Elárulva 1. rész

1. rész

Park Chanyeol kapcsolata a társadalmi normáktól csupán két dologban tért el. Elsősorban a szerelme egy 18 éves diák, míg ő már 23 éves múlt. Ezen még túl is lehetne lendülni, hisz a korkülönbség nem elítélendő csak furcsa. A másik ok már problémásabb ugyanis, akivel minden szabad percét együtt tölti kis albérletében nem más, mint egy fiú.
Chan még középiskolában próbált ki egy-két dolgot az egyik barátjával. A kíváncsiság hajtott őket az új élmények felé, azonban rá kellett jönnie, hogy nagyon is tetszik neki saját nemének érintése is. Hamar elfogadta a tényt,  bár inkább barátnői voltak és csak néhány ferde éjszakát töltött más férfival.

***
Egyik szabadnapján nem akármilyen kis dögbe futott bele. Látszott rajta, hogy fiatal és a baráti társaság, akikkel érkezett mind iskolásnak tűntek. Viszont Chanyeol nem tudta levenni az alacsony fiúról a tekintetét. Haja szőke és fekete szemei egy kis szemceruzával voltak kiemelve. Mosolya barátságos és látszott, hogy ő van a kis társaság középpontjában. Már percek óta bámulja és ekkor valaki odahajolt a fiúhoz és súgott neki valamit a bárpult irányába mutatva, ahol Chanyeol ült. Hamar találkozott a tekintetük és huncut mosoly jelent meg azokon a szép ajkakon. Chanyeol nyelt egyet, amikor a mosolygós fiú felé vette az irányt. Kikért még egy whisky-t és amint a csapos elé rakta már látta is, hogy egy kéz nyúl az ő italáért. Meglehetősen szép és kecses ujjak vették el előle a poharat és amikor gazdájuk beleivott le sem vette a szemét Chanyeolról.
- Nem vagy te egy kicsit szemtelen? - vette volna ki a poharat a kezéből, de ő elhúzta azt.
- Aki már tíz perce stíről az igazán meghívhat egy italra.
- Fiatal vagy te még ahhoz, hogy ilyeneket igyál.
- A koromnak nincs köze az ízlésemhez - húzta le a pohár tartalmát - Viszont te sem tűnsz valami idősnek.
- Olyan öt év lehet köztünk - nézett végig a fiún. Fekete csőfarmert viselt, ami a combjánál és a térdénél ki volt szaggatva és egy fehér mintás pólót.
- Az a kedvenc számon - ült le mellé - Eddig csak szerencsét hozott - kacsintott kacéran.
A férfiben itt pattant el valami és elhatározta, hogy ezt a fiút ma hazaviszi és úgy ágynak dönti, hogy utána lábra se tud majd állni.
- Egyébként Park Chanyeol - nyújtott kezet.
- Byun Baekhyun - csúsztatta ujjait a felé nyújtott hatalmas tenyérbe.
- Mit szólnál még egy italhoz?
- Elfogadom.
Úgy fél órát beszélgettek, amikor Baekhyun végigsimított a magasabb combján épphogy megállva mielőtt férfiasságára érne.
- Messze laksz?
- Szerencsére nem - fogta meg a csuklójánál a fiút és már mentek is kifelé. A taxival 10 perc alatt már Chanyeol lakásának ajtajánál álltak és amint elfordult a kulcs a zárban esett is neki az alacsony fiúnak, aki készségesen simult hozzá. Fenekére markolt először, majd felemelte és elindult vele a hálóba. Az ágyra dobta és fölé tornyosult. Baekhyun hajába markolva húzta le magához és szenvedélyesen csókolta miközben keze már a magasabb pólója alatt garázdálkodott, aki ki is bújt belőle és újra oda hajolt a fiúhoz. Most ajkai nyakát vették célba és nyalt végig rajta hosszan, majd egy-két helyen meg harapta így az alatta fekvőből halk sóhajok jöttek. A füle mögé csókolt majd lassan haladt a kulcscsontja irányába és a felsője nyakát kicsit megnyújtva húzta végig fogait az érzékeny bőrön. Oldalára simított ezzel feljebb tolta a fiatalabb pólóját, de megelégelte, hogy megfosztja a látványtól így lehúzta róla az anyagot és ha már belelendült a nadrágot is lehámozta így egy szál boxerben feküdt alatta. Meglepte a szépen kidolgozott test, ami a babaarchoz társult. Hófehér bőre alatt szépen kirajzolódott az összes izom, vékony volt és szálkás.
- Sportolsz? - kérdezte Chanyeol, amikor végigsimított a fiú felsőtestén.
- Hapkido-zom.
- Az szép tudomány - csókolta meg újra és most már semmi kedve nem volt beszélgetni, amikor Baekhyun a fenekébe markolva húzta közelebb jelezve, hogy már türelmetlen. Nem játszott vele sokáig, mellkasán jártak ajkai és szépen megkereste érzékeny pontjait, ahol picit elidőzött kéjes nyögéseket kiváltva. Alhasán nyalt végig amíg lehúzta róla boxerét és merevedésére fogott. Makkjára csókolt majd teljes hosszát szájába vezette és ütemesen mozgatta a fejét rajta. Egy idő után abbahagyta, felhajolt hogy ajkaik találkozzanak, de fő célja az volt, hogy a fiú feje alatti párna mellől kivegye a síkosítót, majd visszatért előbbi tevékenységéhez. 

- Ahh - szakadt fel egy nagyobb nyögés Baekhyun torkából, amikor az első ujjat megérezte magában - Még - sóhajtozott tovább és Chanyeol nem váratta őt. Második ujját is a fiúba tolta aztán ollózni kezdett benne.
- El fogok menni - nyögdécselte hátravetett fejjel. Chanyeol már három ujjal járt benne és gyorsított aztán pár perc múlva megérezhette a fiú élvezetét a szájában. Lenyelte aztán magára is kent a síkosítóból miután ledobta a maradék ruhadarabot testéről és feljebb húzta Baekhyun lábait, hogy jobban hozzáférjen. Lassan nyomult befelé és ajkán nyalt végig, hogy újabb csókba invitálja a fiatalabbat, aki egy pillanatra elvált a magasabbtól.
- Mire vársz? Dugj meg rendesen - kaján vigyor terült el arcán és Chanyeolén is hasonló ékeskedett. Ha neki ez kell, hát legyen. Tövig hatolt a fiúban, aki felsikoltott egy pillanatra és erősen szorította össze a szemét nehogy egy könnycsepp is kicsorduljon. Leellenőrizhette volna partnere méretét mielőtt ilyet kér tőle, de amint Chanyeol látta, hogy fáj neki várt egy picit majd lassan mozgott tovább, hogy szokhassa.
A szoba levegője párásabb lett, ahogy lélegzetük egyre sűrűbben juttatta tüdejűekbe az oxigént, azonban ez sem volt elég mert csak ziháltak tovább. Baekhyun könnyen irányítható volt az ágyban és a hangja betöltötte az egész lakást, ami Chanyeolt még jobban felizgatta. Bármilyen pózban is voltak a fiúnak mindig sikerült úgy mozdítania a csípőjét, hogy a magasabbat az őrületbe kergesse.
- Élvezz belém - lihegte Baekhyun miközben közelebb húzta magához és újra egy hosszú csókot váltottak. Chanyeolt érte előbb az orgazmus így megfigyelhette alaposan, ahogy a fiú az ő lökéseire vonaglik és szinte már sikít az élvezettől. Gyönyörűnek találta, ahogy a párnák között pihegett és csillogó szemekkel nézett fel rá.
- Ez eszméletlen volt - mosolygott a magasabbra.
- Az biztos - dőlt mellé.
Tényleg úgy gondolta az idősebb, hogy ilyen jól még senkivel sem érezte magát szex közben. Reggel egyedül ébredt és meg is lepte, hogy a fiatal fiút sehol sem találta pedig zuhanyzás után együtt feküdtek le aludni. Az étkező asztalon talált egy kis papírt.

Mennem kellett, de mindig elérhető leszek a számodra.
Baekhyun

***
Már másfél éve annak a hihetetlen éjszakának, amikor megismerkedtek. A fiú még mindig otthon lakott, de minden pénteken suliból egyből Chanyeolhoz ment és csak vasárnap este ment haza. Amíg nem hanyagolta a tanulmányait a szüleinek semmi kifogása nem volt ez ellen. A hónapok alatt szépen összecsiszolódtak, ismerték a másik szokásait, mozzanatait. Tudták, ha gond van és megnyugvást hoztak egymásnak ha arra van szükség. Chanyeol egyik pénteken elég későn ért haza.
- Szia - rohant elé Baekhyun - Hol voltál eddig? Aggódtam.
- Nem kell értem aggódni csak az a kis tolvaj leköti minden energiám. Ötletem sincs, hogy a francba tűnik el állandóan. Elteleportál vagy mi a szösz? - nevetett fel kínjába.
- Majd meglesz - próbálta nyugtatni a fiatalabb.
- Az őrsön is rohadt pipa már mindenki - dobta le magát a kanapéra - Havonta csak egyszer-kétszer tör be, ráadásul legtöbbször olyan házakba, ahol elutaztak és még napokig nem lesz otthon senki, ha néha látják is mire bárki a környékre megy hűlt helye. Így nehéz a nyomára bukkanni, mert semmi hibát nem vét, csak az a rohadt kártyát hagyja ott azzal a felirattal, hogy : Sajnálom. Hát normális ez? - monológja végére Baekhyun letett elé egy bögre zöld teát, ami mindig megnyugtatja.
- Én tudom, hogy elkapod - bújt mellé a fiú.

***
Az első alkalommal amikor Chanyeol elmesélte neki, hogy rendőr a bűnügyi osztályon eléggé meglepődött.
- Oda nem vén fószereket vesznek fel? Neked egyenlőre egy kereszteződésben kéne hadonásznod az elromlott lámpa miatt, nem? - nevetett már a mondat végére.
- Hogy te milyen szemtelen kis törpe vagy még mindig - szorongatta meg alaposan.
Szerették kicsit cukkolni egymást, ebben is tökéletesen passzoltak. Nagyon jól elvoltak, ugyanazokat a dolgokat szerették és ezért ritkák voltak a viták is, de ha mégis összekaptak valami apróságon Baekhyun mindig tudott úgy nézni, hogy Chanyeol egy pillanat alatt megenyhült. Baeket viszont néhány apró csók a nyakára zökkentette ki a haragjából.

***

Hetek teltek el így mikor kedd este berontottak az irodába Chanyeolékhoz.
- Egy nő jelentette, hogy valaki betört hozzá.
Amint megvolt a cím már mentek is és csak remélni tudták, hogy a kártyás tolvaj lesz az, bár kicsi volt rá az esély hisz egy éve kergetik lassan. A nő, akihez mentek elmondta, hogy egy fekete ruhába öltözött, maszkot és sapkát viselő férfi turkált a dolgai között a nappaliban. Semmit nem látott az arcából azonban a rendőrök tudták, hogy nem lehet messze. Ezúttal nem a városban voltak hanem egy külső kerületben. Szétszóródtak és úgy kutatták át a környéket. Chanyeol egy elhagyatott házhoz ment és remélte, hogy a nesz, amit bentről hallott nem valami elkóborolt háziállattól származik. Halkan osont be és elővette a fegyverét. A ház több szintes volt így először a földszintet nézte át, egy nappali szerűségbe lépett be, ahol meg is pillantott egy alakot bár sapka már nem volt rajta.
- Kezeket fel - szólt rá határozottan mély hangján - Forduljon meg.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet - mondta a másik és Chanyeolnak furcsán ismerősnek tűnt a hangja.
- Azt mondtam fordulj meg.
- Rendben, de valamit tudnod kell. El akartam mondani - amint a mondatvégére ért szembe fordult a rendőrrel.
- Nem lehet - engedte le a kezét a döbbenet miatt.
- Figyelj én...
- Te nem lehetsz - rogyott térdére.
- Megmagyarázom - tett felé egy lépést.
- Fuss - súgta a padlónak.
- De...
- Azt mondtam menekülj Baekhyun. - nézett rá könnyes szemmel.
Nem tudta elhinni, hogy a fiú, akit szeretett a szemébe hazudott minden nap. Ő volt a tolvaj, akit kergetett már hónapok óta. Őneki panaszolta el a sikertelen próbálkozásokat a felkeresésére.
- Mindent megmagyarázok - próbálkozott tovább a fiú.
- Baek tűnj el mielőtt a többiek ideérnek. Sőt jobb ha a városból is elmész - hangja elcsuklott a végére.
Már a fiatalabb szemébe is könnyek gyűltek. Kihallott a mondat mögött húzódó tartalmat. " Köztük mindennek vége"
- Sajnálom és nagyon szeretlek. - ezek voltak az utolsó szavai és már rohant is ki az épületből. Nem is látta a könnyeitől, hogy merre megy csak futott és próbált nem arra gondolni, hogy elveszítette azt az embert, akit mindennél jobban szeretett.
Chanyeol amikor haza ért az étkezőasztalon talált egy fehér borítékot. Kinyitotta és a papíron jól ismert kézírás szerepelt.

Drága Chanyeol-om!
Tényleg sajnálom, hogy hazudtam neked, de nem tehettem mást. Apám annyi kölcsönt vett fel, hogy nem tudtuk fizetni és nem éppen jó helyről jutott a pénzhez. Ha nem kapták meg a részletet akkor mi jártuk meg anyámmal. Így kezdtem el a betöréseket. Már nem bírtam elviselni, ahogy megverik őt és engem is. Muszáj megértened, hogy miért tettem. El akartam mondani tényleg, már csak néhány részlet maradt hátra és azt még ki akartam fizetni.
Megértem ha utálsz és teljesítem a kérésed, elmegyek innen. Ígérem soha többé nem kerülök a szemed elé, de kérlek bocsáss meg és hidd el, hogy mindennél jobban szeretlek téged és örökké csak téged foglak senki mást.
Baekhyun

Chanyeol másnap reggel főnöke asztalára tette a jelvényét és a szolgálati fegyverét egy felmondólevél kíséretében. Nem akarták megérteni miért tette, de nem tudták lebeszélni. Az ok számára viszont egyértelmű volt.
Még mindig szerelmes volt Baekhyunba, de választani kellett az elvei és a fiú között. Azonban még mindig nem tudott neki megbocsájtani a hazugság miatt. Inkább haragudott, hogy nem mondott neki semmit a pénzről pedig akkor segíthetett volna és még most is itthon várná pénteken, ahogy mindig. De ez már nem fog megtörténni, hiszen ő küldte el, ő mondta neki, hogy menjen el jó messzire, amit már bánt, de a fiút sehogy sem érte utol, sem telefonon, sem interneten. A szülei nem tudták hová ment, ahogy az iskoláját is figyelte viszont Baekhyun nem tűnt fel ott sem. Betartotta az ígéretét és elment. De Chanyeol úgy gondolta bár ne fogadott volna szót, mert rettenetesen hiányzik neki a vele töltött idő. Hiányzik a fiú, akibe másfél éve bele szeretett és nem is akar kiszeretni belőle vagy elfelejteni.