Ilyen lehetséges? 6. rész

6. rész

Baekhyun, Luhan és Minseok tökéletesen illik a baráti társaságunkba. Hetente egyszer összeülünk egy bárba, vagy egymásnál, de karaokézni is szoktunk. Olyankor meg aztán hamar közönség is akad ugyanis Baekhyun-nak, Jongdea-nak és Minseok-nak olyan hangja van, hogy az hihetetlen. Ha Luhan és Kyungsoo is beszáll akkor meg aztán robban az ötös. Jongdae-n észrevettem egy kis változást. Mintha kissé zárkózottabb lenne, kevesebbet beszél, de ami nagyon feltűnő, hogy egyre ritkábban hallom a csajozós történeteit, pedig régen volt belőle bőven. Konkrétan bomlanak utána a nők. Imádják, hogy ilyen cuki, de mellé meg férfias, vicces és szerintük nagyon udvarias is. Na persze... Amikor erre kitértem mindig csak annyit mondott, hogy pihenőt tart és utána végre keres egy normálisat. Nem firtattam, mert tudom jól, hogy ő is arra vágyik amire mindenki, hogy szeressen és őt is viszont szeressék.  

Már eltelt jó pár hónap a megismerkedésünk óta. Hihetetlennek tűnik, de már kilenc hónapja együtt vagyunk és bizton állíthatom sosem voltam még ilyen boldog. Imádom az összebújós estéket a kanapén, a kisebb vitákat a világ legapróbb dolgain és még azt is mikor Baek mérgében hadarva próbálja megértetni velem az igazát.
Egyre többet vagyunk nála, főleg mivel volt időszak, hogy hárman voltunk állandóan a lakásomban. Ugyan is drága barátom és kis bambija többet veszekednek mint bárki más a Földön, de aztán mindig rájönnek, hogy mennyire szeretik egymást és hülyeségeken nem kéne összekapni. Csak ezt mindig megszegik és valamelyik nálunk köt ki legalább egy éjszakát.
Néhány hete is Sehun rontott be az ajtón és elég intim helyzetbe talált minket a kanapén.
- Ne zavartassátok magatokat csak folytassátok - mondta flegmán és egy vodkás üveget lóbált.
Mérgesen fújtam egyet majd otthagytam drága szerelmem, aki még nálam is idegesebb volt. Hiszen mégis csak félbe hagytam a dolgokat, pedig már nem sok hiányzott. Dühösen csapta be hálószoba ajtaját, mert nem lett volna jó valami csúnyát vágni Sehun fejéhez pedig belőlem is kikívánkozott egy-két "kedves" szó.
- Sehun - kezdtem egy nagy sóhaj után.
- Mondtam, hogy fejezzétek csak be. Nem tesz jót a kapcsolatotoknak, ha nem elégíted ki a partnered.
- Te nem teszel jót a kapcsolatunknak - kiabált ki Baek a hálóból.
- Sehun - fogtam hozzá újra - mi történt?
- Ugyan semmiség! - húzta meg az üveget - Tudod már csak a diplomamunkámat kell leadnom és tényleg nincs sok belőle csak pár oldal, de természetesen Luhan ezt nem képes megérteni és zaklat, hogy menjünk el a hétvégén valamerre. Nincs nekem erre időm.
- Nem gondolod, hogy csak neked akar jót?
- Ha jót akar akkor kusban megvárja amíg befejezem és aztán megdugom, ha annyira akarja.
- Barom vagy - vágta nyakon Baek, mikor elment mellette és az üveget is kikapta a kezéből - Nem megdugatni akarja magát, hanem néhány percet veled tölteni, bár nem értem miért, iszonyat paraszt vagy.
- Mikor mentetek el valahová kettesben?
- Mit tudom én - rogyott le a kanapéra.
- Csak hiányzol neki - simogatta a hátát párom. Úgy viselkedett mindig mintha csak az öccse lenne. Egyik percben kioktatja, aztán vigasztalja néha meg csak úgy ordít vele.
- Hülyeség. Otthon vagyok mindig és ő is állandóan mellettem van.
- Nem a jelenléted kell neki, hanem a figyelmed - guggoltam elé.
- Felhívom - hagyott ott minket Baekhyun, de mire elővette volna a mobilját már csapódott is ki a bejárati ajtó.
- Oh Sehun - viharzott be Lu - hogy a francba képzelted ezt? Én neked próbálok segíteni, mert olyan vagy napok óta, mint a mosott szar. Az se érdekel mi van velem, velünk - olyan hevesen gesztikulált, hogy azt hittem leüt véletlen - Csak azt a rohadt vackot írod és már rám se nézel a laptopodból.
- Ha ennyire szexelni akarsz arra van egy kis időm - nézett rá pimaszul, azt hiszem Luhan most fogja megölni.
- Mit mondtál? - rántotta fel az ülő alkalmatosságról. Van benne erő az biztos.
- Lulu a suli nekem fontos.
- Én nem?
- De, viszont az egyetemet be kell fejeznem, ha nem tudod megvárni akkor szakíts velem és keress olyat, aki minden másodpercét rád szánja.
- Baszódj meg - lökte vissza és már folytak is a könnyei.
Na itt sétáltam oda a konyhába a pulton ücsörgő Baek mellé és csináltam magunknak egy teát, mert ezek a  beszélgetések mindig ugyan úgy folytak.
- Tudod rohadt önző vagy - mondta Sehun idegesen és újra felpattant - ezt a két hónapot kellett volna csak kibírni, de neked minden héten elpattan valami és hisztizel.
- Ez nem igaz - úgy kiabáltak, hogy lassan a szomszéd is beszáll csak ő azt fogja ordibálni, hogy kussoljanak már el.
- Állandóan összeveszünk. Minek vagyunk együtt? - tárta szét a karját Sehun.
- Fogalmam sincs hiszen nem is szeretsz - nézett dühösen farkasszemet a fiatalabbal.
- Dehogy nem - lágyult el a tekintete egyből - Mindennél jobban szeretlek.
- Akkor mi bajod velem?
- Semmi. Csak most nincs időm kiruccanni valami eldugott kis fürdőbe, amikor minél előbb tökéletesnek kell lennie annak a szarnak.
- De én ezt akarom ajándékba adni.
- Minek nekem ajándék? - vonta fel a szemöldökét a pösze meglepetten én viszont már tudtam a választ.
- Mert szülinapod lesz - mondta lehajtott fejjel az idősebb. Gondolom meglepetésnek szánta a részleteket, de a vitájuk során még otthon kicsúszhatott belőle.
- Oh - na itt volt, hogy visszaült a fiatalabb és csak bámulta a parkettát.
- Ugye eljössz velem? Már kifizettem - guggolt elé és a combjára tette a kezét.
Sehun csak bólogatott és tudtam, hogy most békülés jön.
- Gyere - fogtam kézen Baekhyunt aki lepattant a pultról és már vettük is a cipőnket. Elraktam a mobiljainkat és pénztárcánkat, mert ma éjjel bizony nem miénk a lakás. Még ki se léptünk, de már olyan hevesen estek egymásnak, hogy elgondolkoztam gyorsan összeveszek párommal aztán jöhet a békülős szex.
- Elköltözünk és nem mondom meg nekik hol lakunk.
- Gonosz vagy - boxolt a karomba.
- Aranyos, hogy ilyen hülyék - karoltam át a vállát.
Aznap nála aludtunk és mikor másnap munka után hazaértünk a lakásomra egy cetli várt az étkezőasztalon.

Ne haragudjatok, hogy megint nálatok kötöttünk ki. Egyszer megháláljuk majd. Vacsi a hűtőben.
Csók HunHan

Arra viszont nem számítottam, hogy lassan mi is komoly vitába keveredünk. Komolyabba, mint bármikor életemben és vagy őt veszítem el vagy minden mást.

Baekhyun egyik este elég későn jött, de a mosolya levakarhatatlan volt.
- Sikerült mindent befejeznem és így szabad a hétvégém.
- Az jó. Megyünk valahová?
- Még szép - sokat sejtető volt a tekintete - Bucheon-ba.
- Oké, de miért is?
- Chan - elém lépett és átkarolta a derekamat - anyámhoz megyünk.
- Aha - mondtam lassan - Várj, mi? - koppant nagyon mondanivalója értelme.
- Anyámhoz megyünk. Nagyon kíváncsi rád.
- Te meséltem rólam anyádnak?
- Persze - nevetett fel, mi a franc vicces van ebben? - Miért talán a te családod nem tudja, hogy együtt vagyunk?
- Persze, hogy nem. Normális vagy? - toltam el magamtól - Hogy mondhatnám el nekik?
- Mi az, hogy hogy? - emelte fel a hangját ő is.
- Ne viccelj hiszen ez nem normális - mutattam kettőnkre - Nem mondhatom el nekik, hogy buzi vagyok, ez beteg - kezdtem fel-alá járkálni a nappaliban és már lassan a hajamat téptem - Normális ember nem csinál ilyet. Mit mondjak otthon? Tudom, hogy lassan meg kéne házasodnom, meg gyereket csinálni, de nem igazán fog menni mert egy pasival járok. Ne röhögtess, hogy adjam ezt elő? - az ajtó hangos csapódása zökkentett ki - Baek? - szólítottam halkan, de hamar rájöttem, hogy ő csapta be olyan erővel az ajtót maga mögött, hogy majd' kiszakadt a tokjából. Azonnal kirohantam a folyosóra mezítláb egy szál pólóban attól függetlenül, hogy eső után éjfél körül ez elég hülye ötlet. Nem volt ott így lerohantam a lépcsőn.
- Baekhyun - kiabáltam utána.
- Ha ide mersz jönni az életbe nem látsz többé - fordult felém és olyan düh volt az arcán, hogy ott helybe meg tudott volna ölni a tekintetével.
- Baekhyun kérlek - léptem felé egyet, de ő egyből gyorsan hátrált.
- Nem érted? Hagyjál békén - a könnycseppek csak úgy száguldottak az arcán.
- Könyörgöm ne csináld ezt - mentem még közelebb kétségbeesetten, hiszen minden miattam van. Sosem akartam így látni őt. Már meg is fordult és olyan sprintet nyomott le, hogy két utca után már nem is láttam, arról nem is beszélve, hogy rohadt hideg volt a meztelen talpamnak a nedves járda így hazamentem. Egyből a mobilját kezdtem hívni, amint beértem a lakásba, de az ott csörgött az asztalon. Sóhajtva mentem a hálóba, hogy valami meleget kapjak magamra és már indulok is hozzá és ezt megbeszéljük. Nem is értem, hogy akadhattam ki ennyire? Hogy mondhattam, hogy beteges ami köztünk van? Ő a legjobb dolog az életemben és sose akarom elveszíteni. Hamar odaértem házhoz, de sötétség fogadott, amikor elfordítottam a kulcsot a zárban és beljebb mentem nagy volt a csend. Nem láttam a kabátját a fogason, de azért körülnéztem a lakásban. Sehol sincs. Leültem a kanapéra és kétségbeesésembe Minseokot hívtam. - Szia - szólt bele kicsit fáradtan.
- Szia. Figyelj csak nincs nálad Baekhyun?
- Nincs. Úgy egy órája végeztünk a stúdióban és boldogan mesélte, hogy mentek az anyjához.
- Értem - keseredtem el még jobban.
- Chanyeol, összevesztetek?
- Enyhén szólva.
- Ha mégis ide jönne felhívlak.
- Jó én itthon várom hátha hazaér.
- Oké.
- Köszönöm Ximuin.
- Ugyan a legjobb barátom pasija vagy, ez természetes.
Letettük és valahogy úgy éreztem, hogy ezt nem fogjuk tudni megoldani könnyen. Hiszen én lényegében letagadtam őt. Anyám tényleg kérdezte párszor, hogy mi a helyzet velem és nem hazudtam, mert azt mondtam nincs barátnőm, de nem tértem ki sose Baekhyunra. Igazából neki könnyű hiszen már rég tudják a szülei, de ne felejtsük el, hogy őt konkrétan kitagadták emiatt. Ez velem is megeshet, bár ő 17 volt akkor én meg most 25 és már régóta egyedül élek max az az évi két-három családi találkozó szűnne meg. Baekért viszont lemondanék róla gondolkodás nélkül. Akkor felmerül, hogy miért is nem beszéltem nekik róla eddig? Magam sem tudom, de nem hagyom hogy egy ilyen hülyeség miatt szétmenjünk.
Már hajnali egy is elmúlt, de Baek nem jött haza. Körbe telefonáltam a srácokat, de sehol sincs és iszonyatosan aggódom. Már annyit bőgtem azt hittem beleőrülök. 

Kb három órát, ha aludtam az éjjel azt is csak a kanapén, de reggelig nem jött haza. Elmentem a saját lakásomba, de ott se volt. Hová az istenbe tűnhetett el egy éjszaka alatt? Hol aludt, ha nem a barátaink közül valakinél? Talán... Nem, nem, nem, nem biztos nem csalna meg, nem ment fel senkihez csak egy szállodában aludt. Igen, biztos egy szállodában. Viszont előbb utóbb haza kell mennie úgyhogy itthon gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. A telefonját egy kis üzenettel itt hagytam az asztalon hogyha idejön vissza hívjon fel, mert beszélnünk kell. Délután körbe jártam az összes helyet, ahova valaha is mentünk együtt. Este benéztem a bárok többségébe is, dehogy sehol sem bukkantam rá. Újra megnéztem a lakásomon, de semmi a srácokat meg két óránként felhívtam, de mindig elmondták, hogy mindenképp hívnak, ha megjelenne.
Este tízig vártam nála, de semmi hír róla. Ha nem kerül elő holnap se akkor komolyan bejelentem a rendőrségen. El se hiszem, hogy ez történt egyik pillanatról a másikra. Már nem tudom mit tehetnék. Iszonyatosan aggódom érte, mi van ha történt vele valami? Ha baleset érte? Addig addig stresszeltem magam, hogy az összes Söulban lévő kórházat felhívtam, hogy bevittek-e Byun Baekhyun nevű személyt, de azt mondták, hogy nem. Kicsit megkönnyebbültem, de végül is most sincs meg.  Ha nem akadok ki már az anyjánál vagyunk és boldogan beszélgetünk.
- Hát ez az - vágott fejbe a felismerés - Az anyjánál van.
Ezzel csak az a gond, hogy én nem tudom hol lakik az anyja csak a várost tudom. A telefonomhoz kaptam és leszarva az időt hívtam Xiumint. - Na mi a helyzet? -szólt bele reménykedve.
- Szerintem tudom hol van.
- Akkor menj keresd meg.
- Tudod az anyja címét?
- Mi?
- A hétvégét az anyjánál akartuk tölteni. Biztos ott van.
- Nem tudom sajnos hol lakik, de régen sok levelet írt Baeknek azokon ott a címe.
- Most azt akarod mondani, hogy kutassam át a házat? - ezt nem gondolhatja komolyan.
- Vagy becsengetsz mindenhová?
- Nem- az azért eltartana egy darabig.
- Na hajrá. Majd azt mondom én javasoltam és bíztattalak.
- Mert ez így is van.
- Oké-oké. Na hajrá Chanyeol.
- Köszi. Szia.
Még pár másodpercig néztem a mobilomat és vártam egy jobb ötletet, de semmi sem jutott eszembe így úgy döntöttem, hogy egy próbát megér. Nem akarom én elolvasni a levelet csak a borítékon lévő név és cím érdekel. Ha már a nappaliba voltam ott kezdtem a kutakodást figyelve hogy ne tűnjön majd fel neki. A szekrénysor fiókjait néztem végig, de semmit nem találtam. A hálószobába egy levél sem volt, erre számítottam is. A kis szentély felé vettem az irányt, de nem szívesen matatok a zeneszobában. Olyan érzés, mintha szentségtörést követnék el. Bár már átkutattam mindent és meg is lepődtem, hogy nincs semmi olyan személyes tárgy, ami a fiatal korára emlékeztetheti. Bár a középiskolai évei nem éppen megőrzésre méltóak, de az egyetemen csak csinált valami olyat, aminek szívesen őrzi az emlékét. Végül félve nyitottam be a hófehér szobába és a villany felkapcsolva végig néztem a polcokon. Semmi rendszert nem láttam benne így vettem egy nagy levegőt és  plafont bámulva fújtam ki. Ahogy visszavezettem a szemem a polcokra a legfelsőn három dobozt láttam különböző címkékkel. Az egyiken az szerepelt hogy orvosi, a másikon hogy munka, viszont a harmadikon semmi. Akármennyire is kíváncsi voltam, hogy titkol-e még valamit a múltban történtekről nem nyúltam hozzá az orvosi feliratúhoz, mert ahhoz nem volt pofám. Így is átkutattam az egész házat és fordított esetben én se örülnék. A névtelen dobozt emeltem le és, amikor felnyitottam rájöttem, hogy itt vannak azok az emlékek, amiket hiányoltam. Koncert és mozijegyek, érmek, oklevelek és kupák voltak benne rengeteg levéllel együtt. Nem értem miért dugta így el őket. Erre büszkének kéne lennie, hiszen mondta már, hogy hapkidozott fiatalon, sőt 3 dan-os úgyhogy ne akarjam kihúzni a gyufát. Bár nem tudtam elképzelni, hogy átdob a vállán egy mozdulattal, de nem kísérleteztem soha. A borítékokon ugyanaz a név szerepelt küldőként és egy bucheon-i cím.
- Ez kell nekem -vigyorogtam, mint a vadalma.
Beírtam a nevet, címet a mobilomba és visszatettem a dobozt. Minseoknak küldtem egy sms-t, hogy megvan és már indulok is. Hamar csörgött a telefonom, amit felvettem de már kaptam is a kioktatást. - Ne legyél hülye éjfél van és több óra oda az út. Majd reggel menj és vigyél pár cuccot magadnak és Baeknek is. Kölcsön adom a kocsim, ha megígéred, hogy nem töröd össze.
- Te vagy a legjobb hyung - ennyit tudtam csak mondani és ez most mindent kifejezett.
- Ezt eddig is tudtuk. Na menj aludni és reggel várlak nyolcra.
- Oké, jó éjt.
Igaza volt Minseoknak, teljesen felpörögtem, amint megtudtam a címet már rohantam is volna és abban is igaza volt, hogy kocsival sokkal egyszerűbb lesz, mint mondjuk vonattal. Már pár hónapja nem vezettem, de csak nem halok meg, amíg odaérek. Addig nem halhatok meg amíg bocsánatot nem kérek tőle. Ilyen gondolatokkal feküdtem be abba a hatalmas ágyba, ami nélküle már nem is olyan kényelmes hiába van Baekhyun illata. Ez a második éjszaka, amit nélküle töltök és jobban hiányzik mint valaha. Néhány könnycsepp megint útnak indult, de igyekeztem arra gondolni, hogy nemsokára újra láthatom. Nem akarok nélküle eltölteni egy percet sem. 

Reggel az ébresztőmre keltem, amit hatra állítottam be, hogy minél előbb kész legyek és indulhassak Bucheon-ba. Kávézás után lezuhanyoztam, felöltöztem és előkotortam egy bőröndöt a szekrény aljából és pakoltam bele mindkettőnknek két napra. Szerencsére elég sok ruhát tartottam itt és hamar megindultam Xiumin felé. Igaz, hogy nyolc előtt vagyunk, de mosolyogva nyitott ajtót.
- Itt a kulcs - nyomta a kezembe - ha kárt teszel benne azt megbánod, ha magatokat töritek össze akkor meg kinyírlak, értve?
- Köszönöm hyung.
- Oldjátok ezt meg, mert el se tudod hinni mennyit jelentesz neki.
- Ne mondj ilyet - nyeltem l a gombócot a torkomban mielőtt elbőgöm magam.
- Ne sírjál hanem menj már - taszított meg picit a kocsi felé.
Integetett miután kiálltam az udvarról és már száguldottam is amerre a GPS küldött.
Jó pár órába telt ideérni főleg azért mert ez a vacak vagy hatszor rossz irányba küldött így majdnem egy óra azzal telt el, hogy visszakeveredjek a megfelelő útra. Most viszont itt állok egy bézs kis házikó fehér kerítése előtt és remeg a kezem is. Képtelen vagyok megnyomni a csengőt. Mi van, ha elküld vagy itt sincs. Ha el is küld, mert már látni se akar többé legalább tudom, hogy jól van. 

- Segíthetek? - egy megnyugtató hang zökkentett ki a gondolataim közül én pedig megfordultam. Egy apró ötvenes éveiben járó hölgy állt előttem és hiába nem ismertem olyan érzés fogott el, hogy mellette itthon vagyok.

- Jó napot. Byun Baekhyun-t keresem.

- Hyunnie sétálni ment, de gyere csak be nemsokára biztos hazaér.

- Nagyon köszönöm - hajoltam meg mélyen - Segítek - nyúltam s szatyorért, amit cipelt.

A házba belépve igazán otthonos kép tárult elém. Az előszoba és a nappali is barackszínűek voltak és a bútorok világos barnák, látszott, hogy nem olcsó berendezés, de mégis barátságosabb volt, mint Baek katalógus szerű háza, ami másképp bár, de tetszett. A szép kis konyhába a pultra raktam a szatyrot és rájöttem, hogy még be se mutatkoztam.

- Egyébként Park Chanyeol vagyok - hajoltam meg ismét.

- Én pedig Sun-Hi. Nagyon örülök drágám, hogy végre találkozunk és meséld el nekem egy tea mellett, hogy min vesztetek össze az én bugyuta fiammal - mondta nevetve és már töltötte is meg a két bögrét.

Helyet foglaltam az étkező asztalnál és vettem egy nagy levegőt.

- Mennyit mondott Önnek Baek?

- Ne magázz szívem, hiszen családtag vagy - kortyolt a forró italba nekem meg elszorult a torkom és már majdnem sírtam a meghatottságtól. Két perce találkoztunk és úgy kezel mint egy rokont - Hyunnie azt mondta kiakadtál, hogy el akart hozni bemutatni.

- De nem azért - mentegetőztem heves fejrázás mellett - Nem azzal volt gondom, hogy idejönnek. Csak én még nem meséltem a családomnak róla. Anyám már többször kérdezte, hogy mi a helyzet a lányokkal, de csak hárítottam. A nővérem már férjnél van és lassan gyereken gondolkoznak. Nekem is ezt illene erre kiderül, hogy egy férfi a párom. Hogy adhatnám ezt elő nekik? - zúdítottam szegény asszonyra a gondolataimat.

- Nem fogok hazudni szívem, fájni fog nekik- nem nyugtatott meg, hogy őszinte legyek - Mindenki vágyik valamire a jövőben és kisebb eltérésekkel az emberek 90% szeretne magának egy párt, akivel összeházasodik, gyereket nevelnek, akik majd unokákat adnak nekik.

- Hát ez az. Én nem tudok unokát adni nekik - hajtottam le a fejem.

- Te nem, de a nővéred igen szóval nincs gond. Baekhyun csak 17 volt amikor megtudtuk, hogy a saját neméhez vonzódik. Bevallom nehezen fogadtam, és így visszagondolva fel is pofoznám magam érte - nagyon szomorú lett a tekintete - Elveszítette a szerelmét mi pedig elhagytuk, ahelyett hogy támaszt nyújtottunk volna neki. Az apja ki akarta dobni csak úgy, de én a félretett pénzből inkább kibéreltem egy lakást a sámára. Hiszen mégis csak a gyermekem és fontos nekem. Hiába fogadtam el őt, nem engedte vissza a férjem a házba. - könnyek gyűltek a szemében - Tudtam mit csinál magával, hogy iszik és drogozik, de bármit mondtam nem hallgatott rám. Egy idő után már nem jött hozzám se.  A férjem temetése után Söul-ba költözött és ott kezdte az egyetemet.

Figyelmesen hallgattam őt hisz egy szülő szemszöge mindig más, ha a gyerekéről van szó, hihetetlen mire nem képesek értünk. Azt viszont leszűrtem, hogy vagy nem tud az erőszakról vagy azt nem tudja, hogy Baek elmesélte-e nekem.

- Hiányzott a régi mindig boldog kisfiam és sajnos én voltam, aki hozzájárult, hogy olyan legyen, amilyen. Az egyetemen lett egy barátja, aki miatt a zenébe menekült a fájdalom és a bánat elől és szerintem most, hogy te is itt vagy neki már teljesen az élete.

- Ha még akarja egyáltalán, hogy az élete része legyek. Nagyon csúnya dolgokat mondtam és nem is gondoltam komolyan csak féltem, hogy mi lesz otthon, ha kiderül a kapcsolatunk.

- És már nem félsz? - mosolygott kedvesen.

- Nem! - mondtam magabiztosan -  Ő a legfontosabb a világon és nem érdekel a családom véleménye akár most azonnal elvinném oda. Az sem érdekel, ha kitagadnak, mert mindenkinél jobban szeretem Baekhyunt.

- Tudod a szüleid előbb utóbb megbékélnek vele. Nekem mindegy, hogy fiút vagy lányt hoz haza a fiam. Amint a gyermekünk megtalálja a szerelmet mi kapunk még egy gyereket a sajátunk mellé akit szerethetünk és ez a fontos. Most pedig mond el neki, amit nekem is az előbb - intett a hölgy mögém és félve fordítottam hátra a fejemet.

 - Baek - súgtam, ahogy megláttam.

- Mit keresel itt? - amikor először megláttam csillogtak szemeiben a könnyek, de most haragot és megbántottságot látok.

- Beszélnem kell veled - olyan gyorsan álltam fel, hogy még a szék is felborult.

- Pár napja mindent kiadtál ami velünk kapcsolatos - indult el otthagyva minket.

- Menj utána - mosolygott rám az anyukája én meg követtem Baekhyunt.

- Kérlek Baek csak hallgass meg és ha az után is elküldesz talán elmegyek.

- Mi az, hogy talán? - nevetett kicsit gúnyosan.

- Kérlek - néztem rá kölyökkutya szemekkel, mert ennek sosem tud ellenállni.

- Két percet kapsz - dobta le magát a szobájába-legalábbis annak véltem- az ágyra keresztbe tett karokkal és elég mérges arckifejezéssel várta mondandóm.

- Először is sajnálom, nem gondoltam komolyan, amit mondtam. De rémisztő nekem belegondolni, hogy előbb utóbb én is bemutatlak. Eddig heteró voltam és hirtelen csöppentél az életembe teljesen felforgatva azt. 

- Hát bocsánat - fújtatott, de figyelmen kívül hagytam beszólását.

- El sem tudod képzelni min mentem át az elmúlt két napban. - lettem mérges hirtelen, mert eszembe jutott, hogy kerestem égen földön - Halálra aggódtam magam, hogy történt veled valami. Mindenhol kerestelek, mindenkit felhívtam, a két lakás között rohangáltam néhány óránként , hátha ott vagy, de hiába. Aztán már elkeseredésemben az összes kórházat felhívtam, hogy nem vittek-e be baleset miatt - már ordítottam.

- Ha csak kiabálni tudsz tudod hol az ajtó - mondta lehajtott fejjel.

- Figyelj rám - mentem közelebb hozzá.

- Nem, te figyelj - pattant fel és teljesen belemászott a képembe úgy ordított velem. - Volt pofád azt mondani, hogy nem normális a kapcsolatunk. A te szavaiddal élve beteg, ami köztünk van - vágott egy grimaszt. - Ha annyira beteg akkor miért tart hónapok óta? Minek vagy itt, ha szégyelsz  a családod előtt?

- Azért mert szeretlek - fogtam meg két kézzel a karját - mindennél jobban. Fontosabb vagy nekem, mint eddig bárki.

- Akkor? - kérdezte lehajtott fejjel nagyon halkan.

- Egyszerűen csak féltem. Nem könnyű a családod elé állni és bejelenteni, hogy bizony a saját nemedhez vonzódsz és az az élet, amit ők elterveztek neked sosem válik valóra. Nagyon szeretem őket és félek, hogy emiatt megutálnak, de már ez sem érdekel - rám nézett könnyáztatta arccal. - Fontosabb vagy náluk is és azt bármikor bebizonyítom neked.

- Hülye vagy.

- Mi? - most mi baja? Mi rosszat mondtam? 

- Nem kell semmit bizonygatni elég, hogy eljöttél - mosolyodott el végre én pedig szorosan magamhoz öleltem.

- Nem értettem miért hülyéztél le. Életem legjobb vallomását kaptad.

- A világ legjobb vallomását kaptam - állt lábujjhegyre és apró puszit nyomott a számra. 

Amikor elhúzódott volna gyorsan utána kaptam és rátapadtam ajkaira. Olyan volt ennyi idő után érezni őt, mint fuldoklónak az oxigénhez jutni. 

- Hiányoztál - mondtam két csók között ő pedig csak szorosabban bújt hozzám, de abba nem hagyta volna.

A csók után néhány percig még öleltem magamhoz ő pedig kiscica módjára simult hozzám.

- Már csak dorombolnod kéne - pusziltam a hajába ő pedig tényleg hasonló hangot adott ki amin mindketten felnevettünk.

- Gyere - fogta meg a kezem és húzott ki az ajtón. - Anya - kiabált.

- Igen?  - fordult felénk mi pedig kéz a kézben álltunk előtte hatalmas mosollyal az arcunkon.

- A barátom Park Chanyeol - mutatott be én pedig meghajoltam mélyen, ahogy illik.

- A második fiam legalább szép nagyra nőtt - huncutul elmosolyodott mire Baek arca lefagyott.

- Az szép. Azt nem akarod mondani, hogy helyesebb is nálam? - kérdezte kicsit sértetten én meg már kacagtam. 

- Ha jobban megnézem tényleg jobban néz ki nálad - nevetett és belőlem kitört egy hatalmas röhögés. Már értem honnan örökölte a  stílusát.

- Te ne merj röhögni, a te anyád majd engem tart jobb pasinak.

- Viccelsz, a nővérem haza akar majd vinni - öleltem meg és már hárman nevettünk végre.

Behoztam a bőröndöt, mert csak kedden kell dolgozni mennem és mivel írtam a fiúknak, hogy megvan Baekhyun így nyugodtan maradhatunk hétfő délutánig. Aztán már csak azt kell elterveznem melyik héten viszem el anyámékhoz. Kicsit még félek,de Sun-Hinek igaza van. Ha idő kell neki hát legyen hisz Baek anyja mellettünk áll és  a barátaink is.