Elárulva 3. rész

3. rész

 

Némán sétáltak egymás mellett a lakás felé, ahol állítólag Baekhyun és az ismeretlen fiú laktak. Párszor megpróbált elszökni, de Chanyeol erősen szorította a karját így a negyedik próbálkozás után feladta és remélte, hogy barátja nem lesz otthon vagy hamar lekoptatja a férfit és minden folyik tovább rendesen az életükben. Baekhyunt az öccsének tekintette, imádott vele lenni, de utálta hogy ilyen életet élnek és noha haragudott a mellette sétáló férfira, amiért elküldte magától a fiút mégis egy része örülne ha vissza tudná vinni Szöul-ba és nem kéne azt csinálni, amit annyira utál. Amikor a sikátorban találkoztak Baekhyun már elmesélte neki a történteket és egy kis része, de tényleg egészen kicsi megértette a férfi kitörését és hirtelen gondolatát, hogy elzavarja maga mellől Baekhyunt. Azonban ahogy most beszéltek azt állítja, hogy egyből felmondott a rendőrségen, mert fontosabb volt neki Baekhyun mint az elvei, amik szerint élt. Végig kereste a fiút és szerette még. Ebben viszont kissé kételkedett, mert mégis csak rendőr volt, hát nincsenek ismerősei, akik rábukkanjanak a fiúra? Tény hogy semmi nyomott nem hagyott maga után, mert a bankkártyájáról még vonatra szállás előtt levett minden pénzt és azóta nem használta. Iskolába nem iratkozott be és orvoshoz sem ment egyszer sem nehogy úgy érjék útól a központi rendszer alapján. Ha valami sérülést szereztek munka közben azt feketén intézték. Nála lakott és minden, ami szükséges volt az az ő nevén volt, nem Baekén. Ahogy ezen morfondírozott megérkeztek a négyemeletes házhoz és fellépcsőztek a harmadik emeletre. Ez a saját lakása volt és Baekhyun még az a héten beköltözött mikor megismerkedtek. 

***

Baekhyun éppen bevásárolni ment, amikor egy kisebb társaságba botlott és rátettek az amúgy is pocsék hangulatára.

- Szevasz törpe, csak így egyedül? - mászott bele az arcába az ismeretlen.

- Mit akarsz? - lépett hátrább Baekhyun.

- Mindent ami nálad van - ment közelebb és a többiek is igyekeztek elállni az útját.

- Ezt benézted - húzta mosolyra ajkait a fiú.

- Bátornak képzeled magad? - villantotta meg a kést a kezében, de Baekhyun csak egy pillantást vetett rá és visszanézett a szemébe.

- Ennél kicsit több fog kelleni. - érezte, ahogy elönti az adrenalin és szélesebb lett a vigyora.

- Azt mondod? - szólalt meg egy másik, akinél szintén észre vett egy rugós bicskát.

Ők négyen voltak, míg Baekhyun egyedül, viszont cseppet sem érzett félelmet vagy aggodalmat, hogy megsérülhet. Ugyan hol érdekli őt, ha meg is hal amikor lélekben már rég nem élt? Ő mozdult elsőnek és a vele szemben állónak a kezéből kirúgta a kést, ami jó messzire került tőlük majd egy mozdulattal törte el az orrát. A jobbról jövő egy ütés után a földre került, a mögötte lévőt pedig szabályosan fejbe rúgta így eszméletlenül omlott a járdára. Már csak az volt hátra aki szintén nem puszta kézzel állt, immáron vele szembe. Döbbenten figyelte az ismeretlen, hogy pár másodperc alatt a másik három már nem nagyon segíthetett neki.

- Még mindig itt vagy? - nézett rá lesajnálóan. - Húzz az utamból aztán szedd össze a haverjaidat - kerülte ki a megdermedt srácot.

Már elment mellette mikor éles fájdalmat érzett az oldalában és megfordult. A másik ijedten nézett a szemébe majd le az oldalára és Baekhyun tekintete követte a fiúét. Tehát innen jött a kellemetlen érzés - gondolta Baek, hiszen a korábban még a másiknál lévő késnek csak a markolata látszott ki a pólója alól. Visszanézett a nála talán három-négy évvel idősebb fiúra és harag gyúlt benne. Ő el akarta engedni, erre ez a hála?

- Rohadj meg - vette ki a bicskát az oldalából, amiről vörös vére csepegett a földre.

- Nem akartam - hátrált kétségbeesetten, mert Baekhyun arcán olyan düh tükröződött, hogy attól félt a másik, hogy képes lenne megölni őt.

- Nem a szart nem - lépett közelebb, de a fiú a haverjaival nem törődve elszaladt. - Te kis gyáva - hajította el a kést.

Egy percen belül viszont a fájdalom kezdett rosszabb lenni és a vér is egyre gyűlt a talajon majd térdre rogyva fogta a sebet. Elmászott a falhoz és leült neki döntve a hátát, próbált nem a fájdalomra összpontosítani, de hiába. Egy kéz simult a vállára mire felnézett.

- Gyere elviszlek orvoshoz.

- Nem mehetek dokihoz. Nem tudhatják meg hol vagyok. - az ismeretlen csak bólintott és felsegítette.

- Azt is megoldhatjuk.
***

A kulcs lassan fordult a zárba és mielőtt lenyomta volna a kilincset a férfira nézett.

- Ha újra megbántod biztos megdöglesz. - reakciót nem várt így benyitott a lakásba. - Megjöttem.

- Hol voltál hyung? Ma meló van - kiabált ki neki Baekhyun a szobájából.

- Vendégünk van - jegyezte meg mire a fiú kilépett az ajtó mögül.

- Basszus Minseok mi a francot csináltál? - lépett elé Chanyeollal nem foglalkozva.

- Ez az állat bele verte a fejem a falba. - bökött fejével a említett felé.

- Ha nem ellenkeztél volna akkor nem teszem. - vont vállat és szemét Baekhyunra függesztette, aki mérgesen nézett rá vissza.

- Minek jöttél ide? - terelte barátját a kanapéhoz majd egy bevizezett zsepivel próbálta a rászáradt vért leszedni a fejéről.

- Mert beszélnünk kell - állt eléjük.

- Múltkor se akartam, akkor minek kell erőltetni? Többen mondták, hogy minden nap oda mentél kérdezősködni.

- Ha tudtál róla miért nem jöttél?

- Mindig ilyen hülye volt? - vágott beszélgetésükbe Minseok, mire a fiú mosolyogva bólogatott.

- Baekhyun kérlek. Öt percet adj nekem.

- Nem tudom, hogy szeretném-e hallani, amit mondasz -ügyködött továbbra is barátja homlokán.

- Kérlek - guggolt le hozzájuk és a fiatalabb a szemébe nézett.

Nem kellett volna, mert Chanyeol pontosan tudta mivel érheti el a célját, hogy meghallgassa. Kölyökkutya szemekkel könyörgően nézett rá, végül egy sóhajt követően megszólalt.

- Öt perced van - állt fel a kanapéról és indult meg a szobájába Chanyeol pedig utána.

A szobába érve Baek villanyt kapcsolt és a férfi pedig abban a pillanatban csukta be az ajtót lábbal és ölelte át szorosan hátulról a fiút, aki még lélegezni is elfelejtett. A szíve őrült tempóban zakatolt és félt, hogy ezzel elárulja magát. Nagyot nyelt mielőtt megszólalt volna.

- Azt mondtad beszélünk.

- Nem. Azt mondtam adj öt percet. Ez pedig az én öt percem, szóval arra használom amire csak akarom - fúrta a fejét a fiú nyakába.

A fiatalabb próbálta tartani magát, de a teste önként cselekedett a régi emlékek miatt és kezei a férfiéra siklottak, majd ujjai az alkarjára fonódtak és belesimult az ölelésbe. Borzasztóan hiányzott ez már neki. Egy kis idő után a férfi elengedte őt, alig érezhető puszit hintett a fiú tarkójára mikor elhúzódott majd szétnézett. Baekhyun leült az ágyra és várta  a magyarázatot, de Chanyeol szeme az ágy melletti képen megragadt és tudta, hogy nincs minden veszve, ha ezt még nem dobta ki hiszen tudta, hogy csak ő vehette le a szekrényről a lakásában.

- Tudtam, hogy te vitted el - mosolyodott el és Baekhyun észre vette, hogy mit néz így egy mozdulattal lefordított a képet.

- Már csak három perced maradt.

- Te valahogy másképp mérsz időt - ült le mellé.

- Dolgozni megyek.

- Este nyolckor? - nézte karóráját.

- Valamiből élni kell - húzta el a száját a fiú. - De most a jelenről akarsz beszélni vagy a múltról?

- Mindkettőről. Nézd nagyon sajnálom ami aznap történt. Kiakadtam. Megérthetnéd hiszen végig hazudtál nekem és én csak kibuktam mikor megláttalak. - hadarta -  Nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Amikor haza értem nagyon megijedtem mikor megtaláltam a levelet és rájöttem, hogy tényleg elmész. A cuccaid nagy része eltűnt és az egyik képem is. - mosolyodott el megint, mert boldogsággal töltötte el, hogy nem csak ő őrizgette félve az emlékét. - Hiába hívtalak vagy írtam neten, te felszívódtál. Kerestelek mindenhol. A szüleid már rohamot kaptak tőlem az állandó telefonálgatásom miatt. - mondta kicsit kínosan - Aggódtak ők is.

- Sejtettem - mondta szomorúan.

- Legalább velük beszélhettél volna. Nagyon hiányzol nekik.

- Ha a szüleimről akarsz beszélni, akkor nem vagyok rád kíváncsi.

- Mi történt veled két év alatt? - nézte szomorúan a megtört fiút.

- Semmi olyan, amire büszke lennék. Utálom magam mindenért, amit tettem és teszek, de ez van.

- Gyere haza velem - bukott ki Chanyeolból, ami már az első nap is ki akart.

- Nem tehetem.

- Miért? - kérdezte, de nem kerülte el a figyelmét, hogy nem azt válaszolta, hogy nem akar vele haza menni, hanem hogy egy rajta kívüli ok miatt mond nemet. - Pontosan mibe is keveredtél? - fogta meg a kezét, mert Baekhyun akaratán kívül kezdett elhúzódni.

- Mennünk kell - nyitott be Minseok mindenféle kopogás nélkül és Chanyeoltól egy nagyon csúnya pillantást kapott. - Bocs Füles, de meló van.

- Baekhyun még nem fejeztük be. - szorította meg picit a kezét, mert ő már ment volna.

- De igen. - mondta lehajtott fejjel. - Menj haza Chanyeol és felejts el. Kezdj új életet - csuklott el a hangja a végére.

- Nem. - állt elé - Nekem nem kell olyan élet, amiben nem vagy velem. Bármi is folyik itt véget vetünk neki és együtt megyünk vissza Szöul-ba. Ahogy végig nézek rajtatok épp valami nagyon illegálisra készültök. Szépen bele olvadtok a sötét éjszakába ebbe a cuccba.  - mérte végig a két fiút, akik tetőtől talpig fekete ruhába voltak és Minseok vállán egy hátizsák is pihent valószínűleg olyan kellékekkel, ami csak segíti őket.

- Chan már nem csak szimpla betörésekről beszélünk. Már nem az vagyok, aki régen és nem lehetsz a közelemben.

- Azt hiszed örökké futhatsz? Nem érdekel mit csinálsz vagy csináltál ez alatt az idő alatt. - mondta határozottan - Csak magadat akarod védeni a fallal, amit felhúztál mindenkivel szemben, de nem gondolsz bele milyen a fal túloldalán tehetetlenül állni. - szomorodott el.

- Nem értheted - jelentek meg az első könnycseppek.

- Te nem érted. - ragadta meg a karjánál és rántott rajta egy picit, hogy a szemébe nézzen.- Nem érted, hogy még mindig téged szeretlek? Hogy minden nap azt vártam, hogy vissza gyere? Hogy betoppanj azon a rohadt ajtón, mint minden pénteken? - Chanyeol már nem tudta visszatartani a könnyeit - Ennyit ért az ígéreted?

Tudta nagyon jól Baekhyun, hogy miféle ígéretre gondol. Hogy felejthetné el? Megfogadta hogy örökké csak ezt a férfit fogja szeretni.

- Ennyit - mondta halkan mire Chanyeol keze a teste mellé hullott élettelenül.

Nem akarta elhinni, hogy csak az ő részéről tartott ki a szerelem ez alatt a két év alatt. Minden arra engedte következtetni, hogy meg tudja győzni, hogy haza tudja majd vinni magával, de tévedett. Egyszerre érzett haragot és bánatot, de nem tudott teljesen lemondani róla. Darabokra hullott benne a remény, hogy megoldhatja amit elrontott évekkel ezelőtt, de ezek szerint elkésett.

- Még mindig ott lakok ahol régen. - hangja már csak suttogás volt, majd elment a fiú mellett, ki az ajtón, ki a lakásból és kilépett Baekhyun életéből, amíg ő önszántából nem keresni fel.
Minseok végighallgatta az egészet, de nem tudott mást tenni csak megölelni zokogó barátját, aki a földre rogyott amint a bejárati ajtó csukódását meghallotta. Ő tudta, hogy hazudik nem is érti, hogy a férfi hogy hihette el neki, amit mondott. Aznap egyedül intézte el az ügyeket, mert Baekhyunnak nem hogy haszna nem lett volna abban az állapotban, de önmagára is veszélyt jelentett volna ha nem koncentrál. Márpedig arra esélyt sem látott, hogy összeszedetten tudna gondolkodni. Baekhyun egy teljesen új állapotba került a hetek alatt. Eddig még tudott mosolyogni, nevetni ha Minseok valami vicceset mondott vagy csinált, de ez az új ember már közel sem volt az, akit megismert. Ahhoz az énjéhez, ami anno Chanyeol közelében volt pedig fényévekre állt a jelenlegitől. Barátja kétségbe esett, amiért nem tudott neki segíteni és haragudott magára, hogy aznap ő vonta be ebbe a világba.

***

Egy sötét szoba vette körbe Baekhyunt, aki aggódva nézett körül hiszen az utcán verekedésbe keveredett, majd valaki azt mondta neki, hogy orvoshoz viszi, de a környezet koránt sem emlékeztette egy kórházi szoba látványára. Amint mozdult az oldalába nyílalt a fájdalom, de megpróbálta legyűrni és felállt. Elsétált az ajtóig és kilépett rajta. Egy apró kis nappalit látott, ahol egy körülbelül vele egykorú fiú ült a kanapén, de a zajra felé kapta a fejét.

- Felébredtél? - ment oda elé - Hozok neked inni - segített leülni neki a kanapéra majd eltűnt egy ajtó mögött, ami valószínűleg a konyhába vezetett.

- Köszönöm - vette el a pohár vizet a fiútól.

- Örülök, hogy jobban vagy. Már aggódtam, hogy mikor kelsz fel végre.

- Mióta vagyok itt?

- Két napja. Mire haza hoztalak jó sok vért vesztettél, de a doki összestoppolt szépen.

- Tényleg köszönöm - tette le az asztalra az üres poharat.

- Nincs mit. Tetszett amit csináltál - mosolygott rá.

- Mégis mi?

- Ahogy kiütötted őket. Látványos volt.

- Hát kösz.

Baekhyun nem igazán értette merre halad ez a beszélgetés. Viszont tényleg hálás volt neki, amiért megmentette, mert biztos elvérzett volna az utcán, ha nem segít neki a srác. Végig nézett rajta és rájött, hogy szimpatikus neki. Barna haja van és macskákhoz hasonló szeme, elég egyedi az arca, de helyesnek gondolta. Körülbelül vele egy magas lehet, de izmosabb, ez tisztán látszik az ujjatlan trikója miatt. Barátságos természetű, mosolygós mint amilyen ő is volt.

- Ha nincs hová menned maradhatsz egy darabig - kezdte félve, mert nem tudta mennyire vékony a jég, amin lépked.

- Egy panzióban lakom. Ha megmondod hogy jutok el oda, már itt se vagyok.

- Nem. Ma még mindenképp itt maradsz és majd holnap átbeszéljük - ült le mellé.

- Miért teszed ezt? Nem is ismersz.

- Miért kell ismernelek ahhoz, hogy ne hagyjalak magadra? Én örültem volna, ha nekem is segít valaki, amikor egyedül maradtam.

- Miből gondolod, hogy egyedül vagyok?

- Mert pont úgy nézel mint én három évvel ezelőtt - nézett rá szomorúan.

Ezek után nem szóltak egymáshoz egy darabig csak nézték a tévét, de semmi nem jutott el hozzájuk. Baekhyun a saját gondolataiba merült, hogy mégis mihez kellene kezdenie magával, míg a mellette ülő fiú aggódva pillantgatott felé.

- Egyébként kicsit megkésve, de Kim Minseok - nyújtotta a kezét.

- Byun Baekhyun - fogadta el a jobbot és kissé elmosolyodott.

Még elbeszélgettek az apróságokról. Baekhyun igyekezett semmi személyest nem megosztani viszont Minseoknak kifejezetten célja volt, hogy megismerje őt a fiú és megbízzon benne. Nem akarta egyedül hagyni, mert látszott rajta, hogy nagyon megtört és amíg kialudta  a sérülést csak egy nevet emlegetett és tudta, hogy komoly dolog állt a háttérben, viszont nem akart rákérdezni, mert úgysem kapna rá választ csak elüldözné őt. Annyit mondott csak Baek, hogy eljött otthonról és nem lehet semmi nyoma annak, hogy ide jött mert a rendőrség keresheti. Szóval a lakás és a munka a legfőbb kérdés neki.

- Én tényleg szívesen felajánlom azt a szobát, ahol most vagy.

- Nem akarok ingyen maradni.

- Akkor majd fizetsz egy keveset, mint egy albérletnél.

- Munkám sincs.

- A szállóból is ki fognak tenni ha nem fizetsz, szóval velem jobban jársz.

- Meggondolom.

- A melóval is tudok segíteni, bár nem szép szakma.

Érdeklődve hallgatta, ahogy bevallotta hogy egy olyan szervezet tagja, akik különböző kaliberű munkákat végeznek jó sok pénzért. Mindenki maga dönti el, hogy mi az amit még bevállal, de nem éppen törvényszerű a dolog. Azonban pénz van belőle bőven. Végül rábólintott a lehetőségre és beköltözött új barátjához, majd a pénzkeresésre összpontosítottak.

Az első munkát egyedül kellett elvégeznie amolyan beavatásképpen, hogy valóban megbízható és hozzáértő, hogy bevegyék. Csak egy kisebb céghez kellett bejutnia, majd onnan egy dokumentumot kellett megszereznie és átadni a megbízónak. Rekord idő alatt csinálta meg és Minseok még büszke is volt rá. Azóta közös munkákat vállaltak és a barátságuk a hónapokkal egyre erősebb lett. Végül megbízott benne Baekhyun annyira, hogy elmesélje miért is jött el otthonról, mire Minseok is megosztotta vele, hogy mit tett. Baek lesokkolva hallgatta, hogy az apja verte őket és emiatt már alig volt otthon és rossz társágba is keveredett így kötött ki ennél az életvitelnél, ami könnyű pénzforrás volt. Majd amikor az anyját holtan találta a lakásban az apjának rontott, akit végül meg is ölt, de állítása szerint nem bánta. Betörésnek álcázta az egészet, így őt senki nem gyanúsította. Elköltözött abból a lakásból és éli az életét tovább. Az ügyeket felosztották egymás között, hogy ki melyik részét végzi. Minseok intézte a csúnyább jeleneteket, ha volt egyáltalán mert azért igyekeztek megmaradni az olyan tevékenységnél, ahol senkinek sem eshetett baja, de néha becsúszott egy-két komolyabb eset is. Márpedig ha valamit elvállalsz akkor azt teljesíteni kell. Nincs második neki futás.Több, mint egy év telt el mikor olyan következett be, amire Baekhyun nem számított és ez a cselekedett kitépett az amúgy is sebzett szívéből még egy hatalmas darabot. Viszont nem akarta elveszíteni a bátyaként szeretett barátját tehát vagy meghúzza a ravaszt vagy először Minseok hal meg és utána ő.
***

Még a mai napig is álmok kínozták és sokszor élte át azt az éjszakát, amit legszívesebben elfelejtene. Végül addig marcangolta magát, amíg eljutott arra a szintre, hogy gusztustalannak titulálta azt aki volt. Egy gyilkos lett és ezen a helyzet körülménye nem változtatott. Nem mehetett haza Chanyeollal akár mennyire is vágyott arra, hogy vele legyen. Jobbat érdemel nála a férfi és nem egy olyan ember való mellé, aki már minden rosszat elkövetett az életben. Már semmi sem tudta boldoggá tenni és egyre csak a munkába temetkezett. Már volt példa, hogy Minseok tudta nélkül vállat egy két ügyet egyedül és ezt barátja csak onnan tudta, hogy sűrűbben jár el éjjel és napról napra több sérülés van rajta. Akkor elégelte meg, amikor szabályosan beesett az ajtón és Minseoknak megint szükség volt az orvosra, hogy ellássa a sérüléseit, mert ez már meghaladta az ő tudását. Ismét több öltéssel foltozták össze Baekhyunt és az agyrázkódása is csak rontott a helyzeten. Napokig nem kelhetett fel és végül Minseok rávette magát, hogy változtasson a dolgokon.

- Na hogy vagy? - telepedett az ágya szélére.

- Voltam már jobban is.- ült fel.

- Beszélnünk kell.

- Megint? - dőlt inkább vissza.

- Van vevő a lakásra.

- Akkor majd kiköltözöm csak adj pár napot.

- Nem. Elmegyünk innen.

- Mi? Nem hagyhatunk itt mindent. - ült fel megint.

- Elintéztem már mindent. Egy hét múlva elhagyjuk Busant és új életet kezdünk, mert ez nem mehet így tovább.

- Nekem jó ez az élet. Eddig is megvoltunk és visszafogom magam, ha ezt kéred.

- Baek olyan mintha az öcsém lennél és nem hagyom, hogy ezt tedd magaddal. Nem változtatok az elhatározásomon. Elmegyünk egy hét múlva barátkozz meg a gondolattal. - ezzel magára hagyta a fiút a gondolataival.

Azt nem mondta neki, hogy hová mennek, de Baekhyun tudta, hogy nagyon is tisztában van vele a másik, hogy vakon követni fogja őt. Ebben pedig nem tévedett. A világ végére is ment volna vele, mert ő lett a legjobb barátja, a testvére. Talán Chanyeol lenne az egyetlen, aki miatt elgondolkozna hogy nem Minseok mellett marad, de végül úgyis mellette döntene, mert ez alatt a két év alatt, hogy együtt éltek rájöttek, hogy szükségük van egymásra. Minseoknak ő jelentette a családot és ezt a szerelem sem írhatja felül, amit Chanyeol iránt érez. Az idősebb a költözésig nem mondott semmit neki a helyszínről, ahol mostantól élni fognak. A megpakolt teherautó követte a fekete autót, amibe ők ültek és Baekhyun teljesen elképedt, amikor elhaladtak a várost jelző tábla mellett.

- Hyung most komolyan Szöul? - szörnyülködött, mert érezte, hogy ez nehéz lesz.