Nem mindennapi hívás 3.rész

3. rész

Egész nap a mobilomat szorongattam. Persze tisztában vagyok vele, hogy estig úgyse fog hívni meg munka közben amúgy sem vehetném fel, de nem bírok magammal. Vagy tízszer oldottam fel a képernyőzárat és néztem meg a legújabb névjegyet benne. Ha ma felhív bármiről beszélhetünk talán megtudok róla végre egy-két dolgot. Kíváncsi vagyok hogy néz ki, mert az rendben hogy én elképzeltem egy képet róla, de mi van ha az korántsem egyezik a valósággal? Valószínűleg neki is annyira új ez az egész mint nekem, de talán pár nap múlva megkérem küldjön egy képet magáról. Lehet csalódok, de muszáj tudnom ki a hang forrása, akit nem tudok kiverni a fejemből. Lehet nem fog tetszeni, de érdekel ki is ő. Sőt talán az ország másik felén él és sosem látom élőben.

Ma hétkor végeztem és folyamatosan a kezembe volt a telefon. Persze letehettem volna mert a csengőhangot még a szomszéd is hallja úgy ordít, de képtelen voltam rá. Izgultam mintha randira várnék, röhejes vagyok.

Már kezdtem aggódni hisz lassan tíz óra, de semmi. Talán meggondolta magát és többé nem beszélünk? Csalódottan mentem a hűtőhöz, hogy kivegyek egy üveg vizet. Aztán felcsendült a dallam mire mindent elhajítva rohantam, a kanapén átvetődve érkeztem a padlóra és már húztam is el az ujjam a kijelzőn.

- Szia - szerintem még ő is hallja, hogy fülig ér a szám.

- Szia Chanyeol, de jó kedved van.

- Vártam már, hogy hívj.

- Nem tudtam, hogy meddig dolgozol és azt mondtad, hogy ez neked gondot okoz a munkahelyeden.

- Már hétkor végeztem, de ha gondolod elküldöm a beosztásom és ezzel máskor nem lesz gond.

- Az jó lenne - kuncogott.

- Ráadásul csak akkor baj ha munka közbe hívsz, mert ugye a beszélgetéseinket rögzíti a rendszer és ha visszahallgatják még nem tudom hogyan fogom kimagyarázni.

- Ugye nem haragszol rám? - kérdezte félve.

- Persze, hogy nem. Sőt már előbb kellett volna felhívjalak.

- Elmeséled a napod?

- Persze - tápászkodtam fel a földről, elnyúltam a kanapén és belefogtam a mesélésbe. Figyeltem a reakcióit és tetszett, amit hallok. Sokkal felszabadultabban nevet fel a viccesebb részeknél és többet beszél.

- Chanyeol?

- Hm?

- Te már rengetegszer hallottál engem. Én is szeretnélek téged.

- Igazán? Hát akkor izgass fel. - vágtam rá.

- Nem igazán tudom mivel tehetném így telefonon - bizonytalanodott el.

- Mond el, hogyan szereted ha megérintenek.

- Rengetegszer képzeltem el, hogy veled vagyok.

- És milyennek képzelsz?

- Az interneten rád kerestem már az első nap után.

- Akkor mond el mit szeretnél mit csináljak veled?

- Többször szoktam arra gondolni, ahogy az ágyra leszorítva megcsókolsz.

- Szereted ha fájdalmat okoznak?

- Nem igazán, de a szenvedély az szükséges.

- Hm... folytasd.

-Miközben a nyakamat csókolod folyamatosan suttogsz a fülembe és egyre lejebb haladsz a testemen. Amikor leveszed a felsődet én is végig szántom a mellkasodat a nyelvemmel... - csak ontotta magéból a szavakat, hogy mit tennénk a másikkal és én már álltam is pár perc után. 

Hallani akarta, ahogy magamnak csinálom, hát legyen. Lejebb tornáztam a nadrágomat, hogy magamra foghassak és meghallhatta a sóhajaimat, mert picit megállt figyelni.

- Ne hagyd abba - kértem, ahogy csukott szemmel húzogattam kezemet a farkamon. 

Percekig ecsetelte, ahogy egyre hevesebben mozgok benne én pedig hamar a saját kezembe élveztem.
Napokig csináltuk ezt és hol ő élvezett el az én szavaimra hol én az övére. Nap közben néha már üzeneteket is váltottunk és meg kell hagyni könnyen elérte, hogy beinduljon a fantáziám.

A melóban már nem tudtam tovább titkolni a dolgokat, ugyanis ha olyan pofátlan kollégád van mint Kim Jongdae akkor esélyed sincs. Épp írtam volna vissza Baekhyunnak délután amikor kikapta a kezemből a telefont.

- Yah add vissza!. - nyújtóztam, de persze ilyenkor jön ügyfél és az a mocsok úgy állt, hogy nem értem el.

Ha ez most belenéz az üzenetekbe végem. Próbáltam az ügyfélre figyelni és mivel számlázási gondja volt egyből átkapcsolhattam arra a részlegre. Már visszafordultam Dae felé aki elég sejtelmesen nézett. Elolvasta.

- Tehát ezért nem halljuk mostanában , ahogy vele beszélsz és ezért bűvölöd a mobilod egész nap - nevezett szemöldökét húzogatva.

- Add vissza vagy halott ember vagy - álltam fel a helyemről ő pedig vigyorogva nyújtotta a készüléket mert már megtudta, amit akart.

- Szóval Baekhyun.

- Az.

- És hogy néz ki? - kíváncsiskodott.

- Nem tudom, csak telefonon beszélünk és írunk egymásnak.

- Ember ne hülyíts már! Hónapok teltek el mióta felbukkant és már privátba is beszélsz vele. Komolyan nem találkoztál még vele? - kelt ki magából.

- Kussolj már - fogtam be a száját - Ki akarsz rúgatni?

- Bocs. - emelte fel a kezét védekezésképpen és átbattyogott a saját sorába.

Mindketten visszaültünk a helyünkre és folytattuk a munkát, de felbukkant egy mail a belső levelezésbe.

"Egy heted van kideríteni vagy én teszem"  ennyi állt a Jongdae-től kapott üzenetben én meg csak rányomtam a delete-re majd bemutattam a velem szemben ülő hülyének, aki röhögött. De sajnos igaza volt. Tudni akarom hogy néz ki!

Baekhyun este a szokásos időpontban hívott.

- Ugye tudod, hogy igazából csalás az, hogy én még mindig nem tudom te hogyan nézel ki. - nevettem el magam.

- Szeretnél látni?

- Nagyon is.

- Ülj le a géped elé. - utasított én pedig felálltam és a laptopomhoz mentem.

- Na melyik oldalon keresselek?

- Weibo jó lesz.

- Remélem nem ott kerestél rám mert tele van hülye képekkel - pötyögtem be a honlap nevét.

- Nekem tetszenek - nevetett fel én meg már be is léptem.

- Mi a teljes neved?

- Byun Baekhyun.

Na amikor beírtam ki is dobott egy találatot és a legelső kép után leesett az állam. Ez a srác gyönyörű. Komolyan eddig el sem tudtam képzelni, hogy engem ilyen szinten megfogjon egy fiú, de ő egyszerűen tökéletesen néz ki. Gyönyörű szemei vannak és a szája szép vékony. Minden képen ott az a gyönyörű mosolya és elég élénk személyiségnek tűnik. Az vonásai igazán szépek, már szinte túlságosan is, de mégis férfias. Hihetetlen. 

- Látom szeretsz hajat festeni.

- Eléggé. Most épp vörös vagyok.

- Te jó isten - nyögtem, mert pont egy olyan képre nyomtam rá, hogy nagyban is lássam.

- Nem tetszik?

- Ilyen külsővel miért vetemedsz ügyfélszolgálatok hívogatására?

- Ha nem tűnt volna fel elég érdekes fétisem van.

- Már észre vettem. - nevettem fel. - De komolyan eddig is amikor elképzeltelek valamiért mindig egy szép arc ugrott be, de ennyire nem gondoltam, hogy gyönyörű vagy.

 - Ne mondj ilyet - nevetett kínosan.

- Csak nem zavarba hoz?

- Kicsit.

- Pedig ezen már igazán nem kéne fennakadnod tekintve, hogy milyen beszélgetéseink vannak - nevettem fel ismét és közben sorra nézegettem a képeit.

- Akkor is.

Ahogy az adatlapjára tévedtem megakadt a szemem egy nagyon fontos információn. Még pedig város.

- Tehát Szöulban laksz - jegyeztem meg.

- Igen.

- Hol vagy most?

- Tessék?

- Találkozni akarok veled. Hol vagy most?

- Hát ma nem hiszem, hogy... - kezdett volna tiltakozni.

- Hidd el élőben jobban fog tetszeni a hangom.

Erre nem reagált egyből, de fél perc után eldarálta a címét mire közöltem, hogy kevesebb mint egy óra és ott vagyok.