Ilyen lehetséges? 2. rész

2. rész

Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet, amit Baekhyun küldött hiszen épphogy fél órája ment el innen és azok a  csókok még nagyon is élénken élnek az emlékezetemben..
 
Jó volt a mai nap. Viszont több, mint egy hétre el kell utaznom így nem tudunk találkozni.  De amikor visszajövök hozok neked meglepit ;)
Először lekoptató sms-nek gondoltam, de a végére úgy tűnik tévedtem. Szerencsére. Gyorsan vissza is írtam hiszen majdnem fél órája küldte. Így elpofáztam volna az időt?
Ha kárpótolsz utána akkor rendben, bár örültem volna, ha megejtjük az újabb találkánkat pár nap múlva. Vigyázz magadra. 
 
Több, mint egy hét. Az rengeteg idő én viszont újra azokat az ajkakat akarom csókolni, érezni akarom a benne tomboló vágyat. Tuti direkt csinálja, hogy kínozzon. Amint újra látom ott fogok neki esni ahol vagyunk. Szarok mindenre.
Este egy gyors zuhany után bedőltem aludni mert reggel én nyitottam az üzletet. Próbáltam kiűzni a fejemből őt, de a kis mocsok nem hagyta. Egy nap alatt vagy öt üzenetet küldött, amit igazán aranyosnak találtam, de volt egy-kettő aminél szerencséje, hogy nem volt mellettem, mert nem tudtam volna finomkodni vele.
Egyik sms-e végtelenül édes: Elég sok a meló, de jó hogy alakul a CD. Szívesen találkoznék veled a felvételek után, mert úgy könnyen ki tudnék kapcsolni, de sajna nagyon messze vagy :(
Aztán három sms-el később este már a következő fogadott. A szállodai ágy hatalmas, bőven elférnénk ketten is. Csak tépném le rólad a ruhákat, hogy minél jobban érezzelek. Ha most nem lennék Bunsan-ban az ajtódon dörömbölnék, hogy azonnal csókolj meg.

Természetesen mindig visszaírtam most viszont a hívásgombra nyomtam rá. Néhány csörgés után felvette.
- Szia - szólt bele vidáman.
- Azonnal gyere vissza.
- Ez lehetetlen - nevetett.
- Akkor ne kínozz ilyen sms-ekkel - sóhajtottam.
- Ne írjak neked többet? - kérdezte incselkedve, mert jól tudta a választ.
- Meg ne próbáld.
- Rájöttem, hogy nem csak élőben szexi a hangod, telefonban is szeretem.
- Na jó most azonnal odamegyek! Melyik szállodában vagy?
- Már csak pár nap és megyek haza - nevetett tovább kínomon.
- És ugye tisztában vagy azzal, hogy nem várom meg a harmadik randinkat?
- Jaj dehogynem. Egy úriember vagy én tudom - kuncogott a mondat végén.
- Hiszed - mosolyogtam már én is. - Amikor meglátlak nem érdekel hol vagyunk ott esek neked.
- Nyilvános helyen akarsz megdugni? - röhögött most már rendesen.
- Ha tovább húzod az agyam, nagyon valószínű.
- Ugyan Chan - még sosem becézett, de nagyon tetszett - nem sokára haza megyek és igazán szép ajándékot találtam neked.
- Nekem csak te kellesz - sóhajtottam.
- Édes vagy. Engem is megkaphatsz majd. Várj egy picit - kérte és hallani lehetett a háttérben, hogy valaki beszél hozzá. - Bocsi, de a menedzseremmel le kéne rendezni a következő pár napot.
- Semmi baj majd holnap beszélünk.
- Okés, jó éjt
- Neked is.
Eltelt még pár nap és Baekhyunnal tovább sms-eztünk esténként viszont rendesen telefonáltunk.
Szombaton már vártam, hogy kilenc legyen és találkozzunk Sehunékkal. Rég láttam már a hülye fejét, szinte hiányzik. Gyorsan lezuhanyoztam meló után, magamra kaptam egy sötét farmert fekete pólóval. Óra, sapi fel és már mentem is a kis törzshelyünkre. Már mindenki ott volt csak én vagyok rutinos késő.
- Bocs - huppantam Lay mellé.
- Megszoktuk - vont vállat Jongdae.
- Jó válasz - paskoltam meg a fejét, mert pont Lay mellett ült így elértem.
- Szóval te lennél? - néztem Sehun melletti mosolygós fiúra.
- Luhan vagyok, örülök - nyújtott kezet.
- Chanyeol - mutatkoztam be.
Megtudtuk, hogy Luhan kínai, de középiskolásként kiköltözött Koreába. Meglepett, hogy idősebb nálunk mert olyan babaarca van, hogy ötvenévesen is húsznak fogják nézni.
- Múltkor még szőke voltál - jegyeztem meg, mert most világosbarna lett.
- Meguntam és szeretem ha kitűnök a tömegből, bár ahogy elnézem a vörös fejed hasonlóan gondolkodhatsz.
- Voltam én már minden csak rózsaszín nem.
- Hát úgy elég szarul néznél ki - vágta rá Chen.
- Na ezért nem festem olyanra. Bár már fél éve vörös vagyok szóval lehet le kéne cserélni - merengtem el.
- A sötétbarna jól állt - mondta Yixing.
- A kis Baekhyun biztos örülne - kacsintott Chen.
- Ki? - lepődött meg Sehun.
- Akiről meséltem múltkor. Most Bunsan-ban van és  koncertje előtt egy kicsivel jön csak haza.
- Ismerek egy Baekhyunt, bár ritka név - gondolkozott Luhan
- Byun Baekhyun a teljes neve.
- Hogy Szöul milyen kicsi. Szobatársak voltunk az egyetemen - lelkesedett. - Jó lenne újra látni, sokat hülyéskedtünk.
- Gyertek el ti is 29-én a Szendzsong Központba.
- Én megyek, én megyek - virult Luhan Sehun pedig mosolyogva bólintott, hogy ott lesz. Egy kis féltékenység csillant a szemében de ez egy új kapcsolatnál normális, hiszen még nem ismerjük a másik múltját. Bár ahogy Luhan szavaiból kivettem csak barátok voltak, de azért én is elgondolkoztam. Elhessegettem a hülyeséget, ami eszembe jutott és tovább beszélgettünk. Este szépen mindenki ment haza, mi Yixinggel együtt hisz közel lakunk egymáshoz.
- Aranyos srác.
- Az.
- Nagyon hallgatag vagy ma - furcsáltam.
- Nincs semmi baj. Csak tudod jó boldognak látni az embereket, viszont amikor a te életedből hiányzik a szerelem akkor néha nehéz.
- Ismerem az érzést, de keresünk neked valakit.
- De nő legyen - mondta halál komoly fejjel.
- Persze az lesz - dobtam át vállán a karom és így mentünk tovább.

Úgy döntöttem nem említem meg Baekhyunnak, hogy ismerem Luhant és ott lesz ő is a koncerten. Legyen csak meglepetés, ha tényleg olyan jóban voltak akkor biztos örülni fog neki.
Az viszont bogarat ültetett a fülembe, hogy a barna haj jól állt és talán Baekhyunnak is tetszene. Holnap biztos beszaladok a fodrászhoz délután. Mivel bőven elmúlt egy óra nem hívtam fel hiszen nem akartam felkelteni. Majd reggel írok neki egy sms-t.
Ébredés után leültem kávézni és ismét halk zongorajáték szólt a lakásban, csakúgy mint az elmúlt egy hétben. Talán túlságosan is itt akarom tudni valamilyen formában.
Ráérősen pötyögtem a mobilomba amikor csippant a készülék jelezve, hogy üzenetem érkezett.

Remélem minden rendben volt tegnap. Vártam, hogy hívj, de végül muszáj volt aludnom, mert 5-től már folyik a felvétel. De ez az utolsó úgyhogy már csak pár nap és rohanok hozzád. Bízom benne, hogy az ajándék tetszeni fog.

1 után értem haza azért nem hívtalak nehogy felkeltselek. Már iszonyatosan látni szeretnélek úgyhogy amint Szöulban vagy ne haza menj, hanem egyből ide!

Tényleg nagyon elfoglalt lehetett, mert csak délután 6-kor írt vissza.

 Már azt se tudom hol áll a fejem. Ha van két perced hívj fel könyörgöm
Már nyomtam is a hívásra és azonnal felvette.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.
- Nincs baj.
- Nem szoktál ilyet írni. Mindig olyan vidámnak tűnsz.
- Csak nagyon elfáradtam. Három napnyi programot sűrítettünk egybe.
- Minek hajtod magad ennyire?
- Muszáj, most vagyok a legzsúfoltabb időszakba. Nyár után már fellélegezhetek.
- De ez nem tesz jót - szidtam meg kicsit.
- Megtennél nekem valamit? - hagyta figyelmen kívül előbbi mondatom.
- Persze - vágtam rá egyből.
- Gitározz nekem.
- Gitározzak?
- Igen hallani akarom a múltkori dalt végig. Kérlek - olyan édesen mondta, hogy egyből kihangosítottam a telefont és felkaptam a gitárom.
A dal végén hiába beszéltem hozzá nem válaszolt csak egyenletes szuszogást lehetett hallani. Képes volt elaludni alig négy perc alatt. Iszonyat fáradt lehetett és megszakadt a szívem, hogy ennyire túlhajszolja magát. Bontottam a vonalat és elmentem vacsorát csinálni. Vissza se hívott úgyhogy vagy nagyon későn ébredt és már azért nem csörgött vagy egészen reggelig aludt. Másnap csak egy sms-t kaptam és onnantól le sem lehetett vakarni a mosolyt a képemről.

Sokat segítettél tegnap, még sose aludtam ilyen jól. És a legjobb hír, hogy kész vagyunk holnap megyek haza :)

Remélem kipihented magad. Akkor várlak egyből, amint Szöulban vagy már jöhetsz is hozzám

Otthon már azon gondolkoztam még a zuhany alatt is, hogy mit főzzek holnapra hiszen ha átjön akkor eszünk valami finomat és haza se akarom engedni. Már felöltöztem amikor csengettek. El se tudtam hinni ki az a barom, aki este tízkor zaklat.
- Megyek - kiabáltam ki a hálóból.
Újra csengetett, ez tuti Chen.
Szélesre tártam az ajtót, de egy meglepett Byun Baekhyun pislogott rám.
- Hát vissza... - esélyem sem volt befejezni a mondatot úgy rontott nekem és olyan szenvedéllyel csókolt, hogy azt hittem felborulok. A kis gurulós bőröndjét egy mozdulattal behajította az előszobába és tolt engem is, hogy ne a folyosón csókolózzunk.
Nyelve határozottan siklott át a számba és kezeivel már a pólóm alatt matatott.
- Baekhyun mi ütött beléd? -  toltam el picit, mosolyognom kellett mert tetszett a követelőző énje.
- Kurva jó a hajad - mart újra ajkaimra és már az övemet csatolta ki.

- Nem lassítanál egy kicsit? - húzódtam el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Minek? - értetlenkedett.
- Talán egy szia jól esne.
- Szia - vágta rá egyből.
- Miért nem szóltál, hogy jössz?
- Mert meglepi vagyok - mosolyodott el végre. Úgy tűnik picit lenyugodott.
- És mióta a meglepi bontja az ajándékozottat?
- Jogos - kapta le a pólóját - csomagolj ki - lehelte ajkaimra a szavakat.
Örömmel teljesítettem a kérését. Nem szakítottam meg a csókot úgy araszoltam a hálószobába vele. Rálöktem az ágyra, majd felé térdeltem miközben gyorsan kibújtam a pólómból. Mielőtt újra ajkainak eshettem  volna végigsimított rajtam a mellkasomtól egészen a nadrágom korcáig amire ráfogott.
- Ez nem kell - mondata közben felült és alhasamon végignyalt.
- Még jó helyen van - döntöttem vissza, felé hajoltam és a fülébe súgtam - Csak nem hiányoztam?