Ilyen lehetséges? 11.rész (Vége)

 11. rész

 

Kicsit bánom, hogy csak így benyögtem anyámnak, hogy megyünk. Nem is értem mi ütött belém. Talán először nekem kellene csak mennem és elmondani a dolgokat. Mert van egy olyan érzésem, hogy nem fogják jól fogadni és elég kínos lesz majd az a beszélgetés. Ki akarom én ennek tenni Baeket egyáltalán? Talán beszélhetnék anyuval, hogy csak én megyek.

- Mióta haza jöttél teljesen máshol jársz - jegyezte meg Baekhyun. - Igazán? - Történt valami? - ült mellém. - Így is mondhatjuk - kezdtem tördelni a kezem. - Na halljam mit csináltál. - Beszéltem ma anyámmal. Feljött Yoora gyereke meg, hogy nekem is lehetne lassan egy feleségem, meg unokát csinálhatnék neki meg minden - hadartam el. - Szóval bejelentettem, hogy átmegyek hétvégén. - Tehát el akarod mondani nekik? - Igazából mondtam, hogy sokat főzzön mert viszek valakit - pillantottam fel a mondatom végén arcára. - Akkor megyünk a szüleidhez? - mosolygott kedvesen. - Aha. De valószínűleg kínos lesz a dolog szóval ha nem akarsz jönni én megértem. - Chanyeol ne viccelj. Azért megyek, hogy neked támaszt nyújtsak. Nekem nem lesz kínos, mert akár mit fognak mondani majd megnyugszanak és elfogadják idővel. Neked lesz nehéz, ha nem fogják jó néven venni, hogy egy férfival élsz. - Egy angyal vagy - öleltem magamhoz szorosan ő meg csak felkuncogott. 

- Eddig azt mondtad én vagyok a személyes kisördögöd.

- A hálóban lehetsz ördög - suttogtam fülébe.

Négy napom maradt lelkiekben felkészülni a nagy bejelentésre. Mikor mondjam el? Azért nem vakok így az ajtóban fel fog nekik tűnni, hogy Baek bizony nem egy lány. Tehát már a bemutatkozásnál el fog hangzani a csoda kérdés mi szerint ki ő nekem? Nos választási lehetőségek vannak. Első, hogy a barátom. Ezt még lehet húzni körülbelül két percig, amíg rá nem jönnek, hogy nem csak haver, de legalább bejutunk a nappaliba. A második verzió az élettársam. Na így már be is közlöm, hogy vele járok és az ajtóban kapjuk a döbbent tekinteteket. Rossz opció. De mondhatom még hogy a pasim, szerelmem, párom szóval hiába lehet ezerféleképpen nevezni akkor is az első két percben ki fog derülni, hogy bizony buzi vagyok. Ők meg rohadtul azt várják, hogy egy csinos kis feleségjelöltet viszek haza. Ezt át kellett volna gondolnom. Szerintem jobban járunk ha főzünk otthon valamit, mert van egy olyan érzésem, hogy nem jutunk el anyám finom ebédjéig. Lelki támasz kell most nekem.

- Szia - szól bele barátom a telefonba. 
- Ments meeeeg - nyavalyogtam. 
- Miért mindig én? - neveti el magát.
- Könyörgöm Chen. Azt mondtam anyámnak, hogy átmegyünk a hétvégén. 
- Baekkel? 
- Igen. 
- Hú hát ez vicces lesz. Persze nem neked, na a szüleidnek meg végképp nem. 
- Akkor kinek a szomszéd macskájának? - lettem mérges. Miért is ezt a hülyét hívtam? 
- Nekem az lesz amikor majd elmesélitek, hogy te álltál, mint egy fasz a lakodalomban és Baekhyun lesz aki bejelenti, hogy ti bizony együtt jártok. Anyád el fog ájulni. 
- Én nem beszélgetek veled tovább, leteszem- fenyegettem meg. 
- Mégis mit vártál tőlem? - nevetett újra. - De amúgy Baek anyja mellettetek van szóval már egy valaki tudja a családban akkor nincs mitől tartanod, majd megszokják a tudatot. 
- Ami azt illeti Yoora is tudja. Aznap mikor költöztünk átjött és hát lebuktunk. De jól kijön Baekhyunnal, imádják egymást. 
- Mert a törpe cuki. 
- Pont ugyan olyan magasak vagytok - jegyeztem meg röhögve, mert ezt  a tényt hajlamos elfelejteni.
- Az mellékes. Na szóval ne stresszelj mert annál rosszabb. Szépen elmondod, hogy együtt jártok, boldog vagy és kész. Aztán a kezdeti sokk után szépen elbeszélgettek teljesen más dolgokról. 
- Úgy gondolod? 
- Figyelj a pasidnak remek beszélőkéje van, amellett elég sok érdekességet tud mondani magáról és mire megiszod a kávéd már be is lopta magát a szívükbe. 
- Legyen így - hagytam rá. 
- Na most már leteszem. 
- Oké, szia. 
Csak sikerült megnyugtatnia. Valamiért mindig piszkál az elején, de sikerül elérnie, hogy úgy gondoljam nem lesz baj. Mégis csak jó ötlet volt felhívni a hülye gyereket. Yoora-nak is elmeséltem, hogy mire vetemedtem nemrég és meg is kérdezte, hogy szeretném-e ha ott lenne? Nemet mondtam, mert ezt nekem kell elmondani. Baek ott lesz és ez a legfontosabb. Akármi lesz én egyenes háttal fogom elmondani nekik, hogy megtaláltam azt akire szükségem van és ha nem tetszik nekik akkor így jártak.

Szombat reggel iszonyat nyúzottan keltem. Alig aludtam valamit, mert egész éjjel azon gondolkodtam mi lesz anyáméknál. Kómásan kortyolgattam a kávémat mire Baek is kicsoszogott hozzám.

- Jó reggelt - adott egy apró csókot - Ramatyul festesz.

- Köszi - ittam bele a bögrébe.

- Aggódsz mi? - ült mellém a kanapéra törökülésben a csészéjével.

- Enyhén szólva.

- Mi a legrosszabb eshetőség?

- Anyám szívrohamot kap, apám megver és kitagad.

- Akkor gondold, hogy így lesz maximum kellemesen fogsz csalódni - vont vállat.

- Miért van neked is ilyen hülye gondolkodásod?

- Mi az, hogy is?

- Szerintem Jongdae-val ti rokonok vagytok.

- Néha nekem is eszembe jut - nevetett fel.  - De most miért is?

- Azt mondta anyám el fog ájulni.

- Csak nem - itta meg a maradék kávét. - Na készülődjünk és menjünk.

Én próbáltam húzni az időt, de hiába minden már nem futamodhatok meg. Baek megadta a módját, mert fekete nadrágjához egy kék inget húzott, ami nagyon jól állt neki. Barna haja tökéletesen áll. Én lazábbra fogtam és csak egy fekete pólót vettem a farmerhoz, végül is én csak haza megyek. Épp az órámat csatoltam fel, amikor hátulról átölelt.

- Chanyeol - kezdte mézes-mázasan.

- Mit szeretnél? - fordultam meg az ölelésben.

- Anyádéknál nem fogsz tudni velem foglalkozni úgyhogy még itthon szeretgess meg.

Néha vannak ilyen édes pillanatai és ilyenkor egyszerűen oda vagyok érte. Na máskor is, de ilyenkor érezteti, hogy szeret, hogy szüksége van rám és a figyelmemre. Magamhoz öleltem és ajkaira hajoltam egy csókért. A nyakamba csúsztatta a kezeit és egyre pipiskedett, hogy jobban felérjen és hozzám simuljon. Percekig csak álltunk a bejáratnál mire elhúzódott.

- El fogunk késni.

- Sebaj - adtam egy puszit még kipirosodott szájára majd elindultunk.

- Tényleg vehetnénk már egy kocsit - mondta a buszmegálló felé sétálva.

- Már nem szereted a tömegközlekedést?

- De. Viszont kényelmesebb lenne saját autót venni.

- Majd ha hazajöttünk körülnézünk és lehet róla szó - öleltem át vállát és így haladtunk tovább.

A szüleimhez több mint egy órát utaztunk és kétszer át is kellett szállnunk. Már az elsőnél is megjegyezte Baek, hogy tényleg veszünk autót. Örültem a lustaságának, mert én eddig is akartam. Az utcánkba beérve nosztalgikus érzés fogott el. Rengeteget játszottunk kint a barátaimmal, amikor kicsi voltam. Hiába laktunk a városba mégis csak a szélén vagyunk és akkor még a kocsik is ritkábbak voltak. Akár az úttest közepén is focizhattunk, ha a nagyok befoglalták a közeli pályát. Nem kellett aggódnia a szülőknek, hogy megvagyunk-e még mindannyian, mert ez egy békés környék volt és valamelyikünk anyukája kint volt a kertben és azért figyelt minket. Ahogy közeledtünk a házhoz egyre lassabbak lettek a lépteim, majd a céltól két házzal előrébb meg is álltam.

- Figyelj - fogtam meg a  kezét - bármit is mondjanak én szeretlek és ezen a véleményük semmit sem változtat.

- Rendben - simogatta hüvelykujjával kézfejem majd újra megindultunk.

A kerítés előtt elengedett majd a ház kulcsait előkotorva mentünk be a kapun és a bejárati ajtón.

- Megjöttünk - mondtam kissé félve és anyám már rohant is.

- Channie már vártunk... - na és itt kezdődik a kellemetlen rész. - Kit hoztál? - nézett értetlenül páromra akinek a szeme se rebbent, amikor a nőre mosolygott.

- Ő Byun Baekhyun - mutattam be. - Az anyám pedig Lee Yeong-Mi.

- Nagyon örülök - hajolt meg és átadta a kis díszszatyrot, amit idáig szorongatott.

- Gyertek be - mondta anyám akadozva és követtük a nappaliba.

A hangulat elég pocsék. Apám is meglepődött, de bemutatkoztak és leültünk az étkezőasztalhoz miközben anyám kávét és sütit tett elénk, én pedig egyből az édességért nyúltam.

- Mesélj valami újat kisfiam - ült le anyám közénk és a kávét kezdte kiönteni.

- Elköltöztem - mondtam tömören miután lenyeltem a falatot. Aztán rájöttem, hogy nem épp ezzel kellett volna kezdenem.

- Hová? - na ezért.

Fújtam egy nagyot és amikor Baekre néztem ő biztatóan elmosolyodott.

- Ami azt illeti Baekhyunhoz - mondtam ki.

- Igazán? - méregetett furcsán anyám, de apám már kicsit egyértelműbb volt.

Csészéje hangosan koppant a fán és nyeltem egyet.

- Miért is laktok ti együtt?

- Mert... - na jó én ezt nem bírom kimondani.

- Chanyeol? - nézett anyám kétségbeesetten.

- Együtt járok Baekhyunnal, szeretem őt - hadartam el egy szuszra.

Volt azokban a tekintetekben minden. Értetlenség, csalódás, harag majd könnyek. De utóbbi csak anyáméban, apám csak nézett Baekre és lassan féltem, hogy neki megy a törpének.

- Valóban? - intézte gúnyosan kérdését páromnak.

- Igen - felelte magabiztosan.

- Tehát most azzal álltok elő nekem, hogy buzeránst csináltál a fiamból?

- Apa - szóltam rá, de leintett.

- Így volt?  - méregette dühösen.

- Nem így fejezném ki magam - csóválta a fejét teljesen higgadtan. - Megismerkedtünk majd egymásba szerettünk, ez minden párnál így megy.

- De ti férfiak vagytok az istenért - csapott dühösen az asztalra és majdnem kiborult a pohara tartalma, de anyám elvette előle.

- Azok. Sajnálom, hogy mellettem kötött ki a fiúk, de inkább azzal kéne foglalkozniuk, hogy boldog.

- Nekem te ne mond meg mit csináljak - ordította miközben felé mutogatott és itt telt be a pohár nálam.

- Elég volt - álltam fel. - Esélyt sem adsz arra, hogy megismerd. Ami azt illeti már akkor szerelmes voltam belé, amikor még nem is találkoztam vele személyesen. Már lassan egy éve együtt vagyunk és nem is kell nekem más. Ha arra nem veszitek a fáradtságot, hogy megtudjátok milyen is ő, az a ti bajotok. Baekhyun egy remek ember és ti lesztek azzal kevesebbek, ha így álltok hozzánk. Gyere - ragadtam meg a kezét és felhúztam az asztaltól. - Legközelebb csak akkor hívjatok, ha el tudjátok fogadni.

Azzal sarkon fordultam és páromat magammal húzva felvettem a cipőmet, megvártam amíg ő is így tesz majd hangosan csapódott mögöttünk a bejárati ajtó. 

Mit is vártam? Apámnak mindig is hülye gondolkodása volt. Hogy beszélhetett így Baekhyunnal? Teljesen felidegesített. Ha egy ujjal is hozzáért volna képes lettem volna a saját apámnak is neki menni. Bár valószínűleg nem szorult volna a segítségemre Baek, sőt inkább eltűrte volna akár az ütést is a kedvemért. De még apámnak sem tűrném,hogy kezet emeljen rá.

- Chanyeol ez már fáj - szólt halkan én pedig eleresztettem.

- Ne haragudj - simogattam meg a kezét, amit úgy szorítottam idáig, hogy még látszik is.

- Jól vagy? - nézett a szemembe aggódva.

- Nem fogok hazudni neked, mérges vagyok.

- Ne haragudj, hogy úgy beszéltem apukáddal.

- Ne viccelj nem rád vagyok dühös - öleltem magamhoz. - Rád kifejezetten büszke vagyok.

- Miért? - nevetett picit.

- Mert tökéletesen elmondtál nekik mindent.

- Szeretlek - bújt hozzám közelebb.

- Én is téged - adtam egy puszit a fejére és tovább indultunk.

Már majdnem a megállónál voltunk, ahonnan a buszunk indul. Szegénynek majdnem tíz percig szorongattam a kezét. Még mindig dörzsölgette, hogy vér is jusson ahová eddig nem sikerült. Megfogtam újra és egy puszit nyomtam a kézfejére majd lassan masszírozni kezdtem neki.

- Elkényeztetsz - kuncogta.

- Ne szokd meg - nyújtottam ki a nyelvem mire felnevetett. A korábbi dühöm pedig pillatanok alatt elszállt, ahogy Baekhyun boldog arcát figyeltem.
Nem érdekel mit gondolnak. Boldog vagyok mellette és nekem csak ez számít. Yoora-nak van igaza és a lényeg, hogy jó embert válasszak magam mellé és én megtaláltam azt aki tökéletes a számomra.

Otthon főztünk magunknak, mert ahogy sejtettem az ebédig nem jutottunk el. Filmet néztünk, amikor megszólalt a mobilom.

- Szia noona - szóltam bele.

- Hangosíts ki - kérte egyből én pedig megtettem, amit kért. - Te is hallasz Baekhyun?

- Igen Yoora, szia - köszönt ő is.

- Anyu hívott.

- És mit mondott?

- Csak kérdezgetett, hogy tudtam-e és mit csináljon most?

- Mit mondtál? - kérdeztem.

- Azt hogy aludjon rá párat és ne gondolja ezt túl. Emlékeztettem, hogy egy szülő a legjobbat akarja a gyerekének és ezt neki is így kellene. Ha pár nap múlva felhív legyél vele kedves Chan és ne egyből támadásnak vedd minden szavát.

- Igyekszem majd.

- Baekhyun te meg ne aggódj. Nem ellened irányult a dolog csak nem számítottak erre.

- Tudom - válaszolta mosolyogva.

- Mert te okos fiú vagy azzal a mamlasszal ellentétben.

- Oké noona most leteszem.

- Miért? - sipákolta.

- Mert szemtelen vagy. Legközelebb Baekhyunt hívd ne a mamlasz öcsédet.

- Csak nem féltékeny vagy Channie? - gúnyolódott.

- Szia Yoora - nyomtam ki nevetve és még elcsíptem, ahogy felkacag.

Egy hét telt el és már nem is foglalkoztattak a szüleimnél történtek. Szép lett volna ha beválik Jongdae elmélete miszerint percek alatt megkedvelik Baeket, de erre kicsi volt az esély és nem azért mert Baekhyun nem szerethető, hanem mert apám egy ökör.

Éppen pakoltam ki az árút a zeneboltban amikor a kis csengő az ajtónál jelzett, hogy vásárló van. A mosolyom viszont hamar lelohadt.

- Mit keresel itt? - szegeztem a kérdést anyámnak, pedig Yoora kérte, hogy legyek kedves.

- Chanyeol szeretnék beszélni veled.

- Egyszerűbb lett volna ha felhívsz - tértem vissza a munkámhoz. Nem érdekel mit akar mondani.

- Felvetted volna?

- Valószínűleg.

- Fordulj már meg és beszéljünk csak két percet - vette könyörgőre én meg egy sóhajt követően szembe fordultam vele.

- Hallgatlak.

- Sajnálom kisfiam. Csak meglepődtem, megijedtem.

- Mitől? Nem egy bűnözőt mutattam be, hanem a páromat.

- Igen tudom csak... - vett egy nagy levegőt. - Én azt reméltem, hogy te is találsz egy lányt, akivel leéled az életedet és családot alapítasz. Mindenki ilyen jövőt szán a gyerekének. Nem haragudhatsz, amiért idő kell, hogy az eddig elképzeltet képet kitöröljem a fejemből és elfogadjam azt ami most van.

- Miért mi van most? - kérdeztem ellenségesen.

- Boldog vagy vele? - hagyta figyelmen kívül a kérdésem.

- Igen. 

- Akkor én is. Elfogadom ezt és meg fogom szeretni azt a fiút - rázkódtak meg a vállai a sírástól. - Bocsánatot szeretnék kérni tőle, biztos rosszul esett neki.

Eddig bírtam megállni és odasétáltam anyámhoz és megöleltem. Olyan erős nő erre most itt sír, hogy elnézést szeretne kérni a páromtól. Percekig nyugtattam mire megszólalt újra a csengő.

- Ezt figyeld - robbant be Baekhyun. - Ó bocsánat - torpant meg, ahogy meglátta anyámat. - Később visszajövök - hajolt meg.

- Ne - szólt neki anya mielőtt kiment volna az ajtón - Beszélni szeretnék veled.

- Rendben - a válaszában még ő sem volt biztos.

Anyám elé sétált majd mélyen meghajolt Baekhyun előtt. 

- Sajnálom, ami a hétvégén történt - egyenesedett ki és nézett párom értetlen tekintetébe. - Üdvözöllek a családban és kérlek vigyázz Chanyeolra.

- Mindenképp - eresztett meg egy boldog mosolyt.

- Á olyan szép - nézett felém anyám.

- Mi? - kérdeztem értetlenül.

- Hát Baekhyun. Nézd milyen helyes - lépett közelebb a megszeppent fiúhoz. -Sokkal helyesebb mint te.

- Le se tagadhatnád a lányod - csóváltam a fejemet, Baek pedig felnevetett.

Azon a hétvégén anyám át is jött hozzánk és végül Jongdae elmélete értelmet nyert miszerint Baekhyun pillantok alatt belopja magát a szívébe. Amint hagyják őt megszólalni tényleg eléri, hogy mindenki szeresse.

Több, mint két év telt el mióta együtt lakunk. A szüleim is elfogadták. Legalább is, ami a csajokat illeti, mert Yoora és anyám úgy oda van Baekhyunért, hogy az elmondhatatlan. Apám nem nagyon keresni a társaságát, de ha náluk vagyunk azért nem érezteti vele, hogy nem kívánt vendég és ez csak javul minden alkalommal. Yoora férjével és kisfiával is jól megvagyunk, sokszor vigyázunk is csöppségre, amit kedves nővérem nem rest kihasználni, de sebaj, Baek nagyon jól mutat kezében gyerekkel.

Minden évben én leptem meg Baekhyunt valami aprósággal az évfordulónkon, de idén kijelentette, hogy semmi se jusson eszembe, mert most ő a soros. Nagyon várom, de még van addig két hét.

- Hová megyünk? - nyaggattam ma is.

- Te nappaliba a kanapéra ha még egyszer megkérdezed.

- De nagyon szeretném tudni.

- Legyen annyi elég, hogy vegyél ki egy hét szabit 21-től.

- Mi az istent akarsz csinálni egy héten át? - teljesen elképedtem a mondatára.

- Mindenféle perverz dolgot - nézett huncutul én meg felnevettem.

A szabit megkaptam és már a csomagom is készen állt, de el is ment a kedvem az egésztől. Külföld.

- Nem értem a bajod. Repülő még nem maradt fent.

- Ez tény, én viszont jobban szeretem a talajt tudni a lábam alatt.

- Ígérem, hogy nem lesz gond -simogatta meg a karomat.

- Nem maradhatnánk itthon? Főzök neked valami finomat.

- Chanyeol nagyobb az esély egy autó vagy busz balesetre minthogy a géppel bármi baj legyen. Aludj és holnap megyünk már nem mondhatom vissza - ezzel a kijelentéssel lekapcsolta az éjjeli lámpát.

Először örültem mikor elmondta, hogy hová is megyünk. Aztán tudatosult bennem, hogy Tahiti, repülő. Egyből elkezdtem aggódni, mert túl sok katasztrófa filmet láttam lezuhanó gépekről és ritkán éli túl az ember. Ráadásul Tahiti és Szöul között csak víz van elszórva egy-két pici szigettel. Ha úgy dönt az a több tonnás fémdarab, hogy nincs kedve tovább a levegőben maradni akkor csak a vízbe zuhanhatunk és ott vagy cápaeledel leszünk vagy szimplán megfulladunk. A medencében öt hosszt nem tudok leúszni szóval nem sok esélyem van túlélni. Baek jól úszik, neki ezzel nem lenne gondja. Bár egy lakatlan szigeten éhen halna, amilyen béna. Na jó én biztos nem repülök!

Egész éjjel a képeket nézegettem, hogy meggyőzzem magam az utazásra, mert nagyon szép a homokos tengerpart, az azúrkék tenger, a pálmafák. Biztos van valami bogyó, amit be lehet venni és átalszom az utat. Tényleg mennyi idő alatt ér oda a gép? Amikor beírtam a mobilomba teljesen kiakadtam.Tizenöt óra. Nem hiszem, hogy létezik cucc, amitől ennyi időre kiütöm magam. Lezártam a telefont és Baekhez bújtam. Hiába aludt már automatikusan ölelt magához és én a mellkasára feküdve hallgattam az egyenletes szívverését. Az egyik legszebb dallam ringatott álomba.

- Készen állsz? - nyújtotta a kávét mosolyogva.

- Nem.

- Na, imádni fogod.

- Van még az altatóidból? - kérdeztem reménykedve.

- Ha lenne még valahol se adnám oda a három éves gyógyszert. A végén még meghalnál.

- Kellemesebb lenne mint egy repülőgép szerencsétlenség után, cápák által félig megzabálva belefulladni az Óceánba.

- Valószínűleg már attól meghalunk, hogy lezuhanunk szóval nem nagyon fog zavarni, hogy egy-két cápa megrágcsál.

- Rohadt megnyugtató vagy.

Nem nagyon zavarta a hisztim, mert a taxit megrendelte, a cuccainkat kivitte én meg álltam az ajtóba és meg se mozdultam. Ő a nyitott kocsiajtó mellett ácsorgott kedves mosollyal.

- Megígértem, hogy nem lesz gond szóval tedd be a segged az autóba.

- Csak ha megígéred, hogy ha lezuhanunk te akkor se halsz meg.

- Jó - intett magához. - Megígérem, hogy élni fogok és hagyom, hogy kisérts.

- Helyes - végül tényleg beültem és már ment is a sofőr a reptérre.

Két órát vártunk mire megkezdhettük a beszállást és én egyre idegesebb lettem. Én ültem az ablaknál és nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz. Baekhyun próbált nyugtatgatni, de nem igazán akart összejönni a dolog. A stewardess is minden szépet elmondott, de mikor rákérdeztem, hogy nem-e adna inkább valamit sajnos nemleges választ kaptam. Még jóval a repülés előtt kellett volna erre gondolnunk.

- Figyelj Chan - kulcsolta össze az ujjainkat. -  A felszállás és a leszállás furcsa, de esküszöm, hogy gyönyörű lesz majd amit látsz.

- Furcsa - mondtam gúnyosan. - Mond ki, hogy borzalmas.

- Szeretlek - mosolygott kedvesen.

- Én is téged.

Úgy látszik rájött, hogy nem sok értelme van szebbé varázsolni az élményről szóló gondolataimat. Az az egy szó pedig mindig boldoggá tesz. Szinte naponta elmondjuk egymásnak, de még mindig olyan mint amikor először hallottam a szájából. Csodálatos érzés.

Nos a furcsa az enyhe kifejezés a felszállás körülírására. Zúg, búg és remeg alattam az egész. Kinéztem az ablakon és látni, hogy egyre gyorsulunk, de már érzem is. Végül is nem vészes. Az emelkedést is észre vettem volna, ha nem az ablakon bámulok ki. Biztos megszokható ez is csak a fülem picit bedugult. Amikor elértük azt a magasságot, amit kell már sokkal nyugisabb volt. Tényleg szép volt  a kilátás. A város ilyen magasságból egészen más, este nagyon szép lehet. Nagyon tetszik, hogy a felhők szabályosan itt úsznak mellettem. Egy idő után már unatkoztam is úgyhogy olvasgattam, amíg Baek zenét hallgatott. Még be is aludtam egy idő után és már hét is elmúlt mikor felkeltem. Reggel hét után egy picivel szálltunk fel szóval az órám szerint este tízre érünk oda. Elvileg tizenkilenc óra az eltolódás de fogalmam sincs, hogy most akkor hogy is lesz, de nem is számít. A koreai időszámítás alapján elég ha tudjuk mikor megy vissza a gép és kész. A többi részletkérdés, hogy majdnem egy napot nyerünk ezzel a nem kis csúszással.

Már majdnem ott vagyunk, de a fényeken kívül mást nem látni a szigetből, mert már este van. A leszállás hasonlít a felszálláshoz, de a leérkezés nem tudom, hogy ilyennek kell lennie vagy a pilóta tette le csúnyán a gépet. A lényeg, hogy leértünk. Ráadásul egyben. Baeket én keltettem fel és a bőröndjeink megszerzése után már ültünk is a taxiba. Szerencsére turista paradicsom lévén a sofőr jártas az angolban így Baekhyun el tudja neki magyarázni, hogy merre is szeretnénk menni. Még jó, hogy ő beszél angolul is. Az egész hely eszméletlen, a szálloda meg tényleg katalógusba illő. Gondolom onnan választotta ki. Abba már nem is akarok belegondolni, hogy mennyibe is kerülhet ez az egész. A fővárosban vagyunk, de a tengerre néz a lakosztály.

- Sokkal szebb mint a képeken - öleltem meg hátulról.

- Mondtam, hogy imádni fogod.

- Te voltál már itt?

- Nem. Kivel jöttem volna?

- Csak jártál előttem valakivel.

- Persze, de az nem volt komoly. Ez az út különleges - mosolygott fel rám.

Mivel itteni idő szerint hajnali három van lefeküdtünk aludni. Reggeli után pedig a tengerhez akartunk menni úgyhogy hamar összekaptuk magunkat. Itt nem gond, hogy csak most kezdődött a nyár, mert rohadt meleg van.

- Megzavarodtam - kapaszkodtam Baek matracába, amin süttette magát.

- Miben?

- Ma van az évfordulónk vagy holnap?

- Itteni idő szerint holnap.

- Akkor én ma ajándékozlak meg te pedig majd holnap, jó?

- Jó ötlet - nyomott egy puszit a számra majd újra lehunyta a szemét a napszemüvege alatt.

Én csak úszkáltam körülötte, de egy idő után meguntam így szépen felborítottam és nem túlzok majdnem belefojtott a vízbe. Nem győztem elnézést kérni, de ő csak mérgesen meredt rám, mert állítása szerint rohadtul megijedt. Mint kiderült én a repüléstől rettegek, ő meg a cápáktól. Pedig otthon még milyen nagy volt a szája. Este még a vacsi előtt oda adtam neki az ajándékot, ami nem volt semmi extra csak a nyakláncára -amit a tavalyi évfordulóra kapott- egy új medál. Nagyon tudni szerettem volna, hogy én mit kapok, de megállapodtunk így holnapig várnom kell rá. Fordítva kellett volna mondanom és akkor most ő várna az ajándékára.

- Most kérem - másztam rá reggel, amint kinyitottam a szemem.

- Én is este kaptam meg szóval szállj le rólam.

- Ne már Baekhyun olyan szépen kérem.

- A "most kérem"-nek melyik része a szép? - bökött oldalba.

- Az ahogy rád nézek, de mivel még ki se nyitottad a szemed nem láthatod.

- Nem győztél meg - pislogott rám álmosan.

Ezt játszottuk egész nap. Én már szinte könyörögtem neki, de ő rohadt kitartóan hárított. Megnéztük a várost, voltunk úszni, ebédeltünk, vásároltunk, fotóztunk mint a hülye turisták. Bár azok is vagyunk. Már a vacsora is elfogyott és a mai második zuhanyzáson is túlestünk, mert azt a rengeteg sót nap közben jó lemosni magunkról, de még sehol az ajándékom.

- Most már bevallhatod, hogy otthon hagytad - léptem az ágyban fetrengő lustaság mellé.

- Nem hagytam otthon.

- Akkor miért húzod az agyam?

- Maradj itt - állt fel én meg elhelyezkedtem kényelemesen.

- Na szóval - állt meg előttem hátra tett kézzel. - Sokat gondolkoztam rajta, mert szerintem ez egy fontos dolog.

- Fontos? - ültem az ágy szélére, de nem engedte, hogy közelebb húzzam magamhoz.

- Tudod Chanyeol, én már az elején tudtam, hogy nem kell nekem más és ez a mai napig nem változott. Nekem nem elég együtt lakni veled.

- Akkor? - egyszerűen nem értettem mit akar.

- Szeretlek.

- Én is téged, de már nem értem miket beszélsz.

Mosolyogva emelte maga elé a kezét és egy apró doboz volt benne. Elvettem a kis dobozt és felnyitottam. Két gyűrű volt benne és leesett a mondanivalója.

- Férfi vagy szóval nem fogok se letérdelni meg nem lesz esküvő sem, de én szeretném, ha úgy hordanád ezt a gyűrűt mintha tényleg házasok lennénk.

Már értem, hogy a nők miért sírnak a lánykérésüknél. Amikor életed szerelme ezzel az apró tárggyal tudatja veled, hogy melletted szeretné leélni az életét az hatalmas dolog. Belőlem is pont olyan reakciót váltott ki ez az egész. A könnyeim elindultak és meg se tudtam szólalni csak bólogattam majd magamhoz húztam Baekhyunt és megcsókoltam. Elborultunk az ágyon és percekig el sem engedtem, de egy idő után felült rajtam.

- Nos?

- Persze, hogy hordom - emeltem fel a dobozt és kivettem mindkettőt.
Kezébe nyomtam a nagyobbat és hamar rájött mit szeretnék. Ő az én ujjamra húzta, én meg az övére. Nem tudom, hogy csinálta, de tökéletes volt a méret, pedig egy gyűrűm sincs, amiről csalhatott volna. Már én is gondoltam erre, de nem bánom, hogy ő cselekedett előbb.

Még mindig rajtam ült és most már gyűrűs kezem az oldalán majd a hátán keresztül siklott tarkójára, hogy magamhoz húzhassam.

- Nincs házasság nászéjszaka nélkül - súgtam ajkaira.

- Az biztos - szüntette meg a távolságot, ahogy mohón csókolt mint a legelső nap.

Sosem gondoltam volna, hogy éppen így fogom megismerni életem szerelmét. Hihetetlen, hogy már akkor beleszerettem, amikor megláttam a tévém képernyőjén. Nemsokára pont a mi üzletünkbe jön vásárolni és mint kiderült neki is pont olyan hatású volt az első találkozás velem. Még ő hívott el randizni is. Ő kezdeményezte az első csókot a lakásomon. Hiába telek az első napok telefonon a kapcsolatunkban megismertem és csak jobban oda voltam érte. Amikor először szeretkeztünk azt is ő indította el, amikor hazajött. Tökéletes hónapok vannak mögöttünk és minden percet élveztem vele. Majdnem egy év után az összeköltözésben is megelőzött és még a jegygyűrűt is ő intézte két év után. Pedig azt hittem én irányítok a kapcsolatunkban, de úgy tűnik tévedtem.
Néha elgondolkozom. Ilyen szerelem egyáltalán lehetséges?