Ilyen lehetséges? 9.rész

 9. rész

El sem akartam hinni, hogy tényleg sikerült végleg elcsesznem mindent. Kis naivan úgy gondoltam, hogy kiruccanunk, jól érezzük magunkat és boldogan haza megyünk. Na most ennek ellenére vasárnap tizenegy óra és mi itt ülünk a sürgősségin.

- Mi van már? - nézett körbe idegesen Baekhyun.

- Majd csak jön valaki - dőltem hátra a széken, mert már kezdtem rosszul lenni.

- Itt meg kell halni, hogy észre vegyenek? - pattant fel mellőlem és elállta egy ápoló útját és már majdnem ordított vele. - A párom fejéből ömlik a vér és valószínűleg nem csak a lába tört el. Valaki nézze már meg végre.

- Sajnálom uram - szabadkozott szegény lány - Sok súlyos sérültünk van és ők prioritását élveznek.

- Mondom vérzik a feje - mutogatott rám.

- Megnézem - lépett felém az ápoló és a hajamat kisimítva a homlokomból tanulmányozta a sérülésem. - Nem vészes, pár öltéssel megoldjuk, menjenek be a hatos fülkébe szólok az orvosnak és amint végez mostanival megy Önhöz.

- Na végre már. Ha nem szólok itt vérezel el vagy mi? - trappolt a mutatott irányba.

- Nyugodj meg csak egy apró vágás. Egyébként segítenél?

- Jaj, ne haragudj! - szaladt vissza hogy felsegítsen majd beugráltam egy lábon Baekbe kapaszkodva. - Egyébként nincs ezeknek egy tolószékük? 

- Az kéne még - forgattam meg a szemem.

- Jól vagy? - nézett aggódva mikor leültetett a székre, mert az asztalra nem tudtam volna felmászni, mert még az oldalam is fájt.

- Kicsit szédülök, de nem vészes.

Még vagy negyed órát vártunk mire valaki elhúzta a függönyt és belépett.

- Na végre - szólalt meg Baek.

- Jó napot Dr. Chang vagyok. Mi történt magával? - mért végig.

- Ez kicsit hosszú történet.

- Akkor nagyvonalakban ha lehet. - kezdte ő is méregetni a fejem, mert az volt a legfeltűnőbb jelenleg.

- A szállodából jöttünk volna kifelé, de egy kis srác ott hagyta a gördeszkáját. Én meg ahogy ráléptem ahelyett, hogy szépen hanyatt vágódtam volna a földön reflexszerűen mozdultam, hogy ne essek el és gurultam egy darabig, mert tudok én menni vele csak rég deszkáztam.

- A lényeg? - nyomogatta a lábam, ami rohadtul fájt.

- Túl rég csináltam utoljára és végül az úttestig jutottam és elkaptam egy kocsit. Pontosabban az engem.

- Miért nem mentővel jöttek? - nézett mérgesen.

- Saját kocsival gyorsabb volt. - vontam vállat. - Amúgy is lassított az autó a piros lámpa miatt, nem jött gyorsan.

- Csak az Önök kórházában azzal se foglalkoznak, akinek balta áll ki a fejéből. - zsörtölődött tovább Baekhyun mire az orvos nagyon csúnyán nézett rá.

- Elnézést, kicsit mérges mert a szülinapja miatti utunkon vagyunk és...

- Nem az a bajom, hanem hogy szarnak a fejedre.

- És hány éves lett, öt? - kérdezte a doki már nevetve, valószínűleg hozzá szokott már az ilyen kitörésekhez.

- Inkább a hisztis kamaszkorát éli újra úgyhogy legyen tizenhárom.

- Be lehet kapni - vágódott le egy székbe és mérgesen keresztbe is tette a kezét.

- Nos kedves Park.- hagyta figyelmen kívül a duzzogó gyereket -  A fejét mindjárt összevarrjuk a lába viszont biztos, hogy eltört, de megröntgenezzük, hogy lássam mi a helyzet.

- Rendben.

A fejemen végül öt öltés lett, a jobb sípcsontom eltört, a combcsontom és egy bordám megrepedt úgyhogy gazdagodtam egy jó kis fekvőgipsszel. Útravalónak kaptam még sok fájdalomcsillapítót és pihenésre utasítást. Hazafelé én a hátsó ülésen utaztam, mert elől nem férnék el nyújtott lábbal. Meg se mertem szólalni miközben Baekhyun vezetett, mert még mindig mérges volt a kórházi dolgok miatt, ahol összesen két órát vártunk a dokira, majd még felet a röntgenre. Aztán a szállodába összepakoltunk és elindultunk haza, mert ilyen állapotba nem sok helyre vihetném őt.

- Jobb lett volna, ha csak a karkötőt visszük haza szuvenírként - próbáltam oldani a feszültséget.

- Ne most Chan - fújt mérgesen.

- Miért haragszol? Ez csak egy baleset volt.

Nagyot fékeztünk és majdnem beestem az ülés mellé. Szerencsére senki nem volt mögöttünk, de valószínűleg bele nézett a visszapillantóba a satuzás előtt, mert azért ennyi esze csak volt.

- Neked van fogalmad arról milyen végignézni, ahogy a kocsik közé gurul az akit szeretsz és egy telibe is kapja, hogy aztán a padkán koppanjon a feje? - végig nagyon dühösen nézett és könnyek csillogtak a szemében, de nem tudtam, hogy a haragtól vagy az aggódástól.

- Értelek én, de nem tehetek róla. Legközelebb szépen seggre ülök jó? - mosolyogtam rá lágyan ő pedig sóhajtott egy nagyot.

- Bocsánat. Nem akartam veled kiabálni csak megijedtem ott. Nem szeretem én az ilyen balesetes dolgokat.

- Tudom, de nem vészes. Sőt most a nyakadon is maradok legalább hat hétig, ahogy az orvos is mondta.

- Ne is mond - mosolygott végre és újra előre fordulva sorolt vissza a forgalomba már jóval nyugodtabban.

Elaludhattam mert már otthon voltunk mikor ébresztgetett. Először beküzdött engem a lakásba majd a csomagokat is behozta.

- Visszaviszem a kocsit és veszek hazafelé valami kaját.

- Menj csak én elleszek itt csak a fájdalom csillapítót keresd elő nekem légyszi.

- Még sosem tört el semmim. Nagyon vészes? - kotorászott a táskában.

- Alig van olyan csontom ami ne tört volna el szóval már megszokhattam volna, de nem hazudok rohadtul fáj. Majd jobb lesz - mosolyogtam.

- Sietek haza - tette le mellém a gyógyszert és egy üveg vizet.

- Itt várlak - intettem neki, de nem vette a poént jó néven, mert semmi reakciót nem váltottam ki belőle egy fejrázáson kívül.

Mivel a távirányító messze volt tőlem így kénytelen voltam elfoglalni magam a telefonom bűvölésével. Megint átfutottam a képeket, amiket ott csináltunk, mert azért volt kellemes része is.

 

Egy órán belül vissza is jött és kipakolt amíg én benyomtam a kedvenc kajámat, amit nekem hozott. Baekhyunt a háztartási gépek utálták és ő sem akart barátságot kialakítani velük szóval hívta a segítséget. A bejárónő meg sem lepődött, hogy minden rámaradt. Ki kellett mosni a ruháinkat és takarítani sem árt néha úgyhogy azt is elintézte. Szóval végre én is megismertem Iseult, aki egy apró és anyáskodó hölgy. Alig három óra alatt mindent megcsinált a lakásban majd mielőtt magunkra hagyott volna kioktatta Baeket.

- Figyelj oda, hogy ne érje víz a gipszet. Rendesen egyen és sok vitamin kell főleg káliumot vigyen a szervezetébe. 

- Iseul nem most tört el először valamilye, ráadásul nem némult meg szóval nem fogom kinyírni amíg nem vagy itt.

- Chanyeol - nézett felém az ajtóból. - Ha bármi gond van szólj csak nyugodtan, ha Baekkie főzni szeretne semmi esetre se edd meg és... 

- Na jó köszönjük - terelte az ajtó felé az asszonyt, aki még intett nekem.

Igazán aranyos hölgy és vicces, hogy olyan mintha a második anyja lenne Baekhyunnak.

- Azt hittem sose megy el - jött vissza és ledőlt mellém. - Beszéltem Xiuminnal, hogy pár napig itthon leszek veled és...

- Baekhyun nem kell, megleszek.

- De fel se tudsz állni.

- Dehogynem csak nem nehezedhetek rá - vontam vállat - Eljutok a hűtőig és a mosdóig is szóval menj dolgozni és majd hazafelé hozol kaját és idebújsz mellém akkor hamarabb meggyógyulok - öleltem magamhoz, de a fájdalom miatt egyből felszisszentem.

- De gyagyás vagy - húzódott el.

- Te ültél erre az oldalra.

Megkerülte az ágyat, mert rajtam most nem mászhat át és elfeküdt bal oldalon, mellkasomra tette a fejét és most nyugodtam magamhoz ölelhettem.

- Akkor se megyek dolgozni legalább egy hétig és nem érdekel mit mondasz.

- Nem vitatkozom veled, mert úgyis felesleges  - nyomtam egy puszit a fejére.

Néha nem tudom, hogy jól jártam-e azzal hogy Baekhyun itthon maradt velem. Az első napokon úgy leste minden kívánságom mintha az életem függne egy pohár vízen vagy a távirányítón. Aztán három nap múlva minden mondatomat szájhúzás követte és pufogott ha fel kellett állnia valamiért.

- Baek?

- Mi az? - kérdezte flegmán.

- Holnap haza megyek.

- Mi? - döbbent le.

- Elhiszem, hogy teher neked hogy ugrálnod kell és biztos lenne mit csinálnod munka téren szóval...

- Ne szórakozz, dehogy mész haza.

- Akkor úgy fogalmazok, hogy zavar ahogy viselkedsz velem.

- Miért? Mindent megteszek amit kérsz.

- És ezt köszönöm, de ha nem szívből teszed akkor inkább ne csináld.

Felállt mellőlem és az ölében lévő párnát dühösen visszadobta oda ahol korábban ült. Kiviharzott a szobából és nem is jelent meg jó fél órán keresztül csak furcsa zajok szűrődtek be viszont nem akartam zaklatni, ha már rám lett mérges. Aztán mikor belépett az ajtón egy tálcával egyensúlyozott felém, majd mellém tette. Nagyon jól nézett ki és az illata még annál is jobb volt.

- Mi ez? - néztem rá végül.

- Húsleves zöldségekkel és tésztával - mondta lehajtott fejjel.

- Jól néz ki, honnan hoztad? - emeltem fel a tálat majd megszimatoltam és szélesebb lett a mosolyom. Olyan illata volt mint anyu levesének.

- Én csináltam.

- Igen? - a tálat lassan vissza tettem és ránéztem Baekhyunra, aki csalódott arckifejezést vágott. 

- Anyutól kértem el a receptet és napok óta próbálgatom.

- De mindig itt voltál velem - értetlenkedtem.

- Amikor elaludtál éjjel kimentem és akkor főztem pár próba adagot - tördelte a kezét. - Most tényleg finom lett.

- És hány órát aludtál ezeken a napokon? - méregettem gyanakodva, de nem válaszolt - Hallgatlak.

- Kettő-három - mondta halkan nekem meg összeállt a kép, hogy miért volt olyan morcos és nyomott napokig.

- Annyiszor kértem, hogy ne csináld ezt. - csóváltam a fejemet. - Nem normális ha nem alszod ki magad.

- De ez fontos volt nekem.

- Miért?

- Mert nem jó a rendelt kaja. Ebbe minden olyat bele raktam amire szükséged van és...

- Baekhyun - simítottam a kezére - Te vagy a legédesebb a világon. És lassan kifolyik a nyálam olyan jó illata van szóval hozz magadnak is egy adagot együk meg és alszunk jó?

- Ühüm - bólintott mosolyogva. - De igyekezz mert éhen halok - merítettem bele a kanalat és ahogy felcsapott a gőz beleszagoltam, meg se akartam várni őt.

Visszajött és lekuporodott mellém.

- Még régen azt mondtad semmit se fogadjak el tőled, ami saját készítésű.

- Akkor majd megeszem egyedül - nyújtotta ki a nyelvét.

- Ugyan már. Ha annyira rossz együtt halunk meg.

- Gonosz vagy.

- De nagyon szeretlek.

- Akkor jó. Kóstold meg - bökött a tálam felé én pedig örömmel tettem amit kért.

Tényleg nagyon finomra sikeredett. Majdnem olyan jó lett mint amit anyám csinál csak a só szaladt meg picit

- Na? - szürcsölt bele ő is engem nézve.

- Mostantól te főzöl mindig - ettem még egy kanállal - Csak úgy látszik szerelmes vagy.

- Mert?

- Sós lett - vontam vállat.

- Én így szeretem. De két lábost tönkre tettem úgyhogy nem hiszem, hogy erőltetni kéne a dolgot. - nevetett fel.

Három hét elteltével elmentünk kontrollra és a röntgen után kiderült, hogy a repedések rendben vannak már csak a sípcsontomnak kell összeforrnia. A fekvő gipszemet, ami a combom tetejéig ért lecserélte a doki egy járógipszre és már csak a térdemig jött fel. Olyan két-három hét alatt rendbe jön  a lábam és leveszik végre az egészet. Baekhyun megint kezdett furcsa lenni és sejtettem, hogy mi a gondja de szerettem volna ha elő is áll a problémával és nem csak rávezetni akar, hanem kinyögni végre mit szeretne. Bár néha viccesnek hatott ahogy beharapott ajkakkal méregetett hosszan, de hogy őszinte legyek élveztem a látványt. Azonban végül feladtam az önmagammal vívott csatát és egyik délután bementem hozzá a zeneszobába, amit gyönyörű játéka töltött meg. Mögé léptem és a teljes testsúlyommal a bal lábamra nehezedve kezdtem el masszírozni a vállait.

- Sűrűn vagy itt mostanában.

- Megnyugtat - döntötte hátra a fejét a hasamnak, de ujjai nem álltak meg a billentyűkön.

- Talán feszült vagy valamiért?

- Nem.

- Tudod tegnap hallottalak a zuhanyzóban - súgtam a fülébe és a zongora játék abbamaradt. Mikor kiegyenesedtem láttam, hogy vöröslő arccal bámul fel rám. - Mire gondoltál?

- Szerintem rosszul hallottad - próbálta menteni a lehetetlent.

- Valóban? - incselkedtem vele és kezem közben levándorolt a mellkasára. - Nekem úgy rémlik, hogy a nevemet nyögted. Hallani szeretném mi járt a fejedben.

- Nem kötöm az orrodra mire gondolok maszturbálás közben.

- Hogy értem hozzád? - hajoltam le hogy a nyakába csókolhassak.

- Chanyeol miért kínzol? - sóhajtotta, de a fejét oldalra fordította, hogy rendesen hozzá férjek.

- Csak tudni akarom, hogy mit élveznél most a legjobban - szakadtam el a nyakától, karjánál fogva felállítottam a székről és magam felé fordítottam. - Ha elmeséled talán megteszem veled.

- Nem fogom elmondani - nyújtózkodott egy csókért, de elhajoltam.

- Akkor bizony ma is a jobb kezed lesz  a segítségedre - hagytam ott és bebicegtem a hálóba.

Nem mérlegelt sokáig, mert egy perc múlva már az ajtónak dőlve nézett.

- Miért jó neked ha elmondom miről szoktam fantáziálni?

- Te nem vagy kíváncsi, hogy én miket szeretnék néha csinálni veled? 

- Talán - mondta végül, de úgy csillogott a szeme, hogy inkább egy határozott "de igen" lett volna a helyes válasz.

- Ha nem akarod kimondani egyenesen, találgathatok - intettem, hogy jöjjön közelebb amit meg is tett. - Most végig te leszel felül úgyhogy megkönnyíthetnéd a dolgom, hogy levetkőzöl.

- Milyen értelembe felül? - húzódtak mosolyra ajkai miközben levette  pólóját.

- Na úgy biztos nem, ahogy gondolod.

- És ha erről fantáziáltam? - vette le a gatyát is.

- A hangokból ítélve azt képzelted benned vagyok szóval hiába próbálsz átverni - húztam le a pólómat.

- Meg ne állapítsd már ennyiből, hogy csak kivertem-e vagy mást is csináltam - értetlenkedett és rólam is levette a nadrágot meg az alsót óvatosan, hogy ne tegyen kárt a lábamban.

- Szerintem két ujjal jártál magadban - húztam magamra kezénél fogva.

- Számít egyáltalán?

- Nem igazán - simítottam fenekére - Finom voltam veled?

- Nem éppen.

- Hmm, talán vadul értem hozzád? - markoltam bele erősen mire egy halk sóhaj csúszott ki ajkai közül.

- Kicsit erőszakos voltál - kezdett el ringatózni rajtam.

- Megharaptalak? - húztam végig fogaimat a nyaka oldalán.

- Párszor.

- Tehát élvezed, amikor fájdalmat okozok? - szívtam meg egy érzékeny ponton a puha bőrét.

- Volt már rá példa.

- És most szeretnéd? - kezdtem el ingerelni bejáratát?

- Nagyon - borult a nyakamba.

Előkerestem síkosítót és nyomtam a kezemre egy adagot, majd egyből két ujjal merültem el benne ő pedig hangosan nyögdécselt.

- Csak nem hiányzott már? - haraptam bele picit a fülébe a mondat végén.

- Ilyenkor úgy uthállak - akadt meg a szó közepén mikor szétnyitottamat benne az ujjaim.

- Helyes - hajoltam végre ajkaira és ő hevesen viszonozta a csókot. Akkor vált csak el tőlem, amikor harmadik ujjam is benne volt már.

- Nem bírom tovább - emelkedett fel picit én meg kihúztam belőle a kezem.

- Hát akkor hajrá - fogtam csípőjére miközben ráült merevedésemre. 

Már csak attól hogy újra hozzá értem úgy álltam mint a cövek. Nem finomodott egyből tövig ment az egész és a fájdalomtól a mellkasomra borult. - Mozogj - utasítottam és szó nélkül engedelmeskedett. Párszor fel-le emelkedett, valamikor előre-hátra ringatózott. Aztán egy idő után körkörösen is mozgatta néha a csípőjét én meg csak nyomtam jobban magamra miközben folyamatosan nyögött és teljesen kipirult arccal nézett a szemembe. Imádtam ezt. Tarkójánál fogva húztam le és nyakát kezdtem el kínozni majd kulcscsontja alatt szívtam meg picit. Aztán felültem vele együtt és ő tovább mozgott rajtam, de ebben a szögben pont a prosztatáját érte az inger leginkább és a nyakba borulva nyögött és sikított az élvezettől. Éreztem, hogy el fogok menni úgyhogy merevedésére fogtam és az ő mozgásának megegyezően segítettem rá élvezetére.

- Gyorsabban - hangzott újabb követelésem ő pedig bal térdemre támaszkodva hullámzott rajtam tovább. - Nyögj hangosabban - csókoltam végig mellkasán és gyorsabban mozgattam rajta a kezemet. 

- El fogok menni - már ordította a szavakat.

- Csak ha a nevemet sikítod - szorítottam rá picit jobban, de csak annyira ami még jól esik.

Végül tényleg a nevemet nyögte miközben a kezembe élvezet. Én is elmentem pár másodperccel később majd hanyatt dőltem és húztam őt is magammal és boldog voltam a közelségétől. Elmentünk fürdeni és már annyira hozzá szoktam, hogy egy zacskóval a lábamon ázok, hogy már különösebb figyelmet se igényel a dolog úgyhogy kicsit több figyelmet szentelhettem az ölembe ücsörgő Baekhyunnak ő pedig fejét vállamra döntve élvezte, ahogy játszok rajta, mert ennyi idő után neki egy orgazmus nem lenne elég.

Este valahogy egyikőnk sem tudott aludni úgyhogy csak feküdtünk egymás mellett, de Baekhyun megtörte a csendet.

-Chanyeol?

- Hm?

- Nemsokára lesz az évfordulónk.

- Tudom. Július 22-én.

- Szeretnék addigra összeköltözni veled - még a sötétben is láttam, hogy aggódva fürkészett, hogy vajon mit fogok válaszolni.

- Tudod - játszottam egy tincsével. - én már sokszor gondoltam erre.

- És? - ült fel izgatottan, hogy lásson rendesen.

- Két hét múlva kellene megújítanom az albérletemet. 

- Akkor ne tedd, ide nyugodtan... - befogtam a száját.

- Befejezhetem? - bólintott. - Szóval sokat gondoltam már erre és ha bele gondolunk mióta együtt vagyunk három napot aludtunk külön összesen. Lényegében már most együtt élünk, de szeretném ha mindketten otthonnak hívhatnánk egy közös lakást. - vettem el végül a kezem a szájáról.

- Akkor költözz ide. Amint leveszik a gipszed összecsomagolunk nálad és jöhetsz. - vigyorgott rendíthetetlenül.

- Nem fogok tudni egyből cipekedni.

- Akkor majd én becsomagolok és a költöztetők megoldják.

- Ezt megbeszéltük. - húztam magamhoz és boldogan bújt hozzám. 

Másfél hét múlva a röntgen alapján mindent rendben találtak és levették rólam végre azt a förmedvényt. A főbérlőmnek már előre szóltam telefonon, hogy nem hosszabbítom meg a szerződést, hanem kiköltözök. Már minden cuccomat becsomagoltuk és átvitettük a költöztetőkkel a dobozokat. Főleg Baekhyun vette ki a részét a csomagolásból és pakolásból, mert hiába vették le a gipszet azért figyelnem kellett, hogy ne terheljem még túl a lábamat. Mivel a bútorok nem az enyémek voltak így három óra alatt átpakolták amit kellett, majd visszamentünk a kulcsokat leadni, de előtte kicsit felmentünk elbúcsúzni a kis lakástól, ahol minden kezdődött köztünk.

- Nincs kedved egy utolsót szexelni itt? - húzott a nappaliba és lelökött a kanapéra.

- Csábító ajánlat - bújtattam ki a pólójából majd ő is levette rólam. - De sietni kell, mert fél óra múlva le kell adnom a kulcsot.

- Akkor mire vársz még? - tapadt ajkaimra én meg már a nadrágjába csúsztattam a kezemet.

- Ez meg mi a franc? - törte meg egy női hang a csendet mi pedig ijedten rebbentünk szét.