. Ha még ténylegesen be is teszi én azonnal elmegyek. Már négy ujjal járt bennem és egy nagyobb szívásánál el is élveztem. A tekintete elég távolinak tűnt, ahogy lenézett rám mielőtt megcsókolt. Néhány pillanat után finoman csúsztatta belém merevedését és eddig bírtam csöndben maradni. Már sikítani akartam, ahogy a tökéletes ritmusban egyre mélyebbre hatol.

- Ne hagyd abba - nyögtem két lökés között ő pedig ráfogva a csípőmre nyomta magát beljebb ha ez egyáltalán még lehetséges. Valamiért most úgy érzem én is átvehetem picit az irányítást így pár perc után eltoltam magamtól gyengéden mire kihúzódott és elfeküdt a hátára. Az ölébe ülve vezettem vissza magamba és ringatóztam rajta. Kicsit feljebb emelkedett, hogy újra ajkaimon érezzem övét és most én mélyítettem el a csókot, tarkómnál fogva tartott magához közel. Ismét a nyakamba szuszogott, ami valamiért nagyon tetszett egészen addig, amíg meg nem szólalt.

- Szeretlek Taehyung. - még a mozgásban is leálltam. - Szeretlek - hajolt ajkaimra, de nem viszonoztam a csókját, ami neki is feltűnt így a szemebe nézett. - Mi a baj?

- Baekhyun vagyok - mondtam értetlenül.

Hát ezért volt most más. Tényleg úgy viselkedett mintha szeretkeznénk, minden mozdulata annyira törődő és figyelmes volt.

- Ne haragudj - lökött le magáról és kiviharzott. 

Csak ültem az ágyon és bámultam a semmibe. Ez meg mi a franc volt? Ki az a Taehyung? Talán a volt pasija, aki hiányzik neki és rajtam éli ki magát vagy valami ilyesmi. Akkor ezért vagyok még életben? Ezért nem akar se elengedni, se megölni? Egy idő után feladtam a gondolkodást és elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem aludni. Még a kaját, amit hozott azt se ettem meg. 

Végül másnap nem is jött egyáltalán, de éhezni nem éheztem szóval semmi kifogásom egyedüllétem ellen. Amúgy is csak pótlék vagyok, ami elég szar érzés. El kell tűnnöm innen végre és eszembe jutott, hogy a wc tartályról le kéne vennem a kis szerzeményem így odasiettem, amíg egyedül voltam. A farmerem zsebébe csúsztattam. Az üres üvegekbe töltöttem vizet a csapból úgyhogy nem kell semmi a colostól. Viszont néhány perc után azt kívántam bár ő jött volna be. 

Az ajtón egy nála alacsonyabb srác lépett be, de nálam azért magasabb volt. Ő volt ott vele aznap, amikor ide hoztak ebben biztos vagyok. Lassan jött közelebb és veszélyesen csillogott a szeme. 

- Gondoltam megnézem miért van úgy oda érted Chanyeol - mért végig. De én leragadtam ott, hogy ennyi nap után kiderült a neve, mert hiába kérdeztem nem mondta meg.

- Ki vagy te?

- Ó az neked nem számít - húzta végig kezét a nyakam oldalán aztán az ágyra lökött és rám ült.

- Már te is? - fújtam mérgesen.

- Dehogy. - nevetett - Nekem nem kellesz. De szeretem elvenni azt, ami az övé - fogott rá a torkomra és egyre nehezebben vettem a levegőt. - Azt hiszi Taehyungot Tao és Kris ölte meg és ezért nyírta ki őket a parkba. Hát nem vicces? - nevetett fel mint valami elmebajos. - Miért nem válaszolsz?

Nem igazán értem, hogy minek kérdezget, ha a torkomat szorongatja. Ha a levegő nem jut be úgy ki se nagyon fog. Maradt hogy vergődök alatta tovább és próbálom magamról lefejteni a kezét.

- Na így már értem - szorított meg jobban.

Mivel nem tudom leszedni az engem fojtogató kezét benyúltam a nadrágom zsebébe és áldottam az eszem, hogy levettem ma onnan. Egy mozdulattal kicsaptam az itt hagyott bicska pengéjét mire oda kapta a fejét, de én a combjába döftem. A keze a fájó lábára vándorolt a nyakamról és meg behúztam neki egyet. Lelöktem magamról és az ajtóhoz rohantam, de mielőtt elértem volna visszarántott. Hasba rúgott így a földön kötöttem ki.

- Most megdöglesz - szedte ki a lábából a kést és nagyon ijesztően nézett rám. Tudtam, hogy ő nem fogja húzni az időt úgyhogy szépen gondolatban elköszöntem a szüleimtől, Kyungsootól és az összes barátomtól, sőt még Chanyeoltól is. Kicsit rosszabbul esne, ha ő végezne velem.

A gyomromba taposott és lehajolt hozzám.

- Imádom a fájdalomtól eltorzult arcokat - nevetett fel hisztérikusan.

Kivágódott az ajtó és egy meglepett Chanyeolt láttam belépni.

- Kai mi a faszt csinálsz? - nézett a fölém tornyosuló férfira majd rám.

- Úgyis ez lett volna a sorsa. Már az elején ezt kellett volna tenned.

- Add azt ide - próbálta elvenni a kést tőle, de kapta az első ütést majd egy vágást a karjába. A tekintete megváltozott és ész nélkül kezdte el verni a srácot. Hallani lehetett, ahogy eltörte az orrát. Tudtam, hogy ez az egy lehetőségem van eltűnni úgyhogy felkaptam a kést amit elejtett az orrát ért fájdalom miatt. Bár a colos állt nyerésre így nyugodtabb leszek. Mezítláb rohantam ki és nem érdekelt, hogy egy szál póló van rajtam októberben. Nem is tudom hol vagyok csak futottam az utcán, de egyre kevesebb erőm maradt. Szerencsére egy forgalmasabb részen voltam már és megláttam egy taxit. Egyből behuppantam és megadtam neki a címemet. Nem volt időm megkeresni a holmim így se pénztárca, se telefon, se a kulcsom nem volt nálam. Amikor megérkeztünk csak remélni tudtam, hogy Kyungsoo itthon van.

- Eljönne velem a bejáratig? Ott tudom kifizetni- szálltam ki a taxis meg furcsán méregetve követett.

Nem kerülte el a figyelmét, hogy elég lengén öltöztem őszhöz képest és mezítláb se szokás taxikba ugrálni. Mivel nem volt nálam kulcs így csengettem és legnagyobb szerencsémre lakótársam ajtót nyitott.

- Jézus Baek - fogta keze közé az arcom. - Két hete eltűntél. Jól vagy? - nézett végig alaposan.

- Persze. Megtennéd, hogy kifizeted a taxit? Elmesélek mindent.

Kyungsoo kezébe nyomta azt a pár won-t, amit elkért a férfi és már terelt is be a lakásba.
Hosszú mese előtt álltam.