3. rész
Hamar bekeveredtünk a hálószobába és az ágyra löktem. Ahogy alattam feküdt belesúgtam a fülébe, amire nagyon is kíváncsi voltam. Ugyanis oka van, hogy így nekem rontott és kétlem, hogy csak az új hajszínem késztetné erre.
- Csak nem hiányoztam? - búgtam a kérdést.
- Talán egy kicsit - mondta halkan.
- Azt hittem sokat gondoltál rám - mondatom után végig csókoltam a nyakát lefele haladva a kulcscsontjáig.
- Sokhath írtam, nehm? - sóhajtozott
- De csak egy randink volt. Már nem tartasz úriembernek aki állja a szavát? - incselkedtem vele.
- Egy szóval nem mondtam, hogy én is az lennék - ujjai hajamba téptek és húzott magához.
Harapta, szívta az ajkaimat és engedelmesen ejtette lejebb állát, hogy nyelvemmel felfedezhessem ismét. Néha csípőjét akaratlanul feljebb nyomta apró nyögések kiséretében, amikor megérezte merevedésem. Lefelé haladtam mellkasán és kockáin apró csókokkal borítva selymes bőrét, alhasán végignyaltam hosszan, majd egy mozdulattal megszabadítottam a farmertől és a boxertől is. Ahogy meztelenül feküdt előttem még szaporábban kezdtem venni a levegőt. Gyönyörű látványt nyújtott, ahogy az izgalomtól kipirulva csillogó szemmel néz fel rám.
- Csak bámulsz vagy meg is érintesz? - kis félmosoly jelent meg a szája szegletében.
Kérdésére választ adva végignyaltam teljes hosszán és számba vettem merevedését.
- Ahh - tört ki belőle és tincseimet szorítva irányított, hogyan szereti és elégedetten sóhajtozott.
Türelmetlen típusnak tűnik úgyhogy gondoltam kicsit megkínzom. Pár perc kényeztetés után kiengedtem farkát a számból és ajkaira martam.
- Miért hagytad abba? - kérdezte két csók között kíváncsian. Csak szorított magához még jobban és faltuk egymást percekig.
- Majd mindjárt befejezem - döntöttem vissza az ágyra ő pedig boxerembe nyúlva simított végig rajtam párszor. Újra végig haladtam kínzó lassúsággal egész testén, hogy megint számban érezzem. Már gyorsabban, néha megszívva makkját kényeztettem és még jobban beindított, ahogy vonaglik az élvezettől. Lélegzetvétele szakadozott és egyre sűrűbb lett, ahogy közeledett az orgazmus kapujába. Felnéztem rá munkálkodásomból, de egy pillanatra sem hagytam abba. Hangos nyögéssel élvezett a számba és a látvány leírhatatlan volt. Ki gondolta volna, hogy egy férfit lehet ennyire gyönyörűnek látni? Azonban ahogy ott pihegett a párnák között nem volt számomra szebb a világon.
- Cseréljünk helyett - mondta rekedten és fölém mászott.
Készségesen feküdtem a hátamra és vártam, hogy a személyes kisördögöm mire készül. Nyakam érzékeny pontjait fedezte fel és itt ott megszívta kicsit a bőrt. Kulcscsontomon a fogát végighúzta őrült lassúsággal majd mellkasomon haladt egyre lejebb. Kockáimat egyesével járta körbe nyelvével majd minden előjel nélkül egyből torokra vett. Szerintem ilyen hangot még életemben nem adtam ki. Eddig nem volt részem benne, hogy ilyen mélyen legyek valaki szájában és elképzelni se tudtam, hogy lehetne ezt fokozni. Olyan tökéletes ütemben mozgatta rajtam a fejét, hogy azt hittem beleszédülök. Pár perc után már éreztem, hogy ez így nem lesz jó.
- Ha ezt csináhlod nagyon gyorsan elfogokh menni - mondtam, de testem akaratomon kívül cselekedett az érzés miatt és fejét megfogva mélyebbre toltam magam a szájában. A kis mocsok úgy gondolta, hogy nincs nekem ebbe beleszólásom és ahelyett, hogy abbahagyta volna csak kijebb engedett és makkomat megszívva mozgott tovább, kezét is használva. Nem tudtam sokáig elviselni a kis mutatványát és már megint hajába túrva húztam közelebb és szájába engedtem élvezetem.
Miután lenyelte elégedetten pislogott fel rám.
- Hol a francba tanultál te ilyet?
- Oda a varázs, ha kitudódik a titok - mosolygott rám huncutul - Kéne valami krém ha nincs síkosítod - ült a csípőmre.
- Akad - vallottam be, mert Chen volt olyan kedves meglepni vele miután elmeséltem neki az első randinkat.
- Bíztam benne, mert én azt elfelejtettem - hajolt ajkaimra és egyre hevesebben csókoltuk egymást.
Megfordítottam, hogy ismét ő legyen alul. Nyomtam egy kevés síkosítót a kezemre és bejáratát kezdtem izgatni. Kisebb sóhajokat hallatott majd becsúsztattam az első ujjamat, amit egy halk nyögéssel jutalmazott. Iszonyat szűk volt, így csak lassan tettem be a másodikat és hagytam, hogy megszokja aztán elkezdtem mozgatni benne .
- Ahh még - mondta egy sóhaj közben és teljesítettem a kérését. Harmadik ujjamat is csatlakoztattam, de most egy pillanatra kiült a fájdalom arcára. Ollózni kezdtem benne, amint rendezte vonásait.
- Chanyeol nem bíromh tovább - markolta a lepedőt hátra hajtott fejjel - Akarlak.
Na ez zene füleimnek. Kihúztam ujjaimat, két lába közé térdeltem és lassan merültem el benne. Szép vonásai a fájdalom miatt kissé eltorzultak, de amint megszokta teljes méretem kedves mosolyt villantott jelezve, hogy minden rendben. Kijebb húzódtam, hogy utána újra tövig nyomuljak. Piszkosul szorított és minden mozdulatomra kéjesen nyögött.
- Gyorshabban - kérte egy kis idő után és tarkómnál fogva lehúzott egy csókra, ami nagyon érzékire sikerült.
Átsiklottam a nyakára és apró csókokat leheltem rá erősebben megszívva néhány helyen.
- Így látszani fog - lihegte.
- Na és - kreáltam egy újabb kis foltot.
- Deh két nap múhlva koncert.
- Lássák csak, hogy hozzám tartozol - búgtam a fülébe.
Egy idő után kihúzódtam belőle ő pedig feltérdelt nekem háttal. Csípőjére fogva toltam bele a farkam és úgy szorított, hogy majd el durrantam. Minden lökésemre ellentétesen mozdult még nagyobb élvezetet adva a dolognak. Már a levegőt is egyszerre vettük, a hátára hajoltam és belecsókoltam a nyakába mire egy kisebb sikoly féle hagyta el ajkait. Megtaláltam benne azt a pontot, amit kerestem és célzottan mozogtam tovább.
- Ahh Chanyeol - mondta a nevem elég magas hangon és tudtam, hogy mindjárt elélvez. Ráfogtam mereven álló tagjára és húzogatni kezdtem rajta a kezemet.
- Láthni akarlak közbe - nézett a szemembe válla fölött.
Szinte kirántottam magam belőle és már borítottam is a hátára. Levegőt se volt ideje venni már megint tövig hatoltam.
- Úhristen - kiáltotta összeszorított szemekkel.
Homlokának döntöttem az enyémet és csak néztem vágytól mámoros szemeibe mikor kinyitotta őket. Teljesen megbabonázott és egyre vadabbakat löktem ő pedig már a hátamat marcangolta a kellemes kínra. Körmei fájdalmat és egyben élvezetet nyújtottak bőrömnek.
- Ehl fogok mehnni - feszült kicsit ívbe a háta.
Mélyebbre löktem magam ha ez egyáltalán még lehetséges és újra az a sikoly jelezte, hogy hogyan mozogjak tovább.
- Élvezz beléhm - kérte tőlem.
Előbb mentem el mint ő és így legalább minden másodpercét elraktároztam az elmémben a látványának. Szemeit összeszorítva adta ki azt a hangos nyögést miközben kezével a feje feletti párnát szorítja. Minden képzeletemet felülmúlta az érzés, a hang és a látvány is. Miután kihúzódtam belőle mellé feküdtem. Mellkasomra hajtotta a fejét én meg egy tincsével kezdtem játszani.
- Le kéne zuhanyozni - törtem meg a csendet egy idő után
- Én most fel nem kelek innen fél óránál hamarabb.
- De tiszta cucc vagy.
- Chanyeol meg se bírok mozdulni nem, hogy sétáljak - nevetett.
- Én erről nem tehetek - mondtam ártatlanul.
- Akkor a szomszédod dugott meg úgy, mint egy állat? - röhögött fel hangosan.
- Sajnálom, nem akartam, hogy fájjon - ültem fel és néztem rá aggódva. Nem akartam rosszat neki, de túlságosan kívántam.
- Ne aggódj, szeretem ha fáj - kaján mosolya után megnyugodtam kicsit.
- Te kis perverz - álltam fel és elvettem néhány zsepit az éjjeli szekrényről. Letöröltem hasáról orgazmusa nyomait és adtam neki is, hogy belelőtt élvezetemet is letörölje, ami kifolyt belőle.
- Tudom, hogy még maradsz egy kicsit az ágyban, de mi esne jobban egy zuhany vagy egy kád melegvíz?
- Egy forró fürdő most maga lenne a mennyország - dőlt vissza a párnák közé mosolyogva.
Több, mint húsz percig áztatta magát, amikor mindenféle kopogás nélkül benyitottam a fürdőbe.
- Itt alszol a kádban vagy mi?
- Hagyjál, lazulok - mondta továbbra is lehunyt szemmel.
- És vacsorázni tervezel? - dőltem az ajtófélfának.
- Talán főztél? - nézett rám fél szemmel.
- Bizony.
- Akkor egy perc és ott vagyok.
- Oké - hagytam magára.
Olyan öt perc alatt tényleg ott ült az asztalnál felöltözve.
- Mit eszünk? - nézte kíváncsian a tányért.
- Japchane-t.
- Te egy főnyeremény vagy - nézett rám halál komoly fejjel, én meg felröhögtem.
- Na ezt se mondták még nekem.
- Mert nem tudják mi a jó - boldog mosoly ült ki az arcára.
Örülök, hogy beleszerettem ugyanis semmi kétség, hogy halálosan szerelmes vagyok ebbe a fiúba. Eleinte csak a külseje, a zenéje és az interjúkban adott elképzelt személyisége fogott meg. Viszont most, hogy tényleg találkoztam vele és megismerhettem az igazi Baekhyunt már nincsenek kétségeim az érzéseimről.
- Hahó hozzád beszélek - zökkentett ki gondolataim közül - Itt maradhatok?
- Miért felmerült benned, hogy hazamész? - néztem értetlenül.
- Hát nem akarok zavarni.
- Csak az zavar, ha hülyeséget kérdezel. Több, mint egy hétre itt hagytál. Most bepótolom a hiányom szóval talán még holnap se engedlek haza.
- És mikor kell dolgozni menned?
- Holnap tízkor nyitok - hajtottam le a fejem csalódottan, mert így oda az elképzelés, hogy egész nap vele leszek.
- Akkor ha végzel elmegyek érted és átugorhatok - mondta olyan természetesen, mint hogy kék az ég.
- Az jó lenne - szemlesütve vigyorogtam a tányéromra.
Elég gyorsan befejeztük a kései vacsoránkat. Nem is értem, hogy egy ilyen kis törpébe, hogy fér ennyi kaja. Még többet evett nálam is. Amíg mosogattam a pulton ült és a lábát lóbálta, mint egy kisgyerek.
Mesélt miket csinált Gunsanban és el se tudom hinni, hogy lehet ezt életnek nevezni. Felkel 5-kor aztán gyakorlás meg felvétel. Még beiktatja a tervezést a lemezhez, mint a sorrend, borító, reklám. Szabadidejében zenét ír. Aztán a fellépések besuvasztása néhány hónapra előre.
- És te ezt élvezed? - dőltem hátra a kanapén ahová idő közben átköltöztünk.
- Nem mindig - hajtotta ölembe a fejét. - Te játszottál már színpadon?
- Nem - mondtam a valósághoz híven.
- Akkor talán sosem fogod megérteni miért csinálom.
- Annyira élvezed a figyelmet? - mosolyogtam rá.
- Még annál is jobban - nevetett- talán feltűnési viszketegségem van. De amikor kilépek a színpadra és egy pillanatra semmit sem látok a reflektoroktól csak azt az egy szem zongorát, amivel hamarosan egy csodát alkotunk, az remek érzés. Aztán amint a szemed megszokja a túlzott fényt kivehetőek lesznek az emberek. Az érzelmek palettája pedig végtelen. Láttam már örömet, kíváncsiságot, büszkeséget, várakozást és még irigységet is. Mindenki más okból jön el a koncertekre. Ráadásul mivel többen szoktunk lenni egymás után így volt szerencsém utálatot is felfedezni egy-két nézőn.
- És az miért jó?
- Mert a darab végére még az is átvált elismerésbe - nézett a szemembe, mert eddig csak maga elé beszélt.
- Na az máris kellemesebb.
- Te még nem gondoltál rá? - fürkészett kíváncsian.
- Mire?
- Hogy megmutasd a tehetséged.
- Az én esetembe semmiféle tehetségről nincs szó. Egyszerűen csak szeretem a zenét és a hangszerek különbözőségét. Gyakorlással jutottam el idáig, de ahogy rólad olvastam, hogy már kisgyerek korod óta egyszerűen csak eljátszattad, amit eléd raktak minden nehézség nélkül na az tehetség. Ezt gyakorlással nem éred el.
-Te olvastál rólam?
- Ö... kicsit, egy-két cikket csak - na remek, lebuktam.
- Hazudsz - nézett gonosz mosollyal.
- Miből gondolod?
- Egyszerűen tudom, látom rajtad.
- Jó- sóhajtottam - Mindet.
- Mi mindet?
- Mindent olvastam rólad érted? Minden rohadt cikket.
- Ez aranyos - húzott le egy csókra, ami viszonylag hosszúra nyúlt.
Kezem besiklott a pólója alá, ő pedig feljebb tornázta magát, hogy az ölembe ülhessen és karjait nyakam köré fonta. Becsúsztattam kezemet a nadrágjába és úgy markoltam bele fenekébe.
- Be kéne menni - mondtam miközben kibújtattam a felsőjéből.
- Minek? - nyomta ajkait újra az enyémre.
- Síkosító nélkül fájni fog.
- Nem baj, szeretem ha fáj.
- El is felejtettem, hogy egy perverz kis ördöggel van dolgom.
- Hát ne feledd - kacsintott és már rántotta is le rólam a pólót.
Eldöntöttem a kanapén és lehúztam a nadrágját is. Nyakát térképeztem fel és tettem még oda pár foltot, mert ő csak az enyém. Boxerétől is megszabadítottam, ami elég szűknek bizonyult, bár az enyémben is hasonló a helyzet. Benyálaztam az ujjam és lassan felvezettem az egyiket, míg másik kezemmel farkára fogtam rá. Szenvedélyesen martam ajkaira, hogy eltereljem a figyelmét mikor második ujjaim is benne volt. Érezni lehetett, hogy alig egy órája szexeltünk mert közel sem olyan szűk már, harmadik ujjam kényelmesen siklott a másik kettő mellé. A nyögései egyre sűrűbbek lettek, ahogy mozgattam a kezem.
- Mi leszh már?
- Hogy te milyen türelmetlen vagy - kihúztam ujjaim és levettem a gatyát magamról - Biztos nem fog fájni?
- Chan könyörgöm csináld már.
Amint az utolsó szó is elhagyta a száját már nyomultam is be. Viszonylag finomat próbáltam, de mindenféle síkosítás nélkül azért nem lehetett egy élmény. Fájdalmas nyögése is bizonyíték erre, meg se mozdultam, hogy szokja kicsit. Egy könnycsepp csordult ki jobb szeméből, amit letöröltem majd lágyan megcsókoltam őt. Pár perc után mozdított egyet a csípőjén, hogy lökésre biztasson. Lassan csináltam, de kéjes nyögései töltötték meg a nappalit teljesen beindítva engem. Egyre hevesebben mozogtam mikor felült én pedig automatikusan kihúzódtam belőle.
- Mi a baj?
- Semmi - taszított egyet a vállamon, hogy feküdjek a hátamra.
El se hittem, amit csinál. Felém helyezkedett és lassan vezette magába farkamat. Ezerszer izgatóbb volt a látványa, ahogy felettem ringatózott mint bármelyik nőé. És nem is akárhogy mozgott. Úgy tekergette magát rajtam, hogy azt hittem máris elélvezek. Akaratlanul is csípőjére fogtam és löktem egyet mire kisebb sikolyba ment át sóhaja. Ebben a szögben mozogtam tovább.
- Mindjárt elmegyekh - mondta a vállamra borulva.
Egyből ráfogtam merevedésére és ütemesen mozgattam a kezem még nagyobb élvezetet adva neki. Ismét felült, hogy lássuk egymást és örültem, mert nagyon is tetszett orgazmus közben az arca. Hasfalamra élvezett én pedig nem sokkal utána követtem.
Lehajolt egy csókra és miután befejezte lassan leszállt rólam és hanyatvágodott a díványon.
- Ezt sosem fogom megunni - mosolygott elégedetten.
- Remélem is - mentem ki a konyhába papírtörlőkért és megtisztogattam magam - Viszont mostantól a lakás minden szegletébe rakunk síkosítót.
- Miért neked nem volt jó? - kérdezte aggodalommal a hangjában.
- Dehogynem. Viszont rossz látni, hogy szenvedsz az elején.
- Ha ilyen figyelmes vagy sose engedlek el - ölelt meg hátulról.
- Az a célom - fordultam a tengelyem körül és odaadtam a kezébe a törlőt. - Talán gumit is használhatnánk - utaltam arra, hogy kellemetlen lehet neki törölgetnie magát, amíg mind ki nem jön.
- Engem nem zavar - vont vállat és otthagyott.
Már kettő is elmúlt mire aludni mentünk. Befészkelte magát a párnák közé és csak a feje látszott ki a takaró alól.
- Amilyen kicsi vagy annyi helyet foglalsz - száznyolcvan centi széles az ágyam, de körülbelül ötvenet hagyott nekem.
- Inkább te vagy túl nagy.
- Milyen értelemben? - vigyorogtam rá.
- Mindenféle értelemben veheted. - mosolyodott elő is.
- Jó válasz - öleltem magamhoz ő pedig gyorsan nyomott egy jóéjt puszit a számra. Odakuporodott hozzám aztán pár perc után csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Biztos korán kelt tegnap. Sőt mivel még este ideért a ma reggel helyett valószínűnek tartottam, hogy max a hazaúton aludt csak pár órát. Erről leszoktatom az biztos. Pár percig gyönyörködtem édesen alvó szerelmemben majd én is álomba merültem.
Életem legszebb reggele köszöntött rám, mert amikor kinyitottam a szemem egy aranyosan mosolygó Baekhyunt pillantottam meg.
- Jó reggelt.
- Neked is - öleltem magamhoz - Mióta vagy ébren?
- Úgy fél órája. Hozzászoktam, hogy hat óránál nem alszol többet.
- Azért maradtál ilyen kicsi - cukkoltam.
- Bunkó - csípett bele az oldalamba duzzogó fejjel.
- Ugyan már - próbáltam közelebb araszolni miután arrébb húzódott.
- Nem vagyok kicsi - fordult a fal felé.
- Baek nekem így vagy tökéletes - simultam hozzá hátulról és átkaroltam a derekát.
- Akkor ne piszkálj colos - csúszott hátrébb, hogy közelebb legyünk egymáshoz.
- Kiengeszteljelek? - leheltem apró csókokat a nyakára.
- Akkor nem érsz be dolgozni.
- És este?
- Arról lehet szó - fordult meg, hogy szembe legyünk egymással.
- Helyes, na akkor irány a konyha - ugrottam ki az ágyból, pedig sosem voltam reggel ilyen energikus. Az igazat megvallva egy benyugtatózott lajhár is aktívabb olyankor nálam.
A kávé hamar lefőtt és addigra Baekhyun is kitotyogott. Kócos volt és édes, ahogy az asztalnál ücsörögve figyelt. Letettem elé a kávéját.
- Két cukor, tej nélkül.
- Neked szivacs az agyad?
- Mert? - most lehülyézett vagy mi?
- Egyszer ittam kávét előtted és képes voltál megjegyezni.
- Oh, hát mivel úgy gondoltam jobban illene hozzád egy tejeskávé belém égett, hogy hiába van ilyen édes pofid a kávé az nálad kávé és semmi szirupos szar.
- És te hogy iszod? - nézegette a poharam.
- Két cukor, kis tej.
- Oké, megjegyzem - kortyolt bele a koffeinnel teli bögrébe.
Lehet másnak hülyeség, de nekem sokat jelentett ez, hogy számít neki egy ilyen apróság ismerete. Viszont ez csak azt mutatja, hogy törődünk a másikkal és meg akarjuk tudni minden szokását a párunknak.
Mivel nem ücsöröghetünk egész nap a lakásban, sőt kevesebb, mint egy órám van beérni. Gyorsan lezuhanyoztunk, felöltöztünk és már léptem is volna ki az ajtón, amikor Baekhyun átölelt hátulról.
- Mi az? - néztem rá a vállam fölött.
- Amikor beérünk a zeneboltba nem fogsz tudni elköszönni rendesen.
- Miért?
- Chan férfiak nem csókolgatják és ölelgetik egymást nyilvánosan - fúrta az arcát a hátamba.
- Ja úgy gondoltad - esett le.
Megfordultam az ölelésében és felemeltem az állát, hogy rám figyeljen.
- Az üzletben nem vagyunk szem előtt- adtam egy puszit a szájára - De ha itthon jobb neked - hajoltam vissza és lágyan csókoltam. Végig simított nyelvével alsó ajkamon és elmélyítettük a csókot. Nem húzhattuk sokáig, mert még be is kellene érnem tíz előtt.
- Mennünk kell - mondtam neki, mire kicsit elszomorodott.
- Jó - hajtotta le a fejét. Hihetetlenül aranyos volt. Megsimogattam a karját és kiléptünk a lakásból. Egymás mellett ballagtunk a liftig és csak bőröndje kerekei adtak zajt. Minden normális ember iskolába volt vagy dolgozott már. Negyed óra sétára volt az üzlet a lakásomtól és szerencsére egy pékség útba esett, ahol reggelit szoktam venni.
- Mikor végzel?
- Hétkor.
- Akkor majd beugrom érted - mosolyodott el végre.
- Már várom. Semmi kedvem bemenni és órákig csak bámulni ki a fejemből.
- Máskor is azt csinálod, nem?
- Lehet, de most azt fogom várni egész nap, hogy gyere.
- Na elég - fordult velem szembe megállásra kényszerítve- bemész, mindenkire rávillantod az ezer wattos mosolyod aki csak belép. Sürögsz-forogsz, ahogy szoktál és mire észbe kapsz már ott is vagyok este.
- Oké- oké - adtam meg magam.
Elégedetten indult tovább és hamar megérkeztünk. Túl hamar. Elfordítottam a kulcsot a zárban, beírtam a kódot a riasztóba és már dobtam is be a táskámat a raktárba.
- Mit fogsz ebédelni? - simogatta meg az egyik zongora billentyűit, mint aki el sem akarja engedni.
- Majd rendelek valamit - mondtam miközben az e-maileket futottam át a rendelések miatt.
- Akkor jó. Viszont ha nem haragszol megyek, mert van egy-két elintéznivalóm.
- Persze, este találkozunk - úgy válaszoltam, hogy fel se néztem a monitorból.
Áthajolt a pulton, nyomott egy gyors puszit a számra, de mire feleszméltem már az ajtónál volt.
- Majd jövök - integetett hatalmas mosollyal, amit örömmel viszonoztam.
- Legyen már hét óra - motyogtam magamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése