1. rész
Már két éve álom melóm van. Eleinte jött a szokásos eladói állás egy kisboltban, amin mindenki átesik, nekem viszont három évem ment el így. Azonban a legpocsékabb napomon sikerült sétálás közben egy üzlet mellett elhaladnom, ahol szerencsémre kiszúrta a szemem egy ELADÓT FELVESZÜNK felirat. Amikor felnéztem a cég logójára egyből belém hasított, hogy bizony nekem itt a helyem. Így már két éve egy zenebolt a második otthonom, ahová imádok bejárni. Van hogy unalmamba játszok a hangszereken, ami vevőcsalogatónak sem utolsó.
Egyik haverom néha beugrik munka után és ma volt olyan jó fej, hogy kávét is hozott.
- Szevasz Chanyeol - lépett a pulthoz Yixing. Már középiskola óta ismerem, mint a rossz pénzt. Ő is szeret hangszeren játszani így lelkes vendég bár ez a kasszát nem gyarapítja sűrűn - Nesze - nyújtotta át a papír poharat.
- Mi járatban? - kérdeztem, majd lehúztam az italom felét.
- Húr kellene.
- Megoldható - a fiókból kiszedtem az akusztikusához való húrokat és addig ő felvett egy gitárt és valami melankolikus szarba kezdett.
- Ne kínozz - szóltam rá, mert tökéletesen passzolt bánatos hangulatomhoz.
- He? - meredt rám nagy szemekkel.
- Aish Lay, szerelmes vagyok - borultam a pultra.
- Az jó, nem? - pengetett tovább.
- Nem éppen - magyarázatomat nem értette így egy újságot helyeztem magam elé - Ő az - böktem a képre.
- Nem akarlak elkeseríteni, de ez a gyerek fiú.
- Látom.
- Kifejtenéd? - döntötte meg a fejét.
- Egy hónapja otthon kapcsolgattam a tv-t és egy koncertet közvetítettek rajta. Valamilyen gála verseny lehetett. Épp ő zongorázott én meg tátott szájjal bámultam. Majdnem elbőgtem magam a darab végére olyan szépen játszik.
- Jó, de ha nem vesszük figyelembe a nemét akkor sem ismered.
- Igen tudom. Aztán mostanra minden cikket elolvastam róla, rengeteg díjat nyert, még a CD-je is meg van.
- De ez így kevés, hogy szerelembe ess. Ráadásul szerintem épphogy nagykorú a srác.
- Idősebb nálam fél évvel.
- Ó - ennyi volt a frappáns válasza.
- Akarom őt - borultam vissza a pultra.
- Ez nagyon szép gondolat, de ugye tudod, hogy fasz van a lába között?
- Nem érdekel - motyogtam a falapnak.
- Ha most buzi lettél nagyon meglepődöm.
- Más nem jön be, csak ő kell.
- Na jó - sóhajtott egy nagyot - Mivel megártott neked az egyedüllét ma tízkor találkozunk a bárban és keresünk neked valakit.
- Nem szex hiányom van, hanem szerelem.
- Akár az is összejöhet, de mikor dugtál egy jót utoljára?
- Talán egy-másfél hónapja azt a szőke csajt - gondolkoztam el.
- Akkor is legyél ott tízre - kifizette a húrokat, majd egy intés után már ment is ki.
Én csak nézegettem tovább a képet. Ez a srác egyszerűen tökéletes. Kedves mosoly, szép mélybarna szemek és ezen a képen éppen barna a haja, de volt már neki vörös, szőke de a CD-jén például fekete. Nem csak a játékába szerettem bele, már több tucat cikket elolvastam róla és olyan őszinténk tűnik, persze biztos, hogy van ami nem épp tükrözi a valóságot, de a dolgok amiket az interjúk alatt mond passzolnak. Még a neve csengése is szép Byun Baekhyun. Érdekes, hogy felvételen még nem adott interjút így a hangját nem hallottam, de nem túl mélynek képzelem. Már egy hónapja nem tudom kiverni a fejemből és ez egyre rosszabb lesz.
Este elmentem a bárba, a fiúk már ott ültek a szokásos boxunkba.
- Szevasztok - dobtam le magam Jongin mellé.
- Jó hogy jössz, mert Sehunt le kéne szedni a srácról - mutatott egyik legjobb barátomra, akin már meglátszott hogy nem a harmadik pohárnál tart. Akit szédít egy gyors pillantásra lánynak tűnne, de ha már egy-két másodpercre nézed azért látszik, hogy fiú és tényleg helyes, elég feltűnő a szőke fejével. Alacsonyabb Sehunnál, bár az nem nehéz mert ő is veri a 180-at.
- Nem kéne - vontam vállat - Jól néznek ki együtt.
- Mi? - Jongin hangja ugrott két oktávot.
- Nem értem mi bajod vele - állt mellém Jongdae is.
- Csak annyi, hogy nyilvános helyen vagyunk.
- Talán rögtön vigye szobára? - nevetett Jongdae majd otthagyott minket és a pulthoz ment. Követtem mert nekem is szereznem kellene valami alkoholt, na meg az ő véleménye is érdekelne a plátói szerelmemről.
- Hé Chen - hú de rég hívtam már a becenevén - bajban vagyok.
- És megint én mentselek meg? - nevetett.
Már elég gyakorlott volt, mert ha valami hülyeséget csináltam a suliba vagy később, ő mindig vevő volt rá és sokszor magyarázta ki a dolgokat, hogy ne kerüljünk nagyobb szarba, mint muszáj.
- Most inkább tanács kéne - vettem el a sört, amit idő közben kikértem - Szerelmes vagyok egy olyan emberbe, akit még csak nem is ismerek.
- Az megesik a tündérmesékben - bólogatott bőszen - De hogy is keveredtél egy Disney filmbe?
- Te mekkora állat vagy - ráztam fejem.
- Viccelek Yeol - veregette meg a vállam - Na ki vele, mik a részletek.
Elmondtam neki, amit Yixingnek is, de Chen valahogy megértőbbnek tűnt.
- Hogy hívják?
- Byun Baekhyun - mondtam ő meg a mobiljába pötyögte, gondolom kíváncsi volt rá.
- Ó, cuki - nézegette a képeket.
- Az - mosolyogtam és eszembe jutott, hogy az első képet mikor megláttam nekem is ez jutott először eszembe.
- Egy hónap múlva részt vesz egy koncerten.
- Tessék?- kaptam ki meglepettem kezéből telefonját. Valóban ott virított 2016.07.29-ei dátummal, hogy a Szedzsong Központba lesz - El akarok menni.
- Én ki nem hagynám a helyedben - kacsintott majd kikapta a kezemből a mobilját és visszamentünk a srácokhoz.
Sehun addigra lelépett az őzike képűvel majd szép lassan mi is szivárogtunk haza. Olyan 2 körül estem be az ajtón, nem ittam sokat, de azért támasztottam a falat nehogy eldőljön itt nekem szegény. Az ágyamra dőltem ruhástul. Mivel holnap - vagyis ma - szabadnapom van nem kellett aggódnom ilyenek miatt.
Reggel egy sms-re ébredtem, amiben Jongdae tájékoztatott, hogy megvette a jegyeket a koncertre. Miután elolvastam tudatosult bennem, hogy kínzóan feszítő nadrággal keltem ugyan is drága Baekhyunom már az álmaimba is beférkőzött és ahogy kéjesen nyögött alattam már nem kellett volna sok, hogy álmomba elélvezzek.
- Kapd be Chen - morogtam, mert ha nem ír valószínűleg életem legszebb álma lett volna, ahogy Baekhyun az én nevemet sikítva élvez el alattam. A gondolatra még jobban késztetést éreztem, hogy megszabaduljak a vágytól, ennek pedig egyetlen módja van. Tehát irány a zuhany, mert amúgy is rám fér. Ujjaimmal hamar ráfogtam mereven álló tagomra és ütemesen mozgattam a kezemet. Végig rá gondoltam a sóhajok egyre sűrűbbek lettek, ahogy az orgazmus felé haladtam. Már a homlokomat a csempének döntöttem másik kezemmel pedig támasztottam és csak az lebegett a szemem előtt, ahogy Baekhyun alattam vonaglik és nyögdécsel. Miután elélveztem ténylegesen letusoltam, fogat mostam majd a hálóban felöltöztem. A konyhába vettem az irányt reggeliért - így tizenegy magasságában - és a szendvicsemmel a kanapéra kuporodtam. Unalmasabbnál unalmasabb vackok így csütörtök délben aztán megállt a kezemben a távirányító és még rágni is elfelejtettem. A zongora mögött ült és a nappalimat gyönyörű játéka töltötte meg. Szinte megbabonázva néztem és el sem tudom hinni, hogy egy hónap múlva élőben láthatom, ott lesz előttem csak egy karnyújtásnyira. Csak meg ne erőszakoljam a zongorán. Alig tíz perc után felállt, meghajolt és lement a színpadról. Mivel már egy másik emberke jelent meg tovább kapcsoltam, de valahogy csak nem akart eltűnni a fejemből az arca. Lassan meg fogok őrülni miatta.
A napom szinte csak lustálkodásból állt, mert egyedül főzni kellett azt meg 2 óra alatt letudtam takarítással együtt, így kései ebéd után elmentem futni, hogy a felesleges energiákat kiadjam magamból. Elmentem egy kosárpálya mellett, ahol épp játszott valaki és ki is szúrtam drága barátomat.
- Szevasz Lay, dobálgatunk? - sétáltam Yixinghez aki egyedül ostromolta a palánkot.
- Unatkoztam - passzolta nekem a labdát én meg őt kikerülve dobtam kosárra.
- Miért nem hívtál?
- Hívtalak - vette el a labdát és most ő támadott - Nem vetted fel, így azt gondoltam ledőltél.
- Nem, csak reggel Chen sms-ére keltem és a hálóban hagytam a telefonom meg zenét hallgattam kint - még most sincs nálam a mobilom- Ha már sms, képzeld vett jegyeket Baekhyun koncertjére, jössz velünk?
- Mikor?
- Június 29.
- Megoldható, hívd fel, hogy vegyen nekem is és majd odaadom az árát ha legközelebb találkoztunk.
Amíg az ő mobiljáról felhívtam Chen-t, Lay még dobált párat majd elindultunk haza, hisz csak pár utca választott el minket egymástól.
Otthon azon gondolkodtam, hogy vajon gyorsan fog-e telni az idő? Azonban tudtam, hogy minél tovább agyalok ezen annál rosszabb lesz.
Végül is majdnem egy hét elröpült és azóta csak párszor álmodtam vele, már ez is haladás. Kedden szokásosan én nyitottam az üzletet és amikor pakoltam ki a pult mögött megszólalt a kis csengő az ajtóban jelezvén, hogy vásárlónk van. Éppen a raktárból jöttem volna ki, de lecövekeltem az ajtóba, le se vettem róla a szemem csak a mobilomért nyúltam és kétségbeesetten hívtam barátomat.
- Chen, itt van.
- Ki?
- Baekhyun.
- Hol?
- Most lépett be az üzletbe. Mit csináljak?
- Talán dolgoz és kérdezd meg segíthetsz-e neki.
- Oké.
- Leteszem.
- Oké.
- Hajrá- mondta majd csak a búgást lehetett hallani így elemeltem a fülemtől a készüléket. Elszámoltam háromig vettem néhány nagy levegőt, majd mellé sétáltam.
- Üdvözlöm, segíthetek? - kérdeztem a legszebb mosolyomat felé villantva.
- Jó napot! - köszönt ő is és ott végleg lefagytam. A hangja egyszerre volt fülpezsdítő és szívet megnyugtató. A mosoly, amit eddig csak újságokban láttam most nekem szólt és a szívem kihagyott egy ütemet. - Egy új zongorát szeretnék venni, mert a régit elajándékoztam - fordult vissza félig a kihelyezett hangszerhez és kezét végigfuttatta a fán. Volt időm megnézni alaposan. A keze nagyon szép, hosszú ujjai vannak látszik, hogy zongorázik. Olyan 175 magas lehet és vékonyabb testalkatú. Stílusa igazán tetszik, egy fekete feszülősebb nadrág volt rajta, ami csábítóan tapadt rá ahol kell és egy fehér póló piros felirattal, meg szürke vászoncipő. Az arcát is megfigyeltem, a haja most világosabb barna és meglepett ugyan, de be kell vallanom piszkosul bejött, ahogy a szeme enyhén ki volt húzva, kiemeli.
- Van még néhány a másik teremben kiállítva - mondtam és intettem merre menjen. Egy újabb angyali mosollyal ajándékozott meg. Na jó, ha tovább riszálja előttem a formás fenekét nekiesek.
Egy Schimmel zongoránál állt meg és végigsimított a billentyűkön.
-Szabad? - kérdezte csillogó szemekkel mire csak bólintani tudtam.
Leült és ujjai lágyan ütötték le az első hangjegyeket. Én csak néztem őt és még jobban beleszerettem, az egyik dalát játszott éppen. Amikor befejezte kijelentésékre elfelejtettem még a levegőt is venni.
- Ahh, szerelmes vagyok - na itt azt se tudtam ki vagyok és mit keresek itt. Csak bámultam rá, majd megölelte a hangszert és mikor újra megszólalt nagyon hülyének éreztem magam, hogy így meghökkentem mondatára. - Hazaviszlek - súgta a zongorának.
- Őt választod? - kérdeztem mosolyogva.Aranyos volt, ahogy ráborult.
- Persze, szerelem volt első látásra - kacsintott én pedig meghaltam ott az üzlet közepén.
- A szállítók 2 napon belül kiviszik neked - szedtem össze magam.
- Tökéletes, akkor kifizethetem?
- Hogyne - indultam meg a kasszához és miután lehúztam a kártyáját -nem semmi, hogy ilyen lazán kipenget egy nem is akármilyen zongorát- a szállítóknak készítettem elő az adatokat mikor ész nélkül kezdtem írni.
- Honnan tudod a nevem? - kérdezte meglepettem.
Felnéztem és teljesen kétségbeesetten, fülig pirulva meredtem rá. Megköszörültem a torkomat mielőtt válaszolnék és próbálok úgy beszélni, hogy ne nézzen őrültnek és ne rohanjon ki az épületből.
- Megvan a CD-d - ez tűnt a legegyszerűbb magyarázatnak és igaz is volt.
- Igazán? - egyszerre volt érdeklődő és boldog.
- Igen, szeretem ahogy játszol. Az előbbi dal is arról van, ha jól tudom- azt nem mondtam, hogy pontosan tudom, hogy az ötödik dalt játszotta és annyiszor hallgattam már végig az összeset, hogy el is tudnám játszani csak nem olyan szépen.
- Nem gondoltam, hogy érdekel az ilyen zene - döntötte meg picit a fejét oldalra.
- Mindenféle zenét és hangszert szeretek másképp nem dolgoznék itt - mosolyogtam, hogy ne legyen olyan megszeppent fejem.
- Több hangszeren játszol?
- Igen gitáron, basszusgitáron, dobon és zongorán is.
Csak nézett és a döbbenet átment... csodálatba? A mosolya olyan széles lett mint még soha senkinek a közelemben. Mikor szerelmet vallotta új hangszerének akkor sem jelent meg ez a téglalap vigyor az arcán. Nagyon édes tőle.
- Hihetetlen vagy - vágta rá én pedig lesütött szemmel pirultam mint egy tini lány. Vér ciki.
- Ó jut eszembe - kezdett kotorászni a táskájában. - Egy hónap múlva lesz egy koncert és arra gondoltam...
- Már megvannak a jegyek - megmosolyogtatott a gesztus, hogy képes meghívni.
- Akkor mond vissza, tudok adni - nyújtotta felém.
Megráztam kissé a fejem.
- Honnan lesz pénzed új zongorákra ha ingyen osztogatod a tehetséged? Nem sajnálom a pénzt a koncertedre. A srácokét is kifizetném ha kérnék.
- Srácokét?
- Két haverommal megyek. Kíváncsiak rád - itt felvonta a szemöldökét és gyorsan javítottam. - Mármint arra, ahogy játszol szeretik ők is a komoly zenét.
- Akkooor - nyújtotta el édesen a szót - Ha jegyet nem adhatok mit szólnál egy kávéhoz? Beülhetnénk valahová.
Bólintottam, mert teljesen lesokkolt, hogy most hívott el randira Byun Baekhyun.
- Írd be a számod - nyújtotta oda a mobilját. - Ma sajna nem érek rá, de majd hívlak és megihatnunk valamit. De csak ha nem gond - lett aggódó, hogy nem vettem még el a telefont.
- Persze - kaptam ki a kezéből és beírtam magam.
- Park Chanyeol - olvasta fel hangosan és beleremegtem. Eszembe jutott az álmom, ahogy a nevemet nyögi és megint késztetést éreztem, hogy az újonnan vett zongoráján dugjam meg.
Megszólalt a mobilom, de egyből elnémult.
- Ez az én számon, mentsd el. Viszont nekem mennem kéne - mondta csüggedten.
- Várj a szállítóknak még kell a cím és a telefonszám.
Lediktálta a címét, ami nem is volt messze tőlem úgy fél óra talán. Hogy a francba nem találkoztam eddig vele? Közölte, hogy a száma megvan azon elérik. Integetett és ment a dolgára.
Lerogytam a padlóra és néztem a mobilomba a nevét. Amint magamhoz tértem hívtam Jongdae-t és elmeséltem neki mi volt.
- A végén még ő szed fel téged, csak nehogy aztán te köss ki alul - röhögött.
- Lehet nem is meleg.
- Te se vagy az, vagy mégis?
- Bejön a srác szóval biszex lettem - vontam vállat.
- Néha kell a változatosság haver. Viszont lerázlak mert sokan vannak.
- Oké szevasz - letettem és kész ámulatba telt el a napom.
Egy ideig nem hallottam felőle, de ez cseppet sem változtatott azon, hogy minden pillanatban rá gondoltam. Épp szabadnapos voltam mikor reggel megszólalt a telefonom.
- Igen? - szóltam bele komásan.
- Felébresztettelek? - kuncogott a titokzatos hívom és megnéztem a kijelzőt. Még nem indultak be az agytekervényeim így következő mondatával visszarántott a valóságba.
- Ha rosszkor hívlak csak szólj.
- Dehogy - vágtam rá egyből. - Csak most keltem és nem is néztem ki hív.
- Akkor nem zavarok? - lelkesedett.
- Persze, hogy nem - csóváltam a fejem, ha tudná mennyire szeretném mindig érezni a jelenlétét.
- A múltkor megbeszélt kávét szeretném behajtani rajtad, ha ráérsz.
- Szabadnapom van.
- Akkor mit szólnál két óra múlva a Thema's-hoz?
- Ott leszek.
- Még van egy felvételem, de sietek. Szia.
- Szia - letettük és már rohantam is készülődni, a legjobban kell kinéznem. Tudom, hogy nem olyan értelemben hívott el. Valószínűleg csak barátkozni akar egy zenebolonddal, de a remény hal meg utoljára. Zuhanyzás után egy sötét farmer, egy fekete póló és egy vörös-fekete kockás inget kaptam magamra. Vörös tincseimet szépen elrendeztem, hogy álljon is valahogy. Felcsatoltam az egyik órám egy kis parfüm és futás, mert el fogok késni. Pont időben estem be az ajtón, de ő még sehol nem volt.
Leültem egy ablak melletti asztalhoz, hogy lássam amikor megjelenik. Már kihozták a rendelt kávémat - mert csak nem ücsöröghetek fogyasztás nélkül - Vagy húsz perc eltelt és megláttam egy alakot őrülten szaladni erre, aztán megállt kávézótól pár méterre kifújta magát, megigazította haját, ruháját és belépett. Egy világos farmer volt rajta és egy fekete ing. Nem tudtam levakarni a mosolyt a képemről. Intettem neki és már le is ült velem szembe.
- Ne haragudj, de elhúzódott a felvétel.
- Sebaj, láttam hogy igyekszel.
- Láttad? - óriási döbbenet ült ki az arcára.
Csak az ablak felé intettem, ami pont azt az utcát mutatja, ahol végigrohant.
- Basszus - csapta homlokon magát.
- Szerintem hízelgő, hogy ennyire igyekeztél - összekulcsoltam ujjaimat, rátettem az államat és néztem őt. - Boldoggá tesz.
Egy darabig tartotta a szemkontaktust, majd enyhe pírral az arcán lesütötte a szemét. Meg akarom ölelgetni.
- Én már kikértem a kávét, szóval - néztem a pincérre, aki egyből idejött.
- Egy presszót kérnék két cukorral.
- Inkább latte-snak képzeltelek - jegyeztem meg miután magunkra maradtunk.
- Kész meglepetés vagyok, majd rájössz - mosolygott rám csábítóan - Ne tévesszen meg a külsőm - kacsintott.
- Akkor nem vagy olyan cuki, ahogy kinézel? - csúszott ki a kérdés mielőtt kétszer átgondoltam volna.
- Az is tudok lenni, de néha arra semmi szükség - vigyorgott kajánul.
Na jó, nekem kell ez a srác. Meg akarom ismerni minden arcát, minden rezdülését.
- És mikor vagy kisördög?
- Azt csak a harmadik randi után tudod meg - könyökölt az asztalra és tenyerébe fektette az állát.
Csak néztem rá hülyén. Két dolgot próbáltam feldolgozni. Először is azt mondta, hogy ez egy randi. Aztán, hogy lesz még több is és ha kibújik belőle az ördögi énje valószínűleg nem egy laza puszi jut majd. Már most akarom mindenét. Ahogy beszélgettünk egyre többen lettek és az iskolás társaságok hangzavart okoztak. Már alig hallottam őt, pedig mindketten az asztal fölé hajoltunk.
- Nem megyünk valami csendesebb helyre? - kérdezte.
- Merre szeretnél?
- Kíváncsi lennék, hogy gitározol - őszinte érdeklődés csengett a hangjában.
- Akkor gyere - álltam fel és otthagytam az asztalon a kávék árát.
Elsétáltunk hozzám, mert csak negyed órára volt a hely. Amikor nyitottam az ajtót figyelmeztettem.
- Nem vártam vendéget úgyhogy ne lepődj meg a kupin - léptünk be.
- Nincs is kupi - lépett ki cipőjéből és teljes természetességgel indult a nappaliba. - Látnád az én lakásom.
Majd megállt és szemügyre vette a kis gyűjteményem. A falhoz sorakoztatva volt egy akusztikus-, egy basszus- és egy szólógitár. A sarokban egy dob is volt.
- Zenekarod van? - döbbenete miatt majdnem elnevettem magam.
- Csak szeretek zenélni. Bár középiskolában benne voltam egy együttesben de csak hobbi szinten.
- Játssz rajta - mutatott az akusztikus gitárra. Olyan volt mint egy kisgyerek.
- Legyen - nevettem és felvettem a hangszert majd leültem a kanapéra, ő pedig elém törökülésbe. Egy régebbi angol dalba kezdtem, de úgy tűnik ismerte mert elkezdte énekelni, nekem viszont megálltak az ujjaim. El sem akartam hinni milyen meseszép hangja van.
- Bocsánat - nézett rám aggódva. - Nem akartalak megzavarni.
- Mi? Nem, dehogy csak... - kerestem a szavakat. - Nem gondoltam volna, hogy így énekelsz. Nagyon szép és ... - a végén már nevetett.
- Köszönöm.
- Nem értem, hogy ha ilyen hangod van akkor a CD-n miért csak zongorázol?
- Mert azt akartam, hogy az csak a hangszer legyen. De a mostanin már több dal is lesz, amiben énekelek.
- Aish túl tökéletes vagy - lehajtottam a fejem.
- Tessék? - kérdezte enyhén meglepett hanggal.
- Mármint remekül játszol, még szép hangod is van, színpadra születtél - próbáltam menteni magam, de huncut fény villant a szemében. Kezeit a combomra csúsztatta miközben még mindig előttem ült, de már kissé felemelkedett. Egyszerre voltam izgatott mert sejtettem mire készül és féltem, hogy talán tévedek. Már térdelt, de kezeit nem vette le a combomról és közelebb hajolt. A gitárt letettem, hogy ne legyen útban aztán ajkait az enyémhez nyomta. Finoman csókolt először és nem kellett noszogatni, hogy ujjaimat tincsei közé vezetve húzzam közelebb. Egy kis idő után másik kezemmel karjánál fogva ölembe húztam és csípőmre ülve sóhajtott egyet. Kihasználtam és nyelvemmel átfurakodtam, amit egyből engedett. Eltűnt a finomkodása és hevesen csókolt, simult hozzám. Amikor lökött egyet a csípőjével belenyögtem a csókba és lassan elváltam édes ajkaitól.
- Te tényleg egy ördög vagy- fúrtam a fejemet nyakhajlatába és beszívtam az illatát. Kijelentésemre csak kuncogott, de abbahagyta amikor belecsókoltam a nyakába, majd ütőerén végignyalva csókoltam a füle mögé. Egy nyögés hagyta el a száját és fényévekkel izgatóbb volt, mint álomban. Elhúzódtam tőle és belenéztem vágytól csillogó szemeibe. Hatalmas akaraterő kellett, hogy a következő mondatomat tényleg ki tudjam ejteni a számon.
- Ha nem mész haza biztos, hogy nem bírom visszafogni magam. Nem egy egyéjszakás kalandnak akarlak.
Kedves mosolyt villantott mielőtt megszólalt.
- Eddig még senkit sem csókoltam meg az első randin.
- Ez hízelgő.
- De tényleg nem. Egyébként én sem csak egy gyors szex miatt akartam veled találkozni. Úgyhogy én hazamegyek - mászott le rólam. - Pár randi múlva megismételhetnénk - kaján mosolya megdobogtatta a szívemet.
- A harmadik randi után ígérem nem menekülsz.
- Helyes. Akkooor - sétált az előszobába, de nem fordított nekem hátat - én lassan megyek.
Nem hazudott tényleg piszok lassan húzta magára a cipőjét és tudtam jól mit akar. Tehát felálltam a kanapéról és tarkójánál fogva rántottam magamhoz egy újabb csókra. A nyakam köré fonta karjait, hogy minél közelebb legyen. Alsó ajkán végigszántottam a nyelvemmel bebocsájtásért, amit örömmel adott meg és kissé megdöntötte a fejét, hogy elmélyítsem a csókot.
Most nem tartott olyan sokáig, mert akkor félő hogy mégse engedem haza. Én szakítottam meg csókot és szapora légzése elárulta, hogy nem akar ő annyira menni.
- Na tűnés mielőtt megerőszakollak itt az ajtóban - nevettem és elléptem tőle.
- Nem lenne erőszak - kacsintott és kiment. - Pár nap múlva megismételhetnénk.
- Hívlak majd vagy ha az üzletnél jársz beugorhatsz.
- Mindenképp. Szia - intett és már kocogott is le a lépcsőn.
A lakásba levetettem magam a kanapéra és hatalmasat sóhajtottam. El sem akartam hinni, hogy megcsókolt. Egy hónapja még csak álmodoztam róla most meg a saját kanapémon esik nekem vagy én neki, nem tudom. Kicsit le kell nyugodnom és felhívom a srácokat.
-Yixing én olyan mázlista vagyok - áradoztam neki a telefonba.
- Miért is?
- Ma randiztam Baekhyunnal.
- Hogy-hogy? - teljes sokk a hangjában.
- Meséltem, hogy bent volt az üzletben és megbeszéltünk egy kávézást, amit ma be is hajtott. Aztán pár óra múlva feljöttünk hozzám.
- Legalább nem kellett sokáig fűzni, mint a csajokat - röhögött.
- Hülye - jegyeztem meg. - Elkezdtem gitározni, mert érdekelte és még jobban beleszerettem. Lay olyan szépen énekel, mint még soha senki.
- Szebben mint Jongdae? - hökkent meg.
- Picit jobban tetszett, de lehet elfogult vagyok - Chen hangja eszméletlen, ezt mindenki tudja.
- És volt valami?
- Gitározás után megcsókolt.
- Nem te kezdeményeztél?
- Nem mertem, nem voltam biztos abban, hogy úgy érdeklem, ahogy ő engem. De nem kellett sok, hogy lefeküdjünk - vallottam be.
- Túl sok infó - röhögött. - Még feldolgozás alatt áll, hogy neked is meg Sehunnak is pasija van.
- Sehunnak?
- Az az őzike képű, tudod akit múltkor szedett össze.
- Ennek örülök, valahogy mindig melléfogott az elmúlt pár évben.
- Nincs nekem ezzel gondom csak hagyjátok, hogy megszokjam.
- Persze-persze.
Megértettem őt hiszen nekem is fura lenne, ha előtte nem zúgok bele Baekhyunba.
- Felhívom Chen-t is majd beszélünk.
- Oké, szevasz.
Letettük és Jongdae-t is felhívtam. Olyan voltam mint egy tinilány, aki élete első randiját ecseteli. Bár remélem a mai tizenévesek nem csinálnak olyat első alkalommal mint mi.
- Én mondtam, hogy a végén még te kötsz ki alul - dőlt belőle a röhögés - A gyerek egy héten belül megerőszakol.
- Nem is te lennél - forgattam a szemeimet, bár nem láthatta - Sehunékról tudsz valamit?
- Ő is bepasizott, meg kéne ismerni.
- Beszéljek meg vele egy találkát?
- Benne vagyok, de csak a brigád felével először.
- Ja a végén még elüldözzük mellőle - vagyunk olyan zakkant társaság, hogy előfordulhat.
- Mondjuk szombat este a bárban? - vettette fel.
- Jó lesz. Akkor hívom, csá.
- Csá.
Sehunt mostanában elhanyagoltam és haragszom is magamra ezért. Körülbelül két hete együtt vannak és én nem is tudtam.
- Szia hyung - szólt bele.
- Szevasz rég beszéltünk.
- Az enyhe kifejezés.
- Van valami mesélni valód? - céloztam új párjára.
- Ami azt illeti akad. Tudod néhány hete összegabalyodtam valakivel.
- És?
- Végül is mondhatjuk, hogy együtt járunk.
- Örülök nektek. Jó lenne őt megismerni.
- Tudod hyung... - kezdte.
- Sehun tudom, hogy fiúról van szó és semmi gond. Csak ti, Chen, Lay és én. Oké?
- Ők is? - ijedt meg kissé.
- Ne aggódj jobban viselik, mint gondolnád.
- Biztos?
- Saját tapasztalat.
- He?
- Amikor ti összejöttetek akkor meséltem el nekik, hogy bele vagyok zúgva egy zongorista srácba, akit akkor még nem is ismertem, erre pár hét múlva már a koncertjén fogunk csücsülni.
- Wow. Viszont azt mondtad, hogy eddig nem ismerted. Tehát most már? - puhatolózott.
- Már igen. Kész csoda, de épp hozzánk jött be zongorát venni, rájött hogy nem teljesen ismeretlen a számomra és meghívott kávézni. Pont ma volt a randink és el is csattant az első csók.
- Szinte romantikus sztori - nevetett a pösze.
- Az bizony. Na beszéljétek meg a találkát és szombaton a szokásos helyen kilenckor.
- Oké.
Letettük a telefont és csak akkor vettem észre, hogy kaptam egy sms-t. Örömmel nyitottam meg hiszen Baekhyun küldte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése