7. rész
Bajban vagyok. Sőt óriási dilemma előtt állok és sehogy sincs egy épkézláb megoldásom. Itt vagyunk április közepén és nekem húsz napom maradt Baekhyun szülinapjáig. Sehun és Jongdae hülyébbnél-hülyébb ötletekkel álltak elő, hogy hová menjen a brigád jól berúgni. Tehát egy ember menthet meg, akinek idegesen toporgok az ajtaja előtt, mert késik. Kinyílt a lift ajtó és megmentőm jelent meg nagy megkönnyebbülésemre.
- Na mi az, amiben csak én segíthetek? - vigyorgott Lay és tudtam, hogy innentől minden sínen lesz.
Bemenetünk és már a kávénkat kortyolgattuk, amikor megszólaltam.
- Tudod Baek szülinapja jövő hónap 6-án lesz.
- Aha.
-
Na és nem tudom mi legyen. Sehun és Chen szerint egy buli jó lenne, de
Baek pár hónapja közölte, hogy utálja a szülinapját. Most mit csináljak?
Szerintem ez egy fontos nap és nem akarom mindenféle kedveskedés nélkül
eltölteni, mint egy sima hétköznapot.
- Akkor csak kettesben ünnepeljétek meg. Menjetek el valahova, vegyél neki egy apróságot vagy valami ilyesmi.
- De mit adhatnék neki?
- Mi a hobbija?
- A zene - vágtam rá egyből.
- Az munka nem hobbi.
- De nála igen. Mindene megvan mit adhatnék én, aminek örülne? - borultam az asztalra.
- Szerintem ha egy üres A/4-es lapot adnál neki annak is örülne.
- A végén még kiderül, hogy veled se vagyok kisegítve.
- Akkor még mindig ott van Kyungsoo - kuncogott, mert ennél nagyobb hülyeség el se hagyhatta a száját.
- Ő ilyen esetben rosszabb a másik kettőnél, ha ajándékozásról beszélünk.
- Jogos. Te mit kaptál tőle a szülinapodra? - tért vissza Baekhyunra.
- Ne is kérdezd - terült el a képemen egy óriási vigyor - még Busan-ban vett nekem egy pengetőt, ami...
- Mintha nem lenne ötszáz darab belőle. - vágott a szavamba.
- Hát ilyen nincs - mondtam - ugyan is ez a kedvenc gitárosomé volt.
- Ennyit kaptál a szülinapodra?
-
Nem, ezt pár nap után kaptam meg én pedig kulcstartóvá alakíttattam. -
lóbáltam meg szeme előtt kis kulcscsomómat, amin csak Baek és az én
lakásom kulcsa díszelgett a kis fekete pengető mellett.
- Cuki - gúnyolódott picit. - Na akkor kinyögöd végre mit adott a szülinapodra?
- Gitárt.
- Na mert abból aztán nincs neked három - csóválta a fejét.
- De amit kaptam az egy fekete Fender gitár, ébenfa nyakkal és egyszerűen gyönyörű - áradoztam arról a műalkotásról.
- Na jó Baekhyun mennyit keres? - nevetett fel.
-
Na ezért nehéz neki ajándékot venni. Mindene megvan. Zsebből megveszi a
legértékesebb zongorát meg egy olyan gitárt, amit más csak
koncertfelvételeken csodálhat kedvencénél.
- Akkor ne tárgyat adj neki, hanem élményt.
- Hogy mit? - nagyon hülye fejet vághattam, mert dőlt belőle a röhögés.
- Olyat, ami tényleg boldoggá teszi. Ahová elmentek ketten és jól érzitek magatokat mindenféle tipikus szülinapi klisé nélkül.
- Te egy zseni vagy - meredtem rá. - De mégis hová vigyem?
- Jó idő van mozduljatok ki a hegyekbe vagy akár a tengerhez, bár úszni még ne akarjatok.
- Tudsz valami jó helyet?
- Nem éppen, de a net tele van akciókkal, keresgélj.
Tudtam,
hogy Yixing olyan ötlettel áll elő ami mindent megold és teljesen
megnyugodtam, mert tökéletesen elterveztem. Elutazunk egy jó kis
szállodába, megnézzük a nevezetességeket, mert azokat szereti és eszünk
mindenféle finomat majd kap egy apróságot amiről eszébe jut majd az
egész. Ki is néztem pár akciós utat.
- Na nézzük a
keretet - dünnyögtem félhangosan és az e-bankomba belépve fagyott le a
vigyor a képemről. Kevesebb, mint 280.000 Won van csak a számlámon és az épp a szállásra
elég azok közül, amit kinéztem. De nem adom fel és a legjobb szülinapja
lesz egész életében még ha bele is rokkanok.
-
Plusz meló kell -jelentettem ki a laptopomnak és már nyitottam is meg az
álláshirdetéseket. Majdnem két hetem van, meglesz ez. Akadt is amit
csak hétvégén kell csinálni és a beosztásomat tekintve ez most
tökéletes, mert egész hónapban szabadok a hétvégéim. El is küldtem az
önéletrajzom, ahogy illik vagy öt helyre, valamelyik csak összejön.
Baekhyun lépett be az ajtón mire reflex szerűen zártam be a böngészőt és
csaptam le a laptop tetején.
- Szia - pattantam fel. Kicsit se gyanús...
- Szia - méregetett furcsán - Megleptelek?
-
Kicsit, de gyere már ide - intettem és ő közelebb jött majd mikor már
elértem magamhoz rántottam - Hiányoztál - súgtam a fülébe ő pedig
szorosabban ölelt.
- Te is nekem - támasztotta meg mellkasomon állát és úgy nézett fel rám. - Éhes vagyok.
- Nem volt időm főzni úgyhogy rendeljünk.
-
Okééé - bújt ki az ölelésemből és a laptopon már írta is be a jelszót
és féltem, hogy az előzményekben megtalálja a nézegetett oldalakat.
- Majd én megrendelem addig te fürödj meg - fordítottam magam felé a gépet.
- Mi bajod van? - nézett rám összeszűkült szemekkel.
- Miért lenne bajom?
- Titkolsz valamit - méregetett tovább. Basszus elfelejtettem, hogy neki nem tudok hazudni.
-
Képzelődsz - vontam vállat és már kerestem is a kedvenc kajáldánk
honlapját az ölembe húzott géppel. Amikor felállt, hogy elintézi a
zuhanyzást már nyitottam is meg az előzményeket és gyorsan kitöröltem
mindent.
- Mit szeretnél enni? - kiabáltam be neki a fürdőbe.
- Lepj meg.
- Azon vagyok - motyogtam az orrom alatt, de nem hallhatta.
Másnap
felhívott az egyik cég, hogy kisegítőt keresnek és menjek be ha még
aktuális a dolog. Hatalmas vigyorral a képemen léptem a kis vendéglőbe
és szerencsére van annyi tudásom, hogy felvettek. Nem vagyok én
szakács, de zöldséget pucolni és szeletelni tudok. Hétvégente fogok
dolgozni és az pont elég lesz a maradék költenivalóra Baek szülinapján.
Annyira belemerültem, hogy el is felejtettem szólni neki, hogy ma nem
talál otthon és amikor megnéztem a telefonom láttam, hogy vagy tízszer
keresett.
- Meg fog ölni - motyogtam majd rányomtam a hívásra.
- Hát te hol a francba vagy? - esett nekem egyből.
- Dolgom van, de úgy két óra múlva otthon leszek.
- Hol vagy?
- Egyik haverommal futottam össze és beültünk kajálni, de sietek.
-
Hozz haza valamit, nálad vagyok - mondta sértődötten majd köszönés
nélkül lerakta.
Hihetetlen, hogy nem szóltam, hogy elmegyek és hiába jön
át, de nem mondhatom el neki mert tényleg meg akarom lepni. Két
hétvégét kibír és utána remekül fogja magát érezni. Később végeztem mint
gondoltam és mondta a főnök, hogy holnap hétre már legyek itt és megint
estig leszek és ez vonatkozik a következő hétvégére is. Hazafele
menet azon gondolkoztam miféle kifogás lenne hihető, hogy minden
szombat és vasárnap reggeltől estig nem vagyok otthon miközben egész
héten a zeneboltban ülök. A túlóra nem jó, mert Baekhyun bármikor
bejöhet és feltűnő, hogy én bizony nem vagyok ott. Már majdnem a
lakásomnál voltam mikor eszembe jutott, hogy nem hoztam vacsorát tehát
hátra arc és kajálda keresés. Amikor bementem csak a tv fénye töltötte
meg a nappalit és Baek ott feküdt a kanapén és aludt. Imádtam nézni
amikor alszik, de tudtam hogy mindig megfájdul mindene, ha itt szunyókál
hát rázogatni kezdtem, hogy ébredjen.
- Baekhyun - szólongattam.
Álmosan nyitotta ki a szemeit és amint látta ki keltegetik a szokásos szép mosoly helyett egy dühös pillantást kaptam.
- Tíz múlt - nézett a DVD- lévő kis számokra - én meg hatkor hívtalak.
- Ne haragudj nem figyeltem az időt.
- Azért szólhattál volna. Aggódtam. - pattantat fel és magára kapta a cipőjét.
- Hová mész?
- Haza - már a pulcsija is rajta volt.
-
Ne szórakozz már - mentem oda és próbáltam megnyugtatni - Bocsánatot
kérek, de nem direkt volt. Legközelebb ígérem szólok - öleltem meg, de
nem viszonozta - Gyere hoztam vacsorát.
- Azt hittem baj van, hogy baleset ért - mondta szipogva.
- Már miért gondolsz ilyenekre? - simogattam a hátát mire felnézett könnyes szemekkel.
- Nem akarlak elveszíteni. - eszembe jutott hogy a férfit akivel a középiskolában járt egy autóbalesetben halt meg.
- Velem nem lesz semmi baj, jó?
- De mi van ha...
- Nem ő vagyok - vágtam a szavába - Nem lesz velem semmi baj oké? - hámoztam le róla a pulcsit.
- Ígéred?
- Persze. Most pedig megvacsorázunk, lefürdünk és bebújunk a jó meleg ágyba - simítottam rá fenekére.
- Gondolom pucéran - nevetett fel végre.
- Hogy máshogy? - indultam meg vele a konyhában kézen fogva.
Reggel
hatkor szólt az ébresztőm, de szerencsére Baekhyun nem kelt fel a
készülődésemre. Az ágyra raktam egy cetlit, hogy segítek a nővéremnek
festeni a lakásban és majd hívjon ha felkelt. Órákig gondolkoztam este,
hogy mi legyen a megfelelő kifogás és arra jutottam, hogy egy ház
kifestése simán eltart három napig reggeltől estig. Fél óra alatt
beértem és meg is hajtottak rendesen. Baek nyolckor kelt és fel is
hívott hogy tegnap miért nem mondtam semmit, de csak annyit hazudtam,
hogy annyira el akartam terelni a figyelmét az aggódásról hogy
elfelejtettem. Megint furcsán hallgatott és nem mondott semmit csak
hümmögött majd közölte, hogy hazamegy ha gondolom menjek át. Már 100%-ig
biztos vagyok abban, hogy haragszik, de majd kiengesztelem. Biztos meg
fogja érteni. A munkatársaim igazán rendesek voltak, segítettek
mindenben és a főnök azt mondta, hogy holnap átutalja a két napnyi
fizetésem és ugyanígy lesz következő héten is. Szerintem holnap meló
közben lefoglalom az utat miután megnéztem melyik városban tudom a
legtöbbet kihozni a látnivalókból és programokból. Kilenckor végeztem és
már száguldottam is Baekhyunhoz az étterem egyik legfinomabb fogásával.
- Megjöttem.
- Hallom, nem kell ordibálni - mérgelődött miközben bevett valamit.
- Mit csinálsz? - termettem mellé egyből, attól hogy már nem jár pszichológushoz és nem szed altatót még figyelem miket csinál.
- Szétszakad a fejem és beveszek egy fájdalomcsillapítót. Már azt se lehet?
- De persze. Hoztam egy-két finomságot - terült el a vigyor a képemen.
- Már ettem - vágta rá majd elment mellettem én meg álltam mint egy hülye.
- Mi bajod? - mentem utána és a zeneterembe találtam rá.
- Nekem ugyan semmi - nyomott le pár billentyűt dühösen.
- Akkor miért püfölöd azt a szerencsétlen hangszert?
- Nem püfölöm - vágott rá egyet.
- Látom. Majd szólj ha megint normális leszel - hagytam ott.
- Te vagy furcsa napok óta ezen gondolkozz el.
Aznap
este nem együtt feküdtünk le aludni, mert miután megfürödtem és
bebújtam az ágyba addig Baekhyun ki se jött a zeneszobából. Már majdnem
elnyomott álom, de kikászálódtam a jó meleg paplan alól és betrappoltam a
hófehér helyiségbe és felhúztam a zongora elől.
- Mit csinálsz?
- Aludni viszlek.
- Egy dal közepén tartottam.
- Tudom és a szomszédok is pedig hajnali egy van - húztam magam után.
- Chanyeol titkolsz előlem valamit?
- Nem - vágtam rá egy tizedmásodperces szünet után, de ő biztos észre vette.
- Akkor csak annyit mondj el, hogy szeretsz-e még?
Azonnal megpördültem és értetlenül néztem a szemébe. Hogy merülhet fel ez kérdésként?
- Persze, hogy szeretlek.
-
Akkor nem értelek. Miért titkolózol? Mit néztél a laptopon péntek este,
amikor megérkeztem? Nagyon furcsán viselkedsz és a festésről se
szóltál.
- Ne aggódj ilyeneken. Mindig szeretni foglak és nem hazudok neked oké? - a kegyes hazugság az nem hazugság.
- Elmegyek zuhanyozni, megvársz?
- Ne már álmos vagyok és holnap tízre megyek dolgozni.
- Egy perc.
- Hazudós, vagy húsz percet szoktál bent lenni.
- Most sietek - hagyott ott a folyosón és már csukódott is a fürdő ajtaja.
Visszabújtam az ágyba és igyekeztem ébren maradni és kivételesen tényleg gyorsan végzett.
-
Nahát új rekord - könyököltem fel és vigyorogva néztem végig, ahogy
huncut mosollyal dobja le magáról a törölközőt és felém lépdel teljesen
meztelenül és néhány vízcsepp lecsordul a bőrén. Figyelmesen követtem a
kis cseppek útját és mikor rám mászott feljebb tornáztam magam.
- Meg fogsz fázni.
- Melegíts fel - súgta ajkaimra én pedig hevesen tapadtam övéire.
Kezem
egyből fenekére siklott és ahogy rámarkoltam belenyögött a csókba.
Zavart, hogy köztünk van a takaró úgyhogy elborítottam Baeket és a másik
irányba ledobtam magamról a vastag paplant, hogy fölé mászhassak.
Aprólékosan jártam be minden szegletét testének és a hangja megtöltötte
az egész házat. Imádtam és sosem fogok tudni betelni vele. Végül belső
combján haladva értem el merevedéséig, amin végig nyaltam a háta pedig
ívbe feszült az érzésre. Kínzó lassúsággal mozogtam rajta és a sóhajai
egyre sűrűbbek lettek. Hirtelen elváltam tőle és hasra fordítottam, majd
csípőjénél fogva húztam feljebb a fenekét, hogy térdeljen. Ajkammal
szántotta végig félgömbjén majd nyelvemet bejáratán futtattam végig
párszor.
- Ne hagyd abba - nyögött fel.
Egy
idő után már nem bírtam tovább és nyelvemmel beljebb furakodtam mire
kicsit megrogyott, de utána jobban nyomta ki fenekét, hogy rendesen
hozzáférhessek. Sóhajok, nyögések sokasága hangzott el, majd a térdemhez
ütközött a síkosító flakonja. Kihúztam a nyelvem és még egyszer
végignyaltam a bejáratán, majd síkosítót folyattam rá és két ujjal
tágítani kezdtem. Kis idő elteltével harmadik, majd negyedik ujjam is
benne járt már.
- Nem bírom tovább. Tedd be.
- Könyörögj - hajoltam a hátára és gerince mentén futtattam végig a nyelvemet és nyakába csókoltam miközben makkommal izgattam.
- Kérlek - sóhajtotta.
- Hangosabban - már én se akarom tovább húzni, de imádom a vágytól túlfűtött hangját.
-
Könyörgöm Chanyeol, akarlak - végszóra tövig nyomtam magam ő meg a
fejét hátravetette az élvezettől. Nem voltam finom vele, mert tudtam
hogy hogyan szereti. Ennyi idő alatt kiismertem, hogy az elnyújtott
előjáték után nem szereti sokáig húzni.
-
Keményebben - szorította a lepedőt én pedig teljesítettem a kérését és
vadabbul löktem. Megelégeltem hogy nem látom az arcát úgyhogy
kihúzódtam belőle és hanyatt döntöttem. Az egyik lábát a vállamra raktam
és úgy nyomultam vissza. Csukott szemmel, az alsó ajkát beharapva
sóhajtozott minden mozdulatomra. Végül kicsit módosítva a helyzetünkön
kezdetem el célzottan mozogni, hogy gyönyörközpontját ingereljem és
magasabban nyögött mint eddig, ujjaimat merevedésére kulcsolva mozgattam
kezemet míg el nem érte az orgazmust. Pár lökés után pedig hasfalára
élveztem én is. Miután letöröltem sorosan magamhoz vontam és így aludtunk el.
Reggel Baekhyun mozgolódására ébredtem.
- Mennyi az idő?
-
Bocsánat nem akartalak felkelteni. Még csak hét múlt, feküdj vissza -
jött oda én pedig hozzá bújtam és ölébe tettem a fejemet.
- Nem, jó így.
- Te tudod - simogatta a hátamat - Amúgy jó reggelt - puszilt hajamba.
-
Ha ezt megismétled akkor jó lesz - nevetve tett eleget kérésemnek mire
derekánál fogva magam mellé rántottam, hogy ne az ágy szélén ücsörögjön
hanem feküdjön mellém. Hosszú percekig csak öleltem magamhoz és feltöltődtem vele egész napra
Együtt indultunk el, de
mivel neki dolga volt nem kísért be az üzletbe, ahogy szokott. Én pedig
amint beértem és megcsináltam az elintéznivalókat már bogarásztam is a
neten, hogy hová menjünk. Gwangju és Busan között vacillálok, mert egy
termálvizes hotelben jól éreznénk magunkat és vannak múzeumok és parkok.
Gwangju-ban még vidámpark is van és ha belegondolok alig egy éve volt
Busan-ba az első randink után...
- Na jó, eldőlt - kattintottam a foglalásra.
Szépen
kitöltöttem az adatokkal az űrlapot és elutaltam a pénzt. Egy órán
belül jött a visszaigazoló e-mail én pedig hihetetlenül boldog voltam.
Eltelt a hét és ismét szombat reggel hét óra én pedig az étteremben ügyködök komásan.
- El ne aludj közbe - bökött meg Seokjin.
- Nem dehogy - ráztam meg a fejem, hogy felkeljek.
- Gyere igyunk egy kávét.
Kimentünk a konyhából és leültem a bárpulthoz.
- Ez az utolsó hétvégéd itt ugye? - kérdezte miközben pohárba öntötte a forró italt.
- Igen, vasárnap jövök utoljára.
- Még nem kérdeztem, de hogyhogy csak beugrasz?
- Páromnak szülinapja lesz és meglepem egy úttal.
- Ez kedves. Hová mentek?
- Gwangju-ba.
- Ott már voltam - merengett el mosolyogva - igazán szép hely.
- Akkor jó - mosolyogtam elégedetten.
A
nap gyorsan telt a pörgés miatt és most Baekhyun sem
hívogatott, amitől kicsit megkönnyebbültem mert utálok neki hazudni, de
ahhoz hogy tényleg meglepetés legyen muszáj. Még a vasárnap is jól
alakult és megbeszéltem Baekkel, hogy ma is maradjon otthon és ha
végeztem a nővéremnél akkor majd megyek. Közölte, hogy nem lesz otthon
amin meg is lepődtem, de persze azt csinál amit akar. Este már nála
ücsörögtem egymagamba, merthogy hiába múlt éjfél ő még sehol sincs.
Kezdek aggódni úgyhogy az ablakon kibámulva várom, hogy végre
megérkezzen és meg is pillantok két alakot közeledni a ház felé.
Baekhyunon látszik, hogy ivott és indulok is az ajtóhoz, de amikor
kinyitom elég érdekes látvány fogad merthogy párom ajkaira tapadt a
kísérője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése