Ilyen hülye is csak én lehetek... 6.rész

6. rész

Baekhyun pov

Amikor felkeltem elég tompának éreztem magam. Valami vacak folyton csipogott és az egész környezet bűzlött a fertőtlenítő szagától. Nem volt elviselhetetlen, de azért tisztán éreztem a  fájdalmat a lábamban és a karomban is, de még a vállam is sajog. Kicsit émelygek, de majd csak jobb lesz. Amikor kinyitottam a szememet még elég homályosan láttam, de ami a látóterembe került az arra engedett következtetni, hogy ez egy kórházi szoba.
- Baekhyun - szólított meg valaki miközben megszorította a kezemet. - Végre felkeltél.
Kellemes mély hangja szelte ketté az idegesítő csipogást. Irányába fordítom a fejem és hatalmas mandulavágású, mélybarna szemek ejtettek rabul. Az arca egyszerre aranyos és férfias, barna hullámos tincsei kócosan állnak szerteszét. Jobb oldalon picit meggyűrődött az arca, gondolom az alvástól. Azonban nem értem mire fel ez az aggódás a tekintetében. Nekem szól? De vajon miért?
- Te ki vagy? - húú, ez nem is az én hangom.
Eléggé meglepődött és egy kis szomorúságot is láttam rajta. Megbántottam?
- Chanyeol vagyok.
Nem ismerős. Hiába keresem az arcát, a nevét, a hangját a fejemben sehol sincs.
- Nem emlékszem rád - vallottam be végül.
- Ne aggódj! Történt egy komoly baleset, de már minden rendben lesz - simogatta meg a kezem egy kedves mosoly kíséretében.
Miféle baleset? Nekem semmi nem rémlik. Bár ki is nézem magamból, hogy képes vagyok ilyen helyzetbe keveredni. A srác szólt a nővérnek, aki be is lépett egy orvossal az oldalán. Nézegették a kütyüket és írogattak mindenfélét rólam miközben számomra érthetetlen nyelven beszéltek. Hiába kérdezte, hogy mi történt velem az elmúlt két napban, hogy tudom-e miért vagyok itt? Én nem tudtam az okokat. Megállapította az egyértelműt, hogy kisebb amnéziám van. Állítása szerint ideiglenes és mivel csak az elmúlt időszak esett ki és a régebbi dolgok megvannak így valószínűleg csak az engem ért sokk okozta.
Chanyeol és az orvos beszélgetése kicsit aggasztó volt miszerint a lőtt sebeim szépen gyógyulnak. Mi az , hogy lőtt sebek? Melyik hülye felejti el, hogy kilyuggatták? Persze Byun Baekhyun.  A beszélgetésük közben áttértek rá és az ő sérülését is megnézték. Baromi ronda volt a seb, de a doki szerint szép. Most vagy az ő látásával van baj vagy az én felfogásomban más néz ki jól. Na várjunk akkor az enyémek is ilyenek? Most komolyan ilyen lukas vagyok? Szerencsére az ápoló újabb adag fájdalomcsillapítót fecskendezett az infúziós zacskóba, amiért áldottam is őt. Chanyeol suttogásából még elcsíptem, hogy magán szobáról kérdezte az orvost és kijelentette, hogy nem érdekli mennyibe kerül kerítsenek nekem egyet. Amikor vissza ült az ágyam mellett lévő székre szélesen rám mosolygott. Ez már sokkal jobban áll neki.
- Mégis milyen kapcsolatban is állunk mi? - elég kínos volt feltenni egy ilyen kérdést, de nem hiszem, hogy tegnap futottunk össze ha már itt szunyál mellettem egy kórházi szobában és mindkettőnknek lőtt sebei vannak, amire én nem emlékszem, de mivel őt nem lepte meg így neki valószínűleg nem újdonság.
- Három hete ismerkedünk meg. Igazából együtt járunk azóta.
- Oh... - egyből mosolyognom kellett. Az még megvan, hogy szakítottam Taeyeonnal és örülök, hogy helyette egy tökéletes példány szedett fel vagy én őt. Végül is mindegy.
- Nem sokat meséltél magadról eddig, szóval nem biztos, hogy mindenben fogok tudni segíteni - mondta félve.
- Nem baj majd Kyungsoo bejön és elmond mindent. Elkérhetem a mobilom? - mutatottam a készülékre.
Megbeszéltem lakótársammal, hogy jöjjön be a kórházba. Már mikor felvette akkor nekem esett, hogy hol vagyok, hová tűntem, van-e fogalmam arról mennyire aggódott értem? Nos válaszolni csak arra tudtam, hogy melyik kórházban vagyok, mert azt a doki elmondta. Az aggódásra nem tértem ki, mert valószínűleg mikor ide ér jól leordítja  a fejemet, pedig aztán én nem tehetek arról, ami történt. Na jó biztos nem csak úgy megtörtét a dolog minden előzmény nélkül, de majd csak elmondja valaki, hogy is volt ez.
- Soo bejön fél óra múlva - mondta Chanyeolnak.
- Addigra nekem el kell mennem, de majd még úgyis visszajövök. Mond meg neki, hogy egyszerre sok infot ne mondjon. Ezt kérte az orvos.
- Jó - hagytam rá.
Chanyeol leszaladt nekem a büfébe egy üveg vízért és mivel nem sok étvágyam van így hiába mondtam, hogy nem vagyok éhes hozott joghurtot. Csak van abban valami, hogy együtt járunk hetek óta, mert epreset hozott. Az a legfinomabb mind közül. Tíz perc után viszont elment, de megígérte, hogy délután még bejön.
Kyungsoo-ra még vártam negyed órát, de szinte berobbant az ajtón.
- Baek - ordította mintha megsüketültem volna, pedig csak rohadtul nem emlékszem semmire. - Minden rendben veled? - fékezett le az ágyam előtt.
- Mondhatjuk.
- De mi volt ez az egész? - toporgott az ágy mellett alaposan nézegetve sérüléseimet, amiket kötés takart.
- Nos nem tudom. Igazából nem emlékszem, hogy mi történt.
- Nem emlékszel? -ült le végül.
- Azt mondta az orvos ideiglenes amnéziám van és idővel helyrejön majd. Szóval felvázolhatnád nagyvonalakban mi volt az elmúlt időszakban.
- Mennyi van meg?
- Nos... az megvan hogy te elutaztál valahová.  Szakítottam Taeyeonnal - erre tökéletes példa Chanyeol jelenléte - és... hát ennyi.
- Röpke két hónap esett ki. Nagyon tömör leszek és ígérd meg, hogy nem fogsz egyből ötven kérdést feltenni.
- Ezt nem ígérhetem.
- Tehát - vett egy nagy levegőt. - Két hónapja azzal hívtál fel, hogy a szemed előtt öltek meg valakit a parkban - kezdte halkan. - Aztán elraboltak mielőtt haza értem volna anyáméktól és két hétig bezárva tartottak valahol. Majd hazajöttél egyik este, de eléggé magadba zuhantál, de semmit sem mondtál se nekem, se a rendőrségen. El is költöztünk egy idő után Namyeong-Dong-ba - csak pislogtam a mondandójára. - Egyik nap haza mentem egy haverommal Jonginnal és megvádoltad, hogy ő akart megölni. Mi összevesztünk és még aznap este hagytál nekem egy levelet, hogy el kellett menned, ne keresselek és ne nyissak ajtót senkinek. Erre most itt vagyunk.
- Értem - nyögtem a tipikus választ, mert amikor nem tudsz semmi értelmeset mondani akkor ez is megteszi.
Tehát láttam egy gyilkosságot, elraboltak és meg akartak ölni. Majd felbukkan a gyilkosjelölt és én eltűnök, majd kórházba kelek három lőtt sebbel emlékezetkieséssel. Nem hangzik jól. Nem igazán értem, hogy miért esett ki ez. Sőt miért csak most? Miért nem az elrablásomat követően? Vagy azt fel tudtam ezek szerint akkor még dolgozni? De a mostani eset akkor miért más? Értem én, hogy meglőttek, de akkor sem hinném, hogy ez ekkora trauma lenne ahhoz képest, hogy két hétre bezártak valahová és ki tudja miket csináltak velem. Viszont ha láttam egy gyilkosságot akkor a rendőrségen csak beszámoltam róla, ott talán fel tudnak majd világosítani. Sőt miután megszöktem biztos újra elmentem oda a feljelentés miatt. Na majd ha haza engednek beszaladok pár infoért.
Kyungsoonak dolgozni kellett mennie így egyedül maradtam amíg Chanyeol vissza nem jön, de az még másfél óra. Pofátlanság lenne felhívni, hogy hozzon nekem egy kis csokit? Nem baj, ha együtt járunk tudnia kell, hogy ez tőlem normális. Azonban hiába kerestem a névjegyét nem volt sehol. Talán más hogy írtam be?
- Az üzenetek között csak ott kell lennie - motyogtam miközben beléptem a menübe.
Nem volt ott semmi. Ezt komolyan nem értem. Na majd rákérdezek ha bejön.
Nem kellett sokat várni, mert még négy előtt betoppan a kis helyiségbe két szatyornyi cuccal.
- Szia Baek! - lépett felém hatalmas mosollyal.
- Szia.
- Baj van?
- Fel akartalak hívni  - láttam, hogy meglepődik, de rendezte vonásait és elkezdte kipakolni amiket hozott. - Nem találtalak a mobilomban.
- Nem akartam egyből elmondani, de két napja kicsit összevesztünk. Add ide beírom újra - nyújtotta a kezét én meg feloldás utána oda adtam a készüléket.
- Min vesztünk össze?
- Féltékeny voltam és nem vetted jó néven - vont vállat. - Nem volt komoly, de te ezek szerint valamiért úgy döntöttél, hogy kitörölsz a mobilodból - adta vissza.
Most már ott virított Chanyeol neve a telefonomban. Nem vagyok az a tipus, aki csak úgy névjegyeket töröl szóval vagy komolyabb volt az az összeveszés vagy nem is tudom. Majd csak eszembe jut szóval nem foglalkozom vele. Nem lenne értelme olyanért morgolódnom, amire nem emlékszem. Majd ha eszembe jut kezdhetjük elölről.
- Beszéltem Kyungssoval arról mi történt az elmúlt két hónapban - kezdtem lehajtott fejjel.
- Nem akarom, hogy egyszerre túl sokat mondjunk neked szóval meséld el mennyibe avatott be eddig - ült az ágyam szélére.
- Elvileg láttam egy gyilkosságot a parkban, majd elraboltak és bezártak két hétre. Aztán mikor haza hozta a haverját én kijelentettem, hogy az az ember meg akart ölni és még aznap este egy levél után eltűntem otthonról.
Miközben meséltem néha megrándult az arca, inkább a zavarodottságtól, de sokszor düh futott át a tekintetén. Emésztgette a mondandómat majd fújt egy nagyon.
- Szerintem ez mára még sok is, majd a többit holnap megbeszéljük.
Nagyon mérgesnek tűnt így nem akartam tovább szítani a tüzet elfogadtam az indokát és próbáltam kutatni az emlékeim között bármi után, ami az elmondottakkal kapcsolatos. Nos nem jártam sikerrel. Szerintem minél jobban erőlködök annál inkább nem történik semmi.

Az elmúlt napokban kiderült, hogy Chanyeol jó társaság. Életvidám, vicces és jól érzem magam vele. Azon már túllendültem, hogy rohadt jól néz ki. Az ilyen meleg pasikra mondják a lányok, hogy kár értük. Tény, hogy jó lenne ha megörökíteni a tökéletes génjeit a jövőnek, de örülök, hogy egy ilyen jó embert sikerült kerítenem Taeyeon helyére.
- Hogy ismerkedtünk meg? - kérdeztem egyik délután.
- A Moon-ba voltam éppen. Meló után ugrottam be és kifele jövet botlottam beléd. Szó szerint, te meg egyből nekem estél - nevetett fel. Ezt még el is tudom képzelni. - Hogy kicsit megenyhítselek meghívtalak egy sörre.
- Nem szeretem a sört.
- Azóta ezzel már tisztában vagyok. Végül másnapra megbeszéltünk egy tényleges randit és azóta vagyunk együtt.
- Nem rossz neked, hogy nem emlékszem rád? - kérdeztem meg, ami napok óta foglalkoztat.
Végül is együtt vagyunk, de olyan mintha csak most ismerkednénk miközben ő ezt már eljátszotta velem egyszer. Már a második nap rá szokott arra, hogy amikor hazamegy egy puszit nyom a homlokomra. Úgy látszik nem akar letámadni egyből, de mégis csak szüksége van erre.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavar. De úgyis visszatérnek majd az emlékeid és elmondhatom, hogy kétszer is magamba bolondítottalak - vigyorgott kajánul én meg nem bírtam megállni, hogy fel ne nevessek.
Őszintén jól esik, hogy nem hagyott magamra. Én nem tudom, hogy képes lennék-e végig csinálni ezt, de végül is ha szeret akkor persze ez nem különösebb áldozat a részéről.
- Chanyeol?
- Hm?
- Mikor csókoltál meg utoljára? - kérdeztem minden kertelés nélkül.
- Hát... - eléggé meglepődött, de ismét megjelent az a széles mosolya, amitől csak még helyesebb. - Ami azt illeti már túl rég.
- És szeretnél?
- Nem az a kérdés, hogy én szeretném-e - ült le mellém az ágyra.
- Tehát akkor nem is akarod? - tettettem sértettséget.
- Baekhyun, mit is szeretnél elérni? - hajolt közelebb.
Azt amit el akarok érni azt egy kórházi szobában nem éppen illendő és az ajtót sem lehet bezárni, tehát ezt nem kötöm az orrára. Tenyere lassan simított az arcomra és végül a tarkómon állapodott meg. Lassan, félve érintette ajkait az enyémekhez, de egy pillanat alatt lett szenvedélyesebb és nagyon is tetszett. Ismerős volt az érzés. Chanyeol nagyon, de komolyan, rohadt jól csókol. Már az első nap fel kellett volna tennem ezt a kérdést. Percekig nem vált el tőlem és közben az egyik keze már a másik oldalam mellett támaszkodott így automatikusan kezdtem húzni magamra, de végül nem engedte és elvált tőlem.
- Ennyi legyen mára elég - döntötte homlokát az enyémnek és csukott szemmel suttogta közénk a szavakat.
Úgy látszik, hogy neki tényleg hiányzott már ez. Kicsit rosszul érzem magam, hogy nem emlékszem rá. Hiába olyan kedves biztos fáj ez neki.
- Ne haragudj - nyomtam egy puszit ajkaira.
- Miért haragudnék? - nézett a szemembe.
- Amiért nem emlékszem a dolgokra. Igyekszem tényleg, de semmi nem jut eszembe hiába erőlködök.
- Nem kell sürgetni a dolgokat. Majd csak visszatér minden.
Az ilyen mondatai után biztosra tudom, hogy okkal szerettem bele és ez most is így lesz majd. Lehet előbb leszek újra szerelmes, mint hogy emlékeznék rá? Mától már nem a homlokomra jár a puszi távozásakor, hanem a számra és ez enyhíti kicsit a hiányát másnapig.

Majdnem egy hét telt el mióta ide kerültem és a kontroll után haza is mehetek. Kyungsoo egyetemen volt tehát Chan jött értem.
- Te mi az istent dolgozol, hogy ilyen kocsid van? - döbbentem le a hatalmas Merci előtt. Ez a terepjáró bazi nagy .
- Most loptam mielőtt jöttem - nevetett ki. - Na gyere már - dobta be a hátsóülésre a holmim.
- Jó - vetődtem be és szépen becsatoltam az övemet. - Menő - nézegettem ezt a csodát.
- Hová is megyünk?
- Kyungsoo elküldte a címet - mutattam felé a telefonom, hogy tudja merre is kéne mennünk.
- Ő mikor ér haza?
- Suliban van aztán még dolgozik, szóval este felé.
- Nagyon helyes - zárta le a beszélgetést és már száguldott is. A végén még a következő sarkon hoz vissza a mentő autóbaleset miatt.
Viszonylag  hamar megérkeztünk egy csendes környékre. Szépen felmentünk a harmadik emeletre és benyitottam a lakásba.
- Jól néz ki - lépdeltem Chanyeollal a sarkamba. - Elvileg egy hónapja lakunk itt Soo-val - jártam körbe a lakást, ami számomra teljesen új volt.
Az előszobából egy kis nappali nyílt, aminek a falai halványsárgák voltak és egy sarokkanapét suvasztottak be a tévé elé, ami egy kis állványon állt. Ebből a helyiségből nyílt egy konyha, aminek szép kis barna bútorai voltak és volt benne étkezőasztal négy székkel is. De az rejtély, hogy kinek jutott eszébe ilyen ronda zöldre festeni a csempe nélküli részeket. A fürdőben csak egy zuhany volt, míg a régi lakásunkba kádban ázhattam.
- Mond, hogy neked fürdőkádad van - nyafogtam a kék helyiség közepén.
- Kétszemélyes.
- Hál' Isten - fordultam ki onnan.
Kyungsoo azt mondta a hátsó szoba az enyém így szépen be is vonultam oda. Kávé színű falak, hatalmas ágy a jobb oldalon és két nagy szekrény a balon. A redőnyt felhúztam és kinyitottam az ablakot egy picit. Oké, hogy január van, de megfulladok itt. Mikor visszafordultam mosolyognom kellett, ahogy a colos mindent megnéz, megfogdos és óriási vigyorral elemzi a személyiségem a tárgyaim alapján.
- Azt nézed mit tudsz ellopni? - álltam mellé.
- Ja, de semmi értékesed nincs - fordult felém vigyorogva.
- Hogy mondhatod ezt? Nézd az a könyv már vagy hatszáz éves - mutattam egy eléggé rongyos darabra.
- Antikkal nem foglalkozom - vont vállat és engem kikerülve elterült az ágyamon.
- Szóval csak hogy tisztázzuk, amit ma megtudtam rólad - ültem mellé az ablak becsukása után. - Lopott kocsival furikázol és még engem is ki akarsz rabolni - nevettem el a végét.
- Izgalmas velem az élet - húzott le maga mellé és átölelt, hogy ne tudjak szabadulni.
Eszembe se lett volna felkelni mellőle. Jól esett, hogy velem van. Biztonságba érzem magam mellette, mert mint Soo mesélte elég furcsa helyzetekbe keveredtem a múlt hónapokban. De mellette egyszerűen csak jó lenni. Szorosan ölelt és nyakamba fúrta az arcát, úgy szuszogott folyamatosan. Már égett a bőröm a forró leheletétől, de nincs az a pénz, hogy elhúzódjak most.
- Baek? - mormolta.
- Mi az?
- Nagyon kívánlak - mondata miközben ajkai épphogy érintették a  nyakamat.
Kibontakoztam az öleléséből és átlendítettem az egyik lábam rajta, hogy csípőjén szépen helyet foglalhassak. Kezei egyből combomra vándoroltak.
- Az én szemszögemből csak egy hete ismerlek - támaszkodtam meg a feje mellett.
- Én viszont téged már egy hónapja. Ráadásul az első alkalommal sem kellett várnom rád valami sokat.
- Ez most fájt - hajoltam közelebb.
- Kiengeszteljelek?
- Még szép - dőltem rá fokozatosan, hogy megcsókolhassam.
Érdekes, hogy míg én most fedezem csak fel, hogy mit szeret és mit nem, addig ő nagyon is tudta, hogy mi okoz nekem élvezetet. De még mennyire tudta! Az összes ponton ami az őrületbe tud kergetni lassan érintett a nyelve, de miután megunta nyakam feltérképezését felült vele az ölében, levette a pólómat és folytatta tovább útját. Merev tagja nekem feszült és automatikusan kezdtem el mozogni rajta, amit ő is élvezett, mert fenekembe markolva húzott jobban magára. Amikor már kényelmetlennek gondolta a helyzetünket egy laza mozdulattal döntött oldalra és vette le rólam a maradék textilt. Nekem épphogy sikerült megfosztanom felsőjétől mielőtt megint minden figyelmét nekem szentelte volna. Direkt húzta az idegeimet ahogy aprólékosan minden centit bejárt rajtam. Már alhasamnál érintettek ajkai és én löktem feljebb a csípőmet, hogy haladjon már, de inkább még a combomon haladt apró puszikkal a térdemig aztán a szemembe nézve elvigyorodott.
- Már megint mindent egyből szeretnél?
- Remélem tisztában vagy azzal, hogy ezt még vissza kapod.
- De mennyire - indult vissza korábbi útvonalán most térdemtől haladva férfiasságomig.
Szerencsére már nem tervezte tovább húznia dolgokat és egyből ráfogott, hogy legalább a felét eltüntethesse a szájában. Az élvezettől csak nyögni tudtam alatta és tincseit tépni. Rohadtul nincs itthon síkosítóm, de nem érdekel semmi. Percekig csinálta majd egyszer csak ott hagyott.
- Mi van? - ültem fel egyből.
- Ez is kéne - lengetett meg egy kis tubust a kezébe, amit a zsebéből kotort elő.
-  Gyere már - húztam vissza kezénél fogva és most ő feküdt el az ágyon.
Ismét felfedező útra indulhattam a testén és nagyon is tetszett, hogy pillanatok alatt meglettek a legérzékenyebb pontjai. A füle mögött, a nyaka hajlata, az oldala, a köldöke alatti rész. Alapból nagyon tetszik a mély hangja, de így vágytól túlfűtötten eszméletlen. Levettem róla a gatyát és az alsót is így farkasszemet nézhettem nem kis merevedésével. Még jó, hogy van síkosító. Végignyaltam a teljes hosszán, hogy aztán számba engedve szívni kezdjem. Amikor a szemébe néztem azt hittem oda olvadok az ágyra. Gondolkodás nélkül gyorsítottam mert minénél előbb magamban akartam érezni, de nem rövid ideig az pedig úgy a legegyszerűbb ha most elélvez. Nem kellett sokáig várnom, hogy a hajamba túrva húzzon magára jobban és engedje számba. Ismét nekem járt a figyelem, ahogy a síkosító flakonját felpattintva csorgatott rám belőle miközben pucsítva vártam mit csinál. Ajkával félgömbjeimen barangolt, de kezei sem tétlenkedtek. Egy ujjal merült el bennem egyenlőre hiszen rég voltunk együtt, de én már nagyon akartam őt.
- Jó lesz a kettő is - nyögtem.
Becsúsztatta másodikat is, de azért ezt már megéreztem mégis olyan finoman csinálta, hogy hamar követeltem többet tőle. Harmadik után már másik keze farkamra siklott, hogy elterelje kicsit a figyelmemet, mert ujjait felváltotta mereven álló tagja és egy hangos nyögést hallattam, ahogy megéreztem magamban. Lassan nyomta tövig én pedig csak gyűrtem a párnát magam alatt. A francért vagyok ilyen türelmetlen? Hátamra hajolt és a nyakamba csókolva próbálta elterelni a figyelmem kevés sikerrel.
- Fáj?
- Nem vészes - mondtam és, hogy biztosítsam igazamról mozdítottam a csípőmön hátra felé.
Lassan húzódott ki, hogy ismét teljes méretével kitöltsön és idővel egyre jobban élveztem ritmusos tempóját, mély szuszogását. Percek múlva kihúzódott és hátamra borítva hatolt vissza belém én pedig felnyögtem alatta. Olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy már a nevemet is elfelejtettem miközben egyre hevesebben mozgott. A nyakamra siklottak ajkai és egy ponton szívni kezdte. Nem bánom ha birtokol, neki adom mindenem csak ne hagyja abba. Miután egy csókot nyomott a friss foltra még gyorsabb tempóra váltott én pedig csak martam a hátát, mert jobb ötletem nem volt. Ő továbbra is a fejem mellett marad és úgy szuszogott a nyakamba, de már nagyobb nyögések is keveredtek légvételei közé.
- Hiányoztál - súgta hirtelen én pedig automatikusabban téptem hullámos hajába, hogy csókot lophassak tőle.
A szájába nyögve élveztem a saját hasfalamra és néhány pillanat után kihúzódott belőlem, hogy beterítsen a sajátjával. Nem kaptam levegőt, de nem érdekelt. A szívem majd kiszakadt a helyéről, de mindennek ellenére amikor belenéztem azokba a csillogó szemekbe tudtam, hogy nem lesz baj többé. Nem értem miért vagyok ilyen nyugodt a közelébe, de inkább csak kiélvezem.

Csak teltek a napok és a hetek mióta a kórházból kijöttem. A rendőrségre hiába mentem közölték, hogy az első alkalommal még ki tudtam nyögni annyit, hogy magas volt az elkövető és sötét színű a haja. Az elrablásból megszökve napokig nem is jöttem be. Aztán mikor végre megjelentem vallomást tenni akkor is csak rébuszokba beszéltem. Nem mondtam semmit érdemlegeset csak hogy átlagos külsejük volt. Csalódottan mentem haza és csak akkor lett jobb kedvem, amikor az ajtóban megláttam Chanyeolt. Beinvitáltam és az étkező asztaltól figyelte, ahogy vacsorát gyártok, hogy Kyungsoonak este már ne kelljen vele foglalkoznia.
- Megjöttem - csapódott az ajtó.
- Konyha - kiabáltam ki, hogy tudja merre kell jönnie.
- Gondolod nem érezni az egész lakásban ha alkotsz? - ért be mondata végére. - Oh, szia.
- Szia. - köszönt vissza neki - Park Chanyeol.
- Do Kyungsoo - meglepett a hangja, mert ő mindenkivel barátságos, de most kicsit más volt.
Már egyszer kifejtette nekem, amikor Chanyeolról meséltem, hogy ő furcsálja az egészet, mert én nem meséltem semmit az utolsó eltünésem előtt semmijen pasiról. Chanyeol is érezhette a feszültséget, mert inkább magunkra hagyott és megállapodtunk, hogy holnap találkozunk.
- Mi volt ez? - kérdeztem tőle a tálalás után.
- Itt valami nincs rendjén Baekhyun. Nem tetszik az a pasi.
- Még jó, heteró vagy.
- Nem úgy te nagyon hülye. Nekem gyanús a felbukkanása. Eddig nem volt sehol, nem meséltél róla egyáltalán aztán érdekes, hogy mikor szitává lőnek...
- Láttál te már szitát? - vágtam a szavába.
- Hagyjál már az ilyen szövegeiddel és figyelj! - csapott az asztalra. - Miután amnéziásan kelsz egy kórházban ő érdekes nem mozdul mellőled. Nem mesélte el véletlenül miért is lőttek rátok?
- Azt mondta, hogy ő csak látta, ahogy engem elvisznek egy kocsival és mikor megtalált akkor már nem is voltam magamnál. Ő hozott el és akkor lőtték meg őt is.
- Ez így nem kerek.
- És hogy lenne kerek? Ha ő akart volna megölni és most csak szórakozik, hogy aztán megkínzás után feldaraboljon? Térj már észhez! - otthagytam a konyhában és mérgesen csaptam be a szobám ajtaját.
Elegem van Soo elméleteiből és nem is akarok vele beszélni egy darabig. Zsebemből előkotortam a telefonomat és Chanyeolt hívtam, hogy nagyon zavarná-e ha pár napra nála maradnék. Megnyugtatott, hogy nincs akadálya és tíz perc múlva itt lesz értem, pakoljak össze. Előszedtem a sporttáskámat és beledobáltam mindent, ami a kezem ügyébe került. A fürdőből is kiszedtem a fogkefémet a szekrényből és eltettem azt is. Minden más úgyis van nála. Megcsörrent a telefonom így tudtam, hogy megérkezett Chanyeol. Felkaptam a táskám és kicsörtettem az előszobába, hogy magamra aggassam a kabátomat és a bakancsom.
- Hová mész?
- Megöletni magam - csaptam be úgy az ajtót, hogy még Kínában is hallani lehetett.