Nem mindennapi hívás 1.rész

 1. rész

Néhány hónapja kezdtem el dolgozni egy telefonos ügyfélszolgálaton. Nagyon tetszett és könnyen belerázódtam a dolgokba. Persze előtte tanultam egy hónapig a dolgokat meg vizsgáztunk, de átmentem. Életem első normális munkahelye ez és eddig nagyon élvezem.

Hétvégén két srác volt bent rajtam kívül és jókat röhögtünk, de én becsörögtem.

- Üdvözlöm Park Chanyeol vagyok. Miben segíthetek? - hangzott el a szöveg ma már vagy negyvenedjére.

- Jó estét az internet csomagok érdekelnének. - mondta halkan.

Én elkezdtem kérdezgetni, hogy mire kell, mekkora csomag, a szokásos kérdéssorozat, hogy ne soroljam el azt a tízet, ami közül lehet választani. Aztán két variációba fogtam. Már vagy két perce beszélek, ő néha hümmög meg halkan válaszol ha kérdezem, de elég furcsa volt a hangja. Aztán pár perc múlva konkrétan már szuszogott és hát nem igazán lehetett félre érteni mitől ad ki ilyen hangokat. Kikerekedett szemmel bámultam a monitort magam előtt és akkor lelepődtem meg igazán amikor belenyögött a telefonba. Azonnal ledobtam a headsat-et magamról és olyan lendülettel álltam fel, hogy a székem neki gurult a mögöttem lévőnek.

- Mi a baj Chanyeol? - kérdezte kollégám.

- A srác most verte ki magának a hangomra.

- Hát én öt éve dolgozom itt, de ilyen még nem történt velem. - nevetett fel Minseok.

- Remélem legközelebb is veled osztanak be, mert ez haláli - nyerített Jongdae mellettem.

- Ez rohadtul nem vicces úgyhogy hagyjátok abba.

A programba beállítottam egy szünetet magamnak, hogy ne osszon hívást nekem a rendszer, amíg nem vagyok a helyemen és kimentem az udvarra levegőzni. Miféle beteg perverz csinál ilyet? Ráadásul basszus egy pasi hangjára? Hát én is egy meleget fogok ki? Ha egy csaj lett volna lehet más lenne a helyzet, de ez akkor sem normális. A tíz percem leteltével visszaballagtam és komolyan féltem, hogy mikor fog újra hívni. Tudtommal ha szabad vagyok a rendszer nekem osztja azt a hívást, ami már volt nálam. Minden alkalommal félve szóltam bele, de szerencsére nem csörgött vissza. Vagy nem hozzám és a másik kettő nem jön be neki. Napokig szívattak a többiek emiatt és már én is csak nevetni tudtam rajta.

Ma szokásosnál is jobb kedvvel indultam neki az utolsó órámnak, mert megbeszéltem Luna-val, hogy találkozunk munka után mert már több mint egy hete nem láttam. A rózsaszín kis felhőmből egy újabb hívás szakított ki.

- Üdvözlöm Park Chanyeol vagyok. Miben segíthetek?

- Jó napot. Az új mozi csatornákról érdeklődnék.

Előkerítettem a rendszerbe az infokat és belekezdtem szépen a mondókámba. Ezt egy nap vagy hússzor eldarálom és már nem is néztem a monitoron lévő leírást csak csukott szemmel magyaráztam a széken hátradőlve. Azonban a hümmögések lassan sóhajokká alakultak és kipattant a szemem. Észre vehette, hogy megakadtam a mondat közepén.

- Ott van még? - szólt bele.

- P-persze - dadogtam.

- Hogy is volt az első?

Na nem gondolja, hogy ezt újra eljátsszuk. Amint újra lehet hallani mit csinál a vonal túlsó végén leteszem, mert akkor ha panaszt is tesz, hogy kinyomtam legalább van indokom. Biztos megértik. Újra elmondtam neki az elsőre vonatkozó információkat és már nem sóhajtozott hanem konkrétan nyögött bele a telefonba. Én pedig már nyomtam is meg a mellettem lévő telefonon a gombot, hogy megszakadjon a hívás. Nem a számítógépes rendszerben csináltam, mert ha riportot futtatnak rajta akkor az látszik, hogy én tettem le és nem megszakadt. Ilyen apró trükköket még Minseok tanított meg pár hét után, hogy összehaverkodtunk. Mert néha tudni kell kijátszani a rendszert és ő sportot űzött belőle. A fülesemet lerántottam a fejemről és hangosan koppant a billentyűzeten. Miért engem kell zaklatnia? Miért nem néz pornót mint minden normális ember? Már szünetem se maradt és nem ücsöröghetek csak úgy miközben látszik a táblán, hogy öten várnak ügyintézőre. Remélem egyértelmű volt neki az, hogy kinyomtam.

- Üdvözlöm Park Chanyeol vagyok. Miben segíthetek? - mondtam kicsit mérgesen.

- De jó, hogy Önt kaptam az előbb megszakadtunk - szólt bele és hallani lehetett, hogy mosolyog. - Szóval ott tartottunk, hogy mozi csomag. - adta meg a kezdő lökést. 

Most vagy kinyomom megint vagy hagyom, hogy rám élvezkedjen. Kinémítottam a hívást egy pillanatra, hogy ne halljon, majd egy szép szitokáradat hagyta el a számat. Erre néha szükség van. Okkal van a némító gomb a telefonon és most igenis kellett, hogy ezt kiadjam magamból, mert ha a kedves ügyfélnek mondom másnap már nem kell jönnöm. Nagy levegő után pedig elsoroltam neki a tudnivalókat. Nem foglalkoztam vele mit hallok a vonal túloldaláról. Gyorsan élvezzen el és tegye le. Szerencsémre öt perc alatt letudta és aznap nem hívott többet.

A jókedvemet viszont sikerült lerombolnia és erre a Luna-val való találkozásom csak rátett.

- Szia - köszönt.

- Szia - hajoltam oda egy csókért, de egy puszi sikerült ajkaira mert hamar elhúzódott. 

- Gyere üljünk le. - indult meg egy asztal felé. - Mesélj valamit.

- A meló jól megy csak van egy perverz zaklatóm, aki remélem hamar rám un.

- Aha.

- Baj van? - kezdek aggódni, mert valahogy olyan mintha itt se lenne.

- Chanyeol szakítsunk. - mondta lehajtott fejjel.

- Hogy mi? - lepődtem meg.

- Nem szeretlek már - tanulmányozta a kávés csészéjét.

- És ahelyett, hogy helyre hoznánk inkább kidobsz?

- Megcsaltalak - vallotta be és most értetlenségem haraggá változott.

- Mikor? És kivel?

- Pár napja egy munkatársammal. Ne haragudj, nem így akartam.

- Cseszd meg - hagytam ott az asztalnál.

Hát ennyit egy több mint fél éves kapcsolatról. Szerettem Luna-t, de a megcsalás az nálam azt jelenti, hogy vége. Azt nem lehet megbocsátani és elfelejteni. Otthon írtam neki egy üzenetet, hogy a cuccaimat szedje össze, mert a hétvégén elmegyek érte. Én is összeszedtem az övét, hogy visszaadhassam.

Már egy hónap is eltelt mióta szingli vagyok újra. Valahogy kiábrándultam a kapcsolatokból. Nem kell senki, hogy ismét átverjenek és csalódjak. Amúgy is itt a kis hangfétises telefonálóm. A srác legalább hetente egyszer felhívja az ügyfélszolgálatot. Már nem akadok fent rajta egyáltalán. Szépen elmondom neki, amire kíváncsi, bár valószínűleg nem a mondanivalóm értelme izgatja a fantáziáját. Egyszer este csak én voltam bent meg Jongdae, aki nem volt hívásban így megböktem a könyökét.

- Megint ő az - mondta a némítás után, már felismertem a hangját.

- Hangosítsd ki.

- De csak ha nem röhögsz - fenyegettem meg majd a némítást visszavéve folytattam a szövegem a srácnak.

- Köszönöm a türelmét, meg is találtam a legjobbat. - és én rizsáztam megállás nélkül most a mobil csomagokról ő pedig lassan abba az állapotba került, amikor már hallani lehetett a ténykedését. Jongdae kikerekedett szemmel hallhatta majd perverz mosolyra húzódtak ajkai és egy postit-ra firkált majd elém rakta.

Ez rohadt izgató

Majdnem beleröhögtem a hívásba, de megköszörültem a torkom így aligha vette észre. Nem vettem le a kihangosítást így végig hallgatta kedves kollégám az egészet. Miután elélvezett letette, ahogy mindig.

- Hát ez beszarás -röhögött.

- Szerintem meg beteg.

- Te ezt minden alakalommal eljátszod vele?

- Már nem is figyelem. 

- Hát ha ezt még egyszer megmutatod én a mosdóban könnyítek magamon.

- Nem ülhetsz többé mellém - nevettem, de bejött neki egy hívás úgyhogy visszafordult a saját monitorja felé.

Az a hülye Dae bogarat ültetett a fülembe és a következő alkalmakkor -mert nem hagyott fel hívogatásaival- már megfigyeltem és ami azt illeti tényleg nagyon jól csengett a hangja. Egyik nap mire a hívás végére értem rá kellett jönnöm, hogy felizgultam rá. Így tehát Jongdae ötletétől vezérelve az utolsó szünetemet felhasználva mentem a mosdóba.