5. rész
Már a szekrényem nagy része az ágyon hevert, csak négy öltönyöm van szóval nem az foglalt el sokat. Azonban már vagy húsz ing és még több nyakkendő várta, hogy végre dűlőre jussak. Baekhyun három változatot rakott el mert még nem tudott dönteni, azt mondta ő ott öltözik át. De én úgy éreztem mintha a legfontosabb randira készülnék az életemben. Már lassan a hajamat tépem, amikor csengetnek.
- Na ezt ne - bámulok meredten az éjjeliszekrényen lévő órára és vagy a
kis piros számok hazudnak vagy elcsesztem két órát a semmittevéssel.
Újra csengettek én pedig egy szál boxerben engedem be a srácokat.
- Így késsé megbámulnak majd - röhögött Chen miközben ledobta magát a kanapéra.
- Hány órája küzdesz? - kukkantott be a hálóba Luhan és kikerekedett a szeme a ruhahalmon.
- Úgy kettő? - kérdeztem félve.
- Mindenbe szarul nézel ki hyung, úgyhogy csak vedd fel valamelyiket - kotorászott a hűtőbe Sehun és kivett egy tábla csokit, amit boldogan bontott fel.
- Gyere - húzott a hálószoba közepére Luhan és egy perc töprengés után felkapta a fekete fényes öltönyt, fekete inggel és a kezembe nyomta.
- Ennyi?
- Miért nem tetszik?
- De csak... nyakkendő nem kell?
- Ha szeretnél akkor viszont ez az ing - adott a kezembe egy fehér inget - és ez a nyakkendő - a csíkos kék, amit utálok.
- Jó lesz a csupa fekete.
- Akkor meg minek kérdezel vissza? - nevetve ment ki én meg magamra kaptam a darabokat.
- Elkésünk - kiabált be Lay.
- Egy perc - siettem a fürdőbe, hogy a hajammal is kezdjek valamit.
- Biztos nem te vagy a csaj a kapcsolatotokba? - röhögött az ajtóban Jongdae, de csak hozzá vágtam a wax dobozát válaszként.
Végre kiléptünk az ajtón és be kell vallanom jól néztünk ki mind az öten. Mivel miattam késésben voltunk így a taxi mellett döntöttünk.
- Felhívom Baeket, hogy mindjárt ott vagyunk - mondtam és már kerestem is ki a híváslistában. - Chanyeol hol vagytok? Negyed óra múlva kezdünk.
- Még öt perc és odaérünk.
- Akkor nekem már a színpad mögött kell lennem, de amint vége megyek hozzátok, majd az előtérben találkozunk.
- Ne haragudj - mondtam letörten.
- Ugyan - lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog - majd legközelebb velem jössz és akkor nem az utolsó pillanatban esel be.
- Tényleg bocsánat. Sok sikert.
- Meglesz. Szia.
Letette és nekem nagyon bűntudatom lett. Ha nem cseszek el a semmire egy csomó időt akkor sok szerencsét kívánhattam volna neki, adhattam volna egy gyors csókot, de nem jött össze.
- Írj neki - bökött oldalba Lay és hatalmas mosoly terült el a fejemen.
Ez remek ötlet, így buzgón pötyögtem a mobilomba.
- Hány órája küzdesz? - kukkantott be a hálóba Luhan és kikerekedett a szeme a ruhahalmon.
- Úgy kettő? - kérdeztem félve.
- Mindenbe szarul nézel ki hyung, úgyhogy csak vedd fel valamelyiket - kotorászott a hűtőbe Sehun és kivett egy tábla csokit, amit boldogan bontott fel.
- Gyere - húzott a hálószoba közepére Luhan és egy perc töprengés után felkapta a fekete fényes öltönyt, fekete inggel és a kezembe nyomta.
- Ennyi?
- Miért nem tetszik?
- De csak... nyakkendő nem kell?
- Ha szeretnél akkor viszont ez az ing - adott a kezembe egy fehér inget - és ez a nyakkendő - a csíkos kék, amit utálok.
- Jó lesz a csupa fekete.
- Akkor meg minek kérdezel vissza? - nevetve ment ki én meg magamra kaptam a darabokat.
- Elkésünk - kiabált be Lay.
- Egy perc - siettem a fürdőbe, hogy a hajammal is kezdjek valamit.
- Biztos nem te vagy a csaj a kapcsolatotokba? - röhögött az ajtóban Jongdae, de csak hozzá vágtam a wax dobozát válaszként.
Végre kiléptünk az ajtón és be kell vallanom jól néztünk ki mind az öten. Mivel miattam késésben voltunk így a taxi mellett döntöttünk.
- Felhívom Baeket, hogy mindjárt ott vagyunk - mondtam és már kerestem is ki a híváslistában. - Chanyeol hol vagytok? Negyed óra múlva kezdünk.
- Még öt perc és odaérünk.
- Akkor nekem már a színpad mögött kell lennem, de amint vége megyek hozzátok, majd az előtérben találkozunk.
- Ne haragudj - mondtam letörten.
- Ugyan - lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog - majd legközelebb velem jössz és akkor nem az utolsó pillanatban esel be.
- Tényleg bocsánat. Sok sikert.
- Meglesz. Szia.
Letette és nekem nagyon bűntudatom lett. Ha nem cseszek el a semmire egy csomó időt akkor sok szerencsét kívánhattam volna neki, adhattam volna egy gyors csókot, de nem jött össze.
- Írj neki - bökött oldalba Lay és hatalmas mosoly terült el a fejemen.
Ez remek ötlet, így buzgón pötyögtem a mobilomba.
Tényleg sajnálom, hogy nem tudom személyesen elmondani, de
sok sikert és tudom, hogy ügyes leszel. Én leszek az aki a
leghangosabban tapsol majd neked.
Hamar pittyegett a telefonom.
Semmi baj, már az jól esik, hogy itt leszel. Teljesen megnyugtat, hogy a legfontosabb személy eljön megnézni.
Hatalmas szemekkel olvastam az üzenetét és elcsíptem, ahogy Lay halkan megjegyezni, hogy édes.
Újra csipogott a kis ketyere.
Majd otthon adok neked egy magánkoncertet ;)
Itt már a mellettem ülőből felszakadt a nevetés, de hiába faggatott minket a másik három nem mondtuk meg mit írt Baekhyun.
Még időben értünk a terembe ugyanis tíz perc volt kezdésig. Elég elől ültünk, talán még látni is fog minket. Nagyon vártam már. Tv-ben többször is láttam, meg az üzletben is zongorázott előttem, de ez teljesen más élmény lesz. Szerintem tátott szájjal fogom bámulni egész végig.
Nem említette, hogy pontosan hanyadik fellépő lesz, de már vagy nyolcan voltak és ő még sehol. Már türelmetlenül doboltam a térdemen ujjaimmal mikor végre elhangzik a neve ő pedig kilép a színpadra, meghajol a közönségnek én pedig egy másik univerzumba kerülök. Egyszerűen tökéletes volt. A haja, a ruhája, a mosolya, a kisugárzása mind azt mutatta, hogy ez az ő terepe, neki ott a helye a színpadon. A zongora elé ült és behunyt szemekkel kezdte el a darabot. Egy új dalát játszhatta mert még nem hallottam. Szép mint mindegyik, amit ő írt. Aztán pár másodperc után teljesen új dallamok töltötték be a termet, majd felcsendült az a gyönyörű hang, amit annyira szerettem. Eddig észre se vettem a zongorán lévő mikrofont. Egy szomorú és fájdalmas hangulatú darab és a szöveg alapján a csalódásról, elmúlásról és fájdalomról szólt. Egy átvert és megbántott ember érzései voltak dalba foglalva. Mire észbe kaptam már töröltem is le egy könnycseppet az arcomról. Annyi érzelem volt a hangjában, annyira igazinak tűnt, amit a szavak kifejeznek. Ezután egy újabb dal jött. Energikus és vidám hangokat csalt elő az előbb még szomorúan síró hangszerből. A szerelemről szólt, egy vidám és boldog szerelemről. Valahogy úgy gondoltam, hogy talán rólunk, de egy kis részem kételkedett benne. Hisz mekkora az esély erre? Összesen hat darabot játszott el, de a többibe már nem énekelt. Én állva tapsoltam, amikor felállt és meghajolt. Meglepődtem amikor találkozott a tekintetünk és egy hatalmas mosoly jelent meg azokon a gyönyörű ajkakon. Egy pillanat múlva észbe kaptam és küldtem felé én is egy hatalmas vigyort kacsintás kíséretében mire még szélesebbre nőt a téglalap vigyora. Imádtam.
Utána még ketten következtek és a függönyt behúzták. Véget ért a koncert és már rohantam is volna Baekhyunhoz, de annyian voltunk, hogy öt percig tartott kijutni. Kerestem a tekintettemmel, de megelőztek. Luhan rohant felé.
- Baaaacon - ugrott a nyakába és a törpe épphogy meg tudta tartani.
- Jézusom Luhan mit keresel te itt? - tolta el magától vállánál, hogy megbizonyosodjon róla nem csal a szeme.
- Én vagyok a meglepetés - vigyorgott.
Odaértünk és Luhan kicsit elhúzódott tőle Sehun mellé.
- Gratulálok, eszméletlen volt - öleltem meg és adtam egy puszit a feje búbjára.
- Te elfogult vagy, nem adok a véleményedre - nevetett.
- Ja persze - borzoltam össze a haját. - Na, de a legfontosabb - fordultam a fiúk felé, akik szépen felsorakoztak - Tehát Byun Baekhyun - mutattam páromra, aki picit meghajolt - Luhant átugorjuk - legyintettem.
- Meglepett, hogy ismeritek egymást.
- Csak egy ideje ugyanis ő Oh Sehun barátja - mutattam be a legfiatalabb tagot, aki kissé meghajolt és Baek ezt viszonozta is.
- Ő Zhang Yixing, de néha csak Lay. - kezet fogtak.
- A telefonbetyár Kim Jongdae, becenevén Chen.
- Hát te tényleg cuki vagy - lépett elé Chen és vállánál fogva kicsit megforgatta jobbra és balra is.
- Te is - paskolta meg a fejét Baek, na ők jól kifognak jönni,a két nem normális törpe.
- Na mielőtt még egymásba zúgtok... - húztam el a tarkójánál fogva Chent.
- Az nem fordulhat elő - rázta a fejét Baekhyun - a magas pasikat szeretem.
Mielőtt válaszolhattam volna egy férfi lépett mellé.
- Már mindenhol kerestelek - hadarta.
- Jó, hogy jössz - fordította felénk az idegent.
- Mi van? - döbbent meg.
- Ő a menedzserem Kim Minseok, de barátoknak csak Xiumin.
- Nagyon örülök - hajolt meg, majd elkerekedtek a szemei - Luhan?
- Bizony én vagyok a meglepi vendég - integetett vidáman.
Újra megtörténtek a bemutatkozások és nem kerülte el a figyelmem, hogy drága haverom kissé hallgatag lett.
- Mi a gond Jongdae? - böktem oldalba.
- Ugyan mi lenne? - erőltetett magára egy mosolyt.
- Te nekem próbálsz hazudni?
- Miért hazudnék? Nincs gond, csak elemzem a pasid, mert meg vagyok győződve, hogy te vagy a csaj - röhögött és kissé megnyugodtam. A tipikus hülye Chen szóval minden rendben.
Már fél tizenegy is elmúlt úgyhogy lassan elköszöntünk és mindenki ment haza.
- Holnap dolgozol? - tette fel a kérdést Baekhyun.
- Szerencsére nem.
- Akkor maradjunk ma nálam úgyis közelebb van.
- Rendben - boldog voltam. Az első éjszakám nála, bár ha ezt tudom akkor hozok pár cuccot magammal másnapra.
- Ha értesz a szárítógéphez akkor holnap lesz mit felvenned - utalt a ruháimra.
- Azok a szerkezetek csak rajtad fognak ki- öleltem magamhoz sétálás közben.
Húsz perc alatt ott voltunk nála és egyből a konyhába ment teát csinálni én meg az étkezőasztalhoz ültem.
- És hogy tetszett a koncert? - kérdezte miközben lerakta elém a bögrét.
- Nagyon. Már nagyon vártam, hogy te gyere. Imádtam a dalokat. A másodikon konkrétan elsírtam magam - mondtam kicsit nevetve.
- Azt egy nehéz időszak ihlette - hajtotta le a fejét.
- Sajnálom - simogattam meg az asztalon lévő kezét.
- Ugyan már rég volt - erőltetett magára egy mosolyt nekem pedig megszakadt a szívem. Valaki nagyon megbánthatta régen és még mindig fáj neki.
Talán még szereti? Biztos gondol rá, ha konkrétan írt róla egy dalt. Ki lehet az? Mi van ha tarják a kapcsolatot és újra együtt lesznek? Akkor én miért vagyok itt? Csak úgy cikáztak a fejemben a gondolatok.
- Chanyeol - szorította meg a kezem - ne jártasd az agyad hülyeségeken.
- Én nem... - próbáltam magyarázkodni.
- Látom rajtad, hogy azon agyalsz, hogy mi történt velem és ki az illető.
- Még szép hogy elgondolkodtat - álltam fel, mert mérges lettem - Hisz még dalt is írtál róla.
- Azt a dalt már majdnem öt éve megírtam.
- De még fáj ha rágondolsz. Látszik.
- Nem tagadom, hogy nyomott hagyott bennem az eset, de már jól vagyok.
- Tudni akarom - néztem rá komolyan.
- Chanyeol én még nem...
- Nem akarod elmondani? - majd leesett az állam.
- Még nem.
- Értem - fordultam sarkon dühüngve és a cipőmet kezdtem el húzni az előszobában.
- Mit csinálsz? - kérdezte döbbenten.
- Haza megyek.
- Csak azért mert nem vagyok képes még beszélni róla? - a hangja már csak suttogás volt a végére.
- Ha énekelni tudsz róla akkor nem értem a különbséget - már a zakóm is rajtam volt, amikor megláttam, hogy eleredtek a könnyei. Némán sírt és ez nagyon fájt. A haragom egy pillanat alatt eltűnt.
- Nem tudok a szemedbe nézni többé, ha megtudod az igazságot rólam. A dal csak a történet elejét mutatja be. A másik felét nem lennék képes feleleveníteni újra - a hangja néha elcsuklott a sírástól nekem pedig bűntudatom lett, hogy itt akartam hagyni. Hogy lehettem ilyen önző?
- Ne haragudj - öleltem át ő pedig olyan szorosan kapaszkodott belém, hogy azt hittem elszakad a ruhám anyaga - De remélem egyszer megosztod velem, mert csak úgy segíthetek.
Éreztem ahogy bólogat. Simogattam a hátát, amíg meg nem nyugszik és mikor éreztem, hogy a szorítása enged picit eltoltam magamtól. Letöröltem az arcát és finoman megcsókoltam. Ő úgy szorított megint mint aki sosem akar elengedni. Kétségbeesettnek tűntek a mozdulatai és nagyon aggódtam. Olyan vidám volt mindig mikor találkoztunk, most pedig törékenynek és sebezhetőnek tűnik.
- Baek menjünk aludni - bújtam ki a cipőmből.
- Itt maradsz? - kérdezte könnyes szemmel.
- Persze - mosolyogtam rá - Na gyere.
- Bemennél a hálóba? Egy perc és ott leszek.
- Jó - furcsa volt, de mit tehettem volna?
Levettem az öltönyöm és az ingem azután egy szál boxerben bújtam a takaró alá.
A konyhából lehetett hallani, hogy kivesz egy poharat megengedi vízzel, majd pár pillanat után a mosogatóba kerül. Nem értem, hogy ezt miért nem várhattam meg. Végre bejött, de az imádott mosolyom hiányzott ajakiról. Levetkőzött ő is majd bebújt mellém a takaró alá, olyan szorosan fonta körém a karjait, hogy már fájt.
- Baekhyun megfojtasz.
- Bocsánat - lazított kissé a szorításon, de egy centit sem mozdult mellőlem.
- Ígérem nem megyek sehová. - simogattam a hátát- Itt maradok, jó?
- Ühüm - csak ennyi választ kaptam és már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Nem tűnt álmosnak, hogy a francba aludt el két perc alatt?
- Jó éjszakát - adtam egy puszit ajkaira majd kicsit fészkelődtem, hogy kényelmesebb pozíciót vegyek fel.
Reggel mikor felébredtem ugyanúgy aludt, ahogy tegnap kidőlt pedig múltkor elég sokat mocorgott álmában. Biztos a koncert miatt volt olyan fáradt. Már vagy fél órája bámulom, de nem kelt fel. Nem akartam matatni nála így a konyhába csak egy kávét csináltam magamnak és vártam, hogy végre felkeljen. Már tizenegy is elmúlt, de semmi. Pedig a tv sem épp halkan szólt, amit nagy unalmamban bekapcsoltam.
- Na ebből elég - keltem fel a kanapéról - Byun Baekhyun meddig tervezel aludni? - kiabáltam és a hálóba mentem. Ugyan az a póz, ahogy otthagytam.
- Élsz még? - mellé ültem és szép egyenletesen vette a levegőt. Megráztam a vállát - Hahó - csak egy morgást kaptam és fordult volna a másik oldalára.
Oké. Lerántottam róla a takarót mire mérgesen nézett.
- Mi a frászt csinálsz?
- Próbállak felkelteni.
- Minek? - nyúlt a takaróért, de ledobtam az ágyról.
- Mert már két órája várom, hogy felkelj, de ha zavarok haza is mehetek - álltam fel.
- Ne - kapott a kezem után egyből - Ne haragudj, nem szokott ennyi ideig hatni. - mondta lehajtott fejjel - Mármint... - kapta rám ijedten a tekintetét.
- Mi nem szokott ilyen sokáig hatni? - kérdeztem vissza, mert sehogy sem értettem, amit mond.
- Semmi - rázta a fejét -Biztos éhes vagy, gyere - indult ki, de visszarántottam az ágyra és fölé térdeltem.
- Gyanús vagy. Most pedig elmondod mit csináltál tegnap lefekvés előtt - most már biztos voltam benne, hogy azért küldött be a hálóba mert bevett valamit.
- Csak ittam egy pohár vizet.
- És mit vettél be?
Teljesen kiült az arcára a döbbenet, majd a bűntudat.
- Semmit - nem nézett a szemebe amikor ezt mondta.
- Akkor átkutatom az egész lakást és majd rájövök én - tápászkodtam fel róla.
- Ne -pattant fel ő is - csak egy kis altatót - mondta nagyon halkan és a lábát tanulmányozta.
- Minek az neked?
- Néha nem tudok aludni így olykor szükséges.
- Mesélted máskor is, hogy 4-5 órát alszol. Ennek van hozzá köze?
- Munka közben sosem veszem be - rázta meg a fejét és végre a szemebe nézett.
- Baekhyun - tettem a kezei a vállára - nem szeretem a titkokat és te határozottan nem mondasz el jó pár dolgot. Értem, hogy még nem akarsz róla beszélni, de nekem ez rosszul esik. Nem csak a kíváncsiság hajt. Segíteni szeretnék neked, olyan rossz látni, hogy nem vagy boldog.
- De boldog vagyok - mosolygott rám és ez nem volt erőltetett.
- És nem bízol bennem?
- De.
- Akkor ígérd meg, hogy két héten belül elmondod miért csinálod ezt.
- Két hét? - kérdezte kicsit sokkosan.
- Az számomra rengeteg, ezt értsd meg.
- De én nem akarlak elveszíteni - ölelt meg.
- Már miért veszítenél el? - lepődtem meg. Mi van a múltjában, amiből úgy gondolja, hogy eltaszítom magamtól.
Még időben értünk a terembe ugyanis tíz perc volt kezdésig. Elég elől ültünk, talán még látni is fog minket. Nagyon vártam már. Tv-ben többször is láttam, meg az üzletben is zongorázott előttem, de ez teljesen más élmény lesz. Szerintem tátott szájjal fogom bámulni egész végig.
Nem említette, hogy pontosan hanyadik fellépő lesz, de már vagy nyolcan voltak és ő még sehol. Már türelmetlenül doboltam a térdemen ujjaimmal mikor végre elhangzik a neve ő pedig kilép a színpadra, meghajol a közönségnek én pedig egy másik univerzumba kerülök. Egyszerűen tökéletes volt. A haja, a ruhája, a mosolya, a kisugárzása mind azt mutatta, hogy ez az ő terepe, neki ott a helye a színpadon. A zongora elé ült és behunyt szemekkel kezdte el a darabot. Egy új dalát játszhatta mert még nem hallottam. Szép mint mindegyik, amit ő írt. Aztán pár másodperc után teljesen új dallamok töltötték be a termet, majd felcsendült az a gyönyörű hang, amit annyira szerettem. Eddig észre se vettem a zongorán lévő mikrofont. Egy szomorú és fájdalmas hangulatú darab és a szöveg alapján a csalódásról, elmúlásról és fájdalomról szólt. Egy átvert és megbántott ember érzései voltak dalba foglalva. Mire észbe kaptam már töröltem is le egy könnycseppet az arcomról. Annyi érzelem volt a hangjában, annyira igazinak tűnt, amit a szavak kifejeznek. Ezután egy újabb dal jött. Energikus és vidám hangokat csalt elő az előbb még szomorúan síró hangszerből. A szerelemről szólt, egy vidám és boldog szerelemről. Valahogy úgy gondoltam, hogy talán rólunk, de egy kis részem kételkedett benne. Hisz mekkora az esély erre? Összesen hat darabot játszott el, de a többibe már nem énekelt. Én állva tapsoltam, amikor felállt és meghajolt. Meglepődtem amikor találkozott a tekintetünk és egy hatalmas mosoly jelent meg azokon a gyönyörű ajkakon. Egy pillanat múlva észbe kaptam és küldtem felé én is egy hatalmas vigyort kacsintás kíséretében mire még szélesebbre nőt a téglalap vigyora. Imádtam.
Utána még ketten következtek és a függönyt behúzták. Véget ért a koncert és már rohantam is volna Baekhyunhoz, de annyian voltunk, hogy öt percig tartott kijutni. Kerestem a tekintettemmel, de megelőztek. Luhan rohant felé.
- Baaaacon - ugrott a nyakába és a törpe épphogy meg tudta tartani.
- Jézusom Luhan mit keresel te itt? - tolta el magától vállánál, hogy megbizonyosodjon róla nem csal a szeme.
- Én vagyok a meglepetés - vigyorgott.
Odaértünk és Luhan kicsit elhúzódott tőle Sehun mellé.
- Gratulálok, eszméletlen volt - öleltem meg és adtam egy puszit a feje búbjára.
- Te elfogult vagy, nem adok a véleményedre - nevetett.
- Ja persze - borzoltam össze a haját. - Na, de a legfontosabb - fordultam a fiúk felé, akik szépen felsorakoztak - Tehát Byun Baekhyun - mutattam páromra, aki picit meghajolt - Luhant átugorjuk - legyintettem.
- Meglepett, hogy ismeritek egymást.
- Csak egy ideje ugyanis ő Oh Sehun barátja - mutattam be a legfiatalabb tagot, aki kissé meghajolt és Baek ezt viszonozta is.
- Ő Zhang Yixing, de néha csak Lay. - kezet fogtak.
- A telefonbetyár Kim Jongdae, becenevén Chen.
- Hát te tényleg cuki vagy - lépett elé Chen és vállánál fogva kicsit megforgatta jobbra és balra is.
- Te is - paskolta meg a fejét Baek, na ők jól kifognak jönni,a két nem normális törpe.
- Na mielőtt még egymásba zúgtok... - húztam el a tarkójánál fogva Chent.
- Az nem fordulhat elő - rázta a fejét Baekhyun - a magas pasikat szeretem.
Mielőtt válaszolhattam volna egy férfi lépett mellé.
- Már mindenhol kerestelek - hadarta.
- Jó, hogy jössz - fordította felénk az idegent.
- Mi van? - döbbent meg.
- Ő a menedzserem Kim Minseok, de barátoknak csak Xiumin.
- Nagyon örülök - hajolt meg, majd elkerekedtek a szemei - Luhan?
- Bizony én vagyok a meglepi vendég - integetett vidáman.
Újra megtörténtek a bemutatkozások és nem kerülte el a figyelmem, hogy drága haverom kissé hallgatag lett.
- Mi a gond Jongdae? - böktem oldalba.
- Ugyan mi lenne? - erőltetett magára egy mosolyt.
- Te nekem próbálsz hazudni?
- Miért hazudnék? Nincs gond, csak elemzem a pasid, mert meg vagyok győződve, hogy te vagy a csaj - röhögött és kissé megnyugodtam. A tipikus hülye Chen szóval minden rendben.
Már fél tizenegy is elmúlt úgyhogy lassan elköszöntünk és mindenki ment haza.
- Holnap dolgozol? - tette fel a kérdést Baekhyun.
- Szerencsére nem.
- Akkor maradjunk ma nálam úgyis közelebb van.
- Rendben - boldog voltam. Az első éjszakám nála, bár ha ezt tudom akkor hozok pár cuccot magammal másnapra.
- Ha értesz a szárítógéphez akkor holnap lesz mit felvenned - utalt a ruháimra.
- Azok a szerkezetek csak rajtad fognak ki- öleltem magamhoz sétálás közben.
Húsz perc alatt ott voltunk nála és egyből a konyhába ment teát csinálni én meg az étkezőasztalhoz ültem.
- És hogy tetszett a koncert? - kérdezte miközben lerakta elém a bögrét.
- Nagyon. Már nagyon vártam, hogy te gyere. Imádtam a dalokat. A másodikon konkrétan elsírtam magam - mondtam kicsit nevetve.
- Azt egy nehéz időszak ihlette - hajtotta le a fejét.
- Sajnálom - simogattam meg az asztalon lévő kezét.
- Ugyan már rég volt - erőltetett magára egy mosolyt nekem pedig megszakadt a szívem. Valaki nagyon megbánthatta régen és még mindig fáj neki.
Talán még szereti? Biztos gondol rá, ha konkrétan írt róla egy dalt. Ki lehet az? Mi van ha tarják a kapcsolatot és újra együtt lesznek? Akkor én miért vagyok itt? Csak úgy cikáztak a fejemben a gondolatok.
- Chanyeol - szorította meg a kezem - ne jártasd az agyad hülyeségeken.
- Én nem... - próbáltam magyarázkodni.
- Látom rajtad, hogy azon agyalsz, hogy mi történt velem és ki az illető.
- Még szép hogy elgondolkodtat - álltam fel, mert mérges lettem - Hisz még dalt is írtál róla.
- Azt a dalt már majdnem öt éve megírtam.
- De még fáj ha rágondolsz. Látszik.
- Nem tagadom, hogy nyomott hagyott bennem az eset, de már jól vagyok.
- Tudni akarom - néztem rá komolyan.
- Chanyeol én még nem...
- Nem akarod elmondani? - majd leesett az állam.
- Még nem.
- Értem - fordultam sarkon dühüngve és a cipőmet kezdtem el húzni az előszobában.
- Mit csinálsz? - kérdezte döbbenten.
- Haza megyek.
- Csak azért mert nem vagyok képes még beszélni róla? - a hangja már csak suttogás volt a végére.
- Ha énekelni tudsz róla akkor nem értem a különbséget - már a zakóm is rajtam volt, amikor megláttam, hogy eleredtek a könnyei. Némán sírt és ez nagyon fájt. A haragom egy pillanat alatt eltűnt.
- Nem tudok a szemedbe nézni többé, ha megtudod az igazságot rólam. A dal csak a történet elejét mutatja be. A másik felét nem lennék képes feleleveníteni újra - a hangja néha elcsuklott a sírástól nekem pedig bűntudatom lett, hogy itt akartam hagyni. Hogy lehettem ilyen önző?
- Ne haragudj - öleltem át ő pedig olyan szorosan kapaszkodott belém, hogy azt hittem elszakad a ruhám anyaga - De remélem egyszer megosztod velem, mert csak úgy segíthetek.
Éreztem ahogy bólogat. Simogattam a hátát, amíg meg nem nyugszik és mikor éreztem, hogy a szorítása enged picit eltoltam magamtól. Letöröltem az arcát és finoman megcsókoltam. Ő úgy szorított megint mint aki sosem akar elengedni. Kétségbeesettnek tűntek a mozdulatai és nagyon aggódtam. Olyan vidám volt mindig mikor találkoztunk, most pedig törékenynek és sebezhetőnek tűnik.
- Baek menjünk aludni - bújtam ki a cipőmből.
- Itt maradsz? - kérdezte könnyes szemmel.
- Persze - mosolyogtam rá - Na gyere.
- Bemennél a hálóba? Egy perc és ott leszek.
- Jó - furcsa volt, de mit tehettem volna?
Levettem az öltönyöm és az ingem azután egy szál boxerben bújtam a takaró alá.
A konyhából lehetett hallani, hogy kivesz egy poharat megengedi vízzel, majd pár pillanat után a mosogatóba kerül. Nem értem, hogy ezt miért nem várhattam meg. Végre bejött, de az imádott mosolyom hiányzott ajakiról. Levetkőzött ő is majd bebújt mellém a takaró alá, olyan szorosan fonta körém a karjait, hogy már fájt.
- Baekhyun megfojtasz.
- Bocsánat - lazított kissé a szorításon, de egy centit sem mozdult mellőlem.
- Ígérem nem megyek sehová. - simogattam a hátát- Itt maradok, jó?
- Ühüm - csak ennyi választ kaptam és már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Nem tűnt álmosnak, hogy a francba aludt el két perc alatt?
- Jó éjszakát - adtam egy puszit ajkaira majd kicsit fészkelődtem, hogy kényelmesebb pozíciót vegyek fel.
Reggel mikor felébredtem ugyanúgy aludt, ahogy tegnap kidőlt pedig múltkor elég sokat mocorgott álmában. Biztos a koncert miatt volt olyan fáradt. Már vagy fél órája bámulom, de nem kelt fel. Nem akartam matatni nála így a konyhába csak egy kávét csináltam magamnak és vártam, hogy végre felkeljen. Már tizenegy is elmúlt, de semmi. Pedig a tv sem épp halkan szólt, amit nagy unalmamban bekapcsoltam.
- Na ebből elég - keltem fel a kanapéról - Byun Baekhyun meddig tervezel aludni? - kiabáltam és a hálóba mentem. Ugyan az a póz, ahogy otthagytam.
- Élsz még? - mellé ültem és szép egyenletesen vette a levegőt. Megráztam a vállát - Hahó - csak egy morgást kaptam és fordult volna a másik oldalára.
Oké. Lerántottam róla a takarót mire mérgesen nézett.
- Mi a frászt csinálsz?
- Próbállak felkelteni.
- Minek? - nyúlt a takaróért, de ledobtam az ágyról.
- Mert már két órája várom, hogy felkelj, de ha zavarok haza is mehetek - álltam fel.
- Ne - kapott a kezem után egyből - Ne haragudj, nem szokott ennyi ideig hatni. - mondta lehajtott fejjel - Mármint... - kapta rám ijedten a tekintetét.
- Mi nem szokott ilyen sokáig hatni? - kérdeztem vissza, mert sehogy sem értettem, amit mond.
- Semmi - rázta a fejét -Biztos éhes vagy, gyere - indult ki, de visszarántottam az ágyra és fölé térdeltem.
- Gyanús vagy. Most pedig elmondod mit csináltál tegnap lefekvés előtt - most már biztos voltam benne, hogy azért küldött be a hálóba mert bevett valamit.
- Csak ittam egy pohár vizet.
- És mit vettél be?
Teljesen kiült az arcára a döbbenet, majd a bűntudat.
- Semmit - nem nézett a szemebe amikor ezt mondta.
- Akkor átkutatom az egész lakást és majd rájövök én - tápászkodtam fel róla.
- Ne -pattant fel ő is - csak egy kis altatót - mondta nagyon halkan és a lábát tanulmányozta.
- Minek az neked?
- Néha nem tudok aludni így olykor szükséges.
- Mesélted máskor is, hogy 4-5 órát alszol. Ennek van hozzá köze?
- Munka közben sosem veszem be - rázta meg a fejét és végre a szemebe nézett.
- Baekhyun - tettem a kezei a vállára - nem szeretem a titkokat és te határozottan nem mondasz el jó pár dolgot. Értem, hogy még nem akarsz róla beszélni, de nekem ez rosszul esik. Nem csak a kíváncsiság hajt. Segíteni szeretnék neked, olyan rossz látni, hogy nem vagy boldog.
- De boldog vagyok - mosolygott rám és ez nem volt erőltetett.
- És nem bízol bennem?
- De.
- Akkor ígérd meg, hogy két héten belül elmondod miért csinálod ezt.
- Két hét? - kérdezte kicsit sokkosan.
- Az számomra rengeteg, ezt értsd meg.
- De én nem akarlak elveszíteni - ölelt meg.
- Már miért veszítenél el? - lepődtem meg. Mi van a múltjában, amiből úgy gondolja, hogy eltaszítom magamtól.
Már letelt a két hét, sőt már majdnem három is, de semmi
változás abban, hogy szeretne velem az altatós dologról beszélgetni. Én
nem hoztam fel egyszer sem a témát, mert úgy gondoltam azzal csak ártok,
ha néhány naponta megkérdezem őt. Mióta Gunsan-ból hazajött minden nap
találkoztunk, sőt konkrétan minden este együtt vagyunk. Néha randizunk,
volt hogy beültünk valahová, esetleg egy séta a parkban. Vagy ő alszik
nálam vagy én nála, de már rutin, hogy ha dolgozok akkor bejön zárás
előtt egy picivel és otthon szépen megvacsorázunk aztán kicsit lazulunk a
kanapén, később meg kiélvezzük egymást a hálóban. Úgy érzem tökéletes
ez így ahogy van, de csak nem akar velem eldiskurálni a történtekről és
ez egyre jobban frusztrál. Épp nála voltunk és az ágyat húzta át, amikor
csipogott a mobilja.
- Megnéznéd?
- Egy sms Xiumintól.
- Felolvasnád?
- Megnéznéd?
- Egy sms Xiumintól.
- Felolvasnád?
A felvételt áttették délre úgyhogy ráérsz bemenni. A másik,
hogy a pszichológusodnak el kellett utaznia, így egy darabig nem kell
menned.
Az üzenet végére már a hangom alig volt hallható és amikor
ránéztem ő csak állt ott némán, sokkosan maga elé bámulva. Tehát ezért
nem akart beszélni róla. Konkrétan valami akkora trauma érte, hogy még
dilidoki is kell hozzá.
- Baekhyun? - léptem közelebb - Minden rendben? - kezdtem megijedni attól, ahogy néz.
Semmi reakció, csak meredt a semmibe elnyíló ajkakkal. Vállánál fogva lenyomtam az ágyra és mellé ültem én is.
- Megijesztesz - vallottam be.
- Nem akartam, hogy tud - súgta maga elé, ha ilyen halkan fog beszélni akkor nagyon kell koncentrálnom minden szóra.
- Mit?
- A pszichológust.
- Ezért nem mondtál nekem semmit? - puhatolóztam, de csak egy bólintást kaptam - És most már elmondod? - most fejrázás, érdekes lesz ez így - Kérlek -kerestem a tekintetét elé hajolva.
- Te is el fogsz hagyni? - nézett rám mint egy kölyökkutya.
- Nem - fogtam meg a kezét - itt maradok és segítek. Megoldjuk, jó? -bólogatott.
Nem tettem fel semmilyen kérdést, vártam hogy megszólaljon, de nem igazán akart. Már majdnem öt perce ültünk néma csendben mire megszorítottam picit a kezét így kizökkent a gondolataiból.
- Baekhyun? - léptem közelebb - Minden rendben? - kezdtem megijedni attól, ahogy néz.
Semmi reakció, csak meredt a semmibe elnyíló ajkakkal. Vállánál fogva lenyomtam az ágyra és mellé ültem én is.
- Megijesztesz - vallottam be.
- Nem akartam, hogy tud - súgta maga elé, ha ilyen halkan fog beszélni akkor nagyon kell koncentrálnom minden szóra.
- Mit?
- A pszichológust.
- Ezért nem mondtál nekem semmit? - puhatolóztam, de csak egy bólintást kaptam - És most már elmondod? - most fejrázás, érdekes lesz ez így - Kérlek -kerestem a tekintetét elé hajolva.
- Te is el fogsz hagyni? - nézett rám mint egy kölyökkutya.
- Nem - fogtam meg a kezét - itt maradok és segítek. Megoldjuk, jó? -bólogatott.
Nem tettem fel semmilyen kérdést, vártam hogy megszólaljon, de nem igazán akart. Már majdnem öt perce ültünk néma csendben mire megszorítottam picit a kezét így kizökkent a gondolataiból.
- Középiskolában együtt jártam egy férfival. Csak tizenhét voltam így nem nagyon törődtem semmivel csak élveztem az életet. Hónapok óta együtt voltunk és úgy éreztem, hogy tényleg szeretjük egymást. Épp egy randiról tartottunk haza, amikor belénk rohant egy másik autó, én könnyebben megúsztam, de ő nem. - nagyon halkan beszélt, de olyan csöndvolt a lakásban, hogy tisztán értettem minden szavát. - Borzalmas látvány volt, ahogy dőlt belőle a vér és nagyon féltem. Mindkettőnket kórházba vittek és őt betolták a műtőbe, rettegtem, hogy elveszítem. - kicsit remegett a hangja- A szüleim megérkeztek, miután értesítették őket a balesetről. Azonban volt rosszabb is, amire nem számítottam - nevetett fel kínjába - Megjelent egy nő és egy körülbelül velem egyidős fiú. A nő rám nézett és láttam a gyűlöletet a szemében, rájöhetett hogy ki is vagyok én. Elhordott mindennek, amiért a férje velem volt. Azt mondta én vagyok az a kis buzi, akivel csalja őt. Teljes sokként ért, hogy csak egy szerető voltam semmi más. Amíg én csak hitetlenül bámultam az asszonyt a fia már nem volt olyan kegyes, hogy csak szavakkal bántson. Hamar megéreztem az öklét az arcomban, fellökött és rám ülve vert, amíg le nem ráncigálták rólam a biztonságiak.
- És a szüleid? - kérdeztem ugyanolyan halkan és lassan ahogy ő beszélt, hogy ne zökkentsem ki.
- Csak álltak és nézték. Nem tudták, hogy meleg vagyok, nem mondtam nekik. Feltápászkodtam a földről, de amikor a szüleim felé fordultam undort láttam az arcukon. Mielőtt bármit mondhattam volna a műtőből kijött az orvos és közölte a nővel, hogy nem sikerült megmenteni az életét. Szóval életem első szerelme, akinek végül is nem jelentettem semmit, meghalt.
- Akkor nem lett volna veled annyi ideig - próbáltam nyugtatni picit, hisz már reszketett, de éreztem, hogy ez még semmi.
- Lehet.
- Róla szól a dal? - bólintott - Nem baj, te így búcsúztál el tőle - simogattam meg az arcát - Utána?
- Pár napig bent tartottak a kórházba megfigyelésen. Anyám jött értem és mikor kérdeztem, hogy apám miért nem jön csak rávágta, hogy nem akar látni többé. Elmondta, hogy kibérelnek nekem egy lakást és el kell otthonról költöznöm, a dolgaimat már összepakolták. Azt mondta anyám, hogy örült amiért egyáltalán ezt el tudta érni az apámnál, mert ő csak szimplán ki akart dobni az utcára.
- Akkor anyukád melletted állt.
- Mondhatjuk, de ez csak pár hónap múlva jutott el arra a szintre, hogy újra szóba állt velem - vont vállat, de biztos fájt neki, hogy eldobták őt emiatt - Az autóúton elhangzottak után az új otthonomba vitt és amikor kiszálltam a kocsiból egy kulcsot nyomott a kezembe és elhajtott szó nélkül. A kulcstartó lévő szám alapján tudtam csak melyik is az én lakásom - gúnyos volt a nevetése - De éltem tovább az életemet. Nem mutattam, hogy gond lenne, nem látták rajtam az iskolában sem, még a barátaimnak se tűnt fel az új életvitelem. Mert bizony nem csak új lakásom lett, hanem új szokásaim. Elkezdtem klubokba járni, inni, dohányozni és a drogot sem vetettem meg. Minden nap más és más volt az ágyamban az évek alatt. Rájöttem, hogy a szerelem nem nekem való így csak szex kellett - nézett rám szomorúan - Nem vagyok én olyan kis angyal, mint hiszed.
- Senki sem az. Sőt te az én kis ördögöm vagy - mosolyogtam rá, hogy kicsit oldjam a hangulatot és neki is megrándult a szája széle bár mosolynak nem nevezném - És mi történt azután?
- A barátaimat elhanyagoltam és szép lassan lemorzsolódtak mellőlem. Tovább folytattam a megszokott kis életvitelem teljesen egyedül. Sajnos rossz embert csábítottam el egyik nap, de ezt nem hiszem hogy meg akarom veled osztani mit éltem át mellette hetekig - gördült le egy könnycsepp az arcán, amit letöröltem.
- Bántott? - csak bólogatott - Megvert? - ismét bólintás és félve tettem fel az utolsó kérdést - Megerőszakolt? - zokogva bólogatott megint én pedig azonnal megöleltem és csak szorítottam magamhoz. Hülyének éreztem magam, hogy kifaggattam. Nem volt szüksége arra, hogy megbolygassam az emlékeit és mégis megtettem. Tényleg nem haragudtam, hogy az dal arról a férfiról szólt, mert természetes hogy szeretett előttem mást, hisz ez velem sem volt másképp. Hagytam, hogy kisírja magát olyan egy óra is eltelt, de én megvártam és csak nyugtatgattam folyamatosan. Amikor már nem remegteka vállai a sírástól és egyenletesen vette a levegőt picit elhúzódtam. Még így is gyönyörűnek láttam kisírt szemekkel. Adtam egy puszit az arcára majd az ajkaira.
- Szeretlek - súgtam neki mire újra legördült egy könnycsepp, de ez már nem a fájdalom miatt, inkább meglepettség, majd nyugalom látszott az arcán - Tényleg szeretlek - ajkait az enyémre tapasztotta és erősen fonta körém a karjait. Újra azt éreztem, hogy kétségbeesetten kapaszkodik belém, mint aki fél, hogy eltűnök mellőle.
- De ugye csak ritkán szedsz altatót? - kérdeztem miután eltoltam egy picit, mert ez nagyon zavart. Nem akarom, hogy ártáson magának azokkal a vackokkal.
- Igen, az esetek után néha nem tudok aludni, ha sokat gondolok rá. Volt, hogy három nap után kerültem kórházba, mert összeestem az utcán kialvatlanság miatt.
- Ne haragudj - simogattam a hátát.
- Neked többet mondtam el most, mint a pszichológusoknak három év alatt.
- Hány éves voltál? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Húsz.
- Tényleg sajnálom. Nem kellett volna megkérdeznem ezeket.
- Nem baj, azt mondják jót tesz ha mesélek róla - vont vállat - Ráadásul kimondtad, hogy szeretsz - jelent meg az a hamiskás kis mosolya.
- Oh - sütöttem le a szemem. Basszus egy hónapja ismerjük egymást erre a fejéhez vágom egy ilyen story után. Ez olyan Park Chanyeol-os.
- Egyébként én is szeretlek téged - hajolt ajkaimra és a döbbenettől néhány pillanatra még viszonozni is elfelejtettem csókját. De amint hajamba túrva húzott magára miközben eldőlt az ágyon egyből reagáltam. Imádtam minden érintését és így, hogy megtudtam, hogy mi történt vele csak még jobban megbecsülöm, hogy bízik bennem annyira, hogy hagyja magát irányítani. Legalábbis amikor olyan kedve van, de most egész mást tervezett. Hirtelen a hátamon találtam magam és keze már a nadrágomban volt. Semmi vetkőztetés és szép lassan lefele araszolás. Csak vadul lerángatta rólam annyira a nadrágot, hogy szabadon kezébe vehesse a farkamat és nyelvével izgasson. Meg kell hagyni rohadtul profin csinálja, mert pár perc után már csak vonaglok alatta és akaratlanul néha feltoltam csípőmet mire torkával találkozott a makkom és egyre közelebb kerültem az orgazmushoz.
- Baek - nyögtem a nevét és ő gyorsított, hogy minél jobb legyen. Szájába élveztem és ő huncut mosollyal nézett fel rám - Imádlak - húztam fel magamhoz és vadul birtokoltam ajkait, hamar átgördültünk és már téptem is le róla az inget. A gombok csak úgy pattogtak a parkettán mindenfelé, de egy cseppet sem érdekelt. Mivel véget ért a koncert már nem zavart senkit, ha látható nyoma van annak, hogy együtt vagyunk. Kitarkítottam hát nyakát, kulcscsontját és mellkasát, de még a hasán is egy-két helyen. A nadrág is lekerült róla alsójával együtt és ahogy meztelenül feküdt alattam újra beleszerettem. Oda vagyok azért a huncut mosolyáért, amivel szex közbe rám néz és kihívóan méreget a következő tettemet várva. Lassan nyaltam végig teljes hosszán és már merültem is el benne két ujjal, de nem siettem sehová. Hosszan akartam vele szeretkezni és próbáltam legyűrni a kényszert, hogy szavai alapján gyorsítsak. Viszont ott dőlt romba elhatározásom amikor hajamnál fogva lerántott farkáról és a szemebe mondta a következő mondatot.
- Basszál már meg az istenért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése