Ilyen lehetséges? 4. rész

4 . rész

Miután Baekhyun itt hagyott befejeztem az e-mailek átnézését és leszámoltam a kasszát is. Szóval koncentráljunk a munkára tovább.

- Kilenc óra sip-sup eltelik - mondtam félhangosan magamnak, de még én sem hittem el.
Hogy csináljak is valamit a fejemből bámuláson kívül elkezdtem rendbe szedni az üzletet, amit havi 3-4 alkalommal szoktunk, de a héten akkor már kétszer átesünk rajta. Ártani nem fogok vele. Szóval az egész kirakatot kitakarítottam és picit átrendeztem. Még kint is lemostam az ablakokat és az ajtót, hogy szépen csillogjon. Így is kevesebb, mint három óra telt csak el és vásárló se volt sok. Ezután kicsit hosszadalmasabb elfoglaltságot kerestem és eszembe jutott, hogy ebben a hónapban fel se hangoltam a gitárokat.
- Na akkor nosza - beszélgettem magammal tovább.
Körülbelül hatvan gitár várja, hogy gyönyörű hangon szólalhasson meg, mint ahogy tervezte a készítőjük. Úgy két óra elteltével és vagy húsz gitárhangolással később akkorát kordult a gyomrom, hogy azt hittem leesek a székből.
- Ezek szerint ebédidő - tettem le a kezemben lévő hangszert és a mobilomba kezdtem keresgélni a kedvenc kajáldám számát és rendeltem is csípős csirkét rizzsel és salátával. Szerencsére hamar ideért és folytattam a munkát, mert még négy óra van hátra zárásig. Talán sose vártam még ennyire a hét órát.
Megszólalt a mobilom és kissé csalódottan néztem a képernyőt a hívó kiléte miatt.
- Mond csak - szóltam bele.
- Azért kicsit jobban is örülhetnél nekem.
- Örülök én - mosolyogtam a sértődött hangnemére.
- Ja, bezzeg ha Baekhyun hívna még ugrálnál is mi?
- Chen ne morogj már - röhögtem - Miért hívtál egyébként?
- A holnap miatt. Mivel nyolckor kezdődik a koncert így gondoltam megbeszélhetnénk, hogy mi legyen.
- Tényleg holnap este már megyünk - gondolkoztam el.
- Hogy felejthetted el? Eddig teljesen be voltál zsongva, hogy hazajön és végre láthatod.
- Ami azt illeti tegnap este hazajött - vontam vállat, de ezt nem láthatta.
- Mi? - lepődött meg.
- Tegnap tízre ért haza. Mármint hozzám.
- Egyből hozzád? - nevetett
- Én kértem rá és nagyon is örültem neki.
- És hogy tetszett neki a hajad?
- Konkrétan letámadott.
- Tudtam - mondta büszkén - De ugye te dugtad meg őt és nem fordítva? - kérdezte kissé aggódva.
- Igen én, de teljesen mindegy ha azt nézed, hogy egy férfival járok akkor is biszex vagyok már.
- Persze, csak nem tudom elképzelni.
- Ne is rólunk képzelegj - röhögtem hangosan.
- Áááá, fúúúj  - nyávogott.
- Kapd be - vigyorogtam, mert tudtam, hogy csak hülyéskedik.
- Majd a kis Byun. De nagyon eltértünk a témától. Hogy lesz holnap?
- Még nem beszéltem Baek-kel szóval majd este felhívlak, de valószínűleg együtt megyünk.
- Oké, akkor majd este.
- Csá - letettük és szépen hangolhattam tovább.

Nagyon belemerültem és az ajtó feletti kis csengő ébresztett fel a gitárra koncentrálásból.

- Megjöttem - mosolygott rám vidáman háta mögé tett kézzel.
- Szia - viszonoztam egyből vigyorát - Mit rejtegetsz?  - dőltem kicsit oldalra hátha látom.
- Vacsit - emeli maga elé a szatyrot - Tegnap te főztél így ma erről én gondoskodom. És mivel szeretném ha életben maradnál inkább vettem, minthogy én csináljam.
- Akkor ha főzöl nekem az azt jelenti, hogy meg akarsz ölni? - nevettem el magam.
- Mindenesetre sose fogadj el tőlem saját készítésű ételt.
- Megjegyzem - sétáltam oda végre hozzá - Még egyszer szia - adtam lágy csókot ajkaira, amit viszonzott is - Korábban jöttél - néztem a falon lévő órára, amin 18:23 szerepelt.
- De nem sokkal, viszont már semmi dolgom nem volt és azt gondoltam örülni fogsz nekem.
- Jól gondoltad. Viszont így még itt kell ücsörögnöd velem fél órát.
- Nem baj. Mit csináltál? - ült le a zongora előtti székbe a hangszernek háttal.
-  Felhangolom a gitárokat. Ez tűnt a hosszadalmasabb feladatnak.
- Akkor játssz valamelyiken - fordult a zongora felé.
- Mit?
- Bármit, ami eszedbe jut.
- Hmm...- gondolkoztam pici, majd elkezdtem egy lassú dallamot, ami csak úgy jött a semmiből. Ő pedig bekapcsolódott a zongorával igazán jól hangzott és mikor még dúdolni is kezdett mellé eszembe jutott, hogy ezt fel kéne venni. Abbahagytam kicsit a pengetést és elővettem a mobilom. Elindítottam a felvételt és újra kezembe vettem a gitárt. Ő csak a szeme sarkából figyelt, nem hagyta abba se a zongorát, sem a dúdolgatást. Már vagy öt perce ezt csináltuk, mikor egy ismert dalba kezdtem és most leállt a zongorával. Csak énekelt most már felém fordulva és nagyon tetszett. Imádom, hogy ennyire körbeölelni őt a zene szeretete. Mire észbe kaptam már vele énekeltem,  de ő lassan elhalkult.
- Bocs - álltam meg a pengetésben is.
- Nem hittem, hogy tudsz énekelni.
- Hozzád képest nem is.
- Benned semmi magabiztosság sincs ha zenéről van szó? - kérdezte kissé felháborodva - Azt mondod nincs tehetséged, de úgy gitározol, mint bármelyik profi. És kiderül, hogy énekelni is pont olyan jól tudsz.
- Most miért kiabálsz velem? - kérdeztem nevetve.
- Csak. Add ide a mobilod - nyúlt a készülékért és elővette a sajátját.
- Mit csinálsz?
- Elküldöm magamnak.
- Minek?
- Mert kell nekem - nagyon komoly fejet vágott.
- Gyanús vagy te nekem.
- Badarság - ugrott fel és vissza adta a telefonomat is - Mennyi az idő? - nézett a karomon lévő órára.
- Még van tíz percünk. Miért, unatkozol?
- Csak Chanyeol hiányom van, de mivel bármelyik pillanatban  betoppanhat valaki, így várnom kell - vonta meg a vállát.
Hihetetlenül aranyos volt és mielőtt elléphetett volna tőlem magamhoz húztam csuklójánál fogva és letettem a gitárt. Nem ült az ölembe hanem állva maradt és mivel terpeszbe ültem a két lábam közé lépett, hogy közelebb legyen. A másik kezemet a fenekére csúsztattam. Furcsa volt, hogy most én néztem fel rá.
- Ennyire hiányoztam ma?
- Milyen egoista vagy - mondta miközben maga mellé kezdett bámulni.
- Akkor nem is gondoltál ma rám? - faggattam tovább vigyorogva.
- Nem annyit, amennyit te szeretnéd - bámulta kitartóan a parkettát.
- Mit gondolsz én mit szeretnék? - már derekánál szorítottam magamhoz, hogy semmiképp se mozdulhasson a kötelemből.
- Ahogy elnézem a fejed, engem - nézett újra a szemembe.
- Jól tudod - álltam fel, de nem engedtem őt el.
A zongorának döntöttem mire pár billentyű le is nyomódott. Vadul martam ajkaira, amit készségesen viszonzott. Ujjai hamar szántottak tincseim közé, amit imádtam. Már a pólója alá siklott a kezem, amikor megszólalt két csók között.
- Nyitva van az ajtó.
- Az még hagyján, de mivel ég a villany mindent látni - jutott eszembe.
- Komoly? - nézett ki ijedten az utcára és eltolt magától pedig egy lélek sem volt az üzlet előtt.
- De szégyenlős lettél - mentem az ajtóhoz és bezártam.
- Kicsit komolyabban is vehetnéd. A munkáddal játszol. Lehet, hogy ez neked új, de két férfi közötti kapcsolat nem a legelfogadottabb.
- Sajnálom. Többé hozzád sem érek itt - tettem fel a kezem védekezően.
- Nem így értettem - bújt karjaim közé - Csak néha gondolkozz.
- Meglesz - szorítottam magamhoz.
Pár percig még öleltük egymást aztán úgy döntöttem ideje haza menni. Vacsorázni is kéne, mert kilyukad a gyomrom és szívesen befejezném, amit a zongorán elkezdtünk.
A lakásba megint a legnagyobb természetességgel sétált be, úgy tűnik otthon érzi itt magát és ez boldoggá tesz. A szatyrot lerakta a pultra és már rámolt is ki.
- Mit eszünk? - mögé léptem, átkaroltam a derekát és vállára tettem az államat.
- Bibimbap-ot.
- Az finom - szimatoltam a levegőbe, ahogy kicsomagolta.
- Kéne tányér meg...
- Ne nézz rám - emeltem fel a kezemet és elindultam ki a konyhából - ma te vagy a soros.
- De hát... - próbálkozott.
- Elmentem zuhanyozni - intettem és magára hagytam.
Hamar elkészültem, mert már nagyon éhes voltam és mikor visszamentem igazán aranyos látvány fogadott. Baekhyun az asztalra tett mindent és boldogan mosolygott, amikor visszamentem.
- Ezt meg tudnám szokni - ültem le vele szemben.
- Nekem jobban tetszett, amikor tegnap én áztattam magam és engem várt a vacsora.
-Majd holnap én főzök megint.
- De a koncert vagy tízig fog tartani.
- Tényleg. Hogy is lesz? Neked hányra kell ott lenned?
- Én már hatra ott leszek. Nem hiszem, hogy két órát akarsz ott ücsörögni úgyhogy szerintem a fiúkkal gyere.
- Akkor majd felhívom Jongdae-t.
- Kíváncsi vagyok rájuk. Van képed róluk?
- Aha - vettem elő a mobilom. Lapozgatott a galériába és én soroltam, hogy ki kicsoda.
- Ez én vagyok - nézett fel rám a kijelzőből.
- Aish, megölöm Chen-t. Múltkor amikor lementünk a bárba még volt pofája az sms-eket is megnézni. Tuti ő töltötte le a telefonomra.
- Ez egy elég hülye kép rólam - döntötte meg picit a fejét.
- Nekem tetszik - hajoltam közelebb.
- Inkább csinálok egy rendeset - emelte fel a mobilt egy selca-hoz - Gyere - intett és mellé mentem, hogy legyen közös is.

- Ez lesz a háttérképem - nézegettem elégedetten az első közös fotónkat.
- Várj kell nekem is - előkapta a sajátját és megint belevigyorogtunk a kamerába.
Egy furcsa ötlettől vezérelve felemeltem a kezemben lévő készüléket és ajkaira tapadtam. Csak a vaku villanása után jött rá mit csináltam.
- Ugye átküldöd? - mosolygott kérlelően.
- Csinálj te is szívesen megismétlem - hajoltam ismét egy csókra és most ő emelte fel a mobilját, hogy képet készítsen.
Olyan elégedetten és boldogan bámulta, hogy mögé álltam és megöleltem. El se akarom engedni soha többé. Nagyon szeretem, de ha ezt máris elmondanám neki valószínűleg hülyének nézne. Hiszen ha azt nézzük kicsit több, mint két hete találkoztunk először. A kapcsolatunk nagy része eddig telefonon zajlott úgyhogy várok még vele. Miután megettük elment fürdeni én meg felhívtam Jongdae-t, hogy holnap hétkor találkozunk nálam és Yixingnek is szóltam. Baekhyun egy szál törölközőben lépett mögém és csókolt a nyakamba.
- Még mindig Chanyeol hiányom van.
- Ezen segíthetünk - megfogtam az egyik kezét és magam elé húztam.
Mivel még ültem így mellkasán értem el és azon csókoltam végig. Lassan aprólékosan jártam be minden centimétert a testén. Kellemes kontrasztot adott az arca, ami egyben volt gyönyörű mégis férfias és kissé aranyos, ha éppen úgy nézett. A teste viszont eszméletlen volt. Minden izma tökéletesen kirajzolódott. Nem is hat kocka volt a hasán hanem nyolc. Még nekem sincs annyi. Nem tudom mivel tartotta magát ilyen jó kondiba, de mellette vékony is szóval az is rásegít, hogy ilyen szépen látszódjon minden. Leszedtem róla a törölközőt és folytattam tovább útvonalamat nemesebbik feléhez érkezve, miközben ő a pólómat leszedte rólam, így csak egy tréningnadrág maradt rajtam. Végignyaltam rajta és számba vettem merevedését, fenekébe belemarkoltam és úgy húztam közelebb mire a hajamba túrt egyik kezével. Egy nagyobb nyögés hagyta el ajkait, ahogy megérezte magában első ujjamat, amit még az előbb nedvesítettem meg.
- Méhg - sóhajtotta és már két ujjal merültem el benne. Nem várattam sokáig és harmadikat is csatlakoztattam pár percre.
- Ne khínozz tovább - nyögte.
Eltoltam magamtól, hogy fel tudjak állni, de mire észbe kaptam már térdelt is előttem. Nagyon izgató látványt nyújtott ahogy minél több nyálat juttatott farkamra a síkosítás kedvéért. Hajába markolva húztam feljebb, de nem fájt neki, mert amint megérezte tincseiben ujjaimat már állt is fel. Rádöntöttem az asztalra miközben lerúgtam az bokámig csúszott nadrágot magamról. Készségesen pucsított előttem és a válla fölött nézett vágyakozóan a szemembe úgyhogy nehezen fogtam vissza magam, de igyekeztem lassan haladni befelé. Körülölelt az a forróság és elvette az eszem, már nem is nagyon tudtam finomkodni vele. Fejét hátravetve nyögött az élvezettől.
- Ne hagyd ahbba.
Folyamatosan gyorsítottam a tempón így a sóhajok és nyögések egyre szaporodtak. Minden mozdulatomra reagált és imádtam, ahogy kiengedi a hangját. Már apróbb sikolyok is vegyültek nyögései közé, ahogy eltaláltam gyönyörközpontját és ebben a szögben folytattam miközben merevedésén mozgattam a kezem minél nagyobb élvezetet biztosítva neki.
- Nehm bírom tovább - már szinte ordított.
- Élvezz el - duruzsoltam a fülébe rekedt hangon és egyből kezem közé engedte.
Nekem sem kellett sok úgyhogy néhány lökés után kihúzódtam belőle és a hátára élveztem.
Pár másodpercig pihegtem felette, de éreztem, hogy lábai kezdik feladni a harcot, hogy állva tartsák szerelmemet. Tehát papírtörlőért nyúltam és egyből a hátát töröltem le, majd leült a mellettünk lévő székbe és ő is megtörölte magát én meg kukába hajítottam a papírdarabokat.
- Jól vagy? - guggoltam le elé.
- Miért ne lennék? - nézett rám azzal az angyali mosolyával.
- Mert elfelejtettem a síkosítót kihozni.
- Apróság - legyintett - viszont így egész héten te főzöl - csillant ravaszul a szeme.
- Ezt akartad elérni azzal, hogy egy szál törölközőben jöttél ide elcsábítani? - nevettem kicsit.
- Nem - rázta a fejét - ez csak most jutott eszembe, de ha nem fogadod el a feltételeket magadra vess - vont vállat és lassan elindult a hálóba a táskájával, amit érkezésünkkor a kanapéra dobott.
- Hová mész?
- Öltözni és aludni - tűnt el az ajtó mögött.
- Akkor ma már nem is törődsz velem? - dőltem az ajtófélfának és figyeltem, ahogy magára kapja a ruháit.
- Nem bizony - nyújtotta ki nyelvét.
- Szóval ha én főzök egy hétig akkor mit is kapok cserébe? - mentem egyre közelebb.
-Megvannak az eszközeim - vigyorgott kajánul én pedig mindet ismerni akartam.
- Baek - léptem elé - akár életed végéig főznék rád.
Egy pillanatra megfagytam, amikor eljutott az agyamig mit is mondtam. Már kezdtem volna magyarázkodni mikor alig hallhatóan megszólalt.
- Benne vagyok - mondta a padlót fixírozva.
Pár percig még tartott a sokkos állapotom, de összeszedtem magam. Álla alá csúsztattam a kezem és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen, egy kis pír jelent meg az arcán és hatalmasat dobbant a szívem. Ő az enyém és sosem engedem el. Valószínűleg mindig szeretni fogom ugyan is ekkora szerelmet egy barátnőm iránt sem éreztem akár meddig voltunk együtt. De ő teljesen más szintre emeli az érzéseimet, amik minden együtt töltött pereccel csak nőnek. Lassan csókoltam meg semmi tűz vagy erőszakosság sem volt benne. Csak az érzelmeimet akartam átadni ajkaink finom játékával hiszen még nem mondhattam el neki mennyire szerelmes vagyok belé.


 Reggel boldogan néztem a még alvó Baekhyunt, ilyenkor olyan ártatlan és nyugodt volt. Szerettem nézni, de most úgy döntöttem, hogy meglepem a különleges nap miatt.

 Halkan kikeltem mellőle és a konyhába osontam. Feltettem egy adag kávét és csináltam rántottát és pirítóst. Szépen elhelyeztem a tányéron.  A kávéba a szokásos két cukor került. Beügyeskedtem a tálcán lévő reggelit és az ágy végébe tettem, majd Baekhyun arcát elkezdtem simogatni, hogy felkeljen. Lassan nyitotta ki a szemét.

- Jó reggelt - nyújtózott, mint egy cica.

- Neked is - mosolyogtam.

- Mi ez az illat? - ült fel a szemét dörzsölgetve.

- Hoztam neked reggelit - nyúltam a tálcáért és az ölébe raktam.

- Hogy te milyen romantikus típus vagy - kuncogott - De ezt imádom.

- Helyes. Mivel ma fontos nap van így gondoltam különleges reggeli jár a művész úrnak.

- Várod már? - kérdezte kávé kortyolgatás közben.

- Valószínűleg jobban, mint te. Nem izgulsz?

- Nem szoktam, csak mielőtt ténylegesen kilépek a színpadra. Addig semmi bajom.

- Én már nagyon várom. Eddig csak tévében láttam, ahogy zongorázol.

- Meg az üzletben egy párszor.

- Az más - ráztam a fejem - a színpadon más ember vagy.

- Meg jól áll az öltöny - kacsintott.

- Az biztos.

- De kíváncsi vagyok te, hogy festesz benne.

- Tetszeni fog ne félj - loptam el az egyik pirítósát, mert magamnak elfelejtettem reggelit csinálni.

- Kérsz? - nyújtott felém egy adagot a pálcikával.

- Ühm - kaptam be a falatot.

A reggeli után lezuhanyoztunk és mivel minden öltönye a tisztítóban volt így oda is be kellett menni, mert tegnap nem volt rá ideje. Aztán hozzá mentünk, hogy segítsek kiválasztani mit vegyen fel. Őszintén jobban érdekelt az otthona, mint hogy miben lesz. Negyed óra alatt ott voltunk a taxival. Nem akart busszal menni, aminek örültem, mert körülbelül húsz öltönyt, inget, nyakkendőt meg rengeteg pólót és nadrágot cipeltünk magunkkal. Volt vagy tíz nagy szatyornyi ruha nálunk.

- Nincs mosógéped vagy mi? - akadtam ki amikor bepakoltunk a csomagtartóba.

- Utálok mosni. Azt se tudom milyen hőfokon kell. Egyszer próbáltam és a fehér ingem szürke lett, az öltönyöm meg teljesen tönkrement. Sőt még a...

- Te egybe kimostál egy inget egy sötét öltönnyel? - hüledeztem

- Persze, de az még semmi. A nyakkendő, amit beledobtam még a gépbe piros helyett valami ronda színre cserélődött. Kész rejtély.

- Vagy képes voltál 90C-on kimosni mindent - csóváltam a fejem.

- Anyám is ezt mondta úgyhogy felhagytam a háztartási gépekkel. Csak a kávéfőzőt használom és az is olyan, hogy csak egy gombot kell megnyomni és már jön is. A bejárónő hetente jön és megcsinál mindent. Még a kávéfőzőt is ő tölti fel.

- Te jó ég - ráztam a fejem továbbra is mondandóján. - És mit eszel?

- Van pár étterem, ami vállal házhozszállítást úgyhogy ebéd és vacsora az nem gond. A reggelim egy pékségben eszem - vont vállat.

- Hihetetlen vagy - állapítottam meg.

Az autó megállt én meg kiszállni is elfelejtettem amikor megláttam a környéket. Nem hazudok, de mindenütt zöldellő fű és fák voltak, amikor épp virágoztak, a házak előtt és a kertekben is temérdek mennyiségű virág illatozott. Egy más világba csöppentünk, mintha nem is a főváros közepén lennénk.

- Na gyere már - nyitotta ki az ajtót az én oldalamon is Baek miután a cuccok nagy részét kivette a csomagtartóból és két kézzel fogta már a végén.

Én is kivettem a maradékot és követtem a házhoz, amelyikhez indult. Az egyszintes ház falai fehérek voltak és a kert szépen rendbe volt szedve, de itt nem volt annyi virág mégis nagyon tetszett. Az ajtóhoz érve küzdött kicsit.

- A zsebembe van a kulcs, ki tudod venni? - fordult felém.

- Aha - mentem mellé és kivettem a nadrágzsebéből, de mikor odaadtam volna neki csak az ajtóra bökött a fejével és elfordítottam a zárban a kulcsot.

- Most szerencséd van, mert nincs annyira nagy rumli, mert pár napja volt itt Iseul megcsinálni.

- Ő a bejárónőd?

- Ja - dobta le a kezében tartott ruhákat a kanapéra.

- A szekrénybe kéne.

- Majd elrakom, tedd csak le oda.

Elfogadtam és csatlakoztattam a kezemben tartott darabokat az ő kupacához. Alaposan körbenéztem a nappali egybe volt nyitva az az étkezővel és a konyhával. Nem rég lehetett felújítva a ház az látszott. A fal bézs színre lett festve és sötét parketta volt a padlón egy nagy piros szőnyeggel. A nappaliba a kanapé és a fotelek fehérek voltak, a étkezőasztal mahagóni és hozzá való székek. A konyhabútor pedig fényes fekete. A falon futó csempe pedig fehér. Mintha csak egy dizájn újságból vágták volna ki az egészet. A nappaliban a sarokban állt egy hatalmas zongora is, de nem az amit nálunk vett.

- Gyere körbe vezetlek - indult el én pedig boldogan követtem.

- Egyedül laksz?

- Igen.

- Hogy érzed jól magad nálam, mikor ilyen otthonod van?

- Mert az otthonos és vidám, ez meg csak egy szépen berendezett kirakatba való vacak- vont vállat - Szeretek nálad lenni - mosolygott rám.

- Ennek örülök - viszonoztam a gesztusát.

- Itt a fürdő mutatott jobbra és az konkrétan nagyobb volt a hálószobámnál. Volt benne egy zuhanyzó és egy sarokkád is. Az egyik fal konkrétan egy hatalmas tükör volt, előtte egy óriási fehér szekrénnyel, amin  két mosdókagyló is elfért volna. A bordó fehér csempe plafonig ment, ahol spotok világítottak százával.

- Ott a háló- mutatott kicsit maga elé - De előbb gyere - húzott a folyosó legvégére.

Egy egyszerű fehér szobába léptünk, aminek az egyik fala csak ablakokból állt, ami a kertre nézett  és földig érő fehér függöny takarta. Itt állt az a zongora, amit vett. A szemközti fal teljesen be volt építve polccal a padlóig és roskadásig voltak a kották, CD-k, lemezek. Ez már olyan, mint egy szentély.

- Itt írod a dalaidat? - mentem a zongorához és futtattam végig rajta kezem.

- Bizony -csillogott a szeme - Ez az én kis szentélyem.

- Pont erre gondoltam - mosolyodtam el.

- Mire?

- Hogy ez tényleg az. Ez a szoba teljesen te vagy.

- Azért a háló is érdekel? - ölelt meg hátulról.

- Úgy ismersz, mint akit ne érdekelne?

- Hát nem - nevetett és kézen foga húzott maga után.

A hálószoba igazán gyönyörű volt. A szembe fal bordó színű volt még a másik kettő vajszínű és egy hatalmas sötétbarna ágy volt a helyiség közepén, amin négyen is elférnének és fekete ágynemű volt fent. Az ágy elé sétált és magához intett huncut mosollyal a szája szélén.

- Telhetetlen vagy - döntöttem hanyatt a puha matracon.

- Csak tudom, hogy este túl fáradt leszek - húzott le a tarkómnál egy csókra.

Mohó volt és akaratos, én pedig minden pillanatát élveztem. Gyorsan szabadított meg a ruháimtól és a hátamra döntött, majd magáról is lehámozta a pólót. Nagyon megjegyezte hol vannak a nyakamon az érzékeny részek, mert hosszan elidőzött ott ajkaival, de most nem szívta meg. Én ezt másképp gondoltam és hajába markolva kicsit eltoltam magamtól, hogy én is hozzáférjek.

- Chanyeol neh - sóhajtotta mikor megérezte, hogy picit megharapom aztán megszívom a finom bőrt. - Nem akarom, hogy látszódjon.

- Ki elől titkolsz?

- Senki elől.

- Akkor ez az egy igen is belefér.

- De többet most ne - nézett a szemembe.

- Jó - csókoltam meg gyengéden, mert most inkább erre vágytam.

Nem akartam most vele durván csinálni, igazán szeretkezni akartam és vigyázni rá. Fölé kerültem és levettem a nadrágját is, de a boxert még nem. Csókokkal borítottam, főleg ott ahol nagyon szerette, a nyaka hajlatában és a kulcscsontján. Mellbimbóit is kényeztettem, amit eddig ritkán csináltam, de a sóhajokból ítélve mostantól nem hagyom ki. Végig futtattam az oldalán az ujjaim és hasán haladtam lejebb kezem viszont már a vékony anyagon keresztül kényeztette.

- Ahh, gyherünk vedd le - sóhajtozott.

Teljesítettem a kérését és lehámoztam róla az utolsó ruhadarabot is. Először belső combját csókoltam végig mire még jobban vonaglott. Férfiasságára is puszikat hintettem, végignyaltam teljes hosszán és ajkaim közé vettem. Lassan mozgattam a kezem és a fejem rajta.

- Add ide a síkosítót - kértem tőle és kellett egy másodperc mire felfogta mit akarok. Az éjjeliszekrényből előhalászta a kis tubust és már nyújtotta is oda. Nyomtam egy keveset a kezemre miután visszahajoltam férfiasságára felcsúsztattam az egyik ujjamat és ez elégedett sóhaj teljesen felcsigázott. A második és a harmadik ujjam is követte lassan miközben ütemesen járattam a fejem merevedésé. Nyögések sokasága és hajamba tépő türelmetlen mozdulat jelezte, hogy el fog menni.
- Chanyeol - nyögte a nevem miközben számba engedte élvezetét.

Szerettem nézni közben az arcát, mert tényleg szépnek láttam, amikor kipirulva lihegett.

 Nem hagytam, hogy felüljön és bármit csináljon. Most azt akartam, hogy ő kapjon meg mindent. A síkosítóból kentem magamra is már hatoltam is be és lassan mozgattam a csípőmet miután megszokta jelenlétem magában. Átkulcsolta lábait a derekamon így közelebb húzva magéhoz. Egy idő után a fenekembe markolt.
- Gyhorsabban.
- Most nem - csókoltam a nyakába - Most úgy lesz, ahogy én karom.
Szinte teljesen kihúzódtam belőle, majd ismét tövig merültem a forróságban.
-Hah - mart a hátamra.
Hamar megtaláltam pontot, amitől teljesen más univerzumba került és a nyögések egyre magasabb hangon szóltak. Már nem kellett neki sok az orgazmushoz így ráfogtam mereven álló tagjára és lökésekkel megegyezően mozgattam rajta kezemet.
- Ehl fogok mehnni - hajolt ívbe a háta.
Egyszerre élveztünk el így a belőlünk felszakadó nyögés egy teljesen új szimfónia volt a fülemnek. Lassan húzódtam ki belőle és már nyúltam is a zsepiért, ami ott volt az éjjeli szekrényen. Csukott szemmel pihegett a párnák között elnyíló ajkakkal, amire apró csókot hintettem.
- Chanyeol - hangja szinte csak suttogás volt.
- Hm? - dőltem mellé.
- Ez egyszerűen eszméletlen volt.
- Az biztos - húztam magamhoz - látod, hogy nem kell mindig elsietni? - kuncogtam.
- De belőled sosem elég - nézett végre rám.
- Gondolod, hogy belőled lehet nekem elég?
- Azt nem tudhatom - vont vállat.
- Hidd el, hogy nem tudok betelni veled.
Ezután pár percig csendben maradtunk, de ez most mindkettőnknek jó volt. Csak a szuszogását hallgattam és teljesen megnyugtatott. Kezdtem azt gondolni, hogy ő is többet érez már irántam. Legalábbis bízom benne, mert nagyon fontos lett a számomra. Idilli perceinket mobilja csörgése zavarta meg.
- Nem veszed fel?
- Nem kell. Xiumin az és csak azért hív, hogy kezdjek elkészülődni. Mindig ezt csinálja.
- Ki az a Xiumin?
- Kim Minseok, a menedzserem és egyben a legjobb barátom. Majd ma megismered. - kelt fel az ágyból - Fürdesz velem?
- Aha - pattantam fel és mentünk a fürdőbe, hogy elkészülhessen, aztán én haza mentem és elkezdtem a szekrényben kutakodni.