8. rész
Csak álltam ott és döbbenten figyeltem a jelenetet, hogy párom ajkaira tapadva találok egy srácot. Mire megszólalnék Baekhyun ellökte magától és akkorát húzott be neki, hogy szerencsétlen seggre ült a füvön.
- Te mi a francot csinálsz? - ordított rá dühösen.
- De hát...
- Taehyung azt kérdeztem mi a faszt csinálsz?
-
Két hete panaszkosz, hogy Chanyeol titkolózik - kezdte mérgesen -
hazudik neked és azt gondolod megcsal. Akkor miért ne tehetnéd te is?
Csak hallgattam az ismeretlen szavait és lassan jutott el az agyamig. Tényleg azt hiszi Baekhyun, hogy megcsalom?
-
Nem érdekel. Én sose tenném ezt vele - pördült meg, hogy otthagyja a
földön kucorgó haverját és ekkor találta szemben magát velem. Eddig fel
sem tűnt neki, hogy az ajtóban állok. Először a meglepettséget majd a
döbbenetet és utána a szomorúságot láttam a szemében. Nekem viszont csak
egy dolog járt a fejemben. Azt hiszi, hogy én félre léptem. Hogy képes
ezt feltételezni?
- Chanyeol - szólalt meg halkan.
-
Gyere - ragadtam meg a kezét és berántottam a házba majd becsaptam az
ajtót a kint ücsörgő személlyel nem foglalkozva. Egészen a kanapéig
vonszoltam és még az sem érdekelt, hogy cipőstül caplat végig a szobán.
- Ez mi volt? - löktem a kanapéra és szinte nyekkent. - Azonnal magyarázd ezt meg Baekhyun.
- Nem csináltam semmit.
- Lesmárolt az a srác - ordítottam vele.
- Nem én akartam, nem érted?
- Ha jól vettem ki a szavaiból akkor tudja, hogy együtt vagyunk. Valamit csak csináltál, ha azt gondolta megcsókolhat.
- Ha figyeltél azt is mondtam, hogy nem csalnálak meg - emelte fel ő is a hangját.
Csak
néztem a dühös arcát és próbáltam lenyugodni, mert valószínűleg én is
így nézhetek ki. Megértem, hogy felháborodott a feltételezésen, hogy
azzal vádolom, hogy csinált valamit a hátam mögött de ő is ezt gondolja rólam.
- És mi az, hogy két hete rólam panaszkodsz? Mi a francot csináltam?
-
Hogy mit csináltál? - kelt ki magából - Ne röhögtess már, két hete csak
tőmondatokban válaszolsz mindenre amit kérdezek, mintha attól félnél
többet mondasz mint kellene. - ebben van valami - A telefonodat folyton
magadnál tartod és ha jelez is nem nézed meg a közelemben csak rávágod,
hogy csak egy e-mail - ez tényleg így van, a programokról folyamatosan
küld a szálloda értesítéseket.
- És ennyiből azt szűrted le, hogy van valakim melletted?
-
Nem csak ez. Az állítólagos festés amit a nővérednek segítesz nagyon
kemény meló lehet, ha egy nyamvadt festékpötty se került rád soha. -
komolyan ilyeneket is megfigyelt? - És ha nem festeni voltál akkor mégis
hol jártál addig a négy napig?
- Dolgom volt - csúszott ki belőlem. Na tessék lebuktattam magam végleg.
- Miféle dolgod?
-
Baekhyun - kezdtem sokkal nyugodtabb hangnemben, mert azok alapján amit
elmondott nekem is ez lenne az első feltételezésem. - Sosem csalnálak
meg téged - guggoltam le elé. - Ez a két hét csak azért volt, hogy téged
boldoggá tegyelek, esküszöm. Mindet meg fogsz érteni csak várj néhány
napot.
- De én most akarom tudni, hogy mi folyik
körülötted. Segíthetnék - mondta az utolsó szót halkan lehajtott fejjel,
hát iszonyat édes látvány volt.
- Ebben nem tudsz segíteni. - simogattam meg az arcát.
- Miből gondolod? - nézett a szemembe.
-
Csak tudom - mosolyogtam rá - és nekem már az elég segítség, hogy az
ilyen gondolatok után sem tudtál volna együtt lenni mással.
- Persze, hogy nem - mosolygott végre ő is.
Közelebb hajoltam hozzá, de megálltam a mozdulatban.
- Mi a baj? - nézett nagyra nyitott szemekkel.
- Semmi.- dörzsöltem meg pulcsim ujjával ajkait.
- De hülye vagy - rántott magához tarkómnál fogva és nyomott egy puszit a számra.
- De zavar, hogy megcsókolt - törölgettem tovább a száját.
-
Hagyd már abba - vette el a kezem és újra szívből nevetett amihez ha
belegondolok az elmúlt egy hétben tényleg nem volt szerencsém. Mindig
figyelt és aggódó képet vágott. Már értem miért is volt olyan kis
hisztis és örülök, hogy ennyire szeret.
Már csak öt
nap és megyünk. Xiuminnal lebeszéltem már az ötlet elején, hogy úgy
ossza be Baekhyun feladatait, hogy nem leszünk itthon a hétvégén. Persze
belement és megígérte, hogy semmi se fogja akadályozni az utat. Már a
kocsibérlés is letudva, szombat reggel megyek átvenni a kulcsokat.
Lassan kéne egy saját járgány, mert úgy több helyre mehetnénk. Utálom a
tömegközlekedést, de Baekhyun szereti mert az emberek szerinte
érdekesek, hát nézzen többet tv-t.
Naptól napra
izgatottabb lettem. Már kész lista volt a fejemben, hogy melyik nap
miket nézünk meg, mikor hová megyünk. Ezen a héten szinte végig Baeknál
voltunk, ami nem is baj mert szerdán már elkezdtem bepakolni magamnak és
nehéz lett volna elmagyarázni, hogy hová készülök. Pénteken már annyira
zsongtam, hogy még ő is rám szólt egy párszor.
- Mit ficeregsz már?
- Csak jó kedvem van.
- Látom, de már begolyózok tőled.
- Bocs - mondtam és próbáltam nyugton maradni, de a vigyort a képemről semmi sem törölhette volna le.
- Chanyeol komolyan elég volt - csattant fel egy perc múlva.
- Most mi van?
- Jár a lábad és az egész kanapé beleremeg. - mutatott fel le pattogó térdemre.
-
Jó-jó bocsi - védekeztem feltett kézzel és kinyújtottam a lábam, hogy a
kényszeres mocorgás ne ismétlődjön a tudtomon kívül később.
- Menjünk sétálni - állt fel.
- Nem muszáj - aggódtam mert kissé mérges, de azért követtem.
- A végén még az ágyban is ezt fogod csinálni és akkor tuti agyon ütlek.
- De hát az ágyban mozogni kell - súgtam a fülébe hátulról, amíg a zsebébe pakolta az iratait és a mobilját.
- Ez tény, viszont ott egészen másként viselem.
- Az biztos - nevettem és magamra húztam a cipőmet.
Tényleg
jót fog tenni egy alapos séta, legalább elfáradok és talán fogok tudni
aludni valamennyit az éjszaka. Nem akarok olyan lenni Baekhyun
szülinapján mint a mosott szar.
Vagy két órát
sétálgattunk. Elmentünk a parkba, a Han folyóhoz, a pláza elé, útba
ejtettünk egy boltot vacsora miatt. Szerettem ezeket a kis esti kiruccanásokat
vele. Néha beszélgettünk, de volt hogy csak csendben mentünk egymás
mellett és gyönyörködtünk hol a tájban hol egymásban. Nem vertük nagy
dobra a kapcsolatunk inkább a négy fal közé szorítottuk úgyhogy nem
csókolóztunk az utcán és egymás kezét sem fogtuk, de amikor nagyon
késztetést éreztem, hogy megérintsem átdobtam karom a válla felett és
közelebb húzva magamhoz mentünk tovább. Külső szemlélőnek úgy néztünk ki
mintha csak haverok lennénk és szerintem ez így van rendjén. Az nem
érdekel, hogy rólam mit gondolnak, de ha valaki lenézően vagy undorodva
nézne Baekre az biztos, hogy a fejével közelebbről ismerkedne meg a járdával. Ő sem
tette még szóvá, hogy több intimitására vágyik a nyilvánosság előtt
úgyhogy nem hinném, hogy zavarja.
Már tíz is
elmúlt mikor hazaértünk úgyhogy gyors zuhanyozás után - ami együtt
történt és nem csak vízspórolás miatt - a hálóba mentünk.
- Chanyeol hulla vagyok - borult arccal a párnák közé.
- Azért öltözz fel - dobtam neki egy boxert.
- Miért nem tetszik amit látsz?
- De imádom, hogy ilyen szép kerek segged van - paskoltam meg neki - de ha aludni akarsz öltözz fel.
Nevetve
magára ráncigálta a mellette heverő ruhadarabot, bevackolta magát a
takaró alá és hozzám bújt. Mindig úgy aludtunk, hogy vagy ő somfordált
ide vagy én öleltem át hátulról. Eddig nem tudtam úgy aludni, ha valaki
hozzám ért de ő még ezt is megváltoztatta bennem. Vele minden közösen
végzett tevékenység sokkal jobb.
Az éjjeli
szekrényre néztem és örömmel konstatáltam, hogy kilenc óra múlva már
úton leszünk Gwagju-ba. Hiába igyekeztem nem gondolni semmire
folyamatosan pörgött az agyam és még pár órát fent maradtam. Végül Baek
bámulásával foglaltam le magam és olyan hajnali kettő körül sikerült
elaludnom végre. Ezzel csak annyi baj volt, hogy reggel jelzett a
telefonom.
- Minek állítottál be szombatra ébresztőt? - kérdezte mogorván, majd a fejére húzta a takarót és a másik irányba fordult.
- Mert dolgunk van - szedtem le róla finoman.
- Nekem nincs - szorongatta az anyagot.
- Én csináltam neked programot.
- De szülinapom van - nézett rám kérlelően.
- Pont azért - kapott egy ártatlan csókot - Boldog születésnapot Baekhyun.
- Köszönöm - bújt volna oda, de én kipattantam az ágyból.
- El kell ugranom valahová addig te pakolj össze.
- He? - ült fel értetlenül, de az ágyra dobtam a bőröndöt.
- Két napra, gyerünk - és végszóra otthagytam.
Csináltam
magunknak kávét és már teljes harci díszben állva ittam az ajtófélfának
dőlve míg ő az ágyon kuporodva kortyolta a sajátját.
- Azt se tudom hová megyünk, mit rakjak el?
-
Amire két nap alatt szükséged van. Nem most utazol el először, légy
kreatív. Viszont én megyek - néztem az órámra - és mire visszaérek
legyen becsomagolva mert annyit hozol ami a táskában lesz.
- Max megveszem ott ami itthon maradt.
-
Az nem opció - intettem és már mentem is, hogy elhozhassam a kocsit és a
saját lakásomból az összekészített táskát. Hiába aludtam keveset semmi
fáradtságot nem éreztem és csak arra gondoltam, hogy ma mindennek
tökéletesnek kell lennie. Az autót átvettem és mielőtt haza mentem volna
teletankoltam, aztán a sporttáskát bedobtam otthon a csomagtartóba és
már mentem is Baekhez. Bítam benne, hogy óra alatt csak összepakolt úgyhogy hatalmas
vigyorral léptem a lakásba.
- Na hogy állsz? - kiáltottam köszönés helyett.
- Szarul.
- Mert? - mentem a hálóba.
- Nincs meg a kedvenc gatyám és pólóm - dobálta ki a szekrény tartalmát.
- Mert nálam volt, de elhoztam neked, rakd a többit.
-
Oké- sürgött forgott a szekrény, a fürdő és a táska között én meg
boldogan néztem amíg ittam még egy kávét a biztos éberség miatt.
- És hová megyünk? - próbálkozott be harmadjára is.
- Meglepetés.
- De azokat nem szeretem.
- Ezt fogod - kutattam a bőröndben - Menni kéne, minden megvan?
- Gondolom - vont vállat.
-
Akkor indulás - húztam be a cipzárt és már mentem is ki. - Dzsekit
azért hozz - mutattam a fogason logó kabátra miközben vettük a cipőnket.
Már a kocsiban ültünk és a rádióval babrált.
- Elmondod végre hová megyünk?
- Nem.
- Ez emberrablás - kacagott fel.
- Megspékelhetjük egy kis szexuális zaklatással - simítottam combjára szemtelenül közel ágyékához.
- A börtönben fogsz megrohadni - dőlt belőle a röhögés és én se bírtam tovább.
Örülök,
hogy jól érzi magát már most. Alig várom, hogy oda érjünk. Az út alatt
vagy ötször megkérdezte, hogy mi lesz az úticél, de nem árultam volna el
neki semmi pénzért. Meg ha annyira érdekelné megnézné a GPS-t.
Már közel jártunk, amikor az első cseppek megjelentek a szélvédőn.
- Ne mááár - nyavalyogtam.
- Ez csak egy kis eső.
- De ne most essen, bírja már ki ezt a hétvégét. - már úgy szakadt, hogy a legnagyobb fokozaton ment az ablaktörlő.
A
forgalom teljesen megzavarodott egy kis esőtől - na jó rohadt sok
esőtől. Kétszer majdnem belénk jöttek és mindenki őrülten lassan ment.
Nem vezetek én napi szinten mégsem volt igazán hatással rám az időjárás
nem úgy mint a többiekre, akik elfelejtették, hogy hogy is kéne ilyenkor
kezelni az autót.
- Ez minek ül kocsiba? - tapadtam a dudára.
- Mert egyszerűbb mint esernyőt fogni.
- Mindjárt kiszállok és fejbe rúgom.
- Ne háborogj - simogatta a combomon nyugtatóan.
- Menj már - csapkodtam a kormányt.
- Ha tovább idegeskedsz helyet cserélünk. - szidott le.
- Akkor mond meg neki, hogy ha megindul a sor akkor legyen szíves rálépni a gázra.
Vagy
fél órát araszoltunk csiga lassúsággal én meg végig morogtam az
egészet, és igyekeztem nem elküldeni minden szerencsétlent melegebb
éghajlatra. Tökéletesnek terveztem a hétvégét erre leszakad az ég és feleslegesen vesztegetjük az időnket a a dugóban.
- Wow - nézett fel az épületre, de nekem nem volt időm rácsodálkozni.
- Segíts már mert szarrá ázunk - szóltam oda amikor a csomagtartóból próbáltam kivarázsolni a cuccunk.
- A szülinapos nem cipekedik - ment be a szállodába mosolyogva.
- Bekaphatod - szóltam utána elég hangosan hogy mindenki engem bámuljon.
Hátra
tett kézzel gyönyörködött és most már én is adtam magamnak egy percet,
hogy megnézzem megért-e ennyi pénzt. A válasz: határozottan.
- Üdvözöljük önöket - mosolygott ránk mély meghajlás után a recepciós.
- Jó napot - viszonoztam én is - Park Chanyeol névre van foglalásom.
Addig mosolygott amíg Baek oda nem szambázott.
-
Látom - a nő kicsit furán méregetett mert valószínűleg nem kerülte el a
figyelmét a francia ágyas szoba.- Harmadik emelet, 301-es szoba, a
kártya nyitja az ajtót -nyújtotta át a kis plasztiklapot.
- Nagyon köszönjük. -ragadtam meg Baek gurulós bőröndjének a fogantyúját és követtem őt a lifthez.
- Elfelejtette mondani, hogy érezzük jól magunkat.
- Örülj neki, hogy ilyen jól fogadta. - dorgáltam meg picit.
- Egyszerűbb lett volna két ágyasat kérni, aztán majd összetoljuk.
-
Okkal tettem így. - azt már nem kötöm az orrára, hogy a csomagba, amit
kifizettem van egy-két apróság még, amit a kétágyas szoba nem nyújtana.
Előre engedtem, hogy ő nyithasson be először.
- Jézusom Chanyeol - mondta a nevemet szeretettel teli hangon - meseszép - ment beljebb.
Tényleg
az volt. Kávé színű falak, fekete keretes ágy narancssárga ágyneművel.
Az ágy felett egy tájkép lógott a szemközti falon óriási tv. Volt még
két fotel egy kis dohányzó asztallal és egy étkezőasztal két székkel. A
fürdő fekete fehér csempével volt kirakva és egy óriási sarokkád volt
benne.
- El se akarok innen menni - dőlt az ágyra.
Én
lepakoltam a táskákat az egyik fotel mellé és az ablakhoz sétáltam. Én
rengeteg programot terveztem, de mintha dézsából öntenék.
- Ne mérgelődj - ölelt meg hátulról.
- Azt nehéz mikor minden épp elcsesződik.
- Ez nem igaz, mert minden tökéletes úgy ahogy van.
- Baekhyun ha nem tűnt volna fel szakad.
- Látom.
- Akkor meg?
- Bent is maradhatunk - tévedt keze pólóm alá.
- Szexelni bármikor lehet én viszont heteket töltöttem ennek az útnak a megszervezésével.
- Tényleg? - kérdezte meglepetten.
-
Hát persze - fordultam szembe vele és rámosolyogtam - Ezért
titkolóztam. Amikor hétvégén eltűntem dolgoztam egy étteremben nem a
nővéremnél voltam.
- Tudtam.
- És olyan programlista van itt - mutattam a fejemre - Hogy a két napba alig fér bele.
- Akkor kezdjük - kezdett el húzni.
- Mi?
- Át akarok élni mindent amit kitaláltál.
- De nem akarom, hogy esőben sétáljunk, megfázol - húztam vissza.
-
Akkor azokat a programokat csináljuk, ami nem szabadtéri. De semmit sem
vagyok hajlandó kihagyni azokból amiket elterveztél. Kicsit felborítjuk
a sorrendet, de mindenhová elmegyek nem érdekel az időjárás!
Magára
kapta a kabátot és a cipőjét. Ha bele gondolok jó pár helyre el tudunk
menni és mivel kocsival vagyunk nem lesz gond. Tehát mielőtt utána
mentem volna elpakoltam a fürdőgatyákat két törölközőt és rohantam is a
liftnél toporgó páromhoz. A recepcióstól kértünk esernyőt, mert azt nem
hoztunk és már békésen ballagtunk a kocsihoz.
- Miért kellett kettő?
- Mert ha tovább sokkoljuk még a hétvégén felmond. - mosolygott. - Már mikor meglátott minket előre félt, hogy mit akarunk.
Bedobtam a hátsó ülésre a táskát, szépen beírtam a GPS-be a címet és indulhattunk.
- Mit hoztál? - kérdezte a táskára bökve.
- Ha oda érünk megtudod.
- Már megint ezt játszunk? - tette keresztbe karjait sértődötten, de azért mosolygott.
- Egész hétvégén ezt fogjuk.
Hamar megérkeztünk a Bohyun Nokcha fürdőhöz.
- Chan nem hoztam fürdőgatyát - mondta mikor meglátta az épületen lévő táblát.
- Én hoztam helyetted, na gyere. - pattantam ki a kocsiból.
Délutánig
maradtunk a fürdőben és nagyon jó érzés volt őt boldognak látni. A
pezsgőfürdőből csak akkor tudtam kirobbantani amikor a masszázst
ígértem.
Mielőtt visszamentünk volna a szállodába
még elugrottunk az U Square-ba mert még mindig eset szóval a parkok
kizárva és vettünk egy-két apróságot ami kellhet a hétvégére
és alaposan szétnéztünk, volt itt minden.
- Gyere - húzott el az ékszerbolt mellől pedig igazán be akartam menni.
- Mit láttál?
- Hangszerboltot.
-
Menj már - nevettem fel hangosan - én oda be nem megyek veled. A végén
még megszokásból eladok valamit és miután beálltam a kassza mögé rám
hívják a rendőröket, hogy ki akarom rabolni őket.
- Kérlek csak beszaladunk és kiszaladunk.
- Te meg a kiszaladás egy helyről ami tele van zongorával? - csóváltam a fejem. - Tizenöt percet kapsz és itt megvárlak.
Egy
fülig érő mosoly után már rohant is a mozgólépcsőkhöz. Igazából mentem
volna, de ha már egyedül maradtam akkor visszasétálok az ékszerbolthoz
valami ajándékért. Jó darabig vacilláltam és mivel nem volt annyi pénzem a
szállás miatt egy karkötő mellett döntöttem amin a láncok egy kis lapot
fogtak közre azon pedig három hangjegy szerepelt.
Elindultam
a zenebolt felé a kis dobozzal a zsebemben és csak remélni tudtam, hogy
ha vesz is valamit sztornózni kell, mert Szöul-ba nem szállítják ki.
Meg sem lepődtem, hogy kintről is hallani a zongorát amit épp bűvölt.
- Egy napot se bírsz ki nélküle? - léptem mögé.
- Persze, hogy nem - folytatta azt a vidám dalt, ami a koncerten szólt júliusban.
- De nem veheted meg.
- Pedig olyan szépen szól - nézett rám kiskutya szemekkel.
- És a hálóba vagy a fürdőbe akarod tenni?
- Ötletnek nem rossz, hogy legyen a hálószobába is egy.
-
És tényleg játszani akarsz rajta vagy szexre szánod? - súgtam a fülébe
mire félre ütött egy hangot. - Nocsak Byun Baekhyun elvétett egy
leütést?
- Miattad - csapott a karomra.
-
Nem tehetek arról, hogy vizuális típus vagy. Na gyere mert az eladó
furcsán méreget minket. - húztam fel a székről és mentünk a parkolóba.
Hét után értünk a szállodába és kimerülten dőlt az ágyra.
- Elfáradtam.
- Miben?
- A víz kiszívta minden energiám.
- Mindet? - másztam fölé és apró puszikkal hintettem be a nyakát.
- Talán.
-
Leteszteljük? - már hosszabb csókok követték nyelvem útját ő pedig csak
megdöntötte a fejét, hogy jobban oda férjek. - Előbb viszont együnk -
álltam fel az ágyról amikor meghallottam gyomra követelőzését. -
Rendeljünk valamit.
Elvette a szobaszerviz füzetét az asztalról és lapozgatni
kezdte.
- Haejangguk-ot szeretnék.
- Az nekem is jól esne. Menj fürdeni addig leszólok nekik - emeltem fel a telefont.
Ő
bement a fürdőszobába én meg megrendeltem a vacsoránkat majd az
ajándékára vetettem egy gyors pillantást és visszacsúsztattam a
zsebembe, mert vacsora után akarom odaadni neki.
Kopogtak
olyan húsz perc után és már rohantam is az ajtóhoz. Örömmel vettem át a
tálcát és adtam egy kis borravalót a srácnak. Mivel a csomag
tartalmazott egy üveg alkoholos italt azt is most kértem ki és az
asztalra tettem a vacsora mellé.
- Gyere - szóltam be neki.
- Éhen halok - ült le egy szál köntösben. - Hát ez?
- Bokbunja
- Azt látom.
- Nem szereted?
- De - nyitotta ki - csak régen ittam. Tudtad hogy afrodiziákumok?
- Nem - őszintén meglepődtem.
- Növeli a tesztoszteron szintet - kacsintott rám és tele öntötte mind a két poharat.
- Akkor ma tőlünk fog zengeni az épület - koccintottam össze a két kristályt.
Az
étel nagyon jól sikerült és olyan éhesek voltunk, hogy mindet meg is
ettük. Fél óra múlva megint kopogtak és széles vigyorral mentem az
ajtóhoz amit Baek nem igazán értett, de amikor lekapcsoltam a villanyt
és felé fordultam a tortával a kezemben meghatottságot láttam az arcán.
Nem fért volna el rajta a 24 gyertya mert pici tortát kértem, hogy ne
kelljen a felét kidobni így csak a két számot ábrázoló gyertya
világított meg minket. Természetesen elmaradhatatlan a boldog szülinapot
dal majd leraktam elé az édességet.
- Kívánj valamit és fújd el.
- Amit kívánnék itt van velem a szobában - mosolygott fel rám könnyektől csillogó szemmel.
- Valamit muszáj - ültem le vele szembe.
- Jó - behunytja a szemét néhány másodpercre majd elfújta a gyertyákat.
- Még egyszer boldog szülinapot.
- Köszönöm ezt az egészet Chanyeol. Az utat, hogy itt vagyunk, a vacsorát, a tortát és...
Nem hagytam, hogy befejezze elé csúsztattam a dobozt.
- Sosem fogysz ki a meglepetésekből?
- Nem bizony.
- Ez...- nem fejezte be csak bámulta az ékszert és kibuggyant az első könnycsepp majd a többi is.
- Nem tetszik? - kérdeztem aggódva.
Hevesen rázta a fejét és remegő kézzel vette ki a karkötőt és forgatta.
- Ez olyan szép - szólt meg végre és a hüppögése miatt nagyon aranyosan mondta. - Sosem volt még ilyen gyönyörű szülinapom.
- Ennek őrülök.
-
Tedd fel - nyújtotta a karkötőt én meg rácsatoltam a jobb csuklójára.
Szerencsére pont jó volt a méret, mivel imádtam a kezeit és a vékony
csuklóját így olyan szinten magam elé tudom képzelni, hogy még a méret
kiválasztása is ment. Vissza húzta a kezét és mosolyogva nézegette.
- Szeretlek - hajolt át az asztalon egy csókért, amit örömmel adtam neki.
- Én is téged.
Ettünk még a tortából is, de a fele a hűtőben kötött ki.
- Elmegyek zuhanyozni.
- Oké - ült az ágyra.
Gyorsan
lecsutakoltam magam, hogy mielőbb visszamehessek hozzá. Amikor visszamentem egy vidáman
ücsörgő Baeket láttam, aki a kezén lévő karkötőt nézegette.
- Tetszik? - ültem mellé.
- Szebbet nem is adhattál volna. - hajolt ajkaimra, de már nem olyan gyengéden mint a vacsoránál.
Tépte,
szívta a számat és szinte letepert. Mire észbe kaptam már az ölembe ült
és csípője mozgásával megállíthatatlanul igyekezett elvenni az eszem.
Ajkai átvándoroltak nyakamra amin végig nyalt majd s fülembe suttogott.
- Ma azt teszel velem amit csak akarsz.
Nem csak az volt izgató amit mondott, de az is ahogy kiejtette a szavakat. Magam alá gyűrtem kezeit feje fölé szorítva.
- Mennyit ittál még?
- Kettővel többet mint te. - nyújtózkodott, hogy ajkai elérjék az enyémet, de nem engedtem.
- Amit csak akarok? - búgtam a fülébe.
- Bármit.
-
Meg fogod bánni a kijelentésed - megharaptam picit a fülét majd a
nyakát kezdtem el bejárni és lassú csókokkal borítottam. A kulcscsontján
is végig nyaltam utána a nyaka másik oldalát is kezelésbe vettem, ahol
picit megharaptam majd erősen meg is szívtam a finom bőrét. Percekig
játszottam vele és sóhajtozott minden mozdulatra. Egyre lejebb haladtam
miközben kioldottam a köntösén lévő övet. Mindkét mellbimbójánál
percekig elidőztem és mivel már nem szorítottam a kezét a feje felé az
egyik tincseim közé vándorolt míg a másik a takarót markolta. Az összes
kis kockát végig csókoltam és alhasára is lesiklott a nyelvem párszor
mire követelőzően fellökte a csípőjét. Már az elején látszott mennyire
vágyik egy alapos kielégülésre amit meg is adok neki párszor az este
folyamán. Kikerülve merevedését csókoltam végig belső combján őrült
lassúsággal. Imádtam ilyen formában kínozni őt. Legnagyobb örömére
megérezhette álló tagján ajkaimat ahogy makkjára pusziltam, majd az
oldalán le és onnan nyaltam végig egész hosszán mire felnyögött. Ezt még
párszor megismételtem.
- Chanyeol - túrt bele újra a hajamba.
Lassan
engedtem tövig a számba és miután egy erősebbet szívtam rajta kijebb
engedtem. Hosszúra akartam nyújtani az élményt így csak fejemet
mozgattam rajta ütemesen percekig.
- Gyorsabban -
kérte, de most neki semmi beleszólása nincs a történésbe szóval úgy
csináltam mint aki meg se hallja, sőt le is cuppantam róla és ujjaimat
köré fonva mozgattam a kezemet.
- Már megbántam - nyögdécselt.
- Micsodát? - szívtam meg újra.
- Hogy azth mondtam bármith csinálhatsz.
-
Igazán? - váltam el tőle ismét, de a kezem egy pillanatra se állt le.
Fölé hajoltam és ajkait kezdtem finoman kóstolgatni, de ő mindenáron
többet akart.
- Türelmetlen vagy - csókoltam nyakába.
- Te meg egy szadista.
-
Úgy bizony - már éreztem ahogy néha megrándul úgyhogy visszahajoltam,
hogy a számmal fejezzem be. Nem nagyon volt ideje kifújni magát mert
térdelő helyzetbe igazítottam és bejáratán is átsiklott a nyelvem
párszor, néha be is furakodtam ami elégedett nyögéseket eredményezett.
- Chanyeol akarlak.
- Az még odébb van édes - tértem át jobb félgömbjére és az éjjeli szekrényről levettem a síkosítót.
- Ne csináld már - nyögött ahogy megérezte magában két ujjamat.
- De ha egyszer élvezed.
Nem
válaszolt csak hátravetett fejjel tűrte, ahogy játszok vele. Én pedig
imádtam a reakcióit amit kiváltok. A harmadik ujjam is benne járt már
néhány perc után.
- Tedd be.
-
Később - hajoltam hátára és a gerince mentén futtattam végig ajkaimat.
Igazából már úgy álltam mint a beton és borzasztóan szerettem volna
elmerülni végre benne. De az volt a legfontosabb, hogy ő élvezzen el
újra és újra. Hamar be is következett ujjaim játéka miatt az alatta lévő
köntösre engedte élvezetét. Baekhyun lihegve dőlt el oldalra én meg
ledobtam az ágyról a ruhadarabot.
- Ilyenkor úgy utállak. - nevetett, de a lihegése csak nem akart csillapodni.
- Dehogy utálsz - találták meg ajkaim az övét és érzéki táncba kezdtek nyelveink.
Kentem magamra egy kis síkosítót majd bejáratát kezdtem el makkommal izgatni.
- Ha tovább szórakozol egy hétre megvonom tőled a szexet.
- Négy napot sem bírnál ki.
- Ugyan.
- Könyörögnél, hogy dugjalak meg.
- Vagy rád vetném magam - fenekembe markolt és konkrétan magába rántott.
Tövig
merültem a csodálatos forróságban amit nyújtani tud és akkora nyögés
szakadt fel belőlünk, hogy talán még két szobával arrébb is lehetett
hallani. Először lassan mozogtam benne, de nekem is véget ér előbb utóbb
az ellenállásom. Túlságosan jó érzés Baekhyunnal és egy idő után
akaratlanul is gyorsítottam.
- Keményebben.
- Azt már nem - kuncogtam a füle mellett.
Neki
is eddig tartott a tűrő képessége mert ellökött oldalra így kihúzódtam
belőle, de nem sokáig mert rám ülve vezette vissza magába farkamat és
úgy ringatózott az ölemben. Felültem hogy megcsókolhassam ő pedig
akaratosan mart ajkaimra amint elért. Nem kellett sokáig mozognia mert
már csak pár lökésre voltam az orgazmustól úgyhogy célzottan mozogtam,
hogy gyönyörközpontját ingereljem és kezemet kettőnk közé vezetve
mozgattam Baekhyunon, hogy őt is elérhesse a gyönyör. Nyögött, sikított
és vonaglott az élvezettől rajtam. Tényleg közel voltam már és ahogy
tekerte a csípőjét azzal a mennybe repített. Még löktem rajta párat és ő
is átadta magát az orgazmus csodájának.
Miután
leszállt rólam mind a ketten hangosan lihegtünk és nem tudtunk
megszólalni se úgyhogy csak összefűzte az ujjait az enyémekkel és rám
mosolygott. A tekintetében minden ott volt. Szerelem, boldogság, hála.
Én is pont ezeket éreztem iránta. Sosem ismertem ilyen mély szerelmet
előtte. Nem tudott senki sem ilyen boldoggá tenni mint ahogy ő akár
egyetlen mosolyával. És sosem fogom tudni neki meghálálni azt a
mérhetetlen figyelmet és törődést amit tőle kapok. Gondolataimból az
szakított ki, hogy a gyönyörű mosolya eltűnt és aggódó lett a
pillantása.
- Mi a baj? - nyúlt felém és arcomra simított.
- Nincs baj.
- Akkor miért sírsz?
- Mi? - ültem fel és tényleg kicsordult néhány könnycseppem. - Jaj bocs, nincs baj csak gondolkoztam. - töröltem le az arcom.
- Min gondolkoztál? - ült fel ő is.
- Hogy mennyire szeretlek. - öleltem meg.
- Ezen nem szokás sírni.
- Tudom.
Végül
elmentünk zuhanyozni mert eléggé kifáradtunk és kényelmesen befeküdtünk
az ágyba. Mivel még nem múlt el éjfél még egyszer boldog szülinapot
kívántam neki és aludtunk.
Reggel lementünk a
szálloda éttermébe reggelizni és mivel végre elállt az eső úgy
döntöttünk ellátogatunk egy-két parkba és a Namhansansung történelmi
múzeumba.
De miért is menne bármi rendben ezen az úton?Az egész napos programok helyett a sürgősségin találtuk magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése