5. rész
Chanyeol pov
Majdnem egy éve, hogy Taehyung meghalt. Helyesbítek megölték. Biztos, hogy valaki a bandából, mert azt mondta mikor elment, hogy ne aggódjak nem meló, csak beszélnie kell valakivel. Azt mondjuk hiába kérdeztem, hogy kivel találkozik nem mondta meg. Aztán nem jött többet haza. Az unokatestvére rángatta bele őt ebbe a világba és végül én is belekerültem. Igaz én csak a pénzügyekbe folytam bele, mert azt tanultam is így úgymond hasznos voltam nekik. Tae sajnos többet járt az utcán és a terjesztésben is részt vett szóval voltak ellenségei, de hiába akartam kideríteni egyszerűen semmi. Senki nem tud semmit. Hetek után talált rá Kai az erdőben és ott tényleg összetörtem. A gyógyszerek segítettek lecsillapodni és felejteni a fájdalmat, de nem volt könnyű elfogadni. Már majdnem feldolgoztam a dolgot a hónapok alatt, de akkor Kai azt mondta hallotta Taot és Krist erről beszélni és biztos benne, hogy ők voltak. A düh úgy borította el az agyamat, hogy esélyem volt megbosszulni végre még gondolkodni sem tudtam. A parkban futottam össze velük pár nap múlva. Tiltakoztak és esküdöztek, hogy nem volt közük hozzá, de én Kait jobban ismerem. Hiszek neki és bízom benne. Tae tartott otthon fegyvert, de eddig sosem használtam. Mégis hatalmas élvezet volt fejbe lőni mindkettőt, úgy éreztem megkönnyebbültem. Viszont szemtanúra nem számítottam. Valaki észrevett, de piszok gyorsan eltűnt onnan. Mégis rohadt peches a srác. Legalábbis remélem, hogy a belépőkártya az övé és nem egy ártatlan emberkéé. Bár ha azt nézzük ő is ártatlan csak rossz helyen volt éppen. Ez viszont a helyzetén nem sokat változtat. A fényképen lévő személy egy kicsit hasonlított Tae-ra, de ezen nem akartam gondolkozni.
A kártyán lévő cégre rákerestem és meg is lett a székhelyük. Másnap nem volt ott senki, akire a fénykép kicsit is emlékeztetne, de szombaton már szerencsénk volt. Kai is velem jött , mikor a srác mögé léptem és a nevét kimondtam ő rettegve nézett hátra és egyből futásnak eredt. Innen már egyértelmű volt, hogy bizony ő az aki látta mit csináltam. Most nem volt olyan gyors és hamar utol értem. Nem akartam a nyílt utcán semmi komolyat délután így csak leütöttem. Elcipeltük az egyik épületünk pincéjébe, de még nem tudtam mi legyen a sorsa.
- Minek hoztad el? - kérdezte Kai.
- Nem tudom, csak ne nyúlj hozzá - csaptam haverom orrára az ajtót.
Beléptem a helyiségbe, ledobtam az ágyra és alaposan megnéztem. A fényképen hiába hasonlított rá azért tisztán látszik a különbség köztük, de el kell ismernem helyes a srác. Átnéztem az iratait és meglepő, hogy egyidős velem, fiatalabbnak gondoltam. A lakcíme nem is ebbe a városba szól. A mobilja le van zárva kóddal szóval kiszedtem az aksit, hogy ne lehessen bemérni se. Amikor elesett az ütés után pont egy hatalmas sártócsában landolt szóval nem hagyhatom ezekben a ruhákban így levettem róla. Nem tűnik valami veszélyesnek, de azért érezze, hogy itt komoly következménye van annak bármit tesz így a kezénél fogva kikötöttem.
Aznap kétszer mentem vissza, de jó pontot találhattam el, mert elég sokáig ki volt ütve. Aztán mikor este ránéztem ébren volt és nem túlzok, de elég komoly szófosása van a gyereknek. Most vagy a stressz miatt vagy alapból ilyen, de néha már komolyan idegesített. Második nap valamiért késztetést éreztem, hogy az enyém legyen. Túl szép, hogy ne érjek hozzá. Eleinte tiltakozott, de egy kis ösztönzés után szépet tette, amit mondtam. Látszott, hogy fél amikor meglátta a kést, de eszembe se volt megsérteni. Elég volt ráijeszteni és máris élvezhettem, amit csinál. Bár nem adta meg magát teljesen, de a fájdalom sok mindenre ráveszi az embereket és ő sem volt más.
Viszont, amikor még élvezni is elkezdte az már nagyon tetszett. Többet akart és ez meglepett. Ő csókolt meg engem, de egy pillanatát sem bántam, amit csináltunk. Szűk volt, forró és követelőző. Szabályosan könyörgött értem és egy idő után csak rá koncentráltam. Önző voltam szex terén mindig, de vele más volt. Akartam azokat a sóhajokat és nyögéseket hallani. Azt akartam, hogy sikítson és kérje, hogy ne hagyjam abba. Elvette az eszem már az első alkalommal.
Nem tudtam eldönteni, hogy bátor vagy szimplán hülye, hogy ennyit szájal vissza, de az igaz, hogy a kettő között csak egy hajszálnyi különbség van. Nem akartam őt elengedi, csak magamnak akartam. Lehet beteges ez a ragaszkodás, de mellette nem gondoltam állandóan Taehyungra, sőt már vártam délutánonként, hogy mehessek hozzá. Tényleg érdekes személyiség és meglehetősen csípős humora van, de lehet ez csak nekem szólt. Már két hete hogy idehoztam és elég sokat voltam bent vele a kis helyiségben. Ő sokszor kérdezett, de persze nem válaszoltam neki. Az kéne még, hogy megismerjen és jobban féljen tőlem. Mert azért néha voltak pillanatok amikor eléggé elcseszett volt anap és arra ő rátett egy lapáttal a visszapofázásával. Nem bántottam komolyabban, de ütöttem meg párszor, bár az csak kisebb néhány pofon volt, azért nem ököllel kapott. Utána viszont mindig haragudtam magamra több órán keresztül. Később nem egyszer eszembe jutott, hogy talán el kéne engednem, mert minden nap rákérdezett erre. Megértem, hogy menni akart én viszont önző módon magam mellett akarom tartani. Jó lett volna ha nem így találkozunk, de már mindegy.
Egyik nap kicsit több gyógyszert vettem be a kelleténél, de már mindegy volt nekem. Megint Tae-vel álmodtam és szükségem volt pár erősebb nyugtatóra. A kisebb mennyiségre már amúgy is immunis vagyok. Pont a törpéhez mentem és megint felidegesített egy pillanat alatt flegmázásával. Ahogy taszítottam egyet rajta a feje hangosan koppant a falon. Felrántottam magamhoz és megint láttam szemében a rémületet. Nem akarom bántani, de mégis haragszom mert amióta itt van egyre kevesebbet gondolok Teahyungra. Úgy érzem elárultam őt, amiért Baekhyun ennyire leköt. Már pedig tagadni se tudom, hogy érdekel egyre jobban, napról napra többet mutat magából és tetszik az a Baekhyun is. Akarom minden porcikáját. Meg akarom csókolni, de akkor Tae már tényleg csak az emlékezetemben fog élni, ha végleg elengedem. Semmi sem köt hozzá többé, ha esetleg beleszeretek Baekhyunba. Addig gondolkoztam, amíg meg nem éreztem a mellkasomon felvándorolni a kezeit és már meg is szüntette a távolságot közöttünk. Lassú csóknak indult és nem is terveztem ezen változtatni. Percekig csináltuk ezt és most nem az volt a célom, hogy pillanatok alatt benne legyek. Napok óta szinte mindent megtesz, amire utasítom, de most neki akarok jót. Amikor levettem a felsőjét akkor vettem csak észre, hogy mit csináltam eddig. Mindenhol harapás és szívásnyomok vannak rajta. Persze jól néz ki olyan szempontból, hogy én tettem oda a hófehér bőrére ezeket, de mégis azt mutatja, hogy beteges a birtoklási vágyam. Most semmi esetre sem csinálok ilyet. Valamiért meg sem szólalt, de látszott rajta, hogy nagyon is tetszik neki, amit csinálok vele. Sajnos kezdett ködösülni az elmém, ahogy kezdtek hatni azok a szarok. Eddig is okoztak hallucinációt, de most más volt. Tudtam, hogy Tae már nincs viszont mégis azt éreztem vele vagyok. Baekhyun helyére Taehyung lépett és csak boldoggá akartam tenni, ahogy mindig. Sosem szeretett felül lenni most viszont mégis így akarta én pedig nem tiltakoztam ellene, hogy az ölembe ülve irányítson.
- Szeretlek Taehyung - súgtam neki. - Szeretlek.
Hiába csókoltam volna meg csak mozdulatlanul ült rajtam tovább.
- Mi baj? - néztem rá.
- Baekhyun vagyok.
A szavak felértek egy pofonnal. Hogy mondhattam ezt? Nem foglalkozva semmivel lelöktem magamról és kirohantam úgy ahogy vagyok. Szerintem még az ajtót se zártam be, de kétlem, hogy elmenne. Pedig az agyam igen is tudta, hogy Baekhyunnal vagyok végig, de valamiért annyiszor ugrott be szex közben Taehyung, hogy automatikusan az ő nevét mondtam. Nem volt pofám bemenni hozzá, de másnap este mégis úgy gondoltam megnézem egyáltalán ott van-e még.
Arra viszont nem is számítottam, hogy a tiltásom ellenére Kai beteszi a lábát ide, de amikor kinyitottam az ajtót egy pillanatra megfagytam. Baekhyun a földön fekszik és Kai konkrétan tapos rajta. Egy kés van a kezében, amiről vér csöpög a padlóra és nagyon reméltem, hogy nem Baeké. Amikor felém fordult látszott, hogy felrepedt a szája és már lilult is az álla rendesen, úgy tűnik Baekhyun nem kis erővel ütötte meg őt.
Amikor odamentem, hogy leszedjem róla nekem támadt és megvágta a karomat. Ezt azért nem néztem volna ki belőle. Egy mozdulattal eltörtem az orrát és a fájdalom miatta a kést el is ejtette. Mérges voltam, hogy hozzáért pedig kifejezetten elmondtam neki, hogy be se jöhet ide. Aztán még volt mersze nekem jönni? Már azt se figyeltem hol ütöm a fejét, de megölni nem akartam így amikor már láttam, hogy eszméletlen felkeltem róla. Baekhyun persze már sehol sem volt és hiába néztem körül a környéken nem találtam.
Hetekig próbáltam előkeríteni, de nem ment. Valószínűleg a rendőrségen adott rólam személyleírást így csak sötétedés után járkálhattam sokat az utcán. A munkahelyén nem volt. A park környékén nem volt. Már azt is el tudtam volna képzelni, hogy elköltözött a városból. Kai-al megszakadt a kapcsolatom, de a verés után remélem, hogy ha meg is látja Baeket akkor nagy ívben elkerüli.
Épp otthon ültem, amikor megszólalt a mobilom.
- Szevasz Yeol - szólt bele. - El sem hiszed kivel ücsörgök éppen.
- Az önelégült hangodból ítélve Baekhyunnal.
- Bizony vele és van egy remek ötletem.
- Remélem tudod, hogy ki foglak nyírni!
- Van három órád kiszabadítani a srácot - hagyta figyelmen kívül a fenyegetésemet. - Óránként kap egy golyót a mostani mellé.
- Hová lőttél?- pattantam fel.
- Csak a lábába.
- Hazudsz - mondtam kétségbeesetten.
- Nem hiszed? - hangzott a kérdés és Kai gondolom belerúgott vagy rátaposott neki, mert elég hangosan felordított. - Óra indul Chan - és ezzel letette.
El sem akartam hinni. Hogy a francba találhatta meg mikor én is állandóan kerestem, de nem leltem sehol? Ráadásul még képes volt meg is lőni őt és még többször is meg akarja? Nem foglalkoztam semmivel csak eltettem egy megtöltött fegyvert és már vágódtam is be a kocsiba. Több helyen megnéztem, ahol megfordulhattak. Az összes épületét a bandának, de egyikbe sem voltak. Aztán rájöttem, hogy ha Kai azt akarta, hogy ne találjam meg akkor olyan helyre kellett mennie, amit nem ismerek. Eldugott kell, hogy legyen, mert különben a lövések miatt kihívják rá a zsarukat. Az órára pillantva láttam, hogy még van időm bőven. A telefonom viszont csipogott, hogy üzenetem érkezett és remegni kezdett a kezem, amikor megláttam a képet. Baekhyun ült a fal mellett és az egyik lábán elég nagy vérfolt volt, a bal karja is vérzett és látszott rajta, hogy fáj neki. Folyt róla a víz és feltételeztem, hogy nem a meleg miatt. Lehet már lázas is hiszen ezek szerint egy órája viseli a fájdalmat és a golyót a lábában és most társul még egy a bal karjába is. Azonnal a hívásra nyomtam.
- Na merre jársz? - kérdezte.
- Ha megtalállak rohadtul fogod átkozni magad, hogy ezt csináltad vele! - sziszegtem dühösen.
- Két órád maradt, mert az utolsó golyó a fejébe megy - vágta rá és kinyomott.
Ismét a gázra tapostam és szeltem az utakat. Valami oknál vezérelve elmentem a régen lezárt gyárakhoz. Nem tudtam kocsival bemenni így leállítottam a motort és futásnak eredtem. Rengeteg épület és rohadt sok raktár volt itt, amiket sorba végig néztem. Vagy fél órás körözés után az egyikből halvány fény szűrődött ki és csak remélni tudtam, hogy nem csövesek ücsörögnek bent. Szinte beestem az ajtón, de nem érdekelt semmi csak meg akartam találni őket.
- Ne már, még lett volna négy perc - nyávogott Kai, ahogy meglátott az ajtóban.
- Itt vagyok, szóval engedd el - néztem rá és majd felrobbantam.
- Az úgy dög unalom - emelte fel a pisztolyt és ismét elsütötte.
- Baszódj meg - nyögte a szavakat fájdalmában, amikor a vállába fúródott a fém.
- Jézusom Baekhyun - rohantam mellé. Nagyon rossz állapotban volt. A jobb lábában, a bal karjában és most már abban a vállában is volt egy lövedék.
- Rohadt sokat késtél - mosolyodott el. El sem hiszem, hogy még most is képes így rám mosolyogni.
- Annyira sajnálom - adtam egy apró puszit ajkaira. Nem gondoltam volna, hogy ez nekem ennyire hiányzott. A látványa, az hogy megérinthetem, de még az illata is.
- Hogy ez milyen elcseszettül romantikus - nevetett hisztérikusan Kai. - Milyen vicces lesz, ha most mindketten itt haltok meg.
- Chanyeol - szólalt meg Baekhyun - Kai azt mondta ő ölte meg Taehyungot.
- Mi?
- Kai ölte meg. Azt mondta nekem, hogy nem Tao és Kris voltak.
Nem is értettem hirtelen, hogy mit mondott. Honnan tud arról, hogy Tae meghalt? Ráadásul honnan tudhatta, hogy Kris és Tao ezzel lett megvádolva? Kaira néztem, a mosolya eltűnt, ahogy látta, hogy pisztolyért nyúlok és csak a félelem látszódott. Megbíztam benne és nem elég, hogy átvert egy évig még volt pofája előadni, hogy ő nekem akar segíteni.
- Megígértem, hogy megdöglesz - a fegyverrel pontosan céloztam.
Jobb lábába ment az első pont mint Baeknek. Térdre rogyott a fájdalomtól én pedig felnevettem. Amikor újra rám nézett a bal karjába lőttem.
- Ezt már nem élvezed annyira mi? - mentem vészesen közel. - Hogy ölted meg?
- Chanyeol én... - próbált kinyögni valami magyarázatot, ami biztos, hogy hazugság lenne.
- Csak mond meg, hogy csináltad! - nyomtam a halántékának a forró csövét a fegyvernek mire megrándult az arca.
- Összevesztünk, nekem jött. Baleset volt, rosszul esett.
- Azt mondta szereti elvenni, ami a tiéd - kiabálta oda Baekhyun, már amilyen hangerővel jelenleg képes volt.
- Te kussolj! - préselte ki dühösen a szavakat.
Már emelte fel ismét a kezét, hogy felé lőjön, de én voltam a gyorsabb. Kirúgtam a kezéből és kapott még egyet a bal vállába.
- Mit is mondtál hová tervezted a negyedik golyót nála?
- Chanyeol ne csináld, évek óta barátok vagyunk - próbálkozott.
- Te úgy gondolod? - guggoltam le elé. - Szerinted a barátok megölik egymás párját? Kihoztalak a diliházból erre így kell meghálálni?
- Nem akartam.
- És ezt akartad? - biccentettem Baek felé. - Ő mégis mi a francot ártott neked?
- Először Taehyung majd Baekhyun. Te mindenkit észre veszel csak engem nem - kiabálta. - Meddig kellett volna néznem, hogy mással vagy együtt?
- Tehát féltékeny voltál - álltam fel és Baekhyunra pillantottam.
Már nem voltak nyitva a szemei és nagyon aggódtam. Sok vért veszíthetett és azért már majdnem három órája viseli a fájdalmat. Közelebb mentem és egy tincset kisimítottam a szeméből. Nem akarom őt is elveszíteni. Letettem a pisztolyt a földre és próbáltam összeszedni őt, de úgy tűnik hiába akartam rendes lenni. A fájdalom nem volt ismeretlen, mert lőttek már meg és Kai se megölni akart, csak elmenekülni. Szerencsémre semmi főbb szervet nem ért úgyhogy ismét felvettem a fegyvert és célzás után küldtem a fejébe a fémet. Elterült én pedig újra Baekhyunnal foglalkozhattam. Muszáj kórházba vinnem, mert nem halhat meg. Már sajnálom, hogy belekevertem mégis vagyok olyan önző, hogy ennek ellenére örülök, hogy ott volt aznap, mert másképp nem ismerném. Ha rendbe jön még randizni is elviszem csak bírja ki addig.
Fájt az oldalamba fúródott lövedék, elég kellemetlen volt a kocsiig cipelni így, de kénytelen voltam kibírni azt a tíz percet. A legközelebbi kórházba hajtottam vele és a pult mögött álló nővér meg is lepődött amikor beléptem vele az ajtón. Ő több seből vérzett és ájultan feküdt a karjaimban. Az én sérülésemet a csak akkor vette észre a nő, amikor egy hordágyat hozott, amire letehettem. Nem nézhettünk ki valami jól és hamar mozgósítottak mindenkit, akit kellett. Őt a műtőbe vitték, de engem könnyű volt ellátni. Két óra után már nagyon aggódtam érte, de végül kitolták és megnyugtatott a doki, hogy túl fogja élni csak sok vért vesztett. Kenőpénz fejében maradhattam az intenzíven vele, mert holnapig még itt tartják és később mehet a lábadozóba.
Aggódtam érte, mert egész nap nem kelt fel. Altatásban tartották, mert elég súlyos volt a sérülés, de a vérveszteség volt a komolyabb baj. Egy percre se hagytam magára. A nővér a kezembe adta a holmiját és meg is lepődtem, amikor a kedvenc késem került elő a kupacból. Megmosolyogtatott, mert kétlem, hogy csak azért tartotta meg és volt nála éppen mert tetszett neki.
Másnap csak ültem az ágya mellett és a egyenletes csipogás már annyira monoton volt, hogy el is aludtam a mellette lévő széken. Halk nyöszörgésre keltem és amint felnéztem láttam, ahogy fáradtan pislog körbe és nem igazán tudja, hogy hol is van.
- Baekhyun - szorítottam meg a kezét és ő lassan rám emelte a tekintetét. - Végre felkeltél.
Csak értetlenül bámult rám és nagyon halkan szólalt meg.
- Te ki vagy?
Csak néztem kitágult szemekkel. Mi az, hogy ki vagyok? Nem ismer fel? Ez most rossz egyáltalán? Vagy így legalább a rossz emlékeket rólam felválthatja valami átlagos történet? De mi lesz ha eszébe jutnak a dolgok? El tudom játszani, hogy egy normális ember vagyok? El fogja hinni a mesémet?
- Chanyeol vagyok.
- Nem emlékszem rád - látszott, hogy nagyon kutat az emlékei között, de nem talál.
- Ne aggódj! Történt egy komoly baleset, de már minden rendben lesz - simogattam meg a kezét.
Ráérek később aggódni az emlékei miatt most jobb ha azt gondolja, hogy nem ártottam neki soha és ha belém szeret akkor nem is fogja zavarni ami volt. Legalább is nagyon remélem.
Egyből hívtam a nővért, hogy felkelt és az orvosával már jöttek is egy perc után. Megnézték a gépek mutatta értékeket és elég bizakodóak voltak. Erős, egészséges, fiatal így seperc alatt felépül majd. Azonban az emlékezetkiesésre csak a sokkot tudták felhozni indoknak és azt mondták majd visszajönnek az emlékei, de lassan kell adagolni az infokat. Én magán szobát kértem neki az orvostól. Nem érdekelt az ára. Nem akartam sok mindent rázúdítani. Arra a kérdésére, hogy ki vagyok neki boldogan adtam elő a kis mesémet.
- Három hete ismerkedünk meg. Igazából együtt járunk azóta.
- Oh... - emésztette apró mosollyal a dolgokat.
- Nem sokat meséltél magadról eddig, szóval nem biztos, hogy mindenben fogok tudni segíteni.
- Nem baj majd Kyungsoo bejön és elmond mindent. Elkérhetem a mobilom? - mutatott a kis szekrényre maga mellett én pedig a kezébe adtam.
Ki a franc az a Kyungsoo? Ha a pasija akkor nagy szarban vagyok, mert hamar rá fog jönni, hogy hazudtam. Sőt valószínűleg el is fogja neki mondani, hogy én raboltam el és akkor minden bukik. A beszélgetésük után Baek azt mondta húsz perc és itt lesz tehát akkor csak el kell tűnnöm, amíg a srác bent van és ki kell hallgatnom mit beszélnek. Félek, hogy milyen kapcsolatban állnak. Tényleg nem akarom elveszíteni őt és most, hogy adódott egy lehetőségem, ha csak egy időre is másnak mutassam magam, amíg megkedvel miért ne tenném?
Majdnem egy éve, hogy Taehyung meghalt. Helyesbítek megölték. Biztos, hogy valaki a bandából, mert azt mondta mikor elment, hogy ne aggódjak nem meló, csak beszélnie kell valakivel. Azt mondjuk hiába kérdeztem, hogy kivel találkozik nem mondta meg. Aztán nem jött többet haza. Az unokatestvére rángatta bele őt ebbe a világba és végül én is belekerültem. Igaz én csak a pénzügyekbe folytam bele, mert azt tanultam is így úgymond hasznos voltam nekik. Tae sajnos többet járt az utcán és a terjesztésben is részt vett szóval voltak ellenségei, de hiába akartam kideríteni egyszerűen semmi. Senki nem tud semmit. Hetek után talált rá Kai az erdőben és ott tényleg összetörtem. A gyógyszerek segítettek lecsillapodni és felejteni a fájdalmat, de nem volt könnyű elfogadni. Már majdnem feldolgoztam a dolgot a hónapok alatt, de akkor Kai azt mondta hallotta Taot és Krist erről beszélni és biztos benne, hogy ők voltak. A düh úgy borította el az agyamat, hogy esélyem volt megbosszulni végre még gondolkodni sem tudtam. A parkban futottam össze velük pár nap múlva. Tiltakoztak és esküdöztek, hogy nem volt közük hozzá, de én Kait jobban ismerem. Hiszek neki és bízom benne. Tae tartott otthon fegyvert, de eddig sosem használtam. Mégis hatalmas élvezet volt fejbe lőni mindkettőt, úgy éreztem megkönnyebbültem. Viszont szemtanúra nem számítottam. Valaki észrevett, de piszok gyorsan eltűnt onnan. Mégis rohadt peches a srác. Legalábbis remélem, hogy a belépőkártya az övé és nem egy ártatlan emberkéé. Bár ha azt nézzük ő is ártatlan csak rossz helyen volt éppen. Ez viszont a helyzetén nem sokat változtat. A fényképen lévő személy egy kicsit hasonlított Tae-ra, de ezen nem akartam gondolkozni.
A kártyán lévő cégre rákerestem és meg is lett a székhelyük. Másnap nem volt ott senki, akire a fénykép kicsit is emlékeztetne, de szombaton már szerencsénk volt. Kai is velem jött , mikor a srác mögé léptem és a nevét kimondtam ő rettegve nézett hátra és egyből futásnak eredt. Innen már egyértelmű volt, hogy bizony ő az aki látta mit csináltam. Most nem volt olyan gyors és hamar utol értem. Nem akartam a nyílt utcán semmi komolyat délután így csak leütöttem. Elcipeltük az egyik épületünk pincéjébe, de még nem tudtam mi legyen a sorsa.
- Minek hoztad el? - kérdezte Kai.
- Nem tudom, csak ne nyúlj hozzá - csaptam haverom orrára az ajtót.
Beléptem a helyiségbe, ledobtam az ágyra és alaposan megnéztem. A fényképen hiába hasonlított rá azért tisztán látszik a különbség köztük, de el kell ismernem helyes a srác. Átnéztem az iratait és meglepő, hogy egyidős velem, fiatalabbnak gondoltam. A lakcíme nem is ebbe a városba szól. A mobilja le van zárva kóddal szóval kiszedtem az aksit, hogy ne lehessen bemérni se. Amikor elesett az ütés után pont egy hatalmas sártócsában landolt szóval nem hagyhatom ezekben a ruhákban így levettem róla. Nem tűnik valami veszélyesnek, de azért érezze, hogy itt komoly következménye van annak bármit tesz így a kezénél fogva kikötöttem.
Aznap kétszer mentem vissza, de jó pontot találhattam el, mert elég sokáig ki volt ütve. Aztán mikor este ránéztem ébren volt és nem túlzok, de elég komoly szófosása van a gyereknek. Most vagy a stressz miatt vagy alapból ilyen, de néha már komolyan idegesített. Második nap valamiért késztetést éreztem, hogy az enyém legyen. Túl szép, hogy ne érjek hozzá. Eleinte tiltakozott, de egy kis ösztönzés után szépet tette, amit mondtam. Látszott, hogy fél amikor meglátta a kést, de eszembe se volt megsérteni. Elég volt ráijeszteni és máris élvezhettem, amit csinál. Bár nem adta meg magát teljesen, de a fájdalom sok mindenre ráveszi az embereket és ő sem volt más.
Viszont, amikor még élvezni is elkezdte az már nagyon tetszett. Többet akart és ez meglepett. Ő csókolt meg engem, de egy pillanatát sem bántam, amit csináltunk. Szűk volt, forró és követelőző. Szabályosan könyörgött értem és egy idő után csak rá koncentráltam. Önző voltam szex terén mindig, de vele más volt. Akartam azokat a sóhajokat és nyögéseket hallani. Azt akartam, hogy sikítson és kérje, hogy ne hagyjam abba. Elvette az eszem már az első alkalommal.
Nem tudtam eldönteni, hogy bátor vagy szimplán hülye, hogy ennyit szájal vissza, de az igaz, hogy a kettő között csak egy hajszálnyi különbség van. Nem akartam őt elengedi, csak magamnak akartam. Lehet beteges ez a ragaszkodás, de mellette nem gondoltam állandóan Taehyungra, sőt már vártam délutánonként, hogy mehessek hozzá. Tényleg érdekes személyiség és meglehetősen csípős humora van, de lehet ez csak nekem szólt. Már két hete hogy idehoztam és elég sokat voltam bent vele a kis helyiségben. Ő sokszor kérdezett, de persze nem válaszoltam neki. Az kéne még, hogy megismerjen és jobban féljen tőlem. Mert azért néha voltak pillanatok amikor eléggé elcseszett volt anap és arra ő rátett egy lapáttal a visszapofázásával. Nem bántottam komolyabban, de ütöttem meg párszor, bár az csak kisebb néhány pofon volt, azért nem ököllel kapott. Utána viszont mindig haragudtam magamra több órán keresztül. Később nem egyszer eszembe jutott, hogy talán el kéne engednem, mert minden nap rákérdezett erre. Megértem, hogy menni akart én viszont önző módon magam mellett akarom tartani. Jó lett volna ha nem így találkozunk, de már mindegy.
Egyik nap kicsit több gyógyszert vettem be a kelleténél, de már mindegy volt nekem. Megint Tae-vel álmodtam és szükségem volt pár erősebb nyugtatóra. A kisebb mennyiségre már amúgy is immunis vagyok. Pont a törpéhez mentem és megint felidegesített egy pillanat alatt flegmázásával. Ahogy taszítottam egyet rajta a feje hangosan koppant a falon. Felrántottam magamhoz és megint láttam szemében a rémületet. Nem akarom bántani, de mégis haragszom mert amióta itt van egyre kevesebbet gondolok Teahyungra. Úgy érzem elárultam őt, amiért Baekhyun ennyire leköt. Már pedig tagadni se tudom, hogy érdekel egyre jobban, napról napra többet mutat magából és tetszik az a Baekhyun is. Akarom minden porcikáját. Meg akarom csókolni, de akkor Tae már tényleg csak az emlékezetemben fog élni, ha végleg elengedem. Semmi sem köt hozzá többé, ha esetleg beleszeretek Baekhyunba. Addig gondolkoztam, amíg meg nem éreztem a mellkasomon felvándorolni a kezeit és már meg is szüntette a távolságot közöttünk. Lassú csóknak indult és nem is terveztem ezen változtatni. Percekig csináltuk ezt és most nem az volt a célom, hogy pillanatok alatt benne legyek. Napok óta szinte mindent megtesz, amire utasítom, de most neki akarok jót. Amikor levettem a felsőjét akkor vettem csak észre, hogy mit csináltam eddig. Mindenhol harapás és szívásnyomok vannak rajta. Persze jól néz ki olyan szempontból, hogy én tettem oda a hófehér bőrére ezeket, de mégis azt mutatja, hogy beteges a birtoklási vágyam. Most semmi esetre sem csinálok ilyet. Valamiért meg sem szólalt, de látszott rajta, hogy nagyon is tetszik neki, amit csinálok vele. Sajnos kezdett ködösülni az elmém, ahogy kezdtek hatni azok a szarok. Eddig is okoztak hallucinációt, de most más volt. Tudtam, hogy Tae már nincs viszont mégis azt éreztem vele vagyok. Baekhyun helyére Taehyung lépett és csak boldoggá akartam tenni, ahogy mindig. Sosem szeretett felül lenni most viszont mégis így akarta én pedig nem tiltakoztam ellene, hogy az ölembe ülve irányítson.
- Szeretlek Taehyung - súgtam neki. - Szeretlek.
Hiába csókoltam volna meg csak mozdulatlanul ült rajtam tovább.
- Mi baj? - néztem rá.
- Baekhyun vagyok.
A szavak felértek egy pofonnal. Hogy mondhattam ezt? Nem foglalkozva semmivel lelöktem magamról és kirohantam úgy ahogy vagyok. Szerintem még az ajtót se zártam be, de kétlem, hogy elmenne. Pedig az agyam igen is tudta, hogy Baekhyunnal vagyok végig, de valamiért annyiszor ugrott be szex közben Taehyung, hogy automatikusan az ő nevét mondtam. Nem volt pofám bemenni hozzá, de másnap este mégis úgy gondoltam megnézem egyáltalán ott van-e még.
Arra viszont nem is számítottam, hogy a tiltásom ellenére Kai beteszi a lábát ide, de amikor kinyitottam az ajtót egy pillanatra megfagytam. Baekhyun a földön fekszik és Kai konkrétan tapos rajta. Egy kés van a kezében, amiről vér csöpög a padlóra és nagyon reméltem, hogy nem Baeké. Amikor felém fordult látszott, hogy felrepedt a szája és már lilult is az álla rendesen, úgy tűnik Baekhyun nem kis erővel ütötte meg őt.
Amikor odamentem, hogy leszedjem róla nekem támadt és megvágta a karomat. Ezt azért nem néztem volna ki belőle. Egy mozdulattal eltörtem az orrát és a fájdalom miatta a kést el is ejtette. Mérges voltam, hogy hozzáért pedig kifejezetten elmondtam neki, hogy be se jöhet ide. Aztán még volt mersze nekem jönni? Már azt se figyeltem hol ütöm a fejét, de megölni nem akartam így amikor már láttam, hogy eszméletlen felkeltem róla. Baekhyun persze már sehol sem volt és hiába néztem körül a környéken nem találtam.
Hetekig próbáltam előkeríteni, de nem ment. Valószínűleg a rendőrségen adott rólam személyleírást így csak sötétedés után járkálhattam sokat az utcán. A munkahelyén nem volt. A park környékén nem volt. Már azt is el tudtam volna képzelni, hogy elköltözött a városból. Kai-al megszakadt a kapcsolatom, de a verés után remélem, hogy ha meg is látja Baeket akkor nagy ívben elkerüli.
Épp otthon ültem, amikor megszólalt a mobilom.
- Szevasz Yeol - szólt bele. - El sem hiszed kivel ücsörgök éppen.
- Az önelégült hangodból ítélve Baekhyunnal.
- Bizony vele és van egy remek ötletem.
- Remélem tudod, hogy ki foglak nyírni!
- Van három órád kiszabadítani a srácot - hagyta figyelmen kívül a fenyegetésemet. - Óránként kap egy golyót a mostani mellé.
- Hová lőttél?- pattantam fel.
- Csak a lábába.
- Hazudsz - mondtam kétségbeesetten.
- Nem hiszed? - hangzott a kérdés és Kai gondolom belerúgott vagy rátaposott neki, mert elég hangosan felordított. - Óra indul Chan - és ezzel letette.
El sem akartam hinni. Hogy a francba találhatta meg mikor én is állandóan kerestem, de nem leltem sehol? Ráadásul még képes volt meg is lőni őt és még többször is meg akarja? Nem foglalkoztam semmivel csak eltettem egy megtöltött fegyvert és már vágódtam is be a kocsiba. Több helyen megnéztem, ahol megfordulhattak. Az összes épületét a bandának, de egyikbe sem voltak. Aztán rájöttem, hogy ha Kai azt akarta, hogy ne találjam meg akkor olyan helyre kellett mennie, amit nem ismerek. Eldugott kell, hogy legyen, mert különben a lövések miatt kihívják rá a zsarukat. Az órára pillantva láttam, hogy még van időm bőven. A telefonom viszont csipogott, hogy üzenetem érkezett és remegni kezdett a kezem, amikor megláttam a képet. Baekhyun ült a fal mellett és az egyik lábán elég nagy vérfolt volt, a bal karja is vérzett és látszott rajta, hogy fáj neki. Folyt róla a víz és feltételeztem, hogy nem a meleg miatt. Lehet már lázas is hiszen ezek szerint egy órája viseli a fájdalmat és a golyót a lábában és most társul még egy a bal karjába is. Azonnal a hívásra nyomtam.
- Na merre jársz? - kérdezte.
- Ha megtalállak rohadtul fogod átkozni magad, hogy ezt csináltad vele! - sziszegtem dühösen.
- Két órád maradt, mert az utolsó golyó a fejébe megy - vágta rá és kinyomott.
Ismét a gázra tapostam és szeltem az utakat. Valami oknál vezérelve elmentem a régen lezárt gyárakhoz. Nem tudtam kocsival bemenni így leállítottam a motort és futásnak eredtem. Rengeteg épület és rohadt sok raktár volt itt, amiket sorba végig néztem. Vagy fél órás körözés után az egyikből halvány fény szűrődött ki és csak remélni tudtam, hogy nem csövesek ücsörögnek bent. Szinte beestem az ajtón, de nem érdekelt semmi csak meg akartam találni őket.
- Ne már, még lett volna négy perc - nyávogott Kai, ahogy meglátott az ajtóban.
- Itt vagyok, szóval engedd el - néztem rá és majd felrobbantam.
- Az úgy dög unalom - emelte fel a pisztolyt és ismét elsütötte.
- Baszódj meg - nyögte a szavakat fájdalmában, amikor a vállába fúródott a fém.
- Jézusom Baekhyun - rohantam mellé. Nagyon rossz állapotban volt. A jobb lábában, a bal karjában és most már abban a vállában is volt egy lövedék.
- Rohadt sokat késtél - mosolyodott el. El sem hiszem, hogy még most is képes így rám mosolyogni.
- Annyira sajnálom - adtam egy apró puszit ajkaira. Nem gondoltam volna, hogy ez nekem ennyire hiányzott. A látványa, az hogy megérinthetem, de még az illata is.
- Hogy ez milyen elcseszettül romantikus - nevetett hisztérikusan Kai. - Milyen vicces lesz, ha most mindketten itt haltok meg.
- Chanyeol - szólalt meg Baekhyun - Kai azt mondta ő ölte meg Taehyungot.
- Mi?
- Kai ölte meg. Azt mondta nekem, hogy nem Tao és Kris voltak.
Nem is értettem hirtelen, hogy mit mondott. Honnan tud arról, hogy Tae meghalt? Ráadásul honnan tudhatta, hogy Kris és Tao ezzel lett megvádolva? Kaira néztem, a mosolya eltűnt, ahogy látta, hogy pisztolyért nyúlok és csak a félelem látszódott. Megbíztam benne és nem elég, hogy átvert egy évig még volt pofája előadni, hogy ő nekem akar segíteni.
- Megígértem, hogy megdöglesz - a fegyverrel pontosan céloztam.
Jobb lábába ment az első pont mint Baeknek. Térdre rogyott a fájdalomtól én pedig felnevettem. Amikor újra rám nézett a bal karjába lőttem.
- Ezt már nem élvezed annyira mi? - mentem vészesen közel. - Hogy ölted meg?
- Chanyeol én... - próbált kinyögni valami magyarázatot, ami biztos, hogy hazugság lenne.
- Csak mond meg, hogy csináltad! - nyomtam a halántékának a forró csövét a fegyvernek mire megrándult az arca.
- Összevesztünk, nekem jött. Baleset volt, rosszul esett.
- Azt mondta szereti elvenni, ami a tiéd - kiabálta oda Baekhyun, már amilyen hangerővel jelenleg képes volt.
- Te kussolj! - préselte ki dühösen a szavakat.
Már emelte fel ismét a kezét, hogy felé lőjön, de én voltam a gyorsabb. Kirúgtam a kezéből és kapott még egyet a bal vállába.
- Mit is mondtál hová tervezted a negyedik golyót nála?
- Chanyeol ne csináld, évek óta barátok vagyunk - próbálkozott.
- Te úgy gondolod? - guggoltam le elé. - Szerinted a barátok megölik egymás párját? Kihoztalak a diliházból erre így kell meghálálni?
- Nem akartam.
- És ezt akartad? - biccentettem Baek felé. - Ő mégis mi a francot ártott neked?
- Először Taehyung majd Baekhyun. Te mindenkit észre veszel csak engem nem - kiabálta. - Meddig kellett volna néznem, hogy mással vagy együtt?
- Tehát féltékeny voltál - álltam fel és Baekhyunra pillantottam.
Már nem voltak nyitva a szemei és nagyon aggódtam. Sok vért veszíthetett és azért már majdnem három órája viseli a fájdalmat. Közelebb mentem és egy tincset kisimítottam a szeméből. Nem akarom őt is elveszíteni. Letettem a pisztolyt a földre és próbáltam összeszedni őt, de úgy tűnik hiába akartam rendes lenni. A fájdalom nem volt ismeretlen, mert lőttek már meg és Kai se megölni akart, csak elmenekülni. Szerencsémre semmi főbb szervet nem ért úgyhogy ismét felvettem a fegyvert és célzás után küldtem a fejébe a fémet. Elterült én pedig újra Baekhyunnal foglalkozhattam. Muszáj kórházba vinnem, mert nem halhat meg. Már sajnálom, hogy belekevertem mégis vagyok olyan önző, hogy ennek ellenére örülök, hogy ott volt aznap, mert másképp nem ismerném. Ha rendbe jön még randizni is elviszem csak bírja ki addig.
Fájt az oldalamba fúródott lövedék, elég kellemetlen volt a kocsiig cipelni így, de kénytelen voltam kibírni azt a tíz percet. A legközelebbi kórházba hajtottam vele és a pult mögött álló nővér meg is lepődött amikor beléptem vele az ajtón. Ő több seből vérzett és ájultan feküdt a karjaimban. Az én sérülésemet a csak akkor vette észre a nő, amikor egy hordágyat hozott, amire letehettem. Nem nézhettünk ki valami jól és hamar mozgósítottak mindenkit, akit kellett. Őt a műtőbe vitték, de engem könnyű volt ellátni. Két óra után már nagyon aggódtam érte, de végül kitolták és megnyugtatott a doki, hogy túl fogja élni csak sok vért vesztett. Kenőpénz fejében maradhattam az intenzíven vele, mert holnapig még itt tartják és később mehet a lábadozóba.
Aggódtam érte, mert egész nap nem kelt fel. Altatásban tartották, mert elég súlyos volt a sérülés, de a vérveszteség volt a komolyabb baj. Egy percre se hagytam magára. A nővér a kezembe adta a holmiját és meg is lepődtem, amikor a kedvenc késem került elő a kupacból. Megmosolyogtatott, mert kétlem, hogy csak azért tartotta meg és volt nála éppen mert tetszett neki.
Másnap csak ültem az ágya mellett és a egyenletes csipogás már annyira monoton volt, hogy el is aludtam a mellette lévő széken. Halk nyöszörgésre keltem és amint felnéztem láttam, ahogy fáradtan pislog körbe és nem igazán tudja, hogy hol is van.
- Baekhyun - szorítottam meg a kezét és ő lassan rám emelte a tekintetét. - Végre felkeltél.
Csak értetlenül bámult rám és nagyon halkan szólalt meg.
- Te ki vagy?
Csak néztem kitágult szemekkel. Mi az, hogy ki vagyok? Nem ismer fel? Ez most rossz egyáltalán? Vagy így legalább a rossz emlékeket rólam felválthatja valami átlagos történet? De mi lesz ha eszébe jutnak a dolgok? El tudom játszani, hogy egy normális ember vagyok? El fogja hinni a mesémet?
- Chanyeol vagyok.
- Nem emlékszem rád - látszott, hogy nagyon kutat az emlékei között, de nem talál.
- Ne aggódj! Történt egy komoly baleset, de már minden rendben lesz - simogattam meg a kezét.
Ráérek később aggódni az emlékei miatt most jobb ha azt gondolja, hogy nem ártottam neki soha és ha belém szeret akkor nem is fogja zavarni ami volt. Legalább is nagyon remélem.
Egyből hívtam a nővért, hogy felkelt és az orvosával már jöttek is egy perc után. Megnézték a gépek mutatta értékeket és elég bizakodóak voltak. Erős, egészséges, fiatal így seperc alatt felépül majd. Azonban az emlékezetkiesésre csak a sokkot tudták felhozni indoknak és azt mondták majd visszajönnek az emlékei, de lassan kell adagolni az infokat. Én magán szobát kértem neki az orvostól. Nem érdekelt az ára. Nem akartam sok mindent rázúdítani. Arra a kérdésére, hogy ki vagyok neki boldogan adtam elő a kis mesémet.
- Három hete ismerkedünk meg. Igazából együtt járunk azóta.
- Oh... - emésztette apró mosollyal a dolgokat.
- Nem sokat meséltél magadról eddig, szóval nem biztos, hogy mindenben fogok tudni segíteni.
- Nem baj majd Kyungsoo bejön és elmond mindent. Elkérhetem a mobilom? - mutatott a kis szekrényre maga mellett én pedig a kezébe adtam.
Ki a franc az a Kyungsoo? Ha a pasija akkor nagy szarban vagyok, mert hamar rá fog jönni, hogy hazudtam. Sőt valószínűleg el is fogja neki mondani, hogy én raboltam el és akkor minden bukik. A beszélgetésük után Baek azt mondta húsz perc és itt lesz tehát akkor csak el kell tűnnöm, amíg a srác bent van és ki kell hallgatnom mit beszélnek. Félek, hogy milyen kapcsolatban állnak. Tényleg nem akarom elveszíteni őt és most, hogy adódott egy lehetőségem, ha csak egy időre is másnak mutassam magam, amíg megkedvel miért ne tenném?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése